A Peter-elv PDF
Preview A Peter-elv
-----------------A----------------- PETER–ELV –––––––––––––AVAGY–––––––––––– MIÉRT FORDULNAK MINDIG ROSSZRA A DOLGOK? KOSSUTH KÖNYVKIADÓ – 1989 2 A könyv eredeti címe DR. LAURENCE J. PETER AND RAYMOND HULL THE PETER PRINCIPLE. WHY THINGS ALWAYS GO WRONG. William Morrow and Company, Inc., New York 1969. Fordította NAGY IMRE A fordítást átdolgozta és az eredetivel egybevetette SZUHAY-HAVAS ERVIN 3 EZT A KÖNYVET MINDAZOKNAK AJÁNLJUK, AKIK A MAGUK INKOMPETENCIA-SZINTJÉN DOLGOZVA, JÁTSZVA, SZERETVE, ÉLVE ÉS HALVA ELLÁTTAK BENNÜNKET A HIERARCHOLÓGIA ÜDVÖS TUDOMÁNYÁNAK MEGALAPOZÁSÁHOZ ÉS KIFEJLESZTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES ADATOKKAL Másokat megmentettek: önmagukat nem tudták. 4 Tartalomjegyzék ELŐSZÓ BEVEZETÉS 1. FEJEZET A PETER-ELV 2. FEJEZET AZ ELV MŰKÖDÉSE 3. FEJEZET LÁTSZÓLAGOS KIVÉTELEK 4. FEJEZET PROTEKCIÓ ÉS ELŐLÉPTETÉS 5. FEJEZET AMBÍCIÓ ÉS ELŐLÉPTETÉS 6. FEJEZET VEZETŐK ÉS ENGEDELMESKEDŐK 7. FEJEZET HIERARCHOLÓGIA ÉS POLITIKA 8. FEJEZET ELŐZETES ÉS HOMÁLYOS SEJTÉSEK 9. FEJEZET A HIERARCHOLÓGIA LÉLEKTANA 10. FEJEZET A PETER SPIRÁL 11. FEJEZET A SIKER PATOLÓGIÁJA 12. FEJEZET A VÉGSŐ POZÍCIÓ NEM ORVOSI JELZÉSEI 13. FEJEZET EGÉSZSÉG ÉS BOLDOGSÁG ZÉRUS ET MELLETT – LEHETŐSÉG VAGY VÁGYÁLOM 14. FEJEZET KREATÍV INKOMPETENCIA 15. FEJEZET DARWIN – BŐVÍTETT KIADÁSBAN GLOSSZÁRIUM 5 ELŐSZÓ Egy elv felfedezőjének néha nehéz pontosan azonosítania azt a pillanatot, amikor bekövetkezett a megvilágosodás. A Peter-elv sem hirtelen, egyik pillanatról a másikra vált bennem tudatossá, hanem fokozatosan ismertem fel, miután sok éven át tapasztaltam az emberi inkompetenciát. Ezért helyesnek vélem, ha az olvasónak elbeszélem felfedezésem történetét. Minden zsák megtalálja a maga foltját Noha vannak emberek, akik hozzáértően látják el feladataikat, mások kompetenciája nem megfelelő. Ezek rendszerint elpuskázzák a dolgaikat, akadályozzák munkatársaikat munkájuk végzésében, és rontják a szervezet működésének hatékonyságát. Logikus volt arra a következtetésre jutnom, hogy a világ minden munkájához létezik valahol valaki, aki nem képes a szóban forgó feladat elvégzésére. Megfelelő időben és kellő számú előléptetés után az illető végül megkapja ezt a munkakört! Ebből a szempontból nem érdekes a véletlen tévedés, a nyelvbotlás, a ballépés, amely oly sokszor okoz kellemetlenségeket bárkinek. Tévedni emberi dolog. A világtörténelem legkompetensebb embereinek is voltak botlásaik. Ez fordítva is igaz: a leginkompetensebb alakok is cselekedhetnek néha helyesen. Én nem ezeket, hanem azt az általános alapelvet próbáltam megkeresni, amely magyarázattal szolgál arra, miért foglalnak el olyan sok posztot olyanok, akik feladataik ellátására alkalmatlanok. Fejétől bűzlik a hal A Peter-elv első nyilvános ismertetésére 1960 szeptemberében egy szemináriumon került sor, ahol szövetségi pénzalapból támogatott oktatási kutatóprogramok vezetői számára tartottam előadást. Minthogy a résztvevők mindegyike sikeres pályázatot körmölt le, 6 azzal jutalmazták őket, hogy egy vagy több kutatóprogram élére nevezték ki őket. Egyik-másik pályázónak valóban voltak kutatási tapasztalatai, de kinevezésükben ez semmi szerepet sem játszott. Sokan viszont alkalmatlanok voltak kutatások tervezésére, ezért kétségbeesésükben úgy döntöttek, hogy egyszerűen megismételnek néhány, már gyakran elvégzett statisztikai vizsgálatot. Amikor rájöttem, hogy ezek az emberek pusztán arra fecsérlik az időt és az adófizetők pénzét, hogy újra felfedezzék a kocsikereket, úgy döntöttem, hogy helyzetük magyarázataképp ismertetem velük a Peter-elvet. Előadásomra egyesek ellenségesen, mások jóízű nevetéssel reagáltak. Egy fiatal statisztikus valósággal gurult a nevetéstől, és szó szerint leesett a székéről. Később bevallotta, azért reagált így, mert szörnyű dolgokat humorosan adtam elő, és ugyanakkor látta, hogy a kutatások élére került urak arca előbb vörös, majd céklaszínű lesz. Gúnyolódás két pofára Noha konkrét esetekre vonatkozó valóságos adatokat gyűjtöttem össze, úgy döntöttem, hogy a Peter-elvet kizárólag szatirikus formában adom elő. Ennélfogva 1960 és 1974 között tartott előadásaimban és cikkeimben humoros példákra hivatkoztam, és költött neveket használtam, nehogy pellengérre állítsam az érintetteket. Minden jog fenntartva 1963 decemberében egy gyalázatosan előadott színdarab szünetében elmagyaráztam Raymond Hullnek, hogy a főszerepet játszó színész miért darálja el a szövegét háttal a nézőtérnek, taglejtései pedig miért szólnak a színfalaknak. Ez a színész, aki korábban kompetens volt, a maga inkompetencia-szintjét azáltal érte el, hogy színész, igazgató és rendező akart lenni egy személyben. Amikor azután hosszasabban elbeszélgettünk a témáról, Hullnak sikerült meggyőznie: nem helyénvaló, ha a Peter-elvet csak azzal a néhány emberrel ismertetem, akik előadásaimat látogatják. Makacsul azt javasolta, hogy az elvet a világgal könyv alakban is ismertetni 7 kell. Arra is rámutatott, hogy publikáció és jogfenntartás (copyright) hiányában másvalaki elcsenheti tőlem a nagy felfedezést. Abban maradtunk, hogy együtt írjuk meg a könyvet, amelynek a kézirata 1965 tavaszán készült el. A Peter-elv első áldozatai leszünk A kéziratot benyújtottuk néhány nagy kiadóvállalathoz. Az első kiadó a paksamétát a következő megjegyzéssel küldte vissza: „A mű nem számíthat sikerre; nem javasoljuk, hogy továbbra is foglalkozzék a témával. A könyv még közös kiadás esetén sem lenne kifizetődő.”. A következő kiadó ezt írta: „Nem lenne szabad ennyire könnyedén bánnia egy ilyen komoly témakörrel.”. A harmadik kísérőlevélben ez állt: „Ha komédiát ír, ne legyen benne annyi tragikus eset.”. A negyedik vélemény így hangzott: „Újból megfontolás tárgyává teszem a könyv kiadását, ha átírja vagy humoros, vagy komoly tudományos művé.”. Tizennégy visszautasítással és két esztendővel később kezdtek kételyeim támadni, készen áll-e a világ felfedezésem befogadására. A kis lépések politikája Minthogy a kiadók nem voltak hajlandók sajtó alá rendezni a remekművet, elhatároztuk, hogy a Peter-elvet néhány rövid tanulmánnyá tömörítve, kis lépésekben tesszük közzé. Hull cikke az Esquire magazin 1966. decemberi számában jelent meg. Valamivel később én írtam cikket a West Magazine (Los Angeles Times, 1967. április 17.) számára. Ez a cikk átütő sikert aratott. Néhány hónapon belül több mint négyszáz levelet kaptunk. Valósággal özönlöttek a felkérések, tartsunk előadásokat és írjunk cikkeket. A felkéréseknek, amennyiben tudtunk, eleget tettünk. 1968: végre fogyunk! 1968 márciusában jelentkezett nálunk a William Morrow kiadó igazgatója, nem lenne-e kedvünk könyvet írni a Peter-elvről. Leporoltam a kéziratot, és átadtam az egyik szerkesztőnek. A könyv 1969 februárjában jelent meg, és a nem szépirodalmi 8 művek bestseller-jegyzékén lassanként az első helyre kúszott, majd húsz héten át ott is maradt. Végül is több mint egy évig tündökölt a legjobban fogyó könyvek listáján, és a mai napig tizennégy nyelvre fordították le. Kötelező olvasmány lett számos egyetemi fakultáson, és szemináriumok tucatjain kaptak hajba fölötte, de jó néhány komoly kutatási programot is ösztönzött, amelyek során megvizsgálták, valóban érvényes-e az elv. Minden kutatás megfigyeléseim helyességét igazolta. Ha lemaradsz, add fel nyugodtan A könyv megjelenése óta számos alkalmam lett volna arra, hogy egyetlen hatalmas lépéssel elérjem a magam inkompetencia-szintjét. Sok ajánlatot elutasítottam, hogy vállaljak el vállalatszervezés- tanácsadói tisztet és tartsak szemináriumokat üzletkötőknek. Bár ezeket az ajánlatokat visszautasítottam, a Peter-elv következményeitől mégsem maradtam mentes. Nemrégiben egy kereskedelmi főiskolára hívtak előadásra, és nem kevesebb, mint öt tanteremben kellett volna egy időben jelen lennem. Az üzemmérnökök és rendszer-szakértők egyik egyesülete felkért, hogy kongresszusukon tartsak előadást, de elfelejtették közölni velem a dátumot, az időpontot és a helyszínt. Újonnan vásárolt háztartási készülékeim továbbra sem működnek, úgy harminc nap leforgása alatt elromlanak, gépkocsimat a szervizből rejtélyes hibákkal kapom vissza, a kormány pedig egyre több rendeletet ad ki, amelyekkel beavatkozik az életembe, miközben a bürokrácia azzal a bizonyos vörös szalaggal önmagát is gúzsba köti. A halál: a természet figyelmeztetése, hogy lassíts Egyénekként hajlamosak vagyunk arra, hogy felkapaszkodjunk a magunk inkompetencia-szintjére. Úgy viselkedünk, mintha a felfelé haladás és a több egyúttal jobb is lenne, holott körülöttünk mindenhol ott láthatjuk ennek az esztelen törekvésnek a tragikus áldozatait. Látható, hogy az emberi faj nagy csoportjai hogyan próbálnak a feledés taposómalmán egyre feljebb kerülni, a hadvezetést és a 9 fegyverkezést olyan szintre emelve, hogy el lehetne pusztítani a Föld egész népességét. Annyira növeljük az energia és az ipari javak termelését, hogy elszennyezzük a környezetünket, és felborítjuk az életet lehetővé tevő ökológiai egyensúlyt. Ha azt szeretnénk, hogy az emberiség jövőbeni léte ne legyen elviselhetetlen, először azzal kell tisztába jönnünk, hogy hová vezetnek ezek az esztelen törekvések. Át kell értékelnünk célkitűzéseinket, és rá kell jönnünk, hogy igazi haladást csak akkor érhetünk el, ha az élet jobb minősége felé, előre haladunk, és nem törekszünk felfelé, a teljességgel inkompetens életre. Az emberiségnek be kell látnia, hogy a tapasztalatszerzés minőségének javítása fontosabb, mint haszontalan ipari termékeknek és anyagi javaknak a megszerzése. Újra át kell gondolnunk, mi az élet értelme, értelmünket és a technikát pedig az emberi faj életben maradása és humanisztikus jellemvonásainak kifejlesztése érdekében akarjuk-e felhasználni, vagy pedig alkotóerőinket továbbra is kolosszális halálcsapdánk mélyítésére pazaroljuk-e. Az emberiségnek néha alkalma nyílt, hogy a tükörbe tekintsen, és minthogy nem ismerte fel rögtön saját magát, hahotázni kezdett, mielőtt rájött volna, hogy mit is cselekszik, pedig az ilyen pillanatok teszik lehetővé, hogy jobban megértsük önmagunkat. A könyv ilyen tükröt próbál tartani az olvasó elé. 1970. augusztus Laurence J. Peter 10
The list of books you might like
