Table Of ContentAT AK ADEMIA FILOZOFIAI KONYVTARA,
Ne ~ KIADIA A MAGYAR TUDOMANYOS. AKADEMIA FILOZOFIAI BIZOTTSAGA
: 9:
-ARISTOTELES ts |
METAFIZIKA
_ FORDITOTTA,
'BEVEZETESSEL £S MAGYARAZATOKKAL
SF ELLATTA Fes ‘
HALASY-NAGY JOZSEF :
mye , . is Ys
Das \ 3 ‘ s a
FE Bie - Paget a
aoe 36502
=
AZ AKADEMIA FILOZOFIAI KONYVTARA
KIADJA A MAGYAR TUDOMANYOS AKADEMIA FILOZOFIAI BIZOTTSAGA
9.
ARISTOTELES
METAFIZIKA
FORDITOTTA,
BEVEZETESSEL ES MAGYARAZATOKKAL
ELLATTA
HALASY-NAGY JOZSEF
BUDAPEST, 1936.
DUNANTUL PECSI EGYETEMI KONYVKIADO ES NYOMDA R.-T. PECSETT
ae
yanN’O!S pyn0eee
eal
wo
A FORDITO ELOSZAVA.
1. A magyar filozofiai irodalom és k6zénségiinknek
e tudomany irant tanusitott érdeklédése az utobbi par év-
tizedben igen drvendetes ébredést mutat. Ezért e sorok
iréja mindig abban a véleményben volt, hogy a filozéfia
magyar munkasainak nem szabad e felébredt érdeklédést
figyelmen kiviil hagyniok, hanem munkdssagukat ennek
megfelelden tartoznak megszervezni. Nalunk nem az a fon-
tos, hogy a magyar olvasét egy filozéfiai rendszerre szo-
ritsuk, hanem hogy benne a filozofiai érdeklédést ébren
tartsuk, és szomjtsagat a legtisztabb forrasokbol elégitsiik
ki. Ezek pedig magatél értetédéen a filozéfia klasszikusai.
Noha ma mar vannak olyan eredeti gondolkodoink, akik-
nek rendszerei megiitik a nyugateurépai mértéket, k6zén-
ségiink filozéfiai nevelésében az oroszlanrész mégis a Fi-
lozéfiai Irék Tarat illeti meg, ahol a nagy filozéfusok gon-
dos magyar forditasokban keriiltek a magyar olvasé ke-
zébe. Ennek hagyomanyat és szerepét az eredeti systemak
alkotasa mellett sem hanyagolhatjuk el, mert egy klasz-
szikus mi j6 forditasa még mindig nagyobb nevelé hatasti
és tébbet ér, mint egy zavaros eredeti. Nem félésleges
munka tehat, ha a M. T. Akadémia Filozéfiai Bizottsaga a
forditasokat is programmjaba vette, kiiléndsen, ha az olyan
mtivekre iranyul, amelyeknek eredetiben valé olvasdsa ne-
hézséggel jar. ;
Ezek meggondolasaval szivesen vallalkoztam e t. Bi-
zottsag felkérésére Aristoteles Metaphysikd-janak fordita-
s4ra, mert ha van filozéfiai mt, melynek eredetije nehéz
olvasmany, az feltétleniil Aristotelesnek ez a kényve. S ez
a kérilmény forditasom jogosultsagat eléggé indokolja.
2. A Metaphysikdt nemcsak azért nehéz eredetiben ta-
nulmanyozni a mai olvasénak, mert g6régiil van és mert
gordégiil ndlunk mindennap kevesebben tudnak, hanem mert
maganak a szdévegnek is olyan bensé nehézségei vannak,
amelyeket nagyon bajos még a hozzaértének is legyéznie.
Hiszen a szakfelfogas szerint ez a mti a filoz6fiai irodalom-
nak legnehezebb kényve, mely a legnagyobb elmélyedést
és odaadast kivanja attél, aki tanulmanyozni akarja. Vi-
szont meg igaz az, hogy aki a filozéfiaban alapos képzésre
torekszik, annak ezt a kényvet lehetetlen nem forgatnia,
mert lapjain szamos olyan gondolatra fog bukkanni, amely
késébbi filozéfusoknal mint eredeti uj felfedezés jelenik
meg tijra a filozéfia szinpadan. Sok tévedéstél menekiil
meg az, aki megérti Aristoteles fejtegetéseit.
Eppen ezért az a meggy6zédésem, hogy egy alapos és
a kézvetlen forrdsbél meritett Aristoteles-tanulmany csak
edzé és épité hatasti lehet a magyar filozofiai gondolkodas
fejlédésére, s hiszem, hogy ma mar eljutottunk arra a fok-
ra, mikor ennek a tanulmanynak sziiksége beallott és si-
kerességének gondolkoddsunkban megvannak az alap-
feltételei.
3. Miutan e par sorban igyekeztem indokolni munkam
sziikségességét, hatra van még, hogy a forditasban valo el-
jardsomr6l tajékoztassam az olvasot. Itt féleg azt szeret-
ném hangstilyozni, hogy hiven és mégis magyarosan tére-
kedtem Aristoteles szévegét tolmacsolni, de nem a filolo-
gus, hanem a filozéfus szemével olvastam a Stagiritat, s
ennek megfeleléen nem az irét, hanem a gondolkodét 6haj-
tottam benne magyar nyelven megszolaltatni. Egy szdéval:
Aristotelesnek nem annyira a szavait, mint inkdbb a gon-
dolatait akartam a magyar olvas6 elétt érthetévé tenni. A
magam szandékarél szintén elmondhatnam a Pazmany
latinbél valé Kempis-forditasanak elészavabél vett idézet-
tel, hogy ,,igyekeztem azon, hogy a dedk bétiinek értel-
mét hiven magyardznam; a sz6llasnak moédjat pedig ugy
ejteném, hogy ne lattatnék deakbdl csigazott homalyossag-
gal repedezettnek, hanem oly kedvesen folyna, mintha eld-
szor magyar embertil magyartl iratott volna.”
5
Igy persze sokszor talan az a veszedelem fenyegetett,
hogy elmodernizalom Aristotelest, holott én éppen a hel-
lén Aristotelest kivantam tolmacsolni és nem akartam 6t
se skolasztikuss4, se modernné tenni. Hogy e veszedelemtél
mennyire tudtam magamat megévni, annak megitélése a j6-
akaré kritikus feladata. Mindenesetre nem akartam abba a
hibdba esni, amibe egyik elédém, Simon Jézsef Sandor, aki
az Athenaeum egyik régebi évfolyamaban (1916) kézdlte
a Metaphysika elsé kényvének magyar forditasat. 6 a Sta-
giritat elprimitivizalta, holott Aristoteles régi, de nem pri-
mitiv filozofus. Az a szellemi magaslat, amelyen All, a tor-
ténet késébbi folyaman is csak igen keveseknek jutott osz-
talyrésziil. Azonban tagadhatatlan, hogy sok dologban ho-
malyosabban tudja kifejezni magat, mint a mai filozéfia,
mely vilagossagat jérészben éppen az 6 eréfeszitéseinek
készonheti. Megvan tehat a fordito joga arra, hogy ahol az
értelem megmasitasanak veszélye nélkiil teheti, az esetleges
és dadog6 gérég kifejezés helyett.a mai érthetébb forma-
ban mondja el Aristoteles gondolatat.
Altalaban arra térekedtem, hogy maga a széveg le-
gyen érthet6 a mai olvasonak, s ne kelljen allandéan ma-
gyardzo jegyzetekhez fordulnia a megértés végett. Ezért a
jegyzetek f6lés szaporitasatdl irtéztam, hiszen nem kommen-
tart, hanem forditast akartam e kényvvel a magyar olvasé
kezébe adni. Semmit se magyardztam, amit a kézkézen
forgo filozéfiatérténetekben is meg lehet talalni, s amit ki-
lénés nehézség nélkiil megérthet minden miivelt ember. Vi-
szont mar a széveget igyekeztem tigy megfogalmazni, hogy
ahol feltétleniil nem sziikséges, ott ne szoruljon kiilén ma-
gyarazatra.
Mar Forster Aurél ramutatott Aristoteles Lélekrél c.
munkajanak alapos és derék forditasa alkalmabol, hogy e
gondolkod6é forditasanak kiilénéds nehézsége a miiszavak
forditasdban rejlik. Ezekben ahol lehetett, kévettem For-
ster példajat. Azonban vele egyiitt magam is azon a véle-
ményen vagyok, hogy Aristoteles dikciéjaban a miisz6 még
beletartozik a mondat egységébe és nem él ettél fiiggetleniil
kilén életet, mint a mai mtiszavak, ezért a minden Aron
6
valé terminussa tételtél és igy egy szonak térik-szakad, de
ugyanazzal a széval valé forditasatél tartézkodtam.
Munkam kézben figyelemmel kisértem az ismert kiil-
féldi forditasokat, Schweglert, Bonitzot, Rolfest, Lassont
és Rosst, valamint a latin forditasokat és a kommenta-
torokat is. Nélkiiliik szinte lehetetlen lett volna feladatom
elvégzése. De hogy igy sem sikeriilt hibatlant alkotnom,
azzal teljesen tisztaban vagyok. Faradozdsom talan még-
sem lesz hiaba valé, ha Aristoteles Metaphysikd-janak,
ennek a Ross szerint ,,desperately difficult work’’-nek, ez
els6é teljes magyar forditasa olvashatéva és némileg hasz-
nossa tud valni filoz6fiai miiveltségiink elmélyitésében.
4, Végil nem mulaszthatom el, hogy halas készénetet
' ne mondjak itt Férster Aurél professzor irnak és Szabo
Miklés trnak, a Baré E6tvés Jézsef-Kollégium igazgatdoja-
nak, Az elébbi néhany kényvet, az utobbi pedig az egész
forditast Atnézte, s magam vagyck vele legjobban tiszta-
ban, milyen 6nfelaldoz6 munkat végeztek, mikor keziikben
Aristoteles szévegével végigmentek forditasomon. Meg-
jegyzéseikbél sokat tanultam, s ha munkam hasznalhaté
lesz, abban nekik, f6képen Szabo Miklos urnak, igen nagy
résziik van.
Ugyancsak készénettel tartozom néhai Pauler Akos
és Schiitz Antal professzor uraknak, akik a M. T. Akadé-
mia Filoz6fiai BizottsAga részérél a bevezetést, illetve a
forditashoz késziilt jegyzeteket voltak szivesek atnézni.*
Budapesten, 1935. Kardcsony napjan.
1 Az igazsag kedvéért megjegyzem, hogy ez az egész kényv még
1928-ban késziilt, s mostanig kéziratban hevert. A Bevezetés az erede-
tinek alig egynegyede jelen alakjaban.
..ltlo
no
s&¥ a hut a
BEVEZETES.
I. ARISTOTELES METAPHYSIKAJA
MINT IRODALMI MU.
Az aristotelesi Metaphysika a filozéfianak klasszikus
konyve, amelybél minden idében szamtalan okulast és éb-
resztést vettek az olvasédk, de nagyon csalédik, aki azzal
a szandékkal veszi kezébe, hogy benne valami rendszeres
metafizikai kézikényvet talal, mely ennek a tudomanynak
minden problémajara kielégité feleletet fog neki nyujtani.
Hiszen e mui mar a nevét is egy véletlennek készénheti,
noha irdéjanak kétségteleniil megvolt a maga metafizikai
rendszere a létez6 mibenlétére nézve. Csakhogy ami a
Metaphysika néven ismeretes munkajdban olvashato, az
mégsem egy metafizikai rendszer teljes kifejtése, hanem
a tébbé-kevésbbé Ssszefiiggé metafizikai problémak hosz-
szabb vagy révidebb dialektikai fejtegetése. Valéban he-
lyesen jegyzi meg réla Ross,’ hogy ,a Metaphysika nem
egy dogmatikus rendszernek kifejezése, hanem egy lélek
kalandozasai az igazsag keresése kézben.”
Hogy a Metaphysika jelen formajaban nem egységes
mii, hanem sokszor nagyon is laza szdlakkal ésszeftzott
értekezések gyiijteménye, ez kézismert és ma mar Altala-
ban elfogadott tudomanyos feltevés. Egészen kiiléncnek
szokas tekinteni — kivalt Werner Jaeger kutatdsai
utan — az olyan felfogast, amilyena Zahlfleisch-é és
a Gédeckemeyer-é,’? akik a Metaphysikdban valami
1 Aristotle's Metaphysics. Introduction, p. LXXVII.
* Einige Gesichtspunkte fiir die Auffassung u. Beurteilung der
Aristotelischen Metaphysik. Archiv fiir Gesch. d. Philos, XII. és XIII.
kétetek (1899—1900),
3 Gedankengang und Anordnung der Aristotelischen Metaphy-
sik. Archiv fiir Gesch, d, Philos. XX. és XXI. két. (1907—1908).
8
egységes terv szerint alkotott irodalmi miivet latnak, mely-
nek szerzdje legfeljebb a végleges fogalmazas tekintetében
mutat még némi ingadozast. Szerintiik ugyanis a Stagirita-
nak kétségteleniil az volt a szandéka, hogy a Metaphysikd-
ban valami rendszeres kézikényvet irjon meg az ,,elsé fi-
lozofia” irdnt érdeklédé olvasék szamara.
Ez a felfog4s azonban megdél abban a pillanatban,
amint szemiigyre vessztik, hogy milyen viszonyban volt
egymassal az antik filozéfus és az olvasé, s hogy milyen
irodalmi formaban jéttek létre Aristoteles idejében a filo-
zofiai munkak. Tévednénk, ha azt gondolnank, hogy e te-
kintetben az 6kor viszonyaira egész egyszertien alkalmazni
lehetne a mi irodalmi életiink kategériait. Az antik filozé-
fus a kézénség felé elsésorban ,,béles’ volt, azaz a pap-
nak, az allamférfinak és a k6lt6nek sajatos keveréke, de
nem a mai értelemben vett ,,tudés”, aki meghatarozott tu-
domanyos problémak megoldasan faradozik. Ezért a vilag
dolgainak ésszefiiggésérdl sz6l6 latasait mondta el kézén-
ségének, s ebben kévette a hagyomanyos formakat: kélte-
ményekben vagy miszticizmussal Atitatott monddsokban
(Aéyo) beszélt, s még Platon is, sét Aristoteles is, a dialé-
gus drdmai formajaban volt kénytelen szélni, mikor olva-
sasra szant, s kényvkereskedéi titon terjesztett ,,mtivek’’-
ben akartak a nagy kézénséghez fordulni. Ezek a ,,mtivek”
nélkilézik a tudomanyos fejtegetések szigori modszeres-
ségét, s mintegy az isteni ihlet felhdéfatyolaba burkoljak el,
s inkabb sejtetik, semmint megvilagitjak és kifejtik a filo-
z6fiai problémakat.
Azonban Platon, Aristoteles mestere, bizonyosan a
korabeli matematika és asztronémia példajan felbuzdulva,
egy mas format is bevezetett a filozéfiaba, mikor az Aka-
démia falain beliil, tehat zartk6rii barati tarsasagban, egy
filozofiai kutato kézésségben vallalkozott a problémak fej-
tegetésére. Aristoteles hézagos adatait kivéve nincsenek
ugyan ismereteink arra nézve, hogy hogyan vizsgalodott
Platon az Akadémiaban, de ezekbél, valamint az éregkori
dialégusok formavaltozasabél annyi szinte teljes bizonyos-
saggal kiveheté, hogy tudomannya tette a biélcseséget, azaz:
