Vált(ak)ozó olvasatok Johann Friedrich Herbart pedagógiájának hazai recepciójában

244 Pages·2015·1.46 MB·Hungarian

Doktori (Ph.D.) értekezés

Vált(ak)ozó olvasatok Johann Friedrich Herbart
pedagógiájának hazai recepciójában

Bicsák Zsanett Ágnes

DEBRECENI EGYETEM
BTK

Debrecen, 2014
Vált(ak)ozó olvasatok Johann Friedrich Herbart
pedagógiájának hazai recepciójában

Értekezés a doktori (Ph.D. fokozat) megszerzése érdekében a Neveléstudomány
tudományágban

Írta: Bicsák Zsanett Ágnes okleves filozófia és pedagógia szakos bölcsész és tanár

Készült a Debreceni Egyetem Humán Tudományok Doktori Iskolája Nevelés- és
művelődéstudományi programja keretében

Témavezető: …………………………………
Prof. Dr. Brezsnyánszky László

A doktori szigorlati bizottság:
elnök: Dr……………………………..
tagok: Dr……………………………..

A doktori szigorlati időpontja: 2014…………………
Az értekezés bírálói: Dr……………………………..
Dr……………………………..
Dr……………………………..
A bírálóbizottság:
elnök: Dr……………………………..
tagok: Dr……………………………..
Dr……………………………..
Dr……………………………..
Dr……………………………..

A nyilvános vita időpontja: …………………………..
2
„Én, Bicsák Zsanett Ágnes teljes felelősségem tudatában kijelentem, hogy a benyújtott
értekezés önálló munka, a szerzői jog nemzetközi normáinak tiszteletben tartásával
készült, s benne található irodalmi hivatkozások egyértelműek és teljesek. Jelen
értekezést korábban más intézményben nem nyújtottam be és azt nem utasították el.”

….……………………….......
Bicsák Zsanett Ágnes
3
4
Tartalomjegyzék

I. Bevezetés .................................................................................................................. 6
I. A kutatás jellemzői .................................................................................................. 13
II. Értelmezések – ismétlődő és megújuló Herbart-olvasatok ..................................... 50
1. Ellentmondásos fogadtatás: az új pedagógiai elképzelés megjelenése ................ 51
2. Az új eszme üdvözítése: Herbart, a pszichológia és az etika megújítója, a
tudományos pedagógia kidolgozója ............................................................................ 57
3. A herbarti pszichológia és etika kritikus pontjai az új pszichológiai kutatások
fényében ...................................................................................................................... 63
4. Elavult rendszer az új (reform)pedagógiai irányzatok mellett ............................. 78
5. A kritikai reflexiók bővülése: Herbart individualista pedagógus ........................ 86
6. Herbart, a burzsoá pedagógus .............................................................................. 90
7. Nem reakciós, de kegyetlen Herbart-kép /Medinszkij sajátos olvasata 1951-ben/
97
8. Herbart tekintélyelvű, reakciós pedagógus ........................................................ 100
9. Kísérlet egy objektív olvasatra – egy monográfia születése .............................. 109
10. A herbarti pedagógia már-már „ismerős megítéléseinek” visszatérése, Herbart,
a klasszikus ............................................................................................................... 114
11. Akik újat keresnek Herbart pedagógiájában (a rendszerváltást követően) .... 120
12. Reflexiók az elmúlt évtizedek interpretációira, igény egy új értelmezési keret
kialakítására .............................................................................................................. 123
IV. Johann Friedrich Herbart pedagógiai rendszere ...................................................... 130
1. A pedagógia fogalma és tárgyterülete ................................................................ 139
2. A rendszer .......................................................................................................... 154
V. A reform irányzatok kritikája.................................................................................... 176
VI. Herbart szocialista értélmezésének felülvizsgálata ................................................ 194
1. Politika helyett tudomány .................................................................................. 196
2. Herbart közéleti-, politikai törekvései ............................................................... 200
VII. Összegzés, konklúziók .......................................................................................... 207
VIII. Felhasznált irodalom ............................................................................................ 222

5
I. Bevezetés

A neveléstörténetnek és a neveléstudomány/pedagógia tudománytörténetének
kiemelkedő alakja: Johann Friedrich Herbart (1776–1841). A szakma porosz
pedagógusként, (kantiánus) filozófusként1, pszichológa-kutatások meghatározó
elődjeként, illetve az asszociációs pszichológia előfutáraként is emlegeti (Vö. Wundt
1918; Warren 1921; Barner – Brinkmann – Wiedemann 1984; Knörzer 1998). Jean Paul
Richter a 19. század elején a königsbergi értelmiség egyedi kivételeihez sorolja: Herbart
felfelé tekintő, körültekintő, belátással bíró, matematikában, filológiában jártas,
filozófiai mesterstílussal bíró gyöngyhalász és aranyhegymászó. Különösen a
pszichológia talált Herbartban egy olyan ritka földmérőre és fiziokratára, aki
számbaveszi a képzetek keletkezését, növekedését, érését és elsüllyedését (Richter 1827,
219). Herbart a 19. század első felében rögzítette a nevelés alapelveit és megadta azokat
a kiindulópontokat, melyek a pedagógia tudományos megalapozásához – a közép-
európai értelemben – elengedhetetlennek bizonyultak.

Az idő távlatában egyes kutatók – Jean Paulhoz hasonlóan – jelentőségét kifejezetten
nagyra becsülik. Szabolcs Éva és Réthy Endréné Claperade 1927-ben végzett
vizsgálatára hivatkozik, amikor Herbartot a „múlt legnagyobb tíz pedagógusa”
(Szabolcs – Réthy 1999, 363) között említi. Német kutatók szerint a pedagógia
tudományos története Herbarttal kezdődött (Prange 2009, 27). Mások a kontinenseken
(Amerika, Japán) is átívelő tanárképzési eredményeire emlékeztetnek (Bansal 2009, 4).
Herbart munkásságát az utókor 19 kötetben2 adta ki, amit követői saját tevékenységük
nyomán népszerűsítettek és fejlesztettek tovább. Mindezek mellett figyelemre méltó,
hogy a témában a német-, és az angol nyelvterületen több száz könyv, illetve több ezer
publikáció jelent meg.

1 Herbart a nemzetközi szakirodalomban kantiánus gondolkodóként, filozófusként a 19. század elején
jelenik meg. Német nyelvterületen a 19. század közepén Herbartot már elismert rendszeralkotóként,
illetve a fichtei-, és további irányzatokhoz képest önálló gondolkodóként értelmezik (Vö. Thomas 1840;
Hartenstein 1838).
2 Első rendszerezést Gustav Hartenstein végezte el a 19. század végén (Hartenstein 1850–1892). Karl
Kehrbach Hartenstein munkáján elindulva Herbart műveit további írásokkal kiegészítve jelentette meg
(Kehrbach – Flügel 1887–1912). Az új kiadás kötetei jelenleg digitalizált formában az Internationale
Herbart Gesellschaft által érhetőek el. Megjegyzés: A szerző.
6
Tudományos elmélete és pedagógiai gyakorlata a múlt reformjavaslataihoz
kapcsolódtak, amit a későbbiekben számtalan támadás ért, de amit csaknem 180 éves
távlatból sem tudtak teljességgel ignorálni. Iskolaalapítók, kutatók, pedagógusok még
ma is az ő pedagógiai rendszeréhez, elveihez viszonyítva keresik az új nevelési elveket,
alternatív lehetőségeket. S bár úgy hiszik, hogy Herbart ellenében, a szakirodalmat
ismerve éppen, Herbart nyomdokain. Herbart főművében: az Allgemeine Pädagogikban
arról ír, hogy az olvasó, a leendő pedagógusok kezébe térképet kíván adni, ami nem is
annyira ismert, hanem egy folyamatosan megújuló helyszínre vezet el, ami még csak
nem is osztályteremként, hanem a nevelő és a növendék megújuló környezeteként
fogható fel (Herbart 1806). Herbart kérdéseket fogalmaz meg, amit minden nevelő
megválaszolhat. Támpontokat ad, amiket ma már Németországban az aktuális
társadalmi (s nem csak neveléstörténeti) kérdésfeltevések alapjaiként is hasznosítanak.

Herbart hazai fogadtatása

Herbart, pontosabban a herbartinánus eszme3 hatása hazánkban a Habsburg Birodalom
országaihoz hasonlóan „az 1848-ban elkezdődő osztrák oktatásügyi modernizációval
összefüggésben – a herbarti filozófia osztrák apostola, Franz Exner hatására – veszi
kezdetét” (Németh 2002b, 9). A gimnáziumi és a reáliskolák szervezetét, működését
meghatározó, megreformáló középiskolai tantervet, az „Entwurf der Organisation der
Gymnasien und Realschulen in Oesterreich”-ot Franz Exner filozófus Hermann Bonitz
egyetemi tanárral, filológussal dolgozta ki Ausztriában. A herbartiánus gondolkodókat a
Habsburg Birodalom kultusz-, és oktatási minisztere, Leo von Thun-Hohenstein, szintén
ismerte és támogatta. Az új tantervben fellelhető herbartiánus jellemzők mellett az
újonnan bevezetett iskolai tárgy, a filozófia és pszichológia is a herbarti alapelveken
nyugodott (Adam 2003, 185).

Az eszme magyar adaptálói, legfőbb képviselői közül elsőként Kármán Mór emelkedik
ki, aki nemcsak nyíltan kiállt a herbarti elvek ellenzőivel – elsősorban Lubrich Ágosttal
– szemben, de sokat tett a herbartiánus eszme gyakorlati megvalósulásáért. Jelentős
fordulópontnak tekintjük a fellépését, megjelentetett írásait, s gyakorlóiskola ügyében
felsorolható érdemeit, törekvéseit. Kármánt követően többen váltak a herbarti eszme

3 A herbartinánus eszme ez esetben Herbart, továbbá a Herbart-követők által népszerűsített és
újrafogalmazott herbarti elveket, azok gyakorlati vonatkozásait jelenti. Megjegyzés: A szerző.
7
híveivé, bár a nemzetközi tendenciát nézve kevesebben, minthogy az valóban jól ismert
és kutatott pedagógiai témává válhatott volna. Az említett 19 kötetből egyet,
pontosabban egyetlen művét fordították csak le magyarra. (Herbart, Johann Friedrich
(1932): Pedagógiai előadások vázlata. Budapest, A „Kisdednevelés” kiadása) és
elődeink meglehetősen kevés olyan tanulmányt, irodalmat hagytak ránk, melyek
mélyreható vizsgálatukkal segítenének a herbarti pedagógia értelmezésében. Ez
utóbbiak közül említésre méltónak tartjuk épp a lefordított könyv bevezetőjeként
szolgáló Fináczy-írást, majd Fináczy egy újabb könyvében (Fináczy Ernő (1934):
Neveléselméletek a XIX. században. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia)
megjelenő Herbart-fejezetet. A két leírás, valamint Fináczy további témára vonatkozó
előadásai más magyar szerző tollából származó hosszabb-rövidebb leírások,
gondolatmenetek, néhány tíz oldalas doktori értekezések között bár kiemelkedik, de a
magyar neveléselméleti, neveléstörténeti, illetve a neveléstudomány fejlődő területein
folytatott kutatások között nem marad számottevő.

Csak Fináczy halálát követő hosszú évtizedek után, 1979-ben, Dénes Magda által kerül
sor egy áttekintő kötet megjelentetésére, mely új szempontból, rendszerező módon
tárgyalja a herbarti pedagógiát. A könyv szerzője szerint a monográfia sem rögzít
minden jelentős mozzanatot, csupán megmutatja a kutatási téma sokszínűségét, illetve a
herbarti pedagógia érdemét. A könyv előszavában a következőket olvashatjuk: „E
szerény kis kötettel Herbart pedagógiájának elmélyedő tanulmányozásához, valamint a
rávonatkozó tárgyilagos kritika kialakításához szeretnék a neveléstörténet kutatójának
ösztönzést adni. Munkám legszebb jutalmát látnám benne, ha egyetlen kutató is akadna,
aki ezt – mélyebbre hatolva – tovább folytatná” (Dénes 1979, 11). A kötet korrekt
összefoglalása a herbarti pedagógiának, Walter Asmus gyűjtése nyomán tárgyalja a
herbarti életutat, bemutatja Herbart legfontosabb műveit, valamint érveket és
ellenérveket is felsorakoztat a herbarti pedagógia mellett. Az érvek kibontása közben
nem mutatja be az egymástól eltérő értelmezési síkokat, ahogy a könyv keletkezésének
idejéből fakadóan az 1960-as illetve 1970-es évek állásfoglalásait, valamint az elmúlt
30 év kutatási eredményeit sem közvetíti korunk olvasója felé. Egyetérthetünk tehát
Dénes Magdával, a monográfia sem tér ki minden részletre, csupán átfogó képet kap
Herbartról, illetve a herbarti pedagógiáról és annak fogadtatásáról.

A kötet megjelenését követő húsz esztendőben a Herbart-kutatás még a ’70-es évek
8
lendületéhez képest is alábbhagyott Magyarországon. Áttörést a 2001-ben megrendezett
Országos Neveléstudományi Konferencia Herbart-szimpóziuma hozta, amikor a hazai
egyetemek professzorai reflektáltak a herbarti életmű egy-egy szeletére, annak
hatástörténetére, s nem utolsó sorban a hazai Herbart-kutatás hiányára.4 Herbart
nemzetközi elismerésének, a német nyelvterületre jellemző Herbart-reneszánsz dacára,
továbbá a 2001-ben tartott ONK Herbart-szimpóziuma ellenére Herbarttal való
foglalatosság elhanyagolt szelete, „felszántatlan területe” maradt a szakmai
érdeklődésnek Magyarországon.

Az okok között feltételezhetjük, hogy Herbart magyar, illetve közép-kelet-európai
megítélése, újraértékelése a 20. században sajátos nehézségbe ütközött. A probléma több
komponense felsorolható: az egyik a téma népszerűsége hazánkban. (Erről a
későbbiekben lesz szó.) A másik, az idegen nyelvként elsajátított német nyelvismeret,
mely hátrányt jelent az anyanyelvű kutatókkal szemben. A harmadik a financiális
problémákban, illetve a mobilitás korlátozásában keresendő, ami sok esetben
meggátolták a magyar kutatót abban, hogy nemzetközi konferenciákon részt vegyen. A
negyedik mind a nyelvismerettel, mind financiális problémával függ össze: a primer és
a szekunder irodalom hiányára, illetve elérhetőségére vonatkozik. S végül az ötödik:
Magyarországon is végbemenő paradigmaváltással előtérbe kerültek az empirikus
kutatások, melyek számára nemcsak irrelevánsnak tekinthetők a herbarti pedagógia
kérdésfeltevései, de a neveléstudományban elfoglalt hangsúlyos megjelenésük miatt
háttérbe szorították a neveléstörténeti kutatások jelentőségét is.

Az elmúlt évtizedek változásainak köszönhetően a hátráltató tényezők közül kettő
elhalványult. Ami változott, s ami lehetőséget adott (ez esetben is) arra, hogy az
újraértékelés elinduljon, az éppen a mobilitás, s különböző finanszírozási lehetőségek
előtt álló falak leomlása. A kutató már szabadabban utazhat külföldre, mint az elmúlt
évtizedekben, s könnyebben talál arra financiális támogatást, hogy nemzetközi
konferencián részt vegyen, hozzáférjen egy-egy könyvtár gyűjteményéhez, illetve az
internet segítségével elérhető digitalizált könyvekhez. A további felsorolt okok ma is
ugyanolyan nehézséget, kihívást jelentenek, mint az elmúlt évtizedekben.

4Az előadások az Iskolakultúra 2002/5-ös számában jelentek meg (Németh 2002b; Pukánszky 2002;
Mikonya 2002; Brezsnyánszky László 2002; Kiss 2002a).
9
Jelen tendenciák

Hazai viszonyulásunkat még mindig meghatározza, hogy a Herbart-interpretációban az
elmúlt évtizedek nemzetközi eredményeihez nem fértünk hozzá. Mindeközben
Németországban a Herbartra vonatkozó problémafelvetések tovább gyűrűződtek az
elmúlt években. A német nyelvű szakirodalom könyvespolcok sorait tölti meg, a
témában disszertációk, szakdolgozatok nagy számban láttak napvilágot. Gyakoriak az
olyan kiadványok, amelyek az eredeti műveikből közölnek részleteket, s azokhoz
kapcsolódó magyarázatokat. Vagyis az olvasó nemcsak egy mások által kialakított képet
kap a nagy pedagógiai gondolkodóról, de személyes véleményt is formálhat a
szemelvények tanulmányozása közben. Mindez mutatja, hogy még a
század/ezredfordulón is fontosnak tekintették a szövegek eredetiben történő
tanulmányozását, a felszínes megítélés e módon történő kikerülését. A törekvés a
Herbart-olvasatok során szembetűnő, s megjegyzendő, a 20. századi értelmezések
egységes célkitűzése által beszélhetünk akár a Herbart-recepció újabb hullámáról is. Az
elmúlt évtizedek szerzői az újraértékelésében, illetve korunk kihívásaihoz kötött
aktuális vonatkozásaival gazdagítják a jelenlegi tudományos diskurzust. Ehhez
kapcsolódóan idézzük Müßenert, aki az általa szerkesztett Herbart-könyv előszavában
arról ír, hogy kerüljük el azt az eljárást, hogy reflexió és a kor értelmezése, a vizsgált
tárgy jelenbe emelése nélkül méltassuk a múltat. De azt is elkerülendőnek ítéli, hogy a
múltat a jelen igazolására használjuk fel, s szem elől tévesszük azt, ami igazán jelentős
és értékes: annak kiindulópontját (Müßener 2002). Vagyis arra int, hogy találjuk meg azt
a keskeny kivezető utat, mely a múltból a jelen kérdéseihez visz közelebb.

Herbart aktualitásának idősíkjait elsősorban tehát a német nyelvterületeken követhetjük
nyomon, valamint annak megkésett, illetve kevésbé látható lenyomatát figyelhetjük meg
a hazai szakirodalomban, illetve konferenciákon. Az újonnan kiadott német könyvek,
publikációk, megszervezett konferenciák, valamint Herbart emlékére, illetve kutatására
alapított Internationale Herbart Gesellschaft (Nemzetközi Herbart Társaság) léte jelzi,
hogy a herbarti művek újratárgyalására, ismertetésére a nemzetközi viszonylatban is
igény van. Konferenciák igyekeznek kimutatni Herbart jelentőségét. Arra törekednek,
hogy kettéválasszák a Herbart köré épült mítosz valóságalapját, s a ráépült, nem
feltétlenül megalapozott „mitikus elemeket”. A társaság a Herbart-művek gondozásához
és közvetítéséhez járul hozzá, tudományos eredmények közlését és elismerését
10