Table Of Content

Kalmár GyörGy TesTeK a vásznon (TesT, film, szubjeKTiviTás) A sorozatot szerkesztik: Győri Zsolt és Kalmár György Kalmár György Testek a vásznon (Test, film, szubjektivitás) Debreceni egyetemi Kiadó Debrecen university Press 2012 lektorálta: sári b. lászló a borítótervet készítette: DömöTör lajos isbn 978 963 318 247 5 © Debreceni egyetemi Kiadó Debrecen university Press, beleértve az egyetemi hálózaton belüli elektronikus terjesztés jogát is Kiadta a Debreceni egyetemi Kiadó Debrecen university Press www. dupress.hu felelős kiadó: Dr. virágos márta Készült a Debreceni egyetem sokszorosítóüzemében, 2012-ben 12-364 Tartalom előszó .................................................................................................................. 7 bevezetés i. Testek a vásznon ........................................................................... 11 bevezetés ii. megjegyzések a lacani szubjektum- és jelelméletről .............. 17 lacan szubjektum- és jelelméletének alapjegyei – dióhéjban ................. 18 a feminizmus lacan-kritikája: Teresa de lauretis ................................... 19 Kristeva és a jelentés heterogenitása ........................................................... 20 lacan és a francia fenomenológia ............................................................... 23 shaviro posztlacani szubjektuma ................................................................ 28 micsoda nő! – a női test figurativitása a tömegfilmben .............................. 32 fantázia, ideológia, irigaray, mulvey .......................................................... 32 a fejlődéstörténetet elbeszélő test – szexjelenetek .................................... 39 az ideológián innen és túl ............................................................................ 45 szimulált szörnyűségek és a szimulákrum szörnyűsége (Lady Gaga és Frankenstein) .................................................................................................. 50 a szörnyűség legújabb helyei (A farkasember-motívum kortárs áthelyeződései és a horror morfológiája) ..................................................... 59 áthelyezett szörnyűségek ............................................................................. 60 To be (a monster) or not to be ..................................................................... 65 a fenséges és az abjekt .................................................................................. 66 a női tekintet ................................................................................................. 70 szubjektumkonstrukciók az elm utcában (A szubjektivitás alakzatai a „slasher” horrorfilmben) ............................................................................. 75 rémálom: freddy a fürdőkádban ............................................................... 79 a szubjektum felhasogatása ......................................................................... 84 szörnyű élvezet, szörnyű szubjektum ......................................................... 86 az összeszabdalt jelölő (A Halloween és a filmes jelentés határai) .............. 91 a horror és a kereszteződés mozija ............................................................. 93 a néma szimptóma ....................................................................................... 96 egy másfajta ödipális elbeszélés .................................................................. 100 5 a szeretők hallgatnak (A humanista test- és emberábrázolási hagyomány kimozdításai Peter Greenaway a szakács, a tolvaj, a felesége és a szeretője című filmjében) ................................................................................................... 106 a felsebzett szubjektum (Az ember trópusának poszthumán átírásai David Cronenberg Karambol című filmjében) ................................................ 118 a szex mint karambol ................................................................................... 120 a felnyitott szubjektum ................................................................................ 123 az undor tárgya ............................................................................................. 126 Célelvű történet helyett ismétlés ................................................................. 130 utószó (Konklúzió helyett)................................................................................ 134 Hivatkozások jegyzéke ...................................................................................... 137 6 előszó ez a könyv az emberi test filmes megjelenését vizsgálja. nem annyira a test áb- rázolását, hanem sokkal inkább azt, ahogy a test képe a mozgóképes médium- ban az ember jelölőjévé válik. a könyv egyik kiindulópontja az a feltételezés, miszerint azt, hogy az ember hogyan is érzékeli, hogyan képzeli el önmagát, milyen identitással, emberképpel és énképpel bír, nagyban meghatározzák a különböző kul- turális médiumok, így például a film. Úgy vélem, az ember szó sok mindent jelölt a különböző korokban és kultúrákban, ahogy ma is nagyon sokfajta módon lehet em- bernek lenni. ennek az egyik oka az, hogy az ember mindig bizonyos kulturális visel- kedésformák elsajátításán keresztül, az önmagaság különböző módjainak, technikáinak gyakorlása által lesz ilyen vagy olyan emberré. más típusú embereket formáltak pél- dául azok a kereszténység előtti társadalmak, ahol még nem működött a michel foucault által pasztorális hatalomnak nevezett gondoskodási és hatalmi rendszer, mint azok, amelyekben ez már bevált gyakorlat volt, vagy mint azok, ahol az egyház szere- pét átvette a modern állam, a gyónásban közreműködő papét a pszichológus, a lelki üdv érdekében történő gondoskodás folyamatát pedig felváltotta a testi-lelki jólét, kényelem és egészség érdekében véghezvitt modern kori állami gondoskodás (vö. foucault, The Subject and Power 782–784). mindebben nagy szerepe van a kultúra médiumainak is. más személyiségtípusokat formál az olvasás és könyv kultúrája, és mást a filmé. az olvasás vagy filmnézés során gyakorolt mentális folyamatok beépül- nek a személyiségbe, és meghatározzák annak működését. a könyv tanulmányait meghatározza ez a foucaultiánus antiesszencialista szemlélet, mely úgy véli, a képek és filmek működése meghatározza az embert. Hadd hivatkozzak itt a neves testkuta- tóra, Hans beltingre, aki szerint a test, annak képe, valamint az emberkép minden egyes történelmi korban szoros összefüggésben határozzák meg egymást, illetve azt, hogy mi is az ember (vö. belting, „a test képe mint emberkép 36). a könyv két elméleti bevezető fejezetből, valamint filmelemzésekből áll, ez utóbbi- ak pedig a fentiekkel összhangban azt (is) vizsgálják, hogy különböző filmnyelvek, a test színrevitelének különböző technikái az ember milyen formáit hozzák létre a vász- non és a nézőtéren. mindezt egy történeti perspektíva háttere előtt teszem, konkrétan a humanista emberábrázolási hagyománytól való eltéréseket, elmozdulásokat vizsgál- va. az első bevezetőben – neves testkutatókra és művészettörténészekre építve – fel- vázolom egy olyan reprezentációs modell alapjegyeit, mely nagy vonalakban Platón óta meghatározta az európai kultúra testhez és jelentéshez való viszonyát. ez az idea- 7 lista és metafizikai alapú szemlélet, mely persze számos átalakuláson ment keresztül a különböző korokban, meghatározta a képekhez való viszony alapvonásait kultúránk- ban, és csak a huszadik században (a film évszázadában) indult drasztikus átalakulás- nak (ebben az átalakulásban pedig valószínűleg fontos szerepet játszott a test képének újfajta mechanikus reprodukcióját lehetővé tevő film). a tanulmányok, melyek az ehhez a hagyományhoz talán közelebb álló amerikai populáris tömegfilmtől haladnak az attól egyre inkább eltérő, marginálisabb műfajok és művészfilmek felé, azt vizsgál- ják, konkrétan milyen filmes eszközökkel, milyen technikai és képi megoldásokon keresztül történhet meg ennek a hagyományos emberképnek és emberformálásnak az átalakítása, valamint milyen eredménnyel. a tanulmányokban más és más filmek és műfajok kapcsán újra és újra felbukkan a test, a kép és az ember viszonya, a nemiség társadalmi konstrukcióinak a test-problematikától elválaszthatatlan elmozdulásai, illetve a humanista és poszthumán paradigmák alkalmazhatósága a test és ember konk- rét filmes megjelenésében. ezekben az elemzésekben rendre fontos szerepet kap az emberi szubjektum kérdé- se: a képi reprezentációk és a test megjelenésének változásai mögött az emberi szubjektum formáját, működését, meghatározottságát vizsgálom. ez az egyik oka annak, hogy nemcsak a test- és képelmélet klasszikusait alkalmazom a filmek elemzésekor, hanem egy sor szubjektumelméletet is, melyek közül a lacani pszichoanalízis a leg- meghatározóbb. a könyv lacani elmélethez fűződő viszonya összetett: bár a mai napig az egyik legmeggyőzőbb és elemzésekben legjobban alkalmazható elméleti-kritikai nyelvnek tartom, úgy gondolom, hogy a filmelemzésben lacant nem érdemes úgy használni, ahogy azt a „klasszikus” lacani filmelmélet teoretikusai tették. (Hogy miért is nem, arra a könyv elemzései számos példával szolgálnak, rendre átírva a klasszikus lacani filmelmélet fogalmi apparátusát.) a könyv második bevezetése is a lacani szub- jektumelmélet egyes problémáit járja körbe, felvillantva a recepció egyes olyan alak- jait, akik véleményem szerint produktív módon, és engem az elemzésekben inspiráló módokon írták tovább vagy épp kritizálták a kétes hírű mestert. a filmelemzések közben is arra törekedtem, hogy a konkrét filmes helyzetek beleszólhassanak az elmé- leti vitákba, azaz produktív dialógus alakulhasson ki az elemzői nyelvek és az elemzett filmek között. ebben egy sor olyan szerző és elméletíró is segítségemre volt, akik az utóbbi egy-két évtizedben próbálták az újabb elméleti vagy filmes jelenségek fényében újraértelmezni lacant. a könyv tehát egy tudományközi, interdiszciplináris vizsgálódás eredménye, mely- ben egyszerre igyekszem működtetni a test- és képelméletet a szubjektumelmélettel, az elméleti tudatosságot a történeti tudatossággal és a film esztétikai megformáltságá- ra való érzékenységgel, valamint a jelenkori (poszt)humán tudományos diskurzust nagyban meghatározó francia posztstrukturalista szerzőket (foucault, lacan, Derrida, barthes, Kristeva, irigaray) a rájuk építő izgalmas jelenkori szerzőkkel (mint például leo bersani, steven shaviro, Kim Toffoletti, Todd mcGowan vagy laura u. marks). a könyv megírásában természetesen számos személyes kérdés és érdeklődési irány is motivált, melyek, remélem, érezhetőek is az elemzések és fejtegetések örömében. 8 ezen kérdések közül az egyik a filmek ránk (emberekre) gyakorolt erőteljes, izgalmas (egy médiatudós barátom úgy mondaná: delejező), gyakran félelmetes erejéhez kap- csolódik, illetve (ezzel szoros összefüggésben) a szubjektivitás filmes médiumra való „rátámaszkodásához”, és ahhoz a borzongató érzéshez, amivel ez együtt jár. azt hiszem, ennek a jelenségnek és a vele járó érzéseknek nem kis mértékben van köze a film szenvedélyes szeretetéhez, a huszadik század filmkultuszához, vagy épp a filmnek konkrétan a szenvedély tárgyává válásához. más szóval ez a személyes vagy affektív szempont nem választható el a szóban forgó szakmai kérdésektől, sőt annak lényegi momentumaira hívja fel a figyelmet. azt hiszem, ezen a ponton be kell vallanom (nemcsak a személyes motivációval kapcsolatos őszinteség, de a szakmai szempontú hozadékok miatt is), hogy gyermekkoromban gyakran féltem a filmeken: annyira beleéltem magam az adott filmbe, hogy előfordult, hogy már egy bud spencer – Terence Hill filmről is ki kellett hozniuk a szüleimnek a moziból a drámai feszültség fokozó- dásakor. Később (amikor már végig tudtam nézni filmeket) azt vettem észre, hogy a filmek nemcsak az énképembe és vágyaimba épülnek be, de a filmekben észlelt tech- nikák (például kameramozgások, vágási technikák) is megjelennek az álmaimban: az álom képeit gyakran formálják a filmkészítés materiális-technikai gyakorlatai. a leg- szélsőségesebb esetek azok, amelyekben nem csupán filmesen álmodik az ember, vagy észreveszi az álom képeinek filmes megformáltságát, de meg is jelenik az elemzés gesztusa is, a felismerés, hogy ez bizony svenkelés vagy épp daruzás volt… a film és identitás kapcsolatáról szóló könyveket olvasva azt gondolom, hogy mindez nem (fel- tétlenül) egyszemélyes tapasztalat, (szinte) mindannyian aktív, bensőséges viszonyban állunk a filmekkel, (szinte) mindannyian részben filmből vagyunk. mindezek pedig különösen érdekes kérdéssé teszik számomra a filmes médium és a vele való viszonyban megszerveződő szubjektivitás kérdéseit. ez a könyv, mint ahogy sok más is, amit olvasunk, eleinte még nem tudta, hogy könyv lesz. Különböző, a Debreceni egyetemen tartott szemináriumokon születtek az ötletek, amelyekből később az egyes fejezetek kerekedtek. Köszönettel tartozom Győ- ri zsolt barátomnak, aki (bár akkor még az egri főiskolán tanított) „betársult” mellém a De angol–amerikai intézetében tartott Bodies on the Screen című szeminárium oktatásába. Ő akkor már évek óta filmmel foglalkozott, én pedig a test és gender- elméletek felől érkeztem a témához; azt hiszem, inspiráló órákat tartottunk, amelyek- ből rengeteget tanultam. sokat segített a téma feldolgozásában a Body and Gender című szemináriumom is, ahol testelméleteket olvastunk a hallgatókkal párhuzamosan különböző (irodalmi és filmes) testábrázolásokkal. legutóbb pedig mezei sarolta dok- toranduszom kérésére meghirdettem egy órát a horrorfilmről is, erről a nagyon is testi műfajról. saci mind az óra megszervezésében és lebonyolításában is sokat segített, a horrorfilmes tanulmányok sokat köszönhetnek a kettőnk beszélgetéseinek. Köszö- nettel tartozom mindazon hallgatóimnak is, akik a fenti órák bármelyikén részt vettek és észrevételeikkel, kérdéseikkel, ötleteikkel gazdagították a megértésemet a témáról. az órák közös elemzései, beszélgetései, vitái nélkül nem jött volna létre ez a könyv. 9