Table Of Content

TANULMÁNYOK AZ ANDOKRÓL Szerkesztette, az elôszót és a bevezetô tanulmányokat írta Letenyei László Második, javított kiadás Szerzôk Larissa Adler Lomnitz, Xavier Albó, Carlos Ivan Degregori, Juan Carlos Estenssoro, Farkas Kitty, Andrés Guerrero, Kardulesz Rita, Lendvai Tibor, Letenyei László, Antoinette Molinié-Fioravanti, Schilller Katalin, Széli Júlia, Szeljak György, Javier Zea A borító Németh András és Czomba Albert munkája Olvasószerkesztô: Demes Réka Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, adatfeldolgozó rendszerben való tárolás, illetve feldolgozás és adaptáció a kiadó elôzetes írásbeli hozzájárulásával történhet. Kiadta a Kelet Kiadó Alapítás éve 2005 Alapító Péczely Lajos Felelôs kiadó Ujvárosi Lajos ügyvezetô igazgató [email protected] Tipográfia, tördelés Csévi Zsóka Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt.-ben a nyomda alapításának 131. esztendejében Felelôs vezetô Fazekas Péter vezérigazgató ISBN 978 ? TANULMÁNYOK AZ ANDOK RÓL Kulturális antropológiai írások Tartalom Szerkesztôi elôszó..................................................................... 7 Nyelvi útmutató ........................................................................ 11 Az Andok térsége: történeti és földrajzi áttekintés................. 14 Atahualpa és Huáscar. Andokbeli országok, Bolívia, Ecuador és Peru néhány történelemkönyvének összehasonlítása (Letenyei László).................................................................. 36 Indián rítusok............................................................................ 59 Zene, tánc és rítus az Andokban (Letenyei László) ............... 61 Misztikum és vallásosság: zarándoklat a Señor de Qoyllur R’ity-hez. Szinkretizmus egy indián ünnepen (Schiller Katalin).................................................................. 68 Danza Yumbo. A történelem rituális újrajátszása egy andokbeli településen (Letenyei László) ..................... 81 Chiaraje, Mikayo, Tocto: rituális harcok a perui Andokban (Kardulesz Rita).................................................................... 102 Gazdasági és politikai antropológiai írások ............................ 143 A reciprocitás szerepe a mai perui falusi társadalomban (Antoinette Molinié-Fioravanti).......................................... 145 Berta Ares Queija: Los Corazas. Recenzió. (Farkas Kitty)...... 150 Innovációs láncok falun. Két falusi esettanulmány a gazdasági újítások terjedésérôl (Letenyei László) ........... 162 A szent domb keresése (Szeljak György)................................. 187 Etnikum és hatalom.................................................................. 213 Etnikum és hatalom az Andokban (Letenyei László) ............ 215 Indián alanyokból etnikai állampolgárok. Az 1961-es tüntetéstôl az 1990-es felkelésig (Andrés Guerrero)............................................................... 231 Etnikai identitás, társadalmi és politikai mozgalmak Peruban (Carlos Ivan Degregori)........................................................ 243 ¿Khitipxtansa? Kik vagyunk? Helybeliségen alapuló identitás, etnikai identitás és osztálytudat az ajmaráknál (Xavier Albó)........................................................................ 262 Modernizmus, esztétika, zene és ünnep. Hogyan változott meg az elit attitûdje a népi kultúrával szemben? Peru, 1750–1850 (Juan Carlos Estenssoro) ....... 280 „Komaság”. Kölcsönös szívességek rendszere a chilei városi középosztályban (Larissa Adler Lomnitz)........................... 296 A Magyarországon élô andokbeli közösség............................. 315 Inkarrí: az andokbeli történelem keresése. Flores Galindo gondolatkísérlete az andokbeli történeti identitás megújítására (Javier Zea)..................................................... 317 Széli Júlia: Andokbeli zenészmigráció Magyarországon......... 325 Tépôzáras tollkoronák. A magyarországi indiánkép hatása a hazánkban mûködô andoki utcazenészek és közönségük közötti diskurzusra (Lendvai Tibor) .......... 376 Inti Raymi Budapest. Az emigráns andokbeli identitás szimbolikus reprezentáció ja Magyarországon (Letenyei László).................................................................. 413 Szerkesztôi elôszó Jóformán a semmibôl bukkan most fel a magyarországi andinisták második generációja. Kardulesz Rita, Lendvai Tibor, Schiller Katalin és Széli Júlia fiatal kutatók, akik diplomamunkájukat Andok-témában írták a budapesti vagy a miskolci kulturális antropológia szakon – ezek rövidített, átszerkesztett részletei olvashatók kötetünkben. Szel- jak György és magam már idôsebbek vagyunk, de szintén kevéssé vagyunk ismertek andinistaként. Javier Zea Magyarországon élô történész. Ô a kilencvenes években Magyarországra érkezô gaz- dasági emigránsok egyik elsô olyan képviselôje, aki új hazájában új életpályára lépve, sok évi kihagyás után újra eredeti, történészi hivatásának hódol. Ez az írás az elsô magyar nyelvû publikációja. A szerzôk és a mûvek hirtelen felbukkanását egy nem látványos felkészülési idôszak, sok év terepmunka elôzte meg. Bár mindegyik írás kulturális antropológiai beállítottságú, egyik szerzô sem az antropológia szakhoz kereste a terepet, mint gombhoz a kabátot, hanem épp ellenkezôleg, az Andok iránti ôszinte érdeklôdésüket követve jutottak el, hosszú vargabetûk után, a kulturális antropológia szakig. A vargabetûk szinte mindegyikében fontos szerepet játszott az andokbeli zene és tánc mélységes szeretete, mint ahogy mind- annyian kiválóan megtanultak spanyolul és néhány szót kecsuául is. Az andinistákat egyik antropológiai mûhelyben sem várták tárt karokkal: sem a budapesti Boglár Lajos iskola, sem pedig a miskolci antropológia tanszék nem foglalkozik kimondottan az Andokkal, sem a hazai andokbeli migráns közösséggel. A kezdetben hóbortnak diagnosztizált, ám mégsem szûnô lelkesedésbôl az évek alatt olyan alapos terepismeret származott, amelyet kevés antropológus mond- hat el magáról. Például: Kardulesz Rita a Tocto és Chiaraje rítusokról, 8 TANULMÁNYOK AZ ANDOKRÓL Schiller Katalin pedig a Qoyllur R’iti zarándoklatról nyújt olyan alapos és mélyreható elemzést, amely csak Antoinette Molinié-Fioravanti ma már klasszikusnak számító tudósításához mérhetô. Széli Júlia a rendszerváltás óta név szerint ismer szinte minden Magyarországra tévedt utcai zenészt, tudja, mi áll a zenéjük, a nyelvük és a gazdasági stratégiáik mögött, többükkel járt kint szülôföldjén. Az Európában észak-amerikai indián zenét játszó délamerikai zenészekrôl pedig jószerivel ez az elsô hiteles antropológiai leírás, amelyet kollegájuk és barátjuk, a szintén andesi zenét játszó Lendvai Tibor készített. A hazai andinisták második generációja, értelemszerûen, nagyon sokat köszönhet a hazai andinistáknak és latin-amerikanistáknak1, kiknek teljes névsorát nyilván nem tudnánk felsorolni; ezért csak ízelítôül álljon itt néhány név: A Boglár-iskola, azaz a budapesti Kulturális Antropológia Tanszék szellemiségét, sokszor a terepmunka-témaválasztást is nagyban be- folyásolta Boglár Lajos latin-amerikanista érdeklôdése. A hazai latin- amerikai etnológiai érdeklôdést erôsítette Dornbach Mária kulturális antropológus is (ma a szegedi Hispanisztika Tanszék oktatója), illetve Gyarmati János (a budapesti Néprajzi Múzeum munkatársa), aki andokbeli régészeti feltárásai révén tett szert nemzetközi elis- mertségre. A Wittman Tibor, késôbb pedig Anderle Ádám körül csoportosuló szegedi marxista latin-amerikanisták az 1967-ben alapított Közép- kori Egyetemes Történeti és Latin-Amerika Története Tanszéken, illetve késôbb a Latin-Amerika Története Kutatócsoportban tömö- rültek. A Kutatócsoport a rendszerváltás után Hispanisztika Tan- székké alakult át, részben profilt váltott; oktatási és tudományos 1Anderle Ádám 2006-ban a Spanyol Nagykövetség felkérésére állította össze a hazai hispaniszták névsorát, amelyben 91 név szerepel. Érdekes, hogy köztük csak két kulturális antropológus, Dornbach Mária és Szeljak György tûnik fel. In: Marta Cere- zales Laforet, Agregada de Educación (eds.): Repertorio de hispanistas en Hungría. Madrid: Ministerio de Educación y Ciencia de España, ISBN 978-963-06-1578-5 KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIAI ÍRÁSOK 9 tevékenysége, kiadványai révén a hazai Latin-Amerika-kutatás legfontosabb mûhelye maradt. A hatvanas években tûnt fel egy nagy fordítónemzedék, amely az andokbeli irodalomra is kaput nyitott (Benyhe János, Dobos Éva, Simor András, Tóth Éva, hogy csak néhányukat említsük), akikhez olyanok is csatlakoztak, mint a perui és ecuadori diplomata Gulyás András (A város és a kutyák), vagy a bolíviai emigrációból hazaérô Szokoly Endre (Garcilaso de Vega- és Harry Gerol-fordítás). Ugyan- ekkor, a szocializmus évtizedeiben Budapesten olyan közgazdászok foglalkoztak behatóan a latin-amerikai gazdaság kérdéseivel, mint például Kádár Béla, Inotai András, Kollár Zoltán. A hispanisztákon és hivatásos fordítókon kívül csak olyan „magá- nyos” andinisták, azaz egy-egy szakterület képviselôi vannak még Magyarországon, mint például a kecskeméti Kodály Intézet chilei származású munkatársa, Carlos Miró, a könyvtáros végzettségû Klimes Szmik Katalin, a geográfus Kéri András, a BGF oktatója és több nép- szerû kötet szerzôje, vagy a Budapesti Corvinus Egyetemen latin- amerikai civilizációt oktató Lux Judit. Jelen kötet szerzôire nagy hatást gyakorolt az 1986-ban alakult székesfehérvári Los Andinos zenekar, amelynek vezetôje, Tárnok Ákos az andokbeli népzenegyûjtés és -interpretáció egyik nemzetközi szinten kiemelkedô alakja. Szuggesztív egyénisége ösztönzôleg ha- tott más zenei vagy táncegyüttesek létrejöttére, mint például a (szin- tén magyarokból álló) Los Gringos, a Pescador de perlas, a mezô- kövesdi Jatari táncegyüttes vagy a budapesti DanzAndina. Érdekes visszahatás, hogy volt Los Andinos-zenészek, egy andokbeli gyûjtô- útjuk alkalmával, buszon zötyögve határozták el, hogy itthon, Ma- gyarországon is csinálnak egy olyan helyet, ahol a mai fiatalok ugyan- úgy elmehetnek autentikus népzenére szórakozni, mint a bolíviai városi indián közösségek teszik ezt a bolíviai városokban. Ebbôl az elhatározásból született meg 1995-ben a Fonó – Budai Zeneház, amely azóta a magyar népzene egyik legfontosabb központjává vált. 10 TANULMÁNYOK AZ ANDOKRÓL A jelen kötetbe gyûjtött válogatások közel fele elsô közlés, másik fele azonban már korábban közzétett publikáció, amelyet oktatási célból újból közlünk. Elôször közöljük például – a fentieken túl – a Farkas Kitty (a tárgy volt hallgatója) által készített recenziót, és Antoi- nette Molinié-Fioravanti egy rövidebb írását (Gaál Dezsô fordítása). Másodközlésként ehelyütt jelenik meg újra a Replikában 1998- ban napvilágot látott Andok tematikájú cikkgyûjtemény, illetve né- hány régebbi írásom. Ezt a sajátos szerkesztést a kötet oktatási célú felhasználása indokolja: tankönyvszerkesztôként törekedtem, hogy minél több szöveget találjon meg a hallgató egy helyen, hiszen azt úgysem remélhetjük, hogy könyvtárba megy. Kelt Budapesten, 2008. május 15-én Letenyei László