Table Of Content

S L ZABÓ ÁSZLÓ SZIKES FÖLD TERMÉSE EGY ASZÁLYOS ÉVBEN 2007–2008 BARÁTAIMNAK Magánkiadás SZOLNOK 2008 1 2 BEKÖSZÖNTÖ Kedves Barátaim! Jó esztendeje annak, hogy a hagyományos múzeumi előszilveszterre írtam két kisded áltanulmányt, melyeket az est folyamán megfelelő nedűk torkon való lecsurgatása után fel is olvastam. Az akkor éppen a már unásig hallott, mindent más újdonságot kiszorító madárinfluenza és génmanipuláció hírein élcelődtem. Láthatóan mindenki jó kedvvel fogadta, de lehet, hogy nem az írás és előadás minősége, hanem a lecsúsztatott nedvek hatása volt az erősebb. Ez a mellékes körülmény azonban nem gondolkodtatott el, s nem is hatott rám bénítóan. Sőt! Mivel az év folyamán számtalanszor felbosszantott, hogy magasabb körök megpróbálnak minket idiótának és ostobának beállítani és akként is bánni velünk, egyebet nem tehetvén rövid írásokban vezettem le mérgemet, könnyítettem lelkemen. Néhány barátomnak interneten a sikerültebbeket elküldözgettem, s így egy igen szűk körben ismeretté lettek. Néhányan ösztönöztek arra is, hogy publikáljam valahol. Most, amikor végig tekintettem jó egy év ilyen termésén, úgy gondoltam, hogy csűrbe gyűjtőm őket és, ha lehet, valamilyen formában közreadom. 3 Kinyomtatni valószínű nem lesz módom, de néhány példányban — túl az interneten — szerény füzetként, kis példányszámban közzéteszem. Igaz, ezek az írások gyakran egy-két hónap alatt annyira elveszítik aktualitásukat, hogy nemcsak érdektelenek, de érthetetlenek is lesznek. Ám nem is azért íródtak, hogy ezek segítségével jussak a halhatatlanság birodalmába. Sorsuk és jellegük ugyanaz, mint ami az egybegyűjtött publicisztika-köteteké. Valami nyomot, mint kordokumentumok mégis hagynak maguk után. Letört faággal nem kőbe, de homokba írt és vésett szavak, mondatok, szösszenetek ezek. Felidézik az egykori hangulatot, emlékeztetnek. Bárha mielőbb, jönne egy olyan erős tisztító szél vagy bő tavaszi eső, ami mielőbb elmosná és semmivé tenné az egészet! Szolnok, 2008. karácsonyán Szabó László 4 ÓÉV VÉGI ELMÉLKEDÉS A GÉNMANIPULÁCIÓRÓL Hölgyeim és Uraim, (elő-)szilveszterező barátaim! Nagy és nehéz időket élünk. Benne vagyunk a történelem áradó folyamának fő sodrában, örvények kavarognak körülöttünk, kapnak el bennünket egy-egy pillanatra, hogy a kavargó felszín alá húzzanak, habos mocsokba mártsanak, fojtsanak, majd megemésszenek, s hír és koszorúk nélkül eltüntessenek mindnyájunkat, mintha nem is lettünk volna. Ki idézte ezt elő? Ne keressük. Miért tette mindezt? Ne kutassuk. Megérdemeltük-e vagy sem? Ne firtassuk. Hát akkor mit tegyünk? Én azt mondom: igyunk, aztán együnk! S amikor ezt mondom, komolyan is gondolom. Már nyúlnék a pohár után, hogy felhajtsam a rubin színű nedűt, már ragadnám meg a csirkecsontot, hogy lerágjam róla az ízletes húst, amikor cunamiként belém döbben: Ne! Ezt ne tedd! Ha van egy kis józan eszed, felkapsz egy benzines kannát, leöntöd vele az egészet, és gyufát rá! Égjen porig! Hát kínok kínjával akarsz nyomorultul elpusztulni? Azt akarod, hogy kemény koponyádban meghíguljon és megposhadjon az agyvelő? Hogy szilárd csontjaid spárgává, szálalódó kócmadzaggá 5 váljanak, amire lassan áporodó, majd bűzlő húsod maradék darabjai csak felfűzve legyenek, mint a ványoló kádból kiszedett birkabőr? Hát meg akarod inni a génmanipulált szőlő erjesztett levét, amely megrontja pezsgő véred és rothadást indít el belsődben, majd lemállasztja rólad a külső vakolatot? Hát le akarod a nyelőcsöveden engedni az emberre veszélyes H5N1 vírust, mely előbb nyomorult tarka papagájt csinál belőled; azt hiszed, szárnyalni fogsz, mint a sólyom vagy a csivitelő fecske, de csak rühes, egész testében viszkető, porban fürdő, vedlő kopasznyakú tyúkká változol, míg a takonykór el nem visz és a forróságban víz híján pípot nem kapsz és a nyelved szájpadlásodhoz nem tapad? Ha ezt akarod, akkor vedelj, zabálj! Ne nézd, hogy Nagybőjt van! Ne nézd, hogy a génmanipulált szőlő szilva nagyságú! Azt se, hogy mennyi vegyszer, méreg, cián van a borban, sőt a pálinkában is? Ne tétovázz! Edd két pofára a tömény influenzát, a láz és a takonykór okozóját, a vándormadár ürülékkel porzott háziszárnyas húsát! Azért az egy pillanatért, hogy a szádban lévő nyomorult, hol lógó, hol nyalásra feszülő nyelved néhány pillanatig kellemes ízekkel simogatódjék, elfeleded a gyehennát, a poklot, a tüzes kínokat és a hosszú szenvedést? Azért a néhány percért, hogy jólesően böffentsél, uram bocsá’ durrogtassál, azért a néhány óráért, hogy részeg vigyorral a képeden, degeszre tömött hassal elnyúlhass a díványon? Tépjed ki inkább bűnre csábító nyelved tövestől, vagy gyaluld legalább simára az ízlelő bimbóktól, hogy meg ne háborodj! Adj hálát az Európai Uniónak, mely hatalmas tekintélyével idejében figyelmeztetett a halálos veszedelemre. Ne egyél szárnyas húst, ne tarts a szabadban a tyúkot, mert az roppant egészségtelen. 6 Bizony, Testvéreim! Bizony, Elvtársi Felebarátaim! Így van ez. Meg vagyon írva, hogy nem kelhet fel elég korán, aki le akar feküdni. Régi bűne az emberiségnek a mohóság és a felelőtlenség. Ezt zúdítja naponta nyakunkba, tömi fejünkbe a média minden válfaja! A szenzációra éhes bértollnokok, szájjártatók hada. S megannyi embernek megreszket a keze, ha szájához akar emelni egy-két ízes falat szárnyas húst, a poharából pedig akaratlan is kilöttyen egy-két korty, na, nem Ukkonnak szánva, hanem mert félelmében reszket a keze. Nem beszélve arról, hogy ha lenyelte, megitta, még meg is iszonkodik, és csömörös rossz érzés fogja el. Ezért én azt tanácsolom, öntsünk tiszta vizet a pofánkba! Ne dőljünk be olyan egyszerűen mindennek. Gondolkozzunk előbb, s aztán cselekedjünk! A dolgot ugyanis tudományosan kell megközelíteni. S e jeles társaság tehetne-e másként? Ha pedig így járunk el, hamar rádöbbenünk, hogy nem új dologról van szó, hanem megtévesztő és félrevezető piszkos csalásról. Tudományosan vizsgálva a kérdést látni fogjuk, hogy nagy időkre visszanyúlóan az emberi lényegben gyökeredzik mindez. A gondos és elmélyült kutatás rávilágít arra, hogy a génmanipuláció minden fontos bizonyítékát a teremtés, az emberré válás óta különböző formákban mindenütt fellelhetjük. Akár a vallások magyarázatát, akár DARWINt tekintsük is etalonnak, azonos eredményre jutunk. Vegyük csak a Bibliát, melynek tanúsága szerint az élettelen világot Isten élőlényekkel népesítette be. Úgymint a levegőeget, a földet, és a vizeket. Végül pedig mindezeket odaadta az embernek. Férfiút és nőt teremtett és minden élőlényből kettőt: egy hímet és egy nőstényt, 7 hogy egymással egyesülve utódokat hozzanak létre. Minden élőlény a maga faján belől. Ment is minden rendben a bűnbeesésig és a paradicsomból való kiűzetésig. Ezután azonban minden elromlott. Nemcsak az ember, hanem az állat is megzavarodott. Megkezdődött a legszörnyűbb dolog: az örök törvényt, az isteni parancsot megszegték. Ma Nobel-díjat osztogatnak a gének felfedezéséért, a gének átszabásáért. Azt hitetve el a világgal, hogy merőben új világot nyitottunk meg. Holott frászt! A génmanipuláció, a génekkel való kísérletezés a paradicsomból való kiűzetés utáni időből származik. Csak akkor még nem génmanipulációnak nevezték. A paradicsomban ugyanis eredendő rend uralkodott, de az új világban még semmi sem alakult ki. Ismerve az emberi természetet, biztosan állíthatjuk, hogy a kiűzetés utáni első sötét estén (mert a paradicsomban ismeretlen volt a sötétség) akkora volt a zavarodás, hogy azt sem tudta senki, hogy ki kicsoda? Mert ősi soron nem voltak az élőlények egymás ellenségei, hanem inkább barátai, így hát azt sem tudta, ki kivel hál. Nem volt még rend, törvények, társadalom, s bizony sok furcsa dolog esett. Sem a teremtő, sem DARWIN törvényei (az azonos fajon belüli egyesülés és szaporodás) nem hatottak még. Egyszóval nagy volt a kavarodás-keveredés. Az ember például bemerészkedett a vízbe, a halak szívesen fogadták, s csak hosszabb idő után derült ki, hogy az utód egy génmanipulált sellő lett. Az ábrázolások tanúskodnak erről különböző korokban. Bizonyság létükre a Loreley- féle hites történet vagy a Damjanich Múzeum tulajdonában lévő borotvatok ábrázolása, amit pedig alig száz éve faragott természet után egy tabáni halász. HÉRODOTOSZ már eléggé megbízható auktor, így nincs 8 okunk kételkedni abban, hogy a lovak és az ember kapcsolatából egész népek is kifejlődhettek, pl. a kentaurok. Tudományos vizsgálatok bizonyítják azt is, hogy a szfinx is létezett, és nem fantázia terméke, avagy egy olyan oroszlánt ábrázol, aki egy ember nyelt volna le, s akinek még a feje kilóg a szájából. Gyűlöletes a magyarok számára a kétfejű sas, ami a génmanipuláció egy másik útját jelzi. Ámde az, hogy létezett, és még a XIX. század elején Bécsben udvari állatnak számított, sőt tenyésztették, arra a minden tekintetben megbízható KODÁLY ZOLTÁN nyújt bizonyítékot: a Háry Jánosban Örzse a kétfejű csibéknek szór nagy énekszóval s rendszeresen kukoricadarát. De ne sorolgassuk tovább az eseteket, hiszen napjainkban is történnek ilyenek. Elegendő itt a világgá ment kiskacsa történetére utalni, aki az öszvérrel, a farkaskutyával és a lódarázzsal is találkozik vándorútja során, és csak akkor borul ki, amikor megjelenik a paradicsommadár. Bár számunkra ma a tudomány ilyen szintjén ez sem tűnik abszurdnak. Hogy ne csak az állatok, hanem a növények génmanipulációjának ősiségét igazoljuk, pusztán megemlítjük a ficfa- vagy fűzfaalmát, a jánycsecsű almát, a kecskecsecsű szőlőt és a síparadicsomot. Hogyan másként jöhettek volna létre e különös, de gyakran előforduló élőlények, ha nem a manapság génmanipulációnak nevezett módszerrel, amit akkor másként neveztek? Nem elég bizonyíték-e erre az, hogy magam láttam gyermekkoromban a vásárban csodapókot, egy szőke hajú, kékszemű és póktestű nőt, aki jövendőt is tudott mondani? Vagy ugyanitt harsány kikiáltó tett bizonyságot arról, hogy 20 fillér lerovása ellenében ki-ki megnézheti a szintén jós tehetséggel megáldott Madárfejű 9 Lajcsikát, egy vadgalamb és egy hintaló bűnös szerelmének gyümölcsét. De akinek ez nem elég, az kérdezze meg az elegánsan inszeminátornak nevezett egyént a Lenin tsz-ből, akit a tréfás kedvű nép pantallós bikaként tisztel, hogy mi is legyen az a génmanipuláció. S mihelyt ezt megértjük, s tudjuk, hogy mindig létező dolog volt, s hogy a néma kacsa húsa ízletesebb a hangosan hápogó Dagobert bácsinál, már nyugodtan felvághatjuk a nyárson sült vagy pácolt állati tetemeket, s nem kell félnünk tőle. Nyugodtan mondhatjuk: a génmanipulált szőlőből még mindig jobb bort készíthetünk, mint pétisóból és birkatrágyából. Szolnok, Damjanich János Múzeum, 2006. december 29. (előszilveszter) 10