Századunk névváltoztatásai; helytartósági és miniszteri engedélylyel megváltoztatott nevek gyüjteménye, 1800-1893. Eredeti okmányok alapján összeállitotta a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság egyik igazgató-választmányi tagja PDF
Preview Századunk névváltoztatásai; helytartósági és miniszteri engedélylyel megváltoztatott nevek gyüjteménye, 1800-1893. Eredeti okmányok alapján összeállitotta a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság egyik igazgató-választmányi tagja
SZÁZADUNK NÉVVÁLTOZTATÁSAI. * HELYTARTÓSÁGI ÉS MINISZTERI ENGEDÉLYLYEL MEGVÁLTOJfATOTT NEVEK GYJTEMÉNYE 1800—1893. KUEDETI OKMÁNYOK ALAPJÁN ÖSSZKÁLLÍTOTTA A MAGYAR HERALDIKAI ÉS GENEALÓGIAI TÁRSASÁG EGYIK IGAZGATÓ-VÁLASZTMÁNYI TAGJA. r u / /, \ BUDAPEST, KIADJA H R N Y Á N S Z K Y V I ív T H. 1895. A nemzet önérzete végre feléledt, mindinkább iparkodunk leg- méltóbban megünnepelni ezer éves létünket, tudatni a nagy- világgal, liogy bár az összes nemzetek közt legtöbbet szenvedtünk, s a korral haladva nyelvünk, szokásaink, alkotmányunk eredetisé- gében fenn tudtuk magunkat tartani. A tatár, török pusztítások többszörösen megtizedelték az ország lakosait, azonban királyaink bölcs intézkedése ismét lehetvé tette, hogy anyaföldünk parlagon ne heverjen, a kipusztult vidékeket szórványosan bevándorlás elmozdításával újonnan benépesítette. .Sajnos, királyaink e nemes törekvése csak részben elégítette ki alkotmányához hü nemzetünk óhaját, a mennyiben a bevándorlottak, — bár tsgyökeres magyar elemtl voltak körülvéve, az örménye- — ket kivéve új hazájuk nyelvét, öltözékét, szokásait nem csak hogy elsajátítani szükségesnek nem tartották, de helyneveiket is saját nyelvükre átfordítva használták, mi késbb a habsburgi uralkodóház némely germanizálni törekv kormánya alatt átalá- nossá, úgyszólván törvényessé is vált. Még évekkel ezeltt, ha kül- földi tévedt hazánk bármely városába, jogosan kérdezhette ez már : Magyarország? hisz a városok czímtáblái minden névvel telve voltak, csak magyar névvel nem, az utczákon magyar szót csakis elvétve, a falusi úgynevezett bugristól és egy pár alföldi deáktól hallhatta. A hatvanas években akárhányszor hallottam magyar nyel- ven társalogni, hogy fiát Günsbe viszi , avagy, hogy pressburgi Zwiebackot vett stb., és szintúgy kificzamította volna nyelvét, ha ezeket magyar nyelven kellett volna visszaadnia, de talán nem is tudták, hogy Güns és Pressburgnak magyar nevük is van. Hála a gondviselésnek, most már elmondhatjuk „nyelvében : él a nemzet !" Megvalósult e hosszú tespedés után Vörösmarty szózata: «Még jönni kell, még jönni fog egy jobb kor*. Az ön- érzet felébredt mindnyájunkban, közös czél felé irányul mindnyá- junk törekvése s ez az: «Magyarok maradjunk*. Jíévváltoztatások. 1 2 BEVEZETÉS. A magyar kormány már els megalakulása kezdetén töreke- dett e szép eszmét megvalósítani, a mennyiben elsegítette, késbb még inkább megkönnyebbítette a névváltozást ; természetes is, bár- mily szaktudós legyen is az a Kracbenfels tanácsos úr, azt a ha- tást, népszerííséget soha sem fogná elérni, mint ha nevét Sziklaira változtatva írja, elseje folyton idegenkedést, bizalmatlanságot, átvál- toztatva ellenben ellenkezjét szüli mindenkiben. Baross egy ízben, midn egy enquete jegyzkönyvét, melyen elnökölt, hozták laká- sára aláírás végett, ránczba szedte homlokát, tollát forgatva, vona- kodva írta nevét alá. Kérdésemre, vájjon szerkesztése ellen van-e aggálya? azt válaszolá «inkább az volna>. Késbb azonban hozzá : tévé: «Bécsben büszkén írom nevem német nevek közé, itthon undorral*. Bár volnának több Barossaink, kik úgy ezekre, mint a helynevek magyarosítására annyi súlyt fektetnének. Mi a névváltozást illeti, az ország színe-java eltt minden- esetre kalapemelést érdemelnek mindazok, kik annyi erkölcsi ön- uralommal bírtak önnönmagukon azt megvalósítani, nem hallgat- , hatom el azonban azt a nézetemet és hibásnak tartom e nemzeti törekvést azok részérl, kik létez, él családneveket vettek fel, nem mintha azoknak ártottak volna, de kétségkívül ártottak önnönma- guknak, mert egyúttal kételyüknek adtak kifejezést, hogy felvett nevüknek egykoron hasonló fényt szerezni képesek lehettek volna-e? Pedig ha pár évvel ezeltt idegen nev, most szerepl legderekabb honfiaink neveiket megmagyarosították volna, neveik nem volná- nak-e hason értékek a leghangzatosabb nevekével, történelmünk nem volna-e kétszerte oly büszke reájuk? Szükségesnek tartván itt határozottan kijelenteni, hogy mind ezt átalánosságban mondom, kit sem értek alatta. Egy khinaitól, ki Amerikába csak azon okból vándorol, hogy ott meggazdagodva, ismét hazájába visszatérjen, természetesen senki sem várja, hogy nevét megváltoztassa, de ha valaki hazáját végképen elhagyja, új hazáját ismeri tulajdonkép hazájának, utódjai évtizedeken át élvezik annak jótéteményeit, né- zetem szerint vétkeznek, ha nevükhöz ragaszkodnak, mert bármily társadalmi állást foglalnak is el, bármily üdvös intézkedések meg- valósítására is törekedjenek, folyton bizalmatlanságot keltenek s idegeneknek tekintetnek. BEVEZETÉS. íí A mi tulajdonképen a név történetét illeti, az kétségkívül az emberiség bölcsjétl veszi kezdetét, a mint fejldött az emberbl a család, törzs, társadalom, épp úgy értelmiségükkel párhuzamosan fejldött egymás megértésére a nyelv és ezzel kapcsolatosan egy- más megkülömböztetésére a név, mely ugyan kezdetben nem hasonlított sem a bibliai, sem a keresztény nevekhez, csakis bet vagy szótagból állott, mint ezt a khinaiak több ezer éves törzs- tábláik igazolják és reájuk mint legrégibb kútforrásra hivatkozha- tunk, melyekhez manapságigisragaszkodnak azzal az eltéréssel, hogy most már egyúttal saját neveikhez apjuk, továbbá bizonyos id- szakokhoz kötött leszármazási törzsnevet használnak és innét ma- gyarázható, hogy egy elkelbb mandarin, több ezer éves leszár- — mazási táblázatbirtokában, 7 8 szótagos különálló névvelírja magát. Ezek után legrégibb adatul szolgálnak a görögök, kik, egy pár athéni és spártai elkelbb családok kivételével, egy névvel éltek. (Papé Wörterbuch der griech. Eigennamen. Braunschweig — : 1850.) A rómaiak már legalább három nevet viseltek, «praeno- men» elnevet, mely a keresztnevet helyettesítette; «nomen» nevet, mely a törzsöt (gens)jelezte; <cognomen» családnevet; ezeken kívül több «agnomen», melléknevet, melyet vagy örökbefogadás, mi náluk napirenden volt. vagy kiváló vitézségéstudományosságuk által szerez- tek, így p. 0, Publius Cornelius Scipio Africanus Aemilianus Minor. A zsidóság csak egy nevet használt, melyhez késbb apjuk nevét «Ben> vagy «Bal» hozzáadva viseltek és legutóbbi idkig is mint szent hagyományhoz ragaszkodtak. A kereszténység szintén egy nevet visel, melyet a kereszté- lésnél kapott, egész a XIII. század elejéig, a midn is úgy hazánk- ban, mint az egész világon az elkel nemes birtokos osztály váraik, birtokaik után kezdették a vezetéknevet felvenni, mi egyúttal jelezte, hogy az illet azon vár vagy birtok ura volt. A polgári és jobbágyi osztály azonban csak a XIV. század vége felé kezdette a vezetéknevet szórványosan használni, mi azonban a XVI. században az államok nyilvántartása czéljából már átalánosan kötelezvé vált. Mieltt az kötelezvé vált volna, maga a társadalom nevezte kitü- nbbjeit apja nevéhez »fy> szót ragasztva, így keletkeztek nálunk Gerfy, Pálfy, Péterfy nevek a germán és szász népeknél a «sohn, ; son, sen> ragasztással a Johnson. Thomassohn, Gregersen a latin ; nemzedékeknél <i» ragasztással Augusti, Pauli a spanyol és nor- ; 1* 4 BEVEZETÉS. manóknál «ez, fitz (franczia filsbl)* megtoldással Fernandez, Gerald- fiíz; az ivek és skótoknál «Mac és 0-val» Mac Machon, Connel nevek. Késbb, midn már kötelezvé vált, akkori foglalkozásaik, czímtábláik, csúfneveik, nemzetiségük szerint vették azt fel, így keletkeztek a Szabó, Kovács, Király, Herczeg, Kis, Nagy, Fekete, Német elnevezések, természetesen azon kor ortograpbiája szerint írva, a midn azt felvették, basonlólag a többi államokban is. (Wiarda «Ueber deutsche Vor- und Geschlechts-Namen. Berlin, : 1800. Vilmars deutscbes Namenbücblein. Frankfurt, 1866.) A kelet népe azonban még mai napig is ragaszkodik si szokásaihoz és apja nevét viseli *its, vits* hozzáadással, mi szintén «leszárma- zottat* jelent. így nemrég egy végrendelet akadt kezembe, mely- ben Petrovich Jankó és fivére Fekó együtt végrendelkeznek, elb- beni fia Jankovieh Pekó javára, itt tehát nem Jankovich család, hanem Jankó fia Pekóról van szó. Hazánkban, mintamegyei lajstromok is mutatják, a XVí. század- banavezetéknévhasználatakötelezvolt,mindazonáltalaXVIII,század második felében tömegesenbevándorlóitzsidónép,ragaszkodvahagyo- mányaikhoz, magát ennek alávetni nem akarta s daczára a legszi- gorúbb ellenrzésnek, ki tudta magát vonni úgy a katonai szolgálat, valamint a közterhek visel—ése alól, míg végre 1787. július 23-án József császár a következ ,-^ számú rendeletet bocsátotta ki: aul. «Wir Joseph der Zweite, etc. «Zur Vermeidung aller ünordnungen. die bei einer Klasse Men- schen im poHtischen, oder gerichtlichen Verfahren, und in ihrem Privatleben entstehen müssen, wenn die Familien keinen bestimmten Geschlechtsnamen.und die einzelnen Personen keinen sonst bekannten Vornamen habén, wird fúr gesammteErblánder allgemein verordnet.> «Die Judenschaft in allén Provinzen zu verhalten, dass ein jeder Hausvater für seine Familie, der Vormund für seine Waisen, und eine jede ledige, weder in der váterlichen Gewalt, noch unter einer Vormundschaft, oder Kuratel stehende Mannsperson vom 1-ten Jánner 1788 einen bestimmten Geschlechtsnamen führen, das weib- liche Geschlecht im ledigen Standé, den Geschlechtsnamen ihres Vaters, verheirathet jenen ihres Mannes annehmen, jede einzelne
The list of books you might like
