római költők a 18–19. századi magyarországi irodalomban vergilius PDF
Preview római költők a 18–19. századi magyarországi irodalomban vergilius
RÓMAI KÖLTŐK A 18–19. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI IRODALOMBAN VERGILIUS, HORATIUS, OVIDIUS LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 11 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133 LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 22 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133 R 18–19. ÓMAI KÖLTŐK A SZÁZADI MAGYARORSZÁGI IRODALOMBAN V , H , O ERGILIUS ORATIUS VIDIUS Szerkesztette Balogh Piroska – Lengyel Réka MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet Budapest, 2017 LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 33 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133 A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta © MTA BTK, 2017 © A szerzők, 2017 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát. ISBN 978-615-5478-40-6 Kiadja az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet Felelős kiadó: Fodor Pál főigazgató (MTA BTK) Nyomdai előkészítés: MTA BTK Történettudományi Intézet tudományos információs témacsoport Vezető: Kovács Éva Tördelés: Hudecz Andrea Borítóterv: Szilágyi N. Zsuzsa Nyomdai munka: Prime Rate Kft. Felelős vezető: dr. Tomcsányi Péter LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 44 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133 „A valósággal jó, s igaz, és mindenképpen tökéletes Poéta nevét azonban, a szónak teljes értelme szerént, csak az olyan jeles Költő érdemli-meg, akiben mind a költésre szükséges elmebéli tehetség, mind a versszerzésre megkívántató kész tudomány feltaláltatik; és aki, ekképpen, mind a két tehetséggel, talentummal, s tudománnyal birván, a mesterséget és természetet egyesíti: studium cum divite vena. Ilyen volt Virgilius, Varius, Horatius, Ovidius, Catullus, Tibullus, Propertius, s több más akkori Poéta, (Rómának litteratúrabéli arany idejében); ilyenek voltak az Ő mestereik, a Görögök; […] Természeti adomány nélkül, akármit tegyen, Poétává s igaz Versszerzővé soha senki sem lesz. Innét van, hogy a metrummal élő, s a szillabák hangjait a görög, deák, és magyar igaz prozodia reguláji szerént hibátlanúl mérséklő boldog Fannius szintén olly tehetetlen és íze-fogyott szegény versfaragó lehet, és szokott-is lenni, valamint az a szotyogó totyogó Hegyallyai Dudás Péter, aki […] egyedül csak a szótagok számát vizsgálja, s a sorok utólsó szillabájinak egyenlő hangzását, „keresi”, és a nagy üggyel bajjal öszvekeresgélt rotyogó potyogó véghangokat minden józan értelem nélkül egybe-rakosgatja…” (Batsányi János, A’ Magyar Tudósokhoz, Pest, 1821, 59–60, 66–67.) LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 55 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133 LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 66 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133 R 18–19. ÓMAI KÖLTŐK A SZÁZADI MAGYARORSZÁGI IRODALOMBAN – V , H , O – ERGILIUS ORATIUS VIDIUS Az antik görög és római szerzők magyarországi recepciótörténetének kutatása gazdag hagyománnyal bír a magyar irodalomtörténet-írás, a klasszika-fi lológia és az utóbbi évtizedekben önállósult neolatin fi lológia művelőinek körében. E hagyományhoz kapcsolódva a jelen tanulmánygyűjteményben az MTA BTK Irodalomtudományi Inté- zet XVIII. századi Osztálya, a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolája és az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudo- mányi Intézet XVIII–XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke által Miskolcon, 2016. október 6–8. között, azonos címmel megrende- zett nemzetközi tudományos konferencián elhangzott előadások egy részének szerkesztett változatát adjuk közre. A tanácskozás központi témája a három, életművének jelentőségét és a világirodalom egészére tett hatását tekintve kiemelkedő római költő, Vergilius, Horatius és Ovidius recepciója volt a 18. század és a 19. század első fele magyar- országi irodalmában. A konferencia megrendezését indokolta, hogy ösztönözze az adott terület rendszeres és módszeres kutatását, s ez által elkezdődjék a vonatkozó témák és módszerek számbavétele, va- lamint megismerhetővé váljanak a legújabb eredmények. A tudományos tanácskozás szervezői felismerték, hogy az an- tik római irodalom 18–19. századi befogadás- és hatástörténetének feltérképezése – az ez idáig elvégzett fontos, de többnyire szűkebb részterületekre szorítkozó feltáró munkálatok sorát folytatva – igen 7 LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 77 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133 RÓMAI KÖLTŐK A 18–19. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI IRODALOMBAN összetett és hosszú időt igénybe vevő feladatokat ró a kora újkori ma- gyarországi irodalom történetének kutatóira. Ebből a megfontolásból kiindulva határozták meg a konferencia központi témájaként a három legkiemelkedőbb római szerző, Vergilius, Horatius és Ovidius recep- ciójának vizsgálatát. Mivel három viszonylag nagy terjedelmű élet- műről, és legalábbis a lírai és epikus műfajok tekintetében a három legolvasottabb szerzőről van szó, még így sem állíthattuk magunk elé követelményként a teljességre való törekvést. A célkitűzéseket illető visszafogottságot többek között az a feltételezés indokolta, mely sze- rint a görög és római irodalom éppen a jelen kötet tanulmányainak szerzői által vizsgált korszakban, nagyjából az 1700-as évek elejétől az 1800-as évek közepéig gyakorolta a legnagyobb és a leginkább sokré- tű hatást a magyarországi olvasókra és a magyarországi irodalomra. Közkeletű felismerés ugyanis, hogy az antik irodalom recepciójának kiterjedtsége szoros összefüggésben áll az iskolai oktatásban részt ve- vők számával, s a tananyag felépítésével. Ha fi gyelemmel vagyunk e tényezőre, megállapíthatjuk, hogy a megelőző időszakhoz képest ebben a százötven évben lendületet vett a közoktatás és a felsőokta- tás expanziója, noha az illetékes állami és egyházi hatóságok munkája csak az 1800-as évek elejétől hozott látványosabb eredményt. A latin nyelvű irodalom kiemelkedő szerzőinek ismertségét nagymértékben befolyásolta, hogy 1844-ig ez volt az igazgatás és az oktatás nyelve. „Latinul fogalmazták a törvényeket és a bírósági iratokat, a diák nyolc századon át előbb tanulta meg a latin szavak leírását, mint a magya- rokét, s még a XVIII–XIX. század fordulóján is számos témakörről könnyebben és szabatosabban beszéltek az iskolázottak latinul, mint anyanyelvükön.”1 A latin nyelv elsajátítása természetszerűleg együtt járt a latin nyelvű irodalom klasszikus remekműveinek felszínesebb vagy mély- rehatóbb megismerésével. Ezen túl az ókori irodalom magyarországi befogadástörténetének fontos jellemzője az a gyakorlat, mely kiemelt fi gyelmet szentelt a görög és római irodalmi alkotásoknak a magyar nyelv és irodalom oktatásában. Az 1819–1851 között használatban lévő nyelv- és irodalomtankönyvek többségében megfogalmazódik a 1 TARNAI Andor, Szóbeliség – latinság – írásbeliség = Rendszerek: a kezdetektől a romantikáig, írta és összeállította TARNAI Andor és CSETRI Lajos, Bp., Szépirodalmi, 1981 (A magyar kritika évszázadai, I), 11–26, itt: 14. 8 LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 88 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133 RÓMAI KÖLTŐK A 18–19. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI IRODALOMBAN kívánalom, mely szerint a tanulóknak úgy kell nyelvi készségeiket a hétköznapi életben, a munkájuk során elvárható, vagy az azt felülmú- ló, az irodalmi művek megalkotásához elengedhetetlenül szükséges szintre fejleszteniük, hogy példát vesznek a régi görög és római szer- zőkről; noha tanácsos a jelenkori külföldi irodalom tanulmányozása is.2 A tankönyvszerzők között többen is vannak, akik felhívják a fi - gyelmet arra, hogy a példakövetésnek nem szabad a puszta utánzásra korlátozódnia, lényegesebb, hogy „az eredetiség végtelenül beható ereje érdekes benyomást tegyen annak lelkében, ki érti, s hogy az, kinek a latin nyelv gyakorlása különben is tisztében áll, a válogatott gyönygyöknek hasznát vehesse”.3 Az 1836-ban megjelent tankönyv szerzője, Horváth Elek azonban bizonyos esetekben igen nagyra érté- keli az ókori irodalmi művek magyar nyelvű fordításait is, amennyi- ben szinte azonos színvonalúak az eredeti alkotásokkal. Véleménye szerint Virág Benedek például „egész horatiusi lélekkel, tiszta nyelv- vel, és semmit nem erőltetett beszéddel” ültette át a római költő mű- veit. A klasszikus hármas tagjai közül egyébként a horatiusi életmű hatása a leginkább kiterjedt. „Horatius áll e szellemi mozgalom kö- zéppontjában, ő az eszményképe a múlt évszázad tudós lyricusainak és Rájnistól kezdve, ki legelőször szólalt meg »aeoli lanton«, egészen Berzsenyiig formában és tartalomban a deákosok mindegyikénél ráis- merünk arra a vonásra, a mit Horatius »szellemujja von«.”4 Az az általánosságban megfi gyelhető tendencia, hogy Magyar- országon a 19. század második felétől az átlagember műveltségében egyre kevésbé kap teret az antik latin nyelvű irodalom, elsősorban e két irodalom-, illetve oktatástörténeti jelenségre vezethető vissza. Szá- mos példa igazolja, hogy mind többen és többen bizonyulnak fogé- konynak „az eredetiség végtelenül beható erejére”, s alkotnak magyar nyelven világirodalmi rangú, Vergilius, Horatius, Ovidius nagyságá- hoz méltán hozzámérhető lírai vagy epikus költeményeket. Az elsők között Baróti Szabó Dávid, hiszen „egy egész vaskos kötettel bebizo- nyította, hogy a mi lenézett és mellőzött édes magyar nyelvünkben ritka képesség rejtőzik: Vergilius, Ovidius és Horatius legszebb for- 2 Vö. MÉSZÁROS István, Magyar irodalom reformkori középiskoláinkban, ItK, 91–92(1987– 1988), 5–6, 674–707. 3 Vö. Uo., 685. 4 CSÁSZÁR Elemér, Horatius és Verseghy, ItK, 9(1899), 3, 287–300, itt: 287. 9 LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 99 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133 RÓMAI KÖLTŐK A 18–19. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI IRODALOMBAN máit irhatni rajta. S ezzel távlatot nyitott a jövőbe, a mikor a magyar költészet nem a vőfélyrigmusok és a kántorbucsuztatók stilkörében mozog majd, hanem igazi klasszikai költészetté fejlődik.”5 Majd a fi - atal Csokonai, aki „messze túlemelkedik az iskolás klasszicizmus kö- rén, és mégsem semmisíti meg, hanem teljesíti a klasszicizmus köve- telményeit”.6 Verseghy költészetében is „Minduntalan olyan eszmék- re bukkanunk, a mik Horatius agyában fogantak meg, lépten-nyomon találkoznak Horatius nevével, munkáival.”7 Továbbá Berzsenyi, aki „a görög ősmelegbe viszi vissza a magyar foganást. […] Magyar Ho- ratiusnak nevezték, de az egész kortárs-irodalom Horatius-ízűbb, mint ő. […] Berzsenyi nem hajlékony, nem tud tettetni, utánozni. Ő kiszabadul.”8 Klasszicista mintakövetés és eredetiség sajátos keverése jellemzi Vörösmarty költészetét is. A merengőhöz elemzésében Szabó Magda így fogalmaz: „már rájöttem, mit csinál, a Hübnert szedte neki versbe, az elemisták tankönyvét, persze nála ez is zseniális, a Hübner, mert amihez hozzányúl, arannyá válik az érintésére. Ez a legszebb magyarul írt latin költemény, Horatius, hübnerül, milyen kár, hogy ez a lány nem latin.”9 Ez alapján kijelenthetjük: a magas színvonalú, magyar nyelvű iro- dalom térnyerése a 19. század második felére azt eredményezte, hogy csökkent a világirodalom klasszikus szerzőinek kultusza.10 Egyrészt a magyar költők és írók művei egyre bőségesebb példatárral szolgáltak a magyar nyelv és irodalom oktatásához, így a különféle iskolatípu- 5 NÉGYESY László, A mértékes magyar verselés története. A klasszikai és nyugat-európai vers- formák irodalmunkban, Bp., Kisfaludy Társaság, 1892, 73. 6 SZAUDER József, Az estve és az álom: Felvilágosodás és klasszicizmus, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1970, 157. 7 CSÁSZÁR, i. m., 288. 8 NÉMETH László, Magyarság és Európa, Bp., Franklin Társulat, 1935, 73. Vö. Berzsenyi „pindarosszibb volt Horatiusnál a maga lobogásával, de horatiusi, fegyelmezett for- mák kilomboztatója is költészetünkben.” DEVECSERI Gábor, A hasfelmetszés előnyei – A mulandóság cáfolatául, Bp., Magvető, 1971, 48. 9 SZABÓ Magda, A bűntudatos parainesis: A merengőhöz = UŐ, A lepke logikája, Bp., Argu- mentum, 1996, 157–178, itt: 173. 10 Ezzel nagyjából egy időben következett be a neolatin irodalom elhalása is, vö.: „Az a romantikus nemzedék, amelynek Erdélyi is tagja volt, már legföljebb – ritka ki- vételektől eltekintve – iskolai gyakorlatként ismerte a neolatin költészetet.” SZÖRÉ- NYI László, Neolatin lírai költészet a XVIII. századi Magyarországon, ItK, 95(1991), 5–6, 589–596, itt: 589. 10 LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 1100 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133
Description:The list of books you might like
