ÉGI ÜZENETEI I. Az é r z é k s z e r v e k e n túl i é r t é k e k m e g t a p a s z t a l á s a ÉDESVÍZ KIADÓ R A M T H A égi üzenetei I AZ ÉRZÉKSZERVEKEN TÚLI ÉRTÉKEK MEGTAPASZTALÁSA SZERKESZTETTE: DR. STEVEN LEE WEINBERG VALAMINT RANDALL WEISCHEDEL, SUE ANN FAZIO, CAROL WRIGHT ÉDESVÍZ KIADÓ BUDAPEST, 2001 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Ramtha Sovereignty. Inc., Box 926. Eastsound. WA 98245 Minden jog fenntartva Fordította Béresi Csilla Szerkesztette Balázs Éva Copyright © Sovereignty, Inc., 1986 Hungarian translation © Béresi Csilla, 2001 Hungarian edition © Sweetwater Publisher Establishment, 2001 Cover design © Sweetwater Publisher Establishment, 2001 ÉDESVÍZ KIADÓ, BUDAPEST Felel(cid:280)s kiadó a Kiadó igazgatója Tördelés: TypoStúdió Kkt. Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Rt., Debrecen Felel(cid:280)s vezet(cid:280) György Géza vezérigazgató ISBN 963 528 534 5 3 Tartalom fejezet / Bevezetés 6 1. fejezet / Ramtha vagyok 9 2. fejezet / Amikor önök voltak a népem 24 3. fejezet / Isten maga a létezés 29 4. fejezel / Íme, az Isten! 39 5. fejezet / Életr(cid:280)l életre 48 6. fejezet / Halál vagy mennybemenetel 62 7. fejezet / Teremtés és fejl(cid:280)dés 68 8. fejezet / Hatalmasabbak vagyunk az angyaloknál 80 9. fejezet / Isten megismerhet(cid:280) 86 10. fejezet / A szeretet ajándéka 89 11. fejezet / Nincs egyetlen, kizárólagos igazság 93 12. fejezet / Az élet törvény nélkül való 104 13. fejezet / Az élet célja 115 14. fejezet / Elfelejtett istenség 122 15. fejezet / Lélekvándorlás 134 16. fejezet / A tudás tudománya 142 17. fejezet / A korlátolt gondolkodás 151 18. fejezet / Az agy megnyitása 157 19. fejezet / A tapasztalat haszna 172 20. fejezet / Egy csodálatos reggel 182 21. 4 A bennünk él(cid:280) Istennek 5 I. FEJEZET Bevezetés Az emberiség számára csupán egyetlen megváltás képzelhet(cid:280) el: hogy ráébredjen önnön isteni mivoltára. Ti vagytok e felismerés lehetséges hordozói. Ramtha vagyok, magasrend(cid:294) entitás, aki réges-régen élt ezen a Földnek vagy Tominak nevezett bolygón. Nem haltam meg ebben az életben, hanem felemelkedtem a mennybe, mivel megtanultam, hogyan hasznosítsam elmém er(cid:280)it, s hogyan vigyem át magammal földi porhüvelyemet egy láthatatlan létsíkra. Közben fölfedeztem a korlátlan szabadság és életöröm hónát. Akik utánam érkeztek ide, ugyancsak hozzám hasonlóan emelkedtek fel e mennyországba. Jelenleg egy láthatatlan testvériséghez tartozom, amely nagyon mélyen szereti az emberiséget. A testvéreitek vagyunk, akik meghallgatjuk imáitokat, meditációitokat, s szemmel tartjuk jövés-menéseteket. Valaha mi is emberként éltünk a Földön, s megtapasztaltuk mindazt a bánatot, kétségbeesést és örömöt, amelyben egy halandónak része lehet. Ugyanakkor azt is megtanultunk, hogyan legyünk úrrá korlátainkon, s hogyan lépjünk túl rajtuk egy magasabb rend(cid:294) létforma felé. Azért jöttem, hogy elmondjam, nagyon fontosak, nagyon drágák vagytok nekünk, mivel a rajtatok keresztülöml(cid:280) életer(cid:280) és a mindannyiótok agyában megterm(cid:280) gondolat - bármire is használjátok - nem más, mint az az intelligencia és hatalom, amelyet ti Istennek neveztetek el. Ez az esszencia köt össze valamennyiünket, nemcsak a ti létsíkotokon él(cid:280)ket, hanem ama ismeretlen mindenségek lakóit is, amelyek észlelésére nincs szemetek. Azért vagyok itt, hogy emlékeztesselek benneteket réges-rég feledésbe merüli örökségetekre. Azért jöttem, hogy magasabb rend(cid:294) néz(cid:280)pontot adományozzák nektek, amelyb(cid:280)l szemlélve megértitek, hogy valóban isteni, halandó entitások vagytok, akiket mindig is szeretett és támogatott az Istennek nevezett esszencia. Azért vagyok itt, hogy ráébresszelek benneteket, kifinomult értelmetekkel egyedül ti hoztátok létre életetek valóságát, s ugyanezen képességeteket latba vetve bármely tetsz(cid:280)leges valóságot megalkothattok. 6 Sokan eljöttek már hozzátok a történelem folyamán, s sokféle úton-módon emlékeztettek benneteket nagyságotokra, hatalmatokra, halhatatlanságotokra. Voltunk mi már királyok, hódítók, rabszolgák, (cid:75)(cid:280)sök, megfeszített megváltók, tanítók, tanácsadók, barátok, bölcsel(cid:280)k - minden, amit megenged a tudás. Id(cid:280)(cid:85)(cid:280)l id(cid:280)re beavatkoztunk dolgaitokba, hogy ki ne irtsátok magatokat, s folytatódhasson az élet e létsíkon, ezen a csodás örömökkel kecsegtet(cid:280) játszótéren. Ti azonban egyt(cid:280)l egyig üldöz(cid:280)be vettétek segít(cid:280)iteket. Akiket épp nem üldöztetek, bálványt faragtatok bel(cid:280)lük önmagatok kényére-kedvére, miközben kicsavartátok és eltorzítottátok szavaikat. Ahelyett, hogy megfogadtátok volna e tanítók tanácsait, arcra borultatok el(cid:280)ttük, és tömjéneztétek (cid:280)ket. Nehogy magam is erre a sorsra jussak, nem saját alakomban jöttem el közétek. Egy olyan entitáson keresztül szólok hozzátok, aki valaha, mikor még e létsíkon éltem, h(cid:280)n szeretett lányom volt. Leányom, aki nagylelk(cid:294)en megengedte, hogy beköltözzek a testébe, úgymond tiszta „csatorna” az általam képviselt esszencia számára. Mikor veletek társalkodóm, (cid:280) nem tartózkodik a testében, lelke és szelleme teljesen elhagyta azt. A változás szelét hoztam magammal erre a létsíkra. Jómagam és társaim nagy horderej(cid:294) eseményre készítjük el(cid:280) az emberiséget, amely a közeljöv(cid:280)ben várható. Célunk az, hogy egyesítsük e bolygó lakóit, s hozzásegítsük (cid:280)ket egy nagyszer(cid:294), csodálatos tapasztalathoz, amely megnyitja majd szívüket a tudás és szeretet áramai el(cid:280)tt. Miért tesszük mindezt? Azért, mert szeretünk benneteket, jobban, mint valaha is hittétek. És azért is, mert itt az id(cid:280), hogy kinyíljon az emberek szeme, vége legyen a tudatlanság sötét korszakának, amely megfosztotta az emberiséget szabadságától, egymás ellen fordította a népeket, s gy(cid:294)löletet szított a szeret(cid:280)k, vagy háborúságot a nemzetek között. Ideje véget vetnünk mindennek. Ideje, hogy az ember felismerje önnön isteni, halhatatlan mivoltát ahelyett, hogy a puszta megélhetéséért küszködne ezen a létsíkon. Rövidesen elj(cid:280) a nap, amikor nagy tudást osztanak meg veletek csodálatos entitások, szeretett testvéreitek. A tudomány addig soha nem látott módon felvirágzik majd ezekben a napokban. Ezt a küszöbön álló korszakot Isten korának nevezzük. E korban maga az id(cid:280) és az id(cid:280) múlása is megváltozik. Az elkövetkez(cid:280) években megsz(cid:294)nnek létsíkotok rákfenéi: a betegségek, a szenvedés, a gy(cid:294)lölet és a háború. Nem lesz, többé öregedés és halál, helyette mindenki megízlelheti a halhatatlanságot. A tudás, megértés és mélységes szeretet hozza el mindezt a földi entitások életébe. Az emberiség számára csupán egyetlen megváltás képzelhet(cid:280) el: hogy ráébredjen önnön isteni mivoltára. Ti vagytok e felismerés lehetséges hordozói. 7 Amint egyenként rájöttök tulajdon értéketekre és halhatatlanságotokra, külön külön megnövelitek a korlátlan gondolat, szabadság és szeretet mértékét. Minden gondolatotok és felismerésetek megnemesíti és kitágítja az emberi tudatot. S mikor a gyakorlatba is átültetitek meglátásaitokat, hogy felvirágoztassa immár értelmet nyert életeteket, mások is egy nagyobb lépték(cid:294) megértés, szélesebb ív(cid:294) gondolkodás, értelmesebb létezés letéteményeseinek látnak majd benneteket. Ezek lesznek a legnagyszer(cid:294)bb id(cid:280)k az emberiség írott történetében. Akadnak ugyan majd nehézségek és buktatók, de ti azért születtetek pont eb-be a korba, hogy beteljesítsétek ígéretét. Régóta kecsegtetnek benneteket azzal. hogy még itt a Földön meglátjátok Istent. Ennek ellenére e nagy ígéret teljesülését életr(cid:280)l életre elodáztátok. Most elérkezett az id(cid:280). Nagyszer(cid:294) birodalom születik még jelen életetekben, s olyan civilizációk szökkennek szárba, amelyeknek létezésér(cid:280)l sejtelmetek sem volt. Máris új szelek fújdogálnak. Szeretet, béke és öröm lakozik majd ezen az áldott bolygón, a mindenség gyöngyszemén, Isten hajlékában. Gondolkodjatok el a hallottakon, s hagyjátok, hogy leülepedjék elmétekben e szavak értelme. Ha megteszitek, gondolatról gondolatra, érzésr(cid:280)l érzésre. pillanatról pillanatra visszanyeritek majd nagyságotok, hatalmatok és dics(cid:280)ségetek tudatát. * * * 8 2. FEJEZET Ramtha vagyok Ram vagyok, a gy(cid:280)ztes... Ram,. az istenség. (cid:48)(cid:294)veletlen barbár voltam, akit a legegyszer(cid:294)bb, mégis legmélyebb valami avatott Istenné. Most átadom nektek tudásomat. Ramtha vagyok, Ram, ami (cid:280)seim nyelvén annyit tesz: „isten”. Én vagyok a hinduk nagy Ramja, mert én lehettem az els(cid:280) halandó, aki a mennybe emelkedett err(cid:280)l a létsíkról. Nem a véges emberi tudományhoz folyamodtam, hanem a mindenkiben ott lakozó istenséghez. Megvilágosodásomig azonban magam is csak egy gy(cid:294)lölköd(cid:280), vérengz(cid:280) földi ember, holmi gy(cid:280)ztes uralkodó voltam. Én voltam ennek a létsíknak az els(cid:280) hódítója. Hódító hadjáratom hatvan- három évet vett igénybe, miközben az ismert világ háromnegyed részét le- igáztam. A legnagyobb gy(cid:280)zelmem azonban az volt, amelyet önmagamon arattam, mikor kiegyeztem létem alapjaival. Mikor megtanultam szeretni önmagamat, s immár magamhoz öleltem az élet egészét, a szél a hátára vett, s felvitt a halhatatlanságba. Alattvalóim szeme láttára emelkedtem fel, az Indus-hegynek nevezett magaslat északkeleti oldalán. Több mint kétmillió f(cid:280)t számláló népem lemúrokból, iónokból (Ióniát kés(cid:280)bb Makedóniának nevezték), valamint az Atlatiából elmenekült törzsekb(cid:280)l állott, ezt az országot ti Atlantisznak mondjátok India, Tibet, Nepál és Dél-Mongólia jelenlegi lakossága az én nemzetemt(cid:280)l származik. Csupán egyetlen életid(cid:280)t töltöttem el ezen a létsíkon, a ti id(cid:280)számításotok szerint 35 000 évvel ezel(cid:280)tt. Tudatlanságban n(cid:280)ttem fel, egy elnyomott, szenved(cid:280) nép gyermekeként. (cid:279)seim Lemúria földjér(cid:280)l származtak, s Onáj- ban, Atlatia legnagyobb kiköt(cid:280)városában laktak a déli féltekén. Az „utolsó 9 néhány száz év" idején lettem Atlatia polgára, még miel(cid:280)tt e Föld széthasa- dozott volna, s elborították volna a tenger hullámai. Akkoriban Atlatia lakói nagy tudású emberek, jeles tudósok voltak. Tudományuk jóval nagyobb volt, mint most a tiétek, mivel már érteni és hasznosítani kezdték a fény lényegét. Tudták, hogyan alakítsák át tiszta energiává eszközeikkel, melyeket ti lézernek neveztek. Léghajóik a fény segítségével közlekedtek, e tudásra más csillagrendszerek lakói tanították meg (cid:280)ket. Bár ezek a léghajók kezdetleges alkotmányok voltak, mindamellett a célnak megfeleltek. Mivel Atlatia nagy technikai fejlettségnek örvendett, istenítette az emberi értelmet. Ez lett az itt él(cid:280)k vallásává. A lemúrók teljesen mások voltak. Társadalmi rendjük a telepátián alapult. A technikai csodái helyét (cid:280)k a lelki megértés hallatlanul kifinomult fokára tettek szert; nagyatyáik örökítették rájuk e láthatatlan értékek tiszteletét. A Holdon túli er(cid:280)ket tisztelték, egy láthatatlan esszenciát. Ismeretlen Istennek nevezték el ezt az er(cid:280)t. Mivel csupán ezt az istenséget imádták, Atlatia népe lenézte (cid:280)ket. Lenéztek (cid:280)k mindent, ami nem volt elég „haladó”. Ram idejében, mikor még kisfiú voltam, az élet nyomorúságos és vesz(cid:280)dséges volt. Atlatia akkor már hanyatlóban volt, s északi tudományos központjai régóta romokban hevertek. Az történt ugyanis, hogy miközben a tudósok azzal kísérleteztek, hogyan utazhatnának a fényen, átszakították azt az összefügg(cid:280) felh(cid:280)takarót, amely úgy borította be bolygónkat, mint ma a Vénuszt az azt övez(cid:280) felh(cid:280)réteg. Mikor átfúrták a sztatoszférát, felh(cid:280)szakadások támadtak, s új jégkorszak köszöntött be. Mindez az óceán mélyére süllyesztette Lemúria nagy részét és Atlatia északi vidékeit. Az elárasztott területek lakossága délre menekült. Miután a tudomány leáldozott északon, a déli területeken is kezdetlegessé lettek az életkörülmények. Az alatt az évszázad alatt, miel(cid:280)tt az egész kontinens víz alá került volna, Atlatia legdélibb csücskén barbár zsarnokok kerültek hatalomra, akik vastörvényekkel kormányoztak. E királyságban a lemúrok a Föld szemetét alkottak, akiket annyira sem becsültek, mint egy kóbor kutyát. Gondolják meg egy pillanatra, milyen érzés, ha arcul köpik az embert, rávizelnek, és csak könnyeink moshatják le a testünkön végigcsorgó vizeletet. Gondolják meg, milyen érzés lehetett, hogy egy kutyának jobb sora volt nálunk, akik ölni tudtunk volna, hogy csillapítsuk mardosó éhségünket. 10