R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv. Születésének 70. évfordulója ünnepére

658 Pages·2014·28.67 MB·Hungarian

E R. Várkonyi Agnes
MLÉKKÖNYV
R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv
R. VÁRKONYI ÁGNES
EMLÉKKÖNYV
születésének 70. évfordulója ünnepére
Szerkesztette
T usor Péter
Szerkesztőtársak:
Rihmer Zoltán és T horoczkay Gábor
Budapest 1998
A kötet megjelenését támogatták:
a Soros Alapítvány
az ELTE BTK HÖK Közművelődési Kuratóriuma
az Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások
Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata
Nógrád Megye Közgyűlése
az ELTE rektora és
az Osiris Kiadó
A borítón a Zrínyiek és Erdély egyesített címere látható
A felvétel Zrínyi Ilona mint I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem özvegye és a Rákóczi-árvák
törvényes gyámja által Verbiásy János részére kiadott jobbágyfelszabadító pátens (Munkács, 1682 május 8.)
pecsétjéről készült. Lelőhelye: MÓL MKA Archívum familiae Rákóczi (E 190), 2. tétel, Nfi 153. További isme­
retes példányai: MÓL A Thököly- és a Rákóczi szabadságharcok lt., Thököly családjának iratai (G 8), 3. tétel,
föl. 5 (1677) és föl. 24 (1681). Felirata: HELENA ZRÍNYI C[ei.sissimi] C[ONüam] D[omini] /'[RANCISCI]
RAKOCI /J[RINC1PIS] /[RANSIE.VANIAl'.J /J[ARTIUM] fl[ECNI] //[UNGARIAE] űfOMINl] .S’jlCUI.ORUM] G'[OMITIS]
/-“[ERPKTUl] DE SjAROS] A7KSD[EM](1[UE] C[OMITATUS] SfUPREMI] /J[ERPETUl] CfOMITIS] /t[EI.lCTA] VIDVA
© A tanulmányok szerzői, 1998
ISBN 963 463 141 X
Kiadja
az ELTE Bölcsészettudományi Kara
Felelős kiadó: Dr. Manherz Károly dékán
Készült 500 példányban, Baskerville betűkkel
Tervezte és szerkesztette: Rihmer Zoltán
Olvasószerkesztő: Rihmer Zoltán
Szedte és tördelte: Tusor Téter
Borítóterv: Kappéter Ákos
Nyomtatta
a KNER NYOMDA RT. Dürer Nyomda és Kiadó Kft., Gyula
Felelős vezető: Beregszászi László

„IDEJE VAGYON A SZÓLÁSNAK”*
Majd egyszer valaki, valakik fölmérik talán, hogy mit tett velünk, mit pusztított el
belőlünk ez a század. Belőlünk, akik egyszerre voltunk európaiak és magyarok (néme­
tek, csehek, „bosnyákok” etc.). Majd egyszer valakik fölmérik talán, hogy mennyi lehe­
tett a számszerűleg is mérhető fizikai veszteségünk. De ki tudja valaha is fölmérni, a kü­
lönleges tablót fölrajzolni arról, hogy mekkora is lehetett a láthatatlan, az alig-alig mér­
hető, a szellem és a lélek tágas mezőiben végbe vitt példátlan rombolás.
Az éles fordulatokban bővelkedő, sokszor (és szerfölött) tartósan szorító-szorongató
idő hányszor telepedett rá az alkotásra termett, az alkotni képes értelemre s bénította
meg vagy sodorta el — nem egyszer nyomtalanul — a jobb sorsra érdemes elszánásokat,
a tiszta törekvéseket. Ám aki mégis megőrizte magát, aki fölébe nőve a gáncsoskodó kö­
rülményeknek, képes volt szellemi erejét mozgósítani, tudományos céljait (talán nem
mindig maradéktalanul) valóra váltani, minden tiszteletet megérdemel.
A ritka kivételek közé tartozik VÁRKONYI ÁGNES is. Tisztelet hát a szüntelenül alkotó
tudósnak, a közismerten kimagasló oktatónak, tanszékvezetőnek. Gyorsan fut velünk az
idő! Mert a tisztelet most — bármennyire illetlen dolog is ezt emlegetni — a 70. szüle­
tésnapnak és a közel fél évszázados tudományos munkásságnak is szól. Ezért „vagyon
ideje a szólásnak”, az illő köszöntésnek.
Kutatói munkássága főként a 16. és 17., részint a 18. századra, még pontosabban: a
mohácsi vésztől a szatmári békéig terjedő időszakra koncentrálódik. Arra a két évszá­
zadra, amely a megpróbáltatások, korabeli nyelven szólva: a megmérettetések, a sereg­
járások, véres dúlások és irgalmatlan pusztítások, soha nem pótolható veszteségek, gigá­
szi küzdelmek, „szent akarások” és végzetes tévedések, tragikus bukások, idegtépő gyöt­
rődések közepette sem szűnő szép szellemi ívelések, Európa friss áramlataival való lé­
pés-tartások, átmeneti sikerek és a ritka örömök „nemzet-próbáló” korszaka volt. Arra a
két évszázadra tehát, amelyben végül is eldőlt a középkorban oly magasan fénylő, ígére­
tes, igen-igen dinamikus Magyarország és a magyarság újabbkori sorsa (akár azt is
írhatnám talán, hogy mindmáig; vagy éppen: végérvényesen?).
Az említett két századon belül is főként a 17. század, de még inkább a Rákóczi-sza-
badságharc valóban sorsdöntő küzdelmei és a történelmi személyiségek kötötték le fi­
gyelmét. A korszakból rendre felkutatta és többféle „műfajban”, tanulmányok és köny­
vek sokaságában feldolgozta a gazdasági-társadalmi, a kulturális-szellemi-eszmetörté-
neti, mi több: életmód- és mentalitásbeli viszonyok megannyi, szinte valamennyi
fontosabb vetületét, csomópontjait. Évtizedeken át rendszeresen, szívós kitartással, már-
már szenvedélyesen kutatta a kimagasló személyiségek alkati adottságait éppen úgy,
mint gyakorlati-politikai-szellemi szerepkörét. Neki köszönhető, hogy a szűkebb szakma
és a jóval tágabb ún. olvasóközönség ma már érti és ismeri a kivételes történelmi nagy­
ságok igen gyakran tragikusan véget érő pályafutását. Alig volt a korszaknak olyan szá­
mottevő szereplője, akiről ne lettek volna — és lennének ma is — mindig új és új infor­
* A Bevezető-cím „kölcsönvett”, a bibliai mondat VÁRKONYI ÁGNES egyik folyóiratbeli írásának éléről való
(Liget 9 [1996] 9, 3—12).
6
mációi, lényeglátó gondolatai. Ám könyvek és tanulmányok garmada bizonyítja: senki
nem kapott tőle annyi, olyan intenzív, mondhatni folyamatos figyelmet, mint a Rákó-
cziak és a Zrínyiek.
Munkásságának azonban nemcsak idő- és témabeli határai átfogóak, tágas a térbeli
horizontja is, egyre táguló. A publikációkban szinte évről évre kézzelfoghatóan követhe­
tő az a törekvése, hogy a módszeresen föltárt hazai viszonyokat-történéseket előbb a
Habsburg Monarchia szélesebb viszonylatai közé ágyazottan elemezze, értékelje, nagy
teret szentelve a Habsburg-abszolutizmus korabeli politikájának, a politika jellegének.
Majd a kutatási tér, a látóhatár egyre inkább kitágult a korabeli Európára is, ki egészen
Angliáig. Tanulmányok, publikációk sora született végül a birodalmi és a még nagyobb
tereket átfogó összefüggések fölrajzolásából.
Külön kiemelést érdemel két másik fontos kutatási témaköre. Egyrészt a historiográ­
fia, tudományunk története, másrészt pedig a vadonatújnak mondható történelmi öko­
lógia terén születtek maradandó értékű művek. Historiográfiai kutatásokkal inkább az
1960/1970-es évek fordulója táján, az ökológia kérdéskörével pedig a legutóbbi években
foglalkozott. Tudományunk történetéből igazán a polgári történetírás egyik legnagyobb
hatású irányzata: a pozitivista történelemszemlélet hazai és európai gyökereit, jellegét,
fogyatékosságait és maradandó eredményeit, eszme- és tudománytörténeti összefüggé­
seit tárta fel, aligha lehet kétséges, alapvető publikációiban. A történeti ökológiának pe­
dig szinte a megteremtője, első hazai művelője, kutatója O. A tárgykörben akár tudo­
mánytörténeti jelentőségűnek is nevezhető azaz írása, amelyik 1989-ben látott napvilágot
a Valóság hasábjain — „Történeti ökológia” alcímmel. Azóta számos, valóban elme­
mozgató tanulmányban, sőt könyvben vizsgálta a történeti ökológia különböző tárgykö­
reit, kitérve a kutatás elméleti és módszerbeli tudni- és tennivalóira is.
Munkássága amennyire gazdag téma- és tárgykörökben, ugyanúgy többsíkú a művelt
műfajokat illetően is. Vérbeli kutató lévén, munkássága legjavát nyilvánvalóan a szakszerű,
alapos, gondosan fölépített-megszerkesztett elemzések, egyszóval a tudományos művek
alkotják. Szaktudományos munkássága egyként bővelkedik a korszakra vonatkozó ana­
litikus és szintetikus tanulmányokban, könyvekben. Ünnepeltünk a magyar történettu­
domány egyetlen átfogó vállalkozásából sem maradhatott ki. A tudósnő tudása megke­
rülhetetlen, nélkülözhetetlen volt — akár Erdély történetét foglalta is össze a
tudományos igényű vállalkozás.
A gondolkodó ember, a mozgékony szellem azonban, aki a szűkebb szakmán túl, szé­
lesebb körökben is hatni szeretne, aki a gondolatait a szakmabelieken kívül másokkal is
szeretné megosztani, mint tudjuk, két dolgot tehet: 1. időnként műfajt vált, 2. elmegy
tanítani-oktatni. Amikor fölgyülemlett gondolatai — meglehet, korunk kihívásai nyo­
mán — szétfeszítették, egyszerűbben szólva: átlépték a tudományosság szigorúan szabá­
lyozott kereteit-kívánalmait, akkor történelmi esszét írt és ír ma is. Tudás és stílus egy­
ként és ugyanúgy adott ehhez, mint a jóértelembe vett ismeretterjesztő művek megalko­
tásához. Munkásságában bőven található ebből is, abból is.
És hogy milyen az egyetemi katedra oktató-asszonya, azt a mindig nagy számú tanít­
ványok tudják a legjobban s ők tudnák igazán és élményszerűen elmondani. E sorok
írója csak azt mondhatja el, amit kívülállóként bár, de a két szemével láthatott, megta­
pasztalhatott. Mert (életének megkésett szakaszában ugyan, de az egyetemi katedrát
másodjára-utoljára éppen neki köszönhetően) nem egyszer volt alkalma látni, hogy
miként veszik körül (talán nem lesz sértő a rusztikus hasonlat: mint kiscsibék a kotlóst) a
7
ráfüggesztett tekintetek az egyetemi folyosókon, a szobájában, s utazva a járműveken —
az Oktatót, a Tanítót.
Biztos vagyok benne: egyszer valaki, valakik fölmérik, elemzően feldolgozzák majd a
csakugyan sokrétű, de láthatóan egymásra épülő, nagyszabású és szerves egységet alko­
tó eddigi és ezutáni életművet. E rövid bevezetőnek a roppant gazdag mű puszta fölvil-
lantása, a tudományos teljesítmény, a példát adó tudósi és oktatói erények előtti szerény
főhajtás lehetett csupán a feladata.
Távolról sem formális a szándék, hogy kötetünk is, talán nem a megérdemelt mó­
don, de ugyancsak előtte kíván tisztelegni: pályatársak, tisztelők és tanítványok hozták
el, adják át emberi és szellemi hódolatukat. O tudja talán a legjobban, hogy történel­
münknek voltak olyan nagyívű és kritikus szakaszai, amikor a „nagyasszonyok” kis- és
nagyközösségekben egyaránt, döntő szerepet kaptak az események és a nemzedékek
formálásában. Nos Ő, aligha lehet kétséges, a magyar történettudomány Nagyasszonya.
Több mint tudós: történetíró.
Éltesse az Isten! Maradjon közöttünk sokáig!
Für Lajos
TABVLA GRA TV LATORI A
B. Szabó János Garda Dezső
(Budapest) (Gyergyószentmiklós)
Balassa Péter H. Balázs Éva
(Budapest) (Budapest)
Balázs Mihály Hardy Titusz osb
(Szeged) (Pannonhalma)
Bene Sándor Hausner Gábor
(Budapest) (Budapest)
BÉRENGER, J ean Hegyi Klára
(Paris) (Budapest)
BertényiIván Izsák Lajos
(Budapest) (Budapest)
Buzási Enikő KalmárJános
(Budapest) (Budapest)
CSÁKY, MORITZ Kelenik József
(Graz) (Budapest)
Csatáry György Keserű Bálint
(Beregszász) (Szeged)
Czigány István Kósa László
(Budapest—Bécs) (Budapest)
E. Kovács Péter Lányi András
(Budapest—Róma) (Budapest)
Engel Pál Manherz Károly
(Budapest) (Budapest)
Erceg, Iván Marosi Ernő
(Zagreb) (Budapest)
Evans, RobertJ. W. Mojzer Miklós
(Oxford) (Budapest)