Pokol a Csendes-óceánon PDF
Preview Pokol a Csendes-óceánon
E. B. Sledge POKOL A CSENDES-ÓCEÁNON A hős alakulat E. B. Sledge: With the Old Breed. At Peleliu and Okinawa © 1981 by E. B. Sledge Hungarian translation: dr. Molnár György, 2010 ISBN 978 963 689 384 2 Tartalom Előszó Bevezetés Köszönetnyilvánítás Előszó I. RÉSZ PELELIU: EGY MELLŐZÖTT CSATA Előszó az I. részhez 1. A tengerészgyalogos kiképzése 2. Felkészítés a harcra 3. Az út Peleliura 4. Roham a pokolba 5. Egy újabb kétéltű támadás 6. A bátrak, akiket elvesztettünk II. RÉSZ OKINAVA: A VÉGSŐ DIADAL Előszó a II. részhez 7. Pihentetés és rehabilitáció 8. Előjáték a partraszálláshoz 9. A halálbüntetés végrehajtásának felfüggesztése 10. A feneketlen mélységbe 11. A sokkról és a gránátokról 12. A sárról és a férgekről 13. Áttörés 14. Suri után 15. Az agónia vége Bibliográfia A szerzőről Andrew A. Haldane százados, a K/3/5 szeretett századparancsnoka és a hős alakulat emlékére. Halálotok szemtanúja voltam én. Életetek nem volt más, mint az enyém. RUDYARD KIPLING A puskák magasztos és szent tárgyak voltak számukra, és ismerték az öthüvelykes hajóágyúkat. Leereszkedően beszéltek a háborúról, a fejadag viszont nem volt kedvükre való. Ők voltak a Bőrnyakúak, a régi Ténylegesek… Az amerikai hivatásos katonák régi gárdája, akik a haderőnemet otthonuknak, a háborút pedig foglalkozásnak tekintették. És átsugározták beállítottságukat, jellemüket és világnézetüket a nemes szívű önkéntesek tömegére, akik a Tengerészgyalogos-Dandár legénységét alkották… John W. Thomason Jr.: „The Leathernecks”. Közli: Fix Bayonets. Előszó Engem ért az a megtiszteltetés, hogy 1944. április 10-én, az új-britanniai hadjárat végső szakaszában átvegyem az 1. (megerősített) tengerészgyalogos- hadosztály 5. tengerészgyalogos-gyalogezrede 3. zászlóaljának parancsnokságát. Új-Britannia a zászlóalj második harci bevetése volt. Bár ezt akkor nem tudtuk, két további hadjárat várt a zászlóaljra, Peleliu és Okinava. Mindkettő hevesebb küzdelmet hozott és nagyobb véráldozatot követelt, mint az első kettő. És amikor a hadosztály elhagyta Új-Britanniát, hogy elhajózzon a Russell-szigetcsoporthoz tartozó Pavuvun berendezett „pihenőtáborba”, mi már belevágtunk az átfogó kiképzésbe mindarra, ami a Palau-csoporthoz tartozó Peleliu-szigeten végrehajtott Holtpont-hadművelet (Operation Stalemate) alakjában öltött testet. Az a hadművelet utólag csekély figyelmet vagy elismerést kapott, de bizonyosan a csendes-óceáni háború egyik legvéresebb és legkeservesebben megvívott csatája volt. Az akkoriban pótlásként hozzánk érkezők között volt egy „Sledge-hammer” („Pöröly”) becenéven ismert ifjú tengerészgyalogos, a hivatalos iratokban szereplő tisztességes nevén E. B. Sledge őrvezető. Az Andrew Haldane százados, az egész hadtest (a tengerészgyalogság) egyik legremekebb századparancsnoka által vezetett K századba osztottuk. Pörölynek ma PhD-fokozata van, a biológia professzora az alabamai Montevallo egyetemén, a University of Montevallón. Azt azonban, amit a K századdal megtapasztalt a Peleliuért és Okinaváért vívott csatában, sohasem felejtette el. Habár én voltam a 3. zászlóalj parancsnoka a Peleliura felkészítő kiképzési időszakban, sorsom úgy alakult – a rangidősség forgandóságának vagy inkább a hiányának köszönhetően –, hogy áthelyeztek az ezredtörzshöz, mielőtt elhajóztunk Peleliura. Belőlem ez mélységes sajnálatot váltott ki. Megszokott dolog, hogy a történészek beszámolókat írnak a háborúk egyes hadjáratairól. Az sem szokatlan, hogy tisztek írják meg a maguk személyes beszámolóját egy-egy hadműveletről. Az viszont igazi ritkaság, hogy puskás században harcoló egyszerű legénységi állományú tengerészgyalogos vesse papírra saját benyomásait a háborúról. Az ilyen tengerészgyalogos baka az az ember, aki a valóságban közelről megküzd az ellenséggel, aki elviseli a megpróbáltatások özönét, a fájdalmat, és az elviselhetőnél sokkal gyakrabban a halál jelenlétét, aki a legkisebb közös nevező, amikor megszólalnak a fegyverek. „Pöröly” Sledge ilyen tengerészgyalogos volt. Ebben a könyvben úgy látjuk a háborút, ahogy ő a saját szemével látta. Bárki, aki közkatonaként szolgált, sok helyzetet hasonlónak fog találni azokhoz, melyeket maga élt át, és az lesz a benyomása, hogy Sledge pontosan idézi fel, amikor elmeséli félelmeit, kudarcait és apró győzelmeit. Lebilincselő és tanulságos olvasmány. Walter S. McIlhenny dandártábornok Egyesült Államok Tengerészgyalogos Hadteste, tartalék (nyugállományú) Avery Island, Louisiana Bevezetés Ez a könyv beszámoló arról, amit a második világháborúban a kiképzés alatt, majd a peleliui és az okinavai hadjárat idején az 1. tengerészgyalogos-hadosztály 5. tengerészgyalogos-ezrede 3. zászlóalja K századának tagjaként átéltem. Nem történelemkönyv, és nem egyedül az én történetem. Én inkább azon bajtársaim szószólójaként próbáltam írni, akik velem együtt sodródtak bele a háború feneketlen örvényébe. Remélem, egyetértenek mindazzal, amit komoly erőfeszítéssel feljegyeztem. Ezt a beszámolót közvetlenül Peleliu után kezdtem papírra vetni, mialatt Pavuvu szigetén voltunk pihenőtáborban. Amint visszatértem a polgári életbe, részletes jegyzetek segítségével az egész történetet felvázoltam, majd az azóta eltelt években meg is írtam bizonyos epizódokat. Gondolatban újra és újra végigmentem ezeknek az eseményeknek a részletein, de mostanáig valahogy nem sikerült összerendeznem és írásba foglalnom őket. Kiterjedt kutatást végeztem kiadott és kiadatlan történeti művekben és a hadosztályom peleliui, valamint okinavai hadjáratban játszott szerepére vonatkozó dokumentumokban. Újra és újra elképesztett az ugyanazon eseményeket elbeszélő művek és a saját a frontvonalbeli tapasztalataim közötti hatalmas felfogásbeli különbség. A csendes-óceáni háborúban szerzett élményeim sokáig kísértettek, és lelki terhet jelentett e történet megőrzése. Az idő azonban gyógyít, és nincsenek már többé rémálmaim, amelyekből hideg verejtékben úszva, őrülten verő szívvel, felpörgött pulzussal ébred az ember. Most már meg tudom írni ezt a történetet, még ha fájdalmas is megtennem. Azzal, hogy megteszem, valamiféle kötelezettséget teljesítek, amelyről régtől fogva érzem, hogy tartozom vele 1. tengerészgyalogos-hadosztálybeli bajtársaimnak, akik mindnyájan oly sokat szenvedtek hazánkért. Senki sem tért vissza sérülés nélkül. Sokan az életüket áldozták, sokan a testük, jó néhányan pedig az elméjük épségét. Mindazok, akik életben maradtak, sokáig emlékezni fognak a borzalmakra, melyeket legszívesebben elfelejtenének. Ők azonban szenvedtek, és megtették kötelességüket, hogy a háborútól megkímélt ország élvezhesse a békét, amelyet oly magas áron szereztek meg neki. Mélységes hálával tartozunk azoknak a tengerészgyalogosoknak. E. B. S.
The list of books you might like
