Őrségváltás az óceánon PDF
Preview Őrségváltás az óceánon
Tartalom ELŐJÁTÉK I. fejezet A KÉT MÁRIA HÁZASSÁGA II. fejezet A FŐSZEREPLŐK RIVALDÁHOZ LÉPNEK III. fejezet A SPANYOL FLOTTA NAPJA FELRAGYOG IV. fejezet KERÜLŐUTAK ÉS KACSKARINGÓK V. fejezet KEZDŐDIK A PÁRVIADAL VI. fejezet MEGFESZÜL A HÚR VII. fejezet EGY FEJ LEHULL, - ÉS EGY KIKÖTŐT MEGROHANNAK VIII. fejezet A HALÁLHÍR BEJÁRJA EURÓPÁT IX. fejezet TENGERIBETEG ADMIRÁLIS X. fejezet TORLASZOK PÁRIZS UTCÁIN XI. fejezet ELINDUL A LEGYŐZHETETLEN ARMADA XII. fejezet HARC A CSATORNÁÉRT XIII. fejezet FÜLÖP KIRÁLY NYUGODT MARAD XIV. fejezet ERZSÉBET - MÉG NYUGODTABB Utolsó fejezet VALAMI MÁS KÖVETKEZIK ELŐJÁTÉK 1. Alig kéthetes időközzel két esemény tette emlékezetessé az 1527-es esztendőt az akkor ismert világ leghatalmasabb uralkodója, V. Károly császár és spanyol király számára. Az egyik: seregeinek sikerült május 6-án elfoglalni Rómát, ezzel megtörték a pápa katonai és politikai hatalmát, s egyúttal megbomlott a VII. Kelemen pápa által a császár ellen szervezett hatalmi szövetség, Milánó, Velence, a francia királyság és a pápaság Szent Ligája. A másik nagy esemény pedig Károly fiának születése volt, május 21-én; a trónörököst Fülöpnek keresztelték, majdan II. Fülöp néven lép a spanyol trónusra. Nagy megkönnyebbülést jelentett mindkét hír. A trónutódlás biztonsága is, de talán még inkább a Liga szétbomlása. A spanyol királyság és a német-római császárság legnagyobb és legveszedelmesebb ellenfele abban az időben a Liga legerősebb tagja, II. Ferenc francia király volt. Egyszer már sikerült őt legyőzni, alig két éve, de megint talpra állt, megszegte a békeszerződést, és szövetségeseivel együtt ismét Károly ellen tört. 2. Még huszonnyolc éves sem volt ekkor Károly, tizenegy esztendeje már spanyol király, alig nyolc év óta császár is. Kora fiatalságától fogva harcolnia kellett a hatalomért. Pedig már a bölcsőben, apja, Szép Fülöp révén várományosa lett a spanyol királyságnak, anyja, az egyre több joggal Őrültnek nevezett Johanna jogán az Aragon-birtokban levő Nápolynak és a spanyol zászlóval elfoglalt újvilági területeknek; apai nagyanyja, Burgundi Mária révén pedig a németalföldi tartományok leendő urának született. Európa három sarkában terült el ez a három részből álló, még csak lazán kapcsolódó birodalom, - és amikor Károly, nagyapja, Miksa császár halála után, vesztegetéssel és diplomáciai ügyességgel megválasztatta magát császárnak, az új koronával járó nagy hatalom erős kapocsként fogta össze a roppant birtokokat. S egyben: forrása lett az életre-halálra szóló ellenségeskedéseknek is. Az itáliai tartományok miatt harcolni kellett a pápasággal és a nagy olasz államokkal, Németalföld a franciákkal okozott állandó viszályt, - és nemsokára a tengerentúli gyarmatokért folyó versengés engesztelhetetlenül szembeállította Károlyt, de örökösét még inkább, Angliával is. Károly világosan látta, hogy a válságok legnagyobb gócpontja, az igazi tűzfészek: Németalföld lesz. Ez a kis, de fontos terület, földrajzi fekvése folytán, mintegy kulcsa volt a kialakuló és növekvő világbirodalomnak, amelynek uráról ekkoriban már azt mondták: „Országaiban nem nyugszik le a Nap.” A burgundi örökségre igényt tartó Franciaország, az egyre kiismer- hetetlenebb Anglia és az észak-német tartományok között a német- alföldi terület: támadásra és védelemre egyaránt alkalmas. Fejlett hajózása, értékes termőföldje, kiváló ipara és kereskedővárosainak gazdagsága is kívánatossá tette birtoklását. És Károly nem is annyira spanyolnak, mint burgundinak érezte magát; uralkodásának egész ideje alatt sokkal több időt töltött Németalföldön, mint Spanyolországban; volt egy tizenegy esztendős időszak, amikor spanyol földre nem is tette a lábát. 3. Nagy és nehéz feladatok vártak hát az utódra is. A gyermek Fülöp Valladolidban és más spanyol városokban élt és növekedett; állandó spanyol királyi székhely akkor még nem volt. Nevelők készítették elő az uralkodásra, mert apjával alig találkozott. Nagy kára is származott ebből, mert apjával ellentétben ő csak spanyol nyelven beszélt és latinul ; a nevelését irányító püspök szerint egy uralkodónak csak a latin nyelv volt fontos. Pedig apja öt nyelven beszélt, ha nem is hibátlanul, de folyékonyan. Fülöp egyebekben sokoldalú képzést kapott: jogot tanult, haditudományt, földrajzot, történelmet, hivatali adminisztrálást, mindenekfölött pedig mély és egész későbbi lényére jellemző, vakbuzgóságra vezető vallásos nevelésben volt része. Maga Károly császár Fülöp gyermekségének éveiben is folytatta addigi életmódját: szinte állandóan úton volt, a birodalom különböző részeiben. Tovább vezette, és az 1529- es évben megint egy békekötéssel egyelőre lezárta a francia Ferenc király ellen viselt második háborúját. Sokat foglalkozott a tengerentúli gyarmatok hasznosításával. Nagy német bankházaknak adott kiváltságleveleket, és a korona megfelelő módon részesedett a haszonban. 4. Az 1531-es évtől kezdve még inkább és egyre jobban kellett Angliára figyelni. Meglazult, majd el is szakadt a vékony rokoni kapcsolat a két trónus között: VIII. Henrik angol király elvált feleségétől, Aragóniai Katalintól, aki Károly anyjának húga volt. A válás kierőszakolása egyben szembefordította a királyt Rómával: VIII. Henrik szakított az egyházzal, megalapította a protestáns anglikán egyházat, és ennek törvényei szerint új, angol feleséget vett maga mellé. Nem volt ez holmi magánügy: Henrik nem szerelmi indulat fellobbanásában cserélt feleséget, és nem is emiatt szakadt el a római egyháztól. A valóságos cél, hogy az angol királyságot az európai protestáns országok és tartományok vezető hatalmává tegye. S ennek a tervnek útjában két nagy, egymással kapcsolatban levő akadályozó erő állt: a császári birodalom és a Németalföldet birtokában tartó spanyol királyság, amelynek közös uralkodóját, V. Károlyt, egy évvel az anglikán szakítás előtt, a Rómában egykor mélyen megalázott, de később kiengesztelt VII. Kelemen pápa hivatalosan császárrá koronázta. I. fejezet A KÉT MÁRIA HÁZASSÁGA 1. Uralkodásának harmincötödik évében, viharos élet után, még java férfikorban, ötvenhárom évesen, de fáradtan és halálsejtelmektől gyötrötten, elszánta magát VIII. Henrik, hogy rendezi az angol trónöröklést. Fia volt ugyan, az akkor, 1544-ben hétesztendős Edward, nem hosszú életet ígérő, gyenge egészségű, csenevész gyermek. Vitathatatlanul övé az első hely a trónöröklés rendjében; de nem lehetett tudni, meddig él. Még két gyermeke volt Henriknek, két leány: a törvényesnek elismert Mária és a fiatalabb, 1533-ban született Erzsébet, akit törvénytelennek minősítettek, hiszen anyját, Boleyn Annát, házasságtörés vádjával fejeztette le a király. Mégis, az öröklési rend ez lett; első utód természetesen Edward, az ő gyermektelen elhalálozása esetén Mária követi, s ha neki sem lesz gyermeke, a harmadik várományos Erzsébet. Mert északon, az angol királysággal szomszédos Skóciában ott volt a fenyegető árnyék: ha nem marad Henriknek közvetlen leszármazottja, a skótok gyermek-királynőjére, Stuart Máriára száll az angol korona: bonyolult rokoni kapcsolatok révén ő a következő örökös. Ezt megmásíthatatlanul így írták elő a törvények. Henrik királyi akarattal szabályozta hát a sorrendet, és az ország nagyurai, a lordok, engedelmesen helyeseltek. A lordok, akikről két és félszáz évvel később a nagy német költő, Schiller, így beszélteti darabjában a gúnyolódó Stuart Máriát: - A nemes lordokházát láttam én már, Lepénzelt parlamenttel egyetértve, Törvényt alkotni, s visszavonni... Kötni És bontogatni házasságokat... Parancs szerint: ma megtagadni angol Királyleányt, sőt! fattyunak gyalázni, És - királynővé koronázni holnap! E méltóságos peerek véleménye Oly állhatatos volt: négyszer cseréltek Hitet, mert - négyszer változott a kormány... De nemcsak a beléjük idegződött engedelmesség késztette egyetértésre Anglia lordjait. Inkább vállalták, hogy az ő jóváhagyásukkal egyszer ünnepélyesen törvénytelenített Erzsébetet szükség esetén ugyanilyen ünnepélyesen visszatörvényesítik, mintsem hogy az angol korona a skót Mária fejét illesse. S a Stuart-háztól való irtózás egyik fő oka: Mária katolikus volt. Skóciában két nagy pártra szakadt a nemesség, katolikusok és újhitű protestánsok csoportjára. S a királynő személyével erősödött, esetleg könnyen felülkerekedhetett a katolikus párt. Márpedig Anglia nagyurai nehezen viselték volna el, ha az ellen- reformáció átcsap az ő országukba. Amikor Henrik király 1531-ben szakított Rómával és a pápasággal, rengeteg kolostori és egyéb egyházi birtokot és vagyont koboztak el; ezeken osztoztak a protestáns lordok, de jutott bőven a koncból a kisebb nemességnek is. Stuart Mária trónra lépése veszélyeztethetné a zsákmányt. Inkább jöjjön hát esetleg - Edward és Tudor Mária után - Erzsébet; majd legfeljebb visszavonják a törvénytelenítő határozatokat. V. Károly császár figyelmét nem kerülte el az angol trónöröklés körüli bizonytalanság. Beavatkozásra mégsem gondolhatott, Károly birodalma megint éppen válságos időket élt. Fenyegetett, és rövidesen valóban ki is tört a birodalom német tartományaiban a katolikus és protestáns fejedelmi szövetkezések között a két nehéz évig tartó Schmalkaldeni Háború. (Így nevezték a protestáns német fejedelmeknek Schmalkalden városában kötött véd- és dacszövetségéről.) A belső gondok lehetetlenné tették tehát a hathatós külpolitikát. Fokozta még a császár érdeklődését, hogy az Angliát fenyegető Stuart-veszély bizonyos mértékig jelentkezett a kontinensen is, érintette a spanyol-német birodalom érdekeit. A VIII. Henrik halála után trónra lépő, tízéves Edward uralkodásának második esztendejében, 1548-ban, a hatéves Stuart Mária skót királynő dinasztikus házasságot kötött a francia trónörökössel, Ferenc herceggel. Franciaország, az ismert fő ellenség, így egyelőre csak Skóciával került kapcsolatba, de a kiszámíthatatlan eshetőségek úgy hozhatják, hogy egyszer majd az egy uralkodó jogara alatt egyesített angol-skót királysággal is, - ez pedig már súlyos veszedelmet jelenthetne. Ellenlépést kellett hát tenni. Hatévi uralkodás után, tizenhat esztendős korában, meghalt a beteges VI. Edward, - az öröklési rend értelmében idősebb nővére, Tudor Mária lépett az angol trónra. Károly császár ekkor hosszú diplomáciai tárgyalások után megkérte Fülöp fia számára a tizenkét évvel idősebb Mária királynő kezét. A spanyol-angol házasság egész Európában nagy feltűnést keltett; Angliában dühödt nyugtalansággal fogadták az eseményt. Mária félspanyol származása (Henrik király és Aragóniai Katalin leánya volt) és vonzódása a katolicizmushoz a Henrik-féle hitújítás révén meggazdagodott angol urakat már addig is aggasztotta. Most aztán: spanyol férjet kapott! Vad híresztelések terjengtek a nép között, a városi polgárok csapszékeiben, a vidéki nemesi házakban is: a küszöbönálló spanyol megszállásról. A protestáns prédikátorok pedig sűrűn emlegették, hogy a királyi férj hazájában már jó fél százada, rendszeresen és
The list of books you might like
