Molnár Anna

200 Pages·2003·0.91 MB·Hungarian

Molnár Anna
Az Északi Liga szerepe Olaszország tartományi
rendszerének átalakulásában
1
Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék
Témavezető: dr. Horváth Jenő
©Molnár Anna
2
Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem
Nemzetközi Kapcsolatok Ph.D Program
Az Északi Liga szerepe Olaszország tartományi rendszerének
átalakulásában
Ph.D. értekezés
Molnár Anna
Budapest, 2002.
3
Tartalomjegyzék
Tézisek 7
A dolgozat struktúrája 9
Bevezetés 13
1.A főbb fogalmak meghatározása 18
1.1. Föderáció 18
1.1.1. A föderációs vita Olaszországban 25
1.1.1.1. Az Északi Liga 27
1.1.1.2. Agnelli Alapítvány 30
1.1.1.3. A polgármesterek mozgalma 33
1.1.1.4. Regionális megközelítés 35
1.2. A szubszidiaritás elve 37
1.3. A liga 41
2. Az olasz pártrendszer átrendeződése 51
2.1. Hajrá Olaszország 54
2.2. Nemzeti Szövetség 58
2.3. Az Északi Liga mint új politikai szereplő 62
2.3.1. Az Északi Liga története 62
2.3.1.1. A Venetói Liga születése, az etno-regionális korszak 66
2.3.1.2. A Lombard Liga felemelkedése 70
2.3.1.3. Az Északi Liga létrejötte 74
2.3.1.4. Az első Berlusconi-kormány 79
2.3.1.5. Elzárkózás a választási szövetségektől 85
2.3.1.6. A második Berlusconi-kormány 95
3. A regionális kérdéskör 113
3.1. A regionális különbözőségek háttere 113
3.2. Olaszország regionális berendezkedése a második világháború után 117
3.3. A politikai intézményrendszert és a közigazgatási rendszert érintő reformok 120
3.3.1. Politikai és gazdasági reformok a Második
Köztársaság kiépítése érdekében 120
3.3.2. A tartományi rendszer reformja 130
4
3.3.3. Új törvények, az alkotmányreform 137
4. Olaszország és az Európai Unió kapcsolata 153
4.1. Olasz integrációs politika 153
4.2. Az Északi Liga EU-politikája 162
4.3. Az Európai Unió hatása a régiók szerepének változására 167
Konklúzió 173
Felhasznált irodalom 176
Melléklet
Olaszország alkotmányának módosított és jelenleg hatályos
V. fejezetének összehasonlítása
V. fejezet: Tartományok, megyék és községek 186
5
Táblázatok jegyzéke
1. Tábla. Az Agnelli Alapítvány által ajánlott új tartományok 32
2. Tábla. Az Északi Liga sikerének külső tényezői 64
3. Tábla. Az Északi Liga sikerének belső tényezői: 64
4. Tábla. Az északi terület függetlenségével
kapcsolatos vélemények 1996-ban 93
5. Tábla. A közigazgatási rendszerrel
kapcsolatos vélemények 1996-ban 93
6. Tábla. Az északi liga szavazati aránya az
1996-os és a 2001-es parlamenti választásokon 101
7. Tábla. Néhány föderális ország és Olaszország
tartományi szintű bevételeinek a megoszlása 1996-ban 134
6
Az Északi Liga szerepe Olaszország tartományi rendszerének
átalakulásában
Tézisek
Disszertációm célja, hogy bemutassa és elemezze egy új, területi alapon
szerveződő párt, az Északi Liga politikai fejlődését, történetét, illetve kapcsolatát az
Olaszországban, napjainkban lejátszódó decentralizációs folyamathoz. Fontosnak
tartom, hogy az Északi Liga történetének feldolgozása mellett bemutassam a
rendkívül aktuális közigazgatási reformhoz fűződő főbb elméleti és politikai
irányzatokat, illetve az alkotmány-és törvénymódosítással kapcsolatos eseményeket
is. Az értekezés fókuszában az Északi Liga fenti folyamatban játszott szerepe és a
kétségkívül, elsősorban általa a középpontba állított föderációs vita bemutatása áll.
Megvizsgálom, hogy milyen körülmények között, és mely okokra
visszavezethetően jött létre az Északi Liga. Bemutatom, hogy hogyan vált kis
etnoregionális – országos szinten jelentéktelen - pártból mikronacionalista párttá,
majd egy, nemzeti szinten is megjelenő szélsőjobboldali pártnak tekinthető politikai
szereplővé.
Amikor 1996-ban témaválasztásom megtörtént, még sokak számára valós
veszélynek tűnt, hogy az Északi Liga politikai tevékenysége következtében az északi
területek elszakadhatnak Olaszországtól. Ez a veszély azonban Olaszországnak az
euróövezethez történő sikeres csatlakozását követően végképp elhárult. Az északi
területek lakói már nem érzékelhették úgy, hogy a déli területek gazdasági problémái
miatt leszakadhatnak az Európai Unió élvonalától. Az Északi Liga politikai
tevékenysége mindennek ellenére jelentős hatással volt az ország közigazgatási
rendszerére. Az Északi Liga társadalmi támogatottságának növekedése
következtében a föderalizmus vita az olasz belpolitikai élet középpontjába került. A
kilencvenes évek végére a legtöbb politikai szereplő már egyetértett azzal, hogy
szükséges az ország tartományi rendszerének az átalakítása. Ezekben az években
7
számos törvényt hoztak a helyi autonómia kiszélesítése érdekében, majd hosszas
politikai csatározásokat követően 2001-ben megszületett az alkotmány
tartományokkal foglakozó V. fejezetének módosítása, és ezzel a tartományok
feladatainak igen jelentős bővülése. A döntések, bár nem minden politikai szereplő
igényét elégítették ki maradéktalanul, mégis jelentősnek tekinthetőek abból a
szempontból, hogy Olaszországban egy hosszú évtizedek óta feszítő probléma (a
túlzottan központosított állam és a tartományok szerepének tisztázatlansága)
megoldása elkezdődött. Az alkotmánymódosítással tehát az állam részéről adekvát
válasz született az Északi Liga által képviselt elszakadási törekvésekkel szemben.
Dolgozatomban tehát azt a folyamatot szeretném bemutatni, ahogy elsősorban az
Északi Liga tevékenységének köszönhetően fokozatosan kiépül a tartományi
autonómia.
Az általam választott téma kidolgozása nemzetközi szempontból is fontos,
hiszen az állami szint alatt kialakuló, valamint elszakadásra törekvő kisebb területi
egységek és a föderalizmus körül fellángolt vita Európán belül sem csupán olasz
jelenség – gondoljunk csak az angol−ír, a bajor vagy a spanyol eseményekre.
Hasonló folyamatok eredményeképpen 1980-ban Belgium föderális alkotmányt
kapott. Az Amerikai Egyesült Államokban is időről-időre fellángolt a
neoföderalizmus gondolata, amely a további decentralizáció mellett érvelt. Más
politikai okokra visszavezethetően ugyan, de a volt szocialista országokat is érintette
ez a folyamat, hiszen számos többnemzetiségű, szövetségi állam (Szovjetunió,
Jugoszlávia, Csehszlovákia) a keleti blokk összeomlását követően szétesett. A világ
számos országában elindult a különböző mértékű és célú decentralizációs folyamat.
A napjainkban erősödni látszó hagyományos nacionalizmus mellett a
szakirodalom által hol neoregionalizmusnak, etnonacionalizmusnak vagy
mikronacionalizmusnak nevezett jelenség is mind az Európai Unió, mind pedig
számos tagállama számára komoly problémát jelent. Ezek az állami szint alatt
megerősödő, annál kisebb területi egység érdekeit képviselő politikai pártok nem
csupán a nemzetállami szintet, hanem a közösségi szintet is folyamatosan bírálják. A
mikronacionalista pártok politikusai azt a véleményt képviselik, hogy sem a nemzeti,
sem pedig az uniós szint nem képes megvédeni a kisebb régió értékeit, illetve
gazdaságát a globalizáció keltette kihívásokkal szemben. A kelet-európai
országokkal történő bővítés ezt a félelmet csak tovább erősíti. Ennek csupán egyik
oka az az általános félelem, hogy a bővítéssel együtt az egyes tagállamok befizetései
8
is növekedhetnek. A bővítésnek azonban egyik legfontosabb feltétele, hogy az
integráció a tervezett intézményi reformokkal tovább mélyüljön, egyre több terület
kerüljön közösségi hatáskörbe.
Az olasz közigazgatási és választási reformmal megkezdett reformfolyamat −
a számos, különböző megoldási kísérlet közül − csupán az egyik lehetséges változata
a mikronacionalizmussal párhuzamosan jelentkező problémák kezelésének. Az olasz
események feldolgozása, értelmezése nagymértékben hozzájárulhat az általános,
európai jelenségek megértéséhez is. A jelenség mélyebb megismerése tehát általános
európai szintű megerősödéséből fakadóan a belpolitikai problémákon túlmutató
kérdésekre is választ adhat.
Dolgozatom alapvetően történelmi jellegű, de az általam kiválasztott téma
interdiszciplinális jellege miatt a kutatás során esetenként több más tudományág – a
politológia, a jogtudomány és kisebb részben a gazdaságtörténet - metodológiáját is
felhasználom. Az események mélyebb elemzéséhez, megértéséhez fontos, hogy a
történettudomány hagyományos módszerei mellett (például forráselemzés,
kronologikus áttekintés stb.) az olasz gazdaságban lejátszódó főbb folyamatokat, az
olasz pártrendszer gyökeres átalakulását és a közigazgatási reformfolyamatot is
vizsgáljam. Ehhez szükséges, hogy a történelmi áttekintés mellett
segédtudományként a gazdaságtörténet, a közigazgatási jogtudomány és a politológia
metodológiájára is támaszkodjak.
A dolgozat struktúrája
Tényleges vizsgálatom megkezdése előtt, az első fejezetben fontosnak tartom
a témával kapcsolatos főbb fogalmak tisztázását, definiálását. Mindenekelőtt a
föderalizmus fogalmi meghatározására és a szó eredetének tisztázására törekszem.
Sorra veszem az olaszországi folyamatokhoz fűződő föderalizmussal és
regionalizmussal kapcsolatos főbb elméleti és politikai irányzatokat. Ezt követően
pedig a szubszidiaritás elvének meghatározásával kapcsolatos problémákra térek ki.
Végül a liga, ezen belül pedig a mikronacionalista pártok definíciójára is kísérletet
teszek.
Az általam vizsgát jelenség átfogóbb bemutatása érdekében a második fejezet
elején fontosnak tartom, hogy röviden bemutassam az események történeti hátterét,
9
az olasz politikai rendszer sajátosságait, megvizsgáljam, hogy milyen jelentősebb
változásokon ment keresztül az olasz pártrendszer. Bemutatom, hogy a berlini fal
leomlását követően milyen új politikai szereplők jelentek meg azon a politikai
jobboldalon, ahol – véleményem szerint – az északi Liga is elhelyezhető. Állításom
annak ellenére is igaz, hogy e párt önmagát, mint a hagyományos politikai palettán
kívül elhelyezkedő pártot határozta meg. Az Északi Liga politikai programja és
szélsőséges nézetei miatt a szélsőjobboldali pártokkal mutat rokonságot.
A disszertáció második fejezetében a regionalizmust és a föderalizmust
leginkább a politikai céljai középpontjába állító új politikai szereplő, azaz az Északi
Liga megjelenéséről, a jelenség történelmi, gazdasági és társadalmi okairól, illetve
hátteréről esik szó.
A Ligák történetét a második Berlusconi-kormány második évéig dolgozom
fel. Az események bemutatását 2002 júniusával zárom le. Megvizsgálom, hogy az
Északi Liga milyen belső fejlődésen és átalakuláson keresztül jutott el a föderáció,
majd az elszakadás, ezt követően a második Berlusconi-kormány idején ismét a
széleskörű tartományi autonómia kiépítésének támogatásához.
Az Északi Liga történetét hat szakaszra bontom:
1) A Venetói Liga születése, az etno-regionalizmus korszaka
2) A Lombard Liga felemelkedése
3) Az Északi Liga létrejötte
4) Az első Berlusconi-kormány
5) Elzárkózás a választási szövetségektől
6) A második Berlusconi-kormány
A harmadik fejezetben az olasz regionalizmus történeti és jogi aspektusainak
bemutatására törekszem. Mindenekelőtt fontosnak tartom a regionális
különbözőségek gazdasági és társadalmi hátterének rövid áttekintését, illetve az olasz
politikusok és politológusok által találóan “Második Köztársaságként” emlegetett új
politikai, költségvetési és közigazgatási intézményrendszer kiépítését célzó reformok
összefoglalását.
Ezt követően röviden leírom, hogy a második világháborút követően milyen
sajátosságokkal épült ki az olasz tartományi rendszer. E fejezet fókuszában a
kilencvenes években elindult, a tartományi rendszer átalakítását célzó
reformfolyamat bemutatása áll. Megvizsgálom, hogy az Északi Liga és részben az
10