Magyar Történelmi Tár

270 Pages·2010·16.54 MB·Hungarian

MAG- Y AR
TÖRTÉNELMI TÁR
A TÖRTÉNETI KÚTFŐK ISMERETÉNEK
ELŐMOZDÍTÁSÁRA
KIADJA
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
TÖRTÉNELMI BIZOTTMÁNYA.
HATODIK KÖTET.
PESTEN,
IGGENBERGER FERDINÁND AKADÉMIAI, ÚGYG EIBEL, HARTLEBEN, KILIÁN EGYETEMI, LAM-
PJSL, LAUFFER ÉS STOLP, OSTERLAMMP, FEIFER PESTI, HAAS BÉCSI KÖNYVÁRUSOKNÁL.
MDCCCLIX.

A M. TUDOM. AKADÉMIA
TÖRTÉNELMI BIZOTTMÁNYA
1858-ban.
B. EÖTVÖS JÓZSEF bizottm. elnök
ÉRDY JÁNOS
PODHRADCZKY JÓZSEF
SZALAY LÁSZLÓ
TOLDY FERENC bizottm. előadó éa szerk.
WENZEL GUSZTÁV.

TARTALOM.
Lap
I. A H>dervári Ferenc jószágai fölötti per e's Ítélet 1523-ban.
Adalékul Magyarország azonkori köz- e's jogtörténetéhez.
W e n z el G u s z t á v t ól 3
II. Történeti följegyzések 1481—1752. S z i l á g yi Sándor-
tól 83
III. Adalékok a török-magyarkori beltörténethez. Közli K. G. • 103
IV. Okleveli adalékok Magyarország régibb történetéhez. M o o-
yer E. F-től 171
V. Magyar tanulók Wittenbergben Melanchthon halálaig. R é-
vész I m r é t ől 207
VI. Okmányos közlések P o d h r a d c z ky J ó z s e f t ől . . 231
I. Székesfejérvár régi állapotát ismertető oklevelek . . 233
II. Id. Rákóczi Györgynek, mint Borsod vármegye fő-
ispánjának esküje 244
III. III. Ferdinánd utalványa Fischer Regina számára . 253
IV. Egy erkölcstörténeti adat 254
VII. Kisebb közlések.
I. A váci káptalannak legrégibb pecséte. E r d y Já-
n o s t ó l . .» 257
II. Még néhány magyar köriratú pecsét. Nagy l v á n-tól 258
III. Ismét egy kis krónika a XVII. századból. T o 1 d y Fe-
r e n c t ől 260
IV. Kivonatok Miskolc városa jegyzőkönyvéből. Podh-
r a d c z ky J ó z s e f t ől 262
V. Buda és Pest történeteihez toldalék: Závodszky
György kiadatlan naplójából. U g y a n a 11 ó 1 . . . 264

I.
A HEDERVÁRI FERENC JÓSZÁGAI
FÖLÖTTI PER ÉS ÍTÉLET
1523-ban.
ADALÉKUL MAGYARORSZÁG AZONKORI KÖZ-
ÉS JOGTÖRTÉNETÉHEZ
KÖZLI
WENZEL GUSZTÁV.
Tört. Tár. VI. Köt. 1
I

IN andorfej érvárnak elveszése, melyet 1521. augustus
29-én (tehát ugyanazon nap, melyen öt esztendővel később a
mohácsi csata történt) árulás által foglaltak el a törökök, nem
csak Magyarországra, de az összes keresztyénségre nézve
többé nem pótolható, súlyos csapás volt. Mindjárt akkor mu-
tatkozott , hogy a keresztyénség ezen csaknem egy századig
a magyar nemzet legdicsőbb hőseitől roppant áldozattal és
számos vitéz bajnok vérontásával oltalmazott védfalának el-
esése útat nyit a töröknek közvetlenül hazánk szivébe, köz-
vetve pedig a többi keresztyén országokba is ; és hogy annál
nagyobb veszteséget a tatárjárás óta a magyar nemzet, sőt az
egész keresztyén világ aligha tapasztalt. Ámbár teliát Euró-
pának akkori conjuncturái közt nem igen volt remény, hogy
a nagyon elgyöngült és a többi keresztyén hatalmasságoktól
magokra hagyott magyarok Nandorfej érvárt a hatalmas pa-
dissah ellen sokáig sikerrel tarthassák; az áruló várparancs-
nokok még is igazság szerint az ország törvényei által kimon-
dott büntetésnek egész súlyát érdemelték.
Jelen közleményemnek tárgya főkép történeti szempont-
ból a Hedervári Ferencre büntetésül kimondott jószágvesztés-
nek részletes felvilágosítása lévén, elég legyen a situatio ál-
talános megismertetése végett röviden megjegyeznem, hogy
a bűnös leginkább három volt: Hedervári Ferenc, Enyingi
Török Bálint és Clndai More Mihály. Ezek közöl az első kettő
gyáván hagyta oda állomását, és a várból megszökött; a har-
madik pedig, kit Hedervári helyetteséül rendelt volt, titkosan
a törökkel egyezkedvén, Nandorf ej érvárt annak kezére ját-
szotta. S itt meg kell ütköznünk abban , mi csekély erély volt
Török Bálint és Hedervári Ferenc büntetésében kifejtve. Mert
ámbár az 1521 : 65. és 66. s az 1523 : 59. tc. Nandorfejérvár és
Szab ács elvesztésében bűnösökre kimondta a büntetést, s ám-
1*
4
WENZEL GUSZ TÁV.
bár ennek folytán kezdetben mind Török Bálintra, mind He-
dervári Ferencre, kik bíráik elöl elillantak, a jószágvesztés
volt elhatározva: még is Török Bálint, mint látszik, Mária ki-
rályné közbenjárására később megkegyelmeztetett , Heder-
várinak pedig még az 1525 : 34. által, tehát még akkor is,
midőn a bírói ítélet már ki volt ellene mondva, alkalom volt
nyújtva, mikép az irányában emelt vádak ellen magát védel-
mezhesse. Tehát nem ok nélkül figyelmeztet Kovachich Márton
György: „ Tanta reflexió tunc fűitsplendoris natalium!"2)
De bármint legyenek ezek, itt kizárólag csak Heder-
vári Ferenc sorsával és az annak jószágairól folyt perrel lé-
vén dolgunk, vizsgálataim kiindulási pontjául Istvánfi Miklós
tudósítását veszem, mely szerint „Franciscus (Hedervarius)
in exilio periit;" és H. Lajos király „bona Hedervariana Paulo
Baquitio (értetik Bakics Pál); postquam sub idem tempus a
Turcis ad Ungaros transfugisset, dono dedit" 3). És Heder-
vári Ferenc későbbi életviszonyai és sorsa csakugyan mind-
eddig még kielégítőleg tudva nincsenek. A birtokát képző jó-
szágokra nézve egyébiránt, Istvánfi tudósítását már Wagner
Károly csak némi módosítással írta által 4). Ugy hiszem, az
alább közlött itéletlevél ezen kérdést nem kevésbbé köztör-
téneti , mint jogtörténeti szempontból fel fogja a törvénykezési
tárgyalások részletes közlése által tökéletesen világosítani.
Mindenek előtt megjegyzem, hogy Hedervári Ferenc
azon jószágait, melyeket H. Lajos király Bakics Pálnak ado-
mányozott , s melyekre az említett itéletlevél nem is vonatko-
zik , annak többi birtokától, mely t. i. ezen utóbbinak volt
tárgya, megkülönböztetem.
*) „Valentinus (Török) , quod juventae vitio potius , et malorum ho-
minum pravis consiiiis , quam sponte deliquisset, ducta etiam in con-
jugem ex Reginae aula Marci Pemphiligeri filia , in gratiam receptus
fűit." Istvánfi VII. k. (Kölni kiad. 1724. 63. 1.) V. ö. Szerémi Ggyörgy,
Epistola de perdicione Regni Hungarorum , a magyar akadémia által
kiadott Monumenta Hungarica II. osztálya vagy is az írók I. kütete'-
ben 99. 1.
2) Astraea I. köt. 433. 1.
3) VII. k. id. kiad. 63. 1.
4) Collectanea genealogico-historica 111. Hungáriáé familiarum, quae
jam intericderunt, Decas I, Posonii stb. 1802. 89. 1.