Légmán Anna AZ ŐRÜLET ÉS AZ ŐRÜLTEK HELYE A TÁRSADALOMBAN

250 Pages·2012·1.26 MB·Hungarian

Pécsi Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar
Irodalomtudományi Doktori Iskola
Kultúratudományi Doktori Program

Légmán Anna

Ő Ő
AZ RÜLET ÉS AZ RÜLTEK HELYE A
TÁRSADALOMBAN
-A MAGYAR PSZICHIÁTRIAI ELLÁTÓRENDSZER
ÉS AZ EGYÉN VISZONYA-

Doktori disszertáció

2011
Pécsi Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar
Irodalomtudományi Doktori Iskola
Kultúratudományi Doktori Program

Légmán Anna

Ő Ő
AZ RÜLET ÉS AZ RÜLTEK HELYE A
TÁRSADALOMBAN
-A MAGYAR PSZICHIÁTRIAI ELLÁTÓRENDSZER ÉS AZ
EGYÉN VISZONYA-

Doktori disszertáció

Témavezető:

Dr. Vajda Júlia
tudományos főmunkatárs

Bugarszki Zsolt
egyetemi tanársegéd

Pécs, 2011
4
Tartalomjegyzék

I Bevezető ........................................................................................................................................ 7
I.1. Az őrület meghatározása, helye a társadalomban ..................................................................... 11
I.2.Kutatási kérdések és hipotézisek ................................................................................................. 16
II Módszertan................................................................................................................................. 19
II.1. A kvalitatív módszerről............................................................................................................. 19
II.2. Az antropológiai megértésről ................................................................................................... 22
II.3. A biográfiai módszerről ........................................................................................................... 23
II.4. Élettörténet, identitás, emlékezet .............................................................................................. 26
II.5. A narratív identitásról .............................................................................................................. 28
II.6. Elbeszélt önmagunk .................................................................................................................. 33
II.7. A kutatásról .............................................................................................................................. 35
III Őrület meghatározások és reprezentációk .............................................................................. 43
III.1. Az őrület fogalmának történeti változásai............................................................................... 43
III.2. Az egyén helye a medikális megközelítésekben ....................................................................... 50
III.3. A skizofrénia meghatározása .................................................................................................. 51
III.4. Az őrület reprezentációk vizsgálata ........................................................................................ 53
III.5. Médiareprezentációk .............................................................................................................. 54
III.6. Esetelemzések.......................................................................................................................... 60
III.6.1. Barátok közt ..................................................................................................................... 60
III.6.2. Kiskunhalas ....................................................................................................................... 63
III.6.3. Összefoglalás .................................................................................................................... 66
IV A magyar pszichiátriai ellátórendszerről ................................................................................ 67
IV.1. A totális intézményekről .......................................................................................................... 69
IV.2. A totális intézmények alternatíváiról ....................................................................................... 71
IV.3. A pszichiátriai ellátórendszer kialakulása Magyarországon .................................................. 73
IV.3.1. Az intézményesülés és a családi ápolás kora ................................................................... 73
IV.3.2. A kizárás és a forgóajtós rendszer kialakulásának kora ................................................... 75
IV.4. A jelenlegi magyarországi pszichiátriai ellátórendszer .......................................................... 77
IV.4.1. A pszichiátriai ellátórendszer kulcsintézményei ............................................................... 78
IV.4.2. A közösségi ellátási formák magyarországi megjelenése ................................................ 80
IV.5. A pszichiátriai ellátórendszer számokban ............................................................................... 81
IV.6. A magyar és a nemzetközi helyzet ........................................................................................... 82
IV.7. Összefoglalás helyett ............................................................................................................... 85
V A pszichiátriai ellátórendszer működéséről ............................................................................ 87
V.1. Esettanulmányok ...................................................................................................................... 87
V.2. Pszichiátriai kórházi osztály ..................................................................................................... 88
V.2.1. Az egyén helye a pszichiátriai zárt osztályok világában .................................................... 93
V.2.2. Az esettanulmány .............................................................................................................. 97
V.2.3. A személytelen világ – Szürke kórház ................................................................................ 98
V.2.4. A figyelő világ – Fehér kórház .......................................................................................... 101
V.2.5. Összegzés ........................................................................................................................ 107
V.3. Pszichiátriai betegek otthona ................................................................................................. 107
V.3.1. Az egyén helye a pszichiátriai otthonokban .................................................................... 108
5
V.3.2. Az esettanulmány ............................................................................................................ 111
V.3.3. A nagyüzemi pszichiátriai otthon - Zöld otthon............................................................... 112
V.3.4. A kisüzemi pszichiátriai otthon – Barna otthon ............................................................... 116
V.3.5. Összegzés ........................................................................................................................ 119
V.4. Összefoglaló – A zárt intézmények (pszichiátriai kórházi osztályok, pszichiátriai betegek
otthonai) és az egyén viszonya ....................................................................................................... 119
V.5. Pszichiátriai gondozó ............................................................................................................. 122
V.5.1. Az egyén helye a pszichiátriai gondozókban ................................................................... 123
V.5.2. Az esettanulmány ............................................................................................................ 129
V.5.3. A hagyományos gondozó – Lila gondozó ........................................................................ 130
V.5.4. A multifunkcionális gondozó – Sárga gondozó................................................................ 132
V.6. Nappali és közösségi ellátási formák ...................................................................................... 137
V.6.1. Az egyén helye a nappali és közösségi ellátást nyújtó szolgáltatásokban ...................... 138
V.6.2. Az esettanulmány ............................................................................................................ 140
V.6.3. Emberközpontú nappali és közösségi ellátás – Kék klubház ........................................... 141
V.6.4. Az emberközpontú és a pszichiátriai ellátás között – Vörös klubház .............................. 145
V.7. Összefoglalás helyett – A jelenlegi pszichiátriai ellátórendszer alternatívája ....................... 151
V.7.1. Egy civil szervezetről ........................................................................................................ 151
V.8. A pszichiátriai ellátórendszerben dolgozók skizofrénia olvasatai .......................................... 155
V.8.1. Intézményes skizofrénia olvasatok ....................................................................................... 157
V.8.2. Összefoglalás ....................................................................................................................... 167
VI Élettörténetek ........................................................................................................................... 171
VI.1. Virág ..................................................................................................................................... 171
VI.2. András ................................................................................................................................... 188
VI.3. Károly ................................................................................................................................... 198
VI.4. László .................................................................................................................................... 219
VI.5. Összefoglalás ........................................................................................................................ 237
VII . Befejezés ................................................................................................................................. 240
Irodalom ............................................................................................................................................ 246
6
I Bevezető1

Több mint tíz éve annak, hogy az őrülettel2, őrültnek nyilvánítottakkal kezdtem
foglalkozni. Még egyetemista voltam, amikor egy kutatás keretei között
pszichiátriai betegnek diagnosztizáltakkal készítettünk életútinterjúkat3.
Vizsgáltuk, hogy „vajon társadalmilag meghatározott fogalom-e az elmebetegség,
hogyan viszonyul a skizofrénekhez a társadalom, hogyan jelenik meg a betegnek
kezeltek élettörténetében a társadalom által számukra felkínált betegidentitás,
hogyan válik elmesélhetővé, megoszthatóvá másokkal történetük4.” Arra voltunk
kíváncsiak, vajon ők hogyan élik meg a skizofréniát, pszichiátriai betegnek
nyilvánításukat. A kutatás lezárult, én azonban nem tudtam elszakadni a
pszichiátriai betegnek diagnosztizáltaktól. Újabb és újabb életútinterjúk, kutatások
készültek. Talán, mert nem értettem, miért vannak elzárva, kizárva ezek az
emberek a közösségből, és mert szociológusként úgy gondoltam, sokat elárul egy
társadalom működéséről, hogyan kezeli ezt a fajta „másságot”.
Pontosan emlékszem, mit éreztem, mikor először léptem be az OPNI kapuján.
Zavarban voltam, nem tudtam, mire számíthatok, féltem is tán, a komor épülettől,
az ide zárt emberektől. Azelőtt soha nem voltam pszichiátriai betegnek
diagnosztizáltakkal, alig tudtam valamit róluk, könyvekből, filmekből, a
médiából. Láthatatlanok voltak, nem léteztek számomra.
A velük való találkozások élménye ébresztett rá arra, hogy mennyire fontos egy
jelenség, a másik ember jobb megértéséhez a láthatóság, a közelség, a személyes
tapasztalás. Barátokra leltem az őrültek közt, miközben sokat tanultam magamról,

1 A doktori disszertáció az NKA alkotói támogatásával készült.
2 Sokat töprengtem azon, hogy melyik kifejezést (bolond, őrült, elmebeteg, kettyós, tébolyult,
pszichiátriai betegnek diagnosztizált stb.) használjam dolgozatom címében, hiszen semleges,
értékmentes elnevezés nincs a fogalomra. Végül azért döntöttem az őrület mellett, mert ez nem
köthető konkrét irányzathoz, szemléletmódhoz, szerzőhöz, ugyanakkor közismert, a
hétköznapokban régóta használt kifejezés, ami ezáltal megjeleníti azt is, hogy az őrültek helyének
meghatározása a különböző korokban (és napjainkban is) fontos társadalmi kérdés.
3 Szeretnék köszönetet mondani a kutatás vezetőjének Vajda Júliának (OTKA 43753 Skizofrén
narratívák), és Fernezely Borinak, akivel együtt készítettem és elemeztem az akkor készült
életútinterjúkat.
4 Az idézet Fernezely Borival közösen készült szakdolgozatunk bevezetőjéből származik. A
skizofrénia társadalmi narratívái 3.o.
7
s a társadalomról, ahol élünk. A pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak, az
egészségesek világából kizárva, a társadalom perifériáján élnek. Alig tudunk róluk
valamit, nem ismerjük őket, sokszor félünk is tőlük. Mindez arra ösztönzött, hogy
mélyebben megismerjem, megértsem ezt a zárt, titokzatos, láthatatlan világot. Az
alábbiakban azokat a társadalmi folyamatokat mutatom be röviden, melyek
kutatásom keretéül szolgáltak.

Vajon mi okozza a pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak láthatatlanságát
társadalmunkban? A kort, amiben élünk, mintha két egymásnak ellentmondó
folyamat jellemezné, ami tetten érhető a pszichiátriával, az őrülettel és őrültekkel
kapcsolatos diskurzusokban is.
Egyrészt egyfajta pluralizálódási folyamat zajlik, melynek eredményeként eddig
biztosnak hitt kategóriák, keretek bomlanak fel, kérdőjeleződnek meg, mintha
minden mozgásban lenne, folyamatosan újradefiniálódna, újabb és újabb
értelmezések, nézőpontok, meghatározások bukkannak fel s válnak elfogadhatóvá,
másrészt, talán részben épp erre a folyamatra válaszként, mintha egyre erősödne a
bezárkózás, az elzárkózás a változások, az ismeretlen, a bizonytalan elől.
Ez az őrület esetében egyfelől az orvosi meghatározások megkérdőjeleződéséhez,
más, alternatív diskurzusok megjelenéséhez vezethet, másfelől azonban nőhet a
pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak kizárásának társadalmi igénye.
Bauman (2002) megfogalmazásában a biztonság áll szemben a szabad
választással. Az egyénnek a szabad választásért cserébe biztonsága egy részét fel
kell adnia, ami a félelem és aggodalom növekedéséhez vezethet. Ahogy Ulrich
Beck fogalmaz „a közös szükség helyébe a közös szorongás lép” (2003. 73.).
A pluralizálódási folyamat az alternatívák, a választás lehetőségét jelenti, ahol
nincs egy biztos válasz, magyarázat, egy eseménynek, fogalomnak több
értelmezése, meghatározása is lehetséges. Foucault írásaiban azokat a
változásokat, szakadásokat teszi vizsgálat tárgyává, amik rávilágítanak arra, hogy
a különböző korokban milyen értelmek, jelentések kapcsolódtak egy adott
fogalomhoz. A genealógia, a származás elemzése lehetővé teszi már-már
veszendőbe ment jelentések bemutatását, egy fogalom kapcsán végigkövethetjük
8
„az események sokaságát, amelyek útján az említett fogalom kialakult.” (Foucault
1998. 79.) Egy természettől fogva adottnak, igaznak tűnő jelentés tehát koránt
sem tekinthető állandónak, folyamatosan változik a hatalmi diskurzusok
hálójában. „A származás kutatása megtámadja, amit mozdíthatatlannak hittünk,
megmutatja a heterogén mivoltát annak, amit azonosságként gondoltunk el.”
(Foucault 1998. 79.) Ebben a folyamatban tehát eddig megingathatatlannak,
állandónak hitt fogalmak, kategóriák is vizsgálódás tárgyává válnak, s változik
értelmük, jelentésük, meghatározásuk. Foucault (2004) A bolondság története
című művében éppen a bolondság fogalmát elemezve mutat rá arra, hogyan vált a
bolondság a kizárás eszközévé, s a pszichiáterek kizárólagos felségterületévé.
A pluralitás ignorálása majd felbukkanása korunkban a férfi-nő felosztás kapcsán
is tetten érhető. A férfi és a női nem megkülönböztetését évszázadokon keresztül
biológiailag meghatározott, természet által adott kategóriaként kezeltük. Mostanra
azonban egyre nagyobb teret nyer az a diskurzus, mely megkérdőjelezi ennek a
felosztásnak a kizárólagos érvényességét, s rávilágít a fogalom társadalmi
meghatározottságára és az ezzel járó hatásokra. Butler (2001) szerint a nő és a
férfi merev megkülönböztetése kizár mindenféle eltérést a férfi illetve a női
nemtől, miközben egyenlőtlen hatalmi viszonyokat állandósít. Célja ezeknek az
adottnak vett hiedelmeknek a megingatása, a biológiai és társadalmi nem
sokszínűségének megjelenítése a nyilvánosságban és a hatalmi diskurzusokban.
Butler a Problémás nem című könyvében azt állítja, hogy vannak olyan testek,
amiket, mivel nem lehet besorolni őket a férfi-nő kategóriákba, egyetemesen
érthetetlennek nyilvánítanak. S mivel bizonyos testek nem férnek bele a
természetesnek vélt, ám nagyrészt társadalmilag konstruált rekeszekbe, kizárják
őket a közös valóságból, világból.
Vajon nem erről van-e szó bizonyos értelemben az elmebetegség megalkotásakor
is? Mikor az állami bürokrácia, ellenőrzés megjelent az egyének életében, s ezek
az emberek nem voltak besorolhatóak semmilyen már létező kategóriába sem, a
normális-nem normális felosztás megkonstruálásával kizárták őket az
egészségesek világából, érthetetlennek nyilvánítva cselekedeteiket, beszédüket,
őket magukat.
9
A pluralizálódási folyamat további példájaként szolgálhat a modernizáció során
intézményesített kórházi szülés alternatívájaként megjelenő otthonszülés. A szülés
mára Magyarországon az egészségügy fennhatósága alá került, kórházban
játszódó, orvosok által felügyelt eseménnyé vált. Az otthonszülést pártolók éppen
ez ellen a kizárólagosság ellen emelték fel hangjukat, céljukként jelölve meg azt,
hogy a nők, a családok szabadon választhassanak, dönthessenek arról, hol és
hogyan szülessen gyermekük.
Ezek a példák azt jelzik, hogy a pluralizálódási folyamatban nem csupán a
fogalmak, dolgok, kategóriák újraértelmezése zajlik, hanem eddig láthatatlan,
kizárt csoportok, narratívák bukkannak fel, kapnak hangot s teret saját
perspektívájuk, nézőpontjuk, igazságuk bemutatására s elfogadtatására.
A bezáródási folyamatban ezzel ellentétben ragaszkodnak bizonyos keretekhez,
amiknek örökkévalóságáról meg vannak győződve, a világ változatlan rendjét
fenntartó, ismert, biztonságos szabályokhoz, kategóriákhoz, s megpróbálják
ignorálni mindazt, ami ezt veszélyeztetheti. Ahogy Bauman (2002) fogalmaz, a
modern civilizáció egyik legnagyobb problémája, hogy nem kérdőjelezi meg
önmagát, a saját fejlődésébe vetett hite töretlen, s kizárólagosságot követel.
Bár ezek az adottnak vett kategóriák hozzásegítenek minket ahhoz, hogy
könnyebben érthessük világunkat, s eligazodhassunk benne, látszólagos
biztonságot nyújtanak, ugyanakkor sokakat láthatatlanná tesznek, kizárnak a
közösségből. Bauman szerint a félelemérzet folyamatosan erősödik az
emberekben, a médiában egyre hangsúlyosabban jelennek meg a veszélyes
világról sugárzott képek, nő a biztonság fontosságának üzenete, s mindennek
természetes következményeként az elzárkózás, a bezárkózás, a saját otthonunkba
való visszahúzódás, s a felügyelet, a rend, az ellenőrzés iránti igény. Ez a
bezárkózás csökkenti a sokféleség érzékelését, a személyes kapcsolatok helyére a
közvetett ismeretségek és ismeretek lépnek, melyek torzíthatják a másikról, a
világról alkotott képünket. Így az elutasítás végül kirekesztéssé válik, amelyet az
elzáró rendszereken (börtön, pszichiátriai intézmények stb.) keresztül tartunk
fenn, s amelyek az úgynevezett devianciák (mint pl. bűnözés, elmebetegség)
társadalmi termelésének integráns részévé válnak.
10
Vajon hogyan jelenik meg mindez a mai magyar pszichiátriai ellátórendszer
intézményeiben és a bekerülő egyének érzékelésében; a pluralizálódás vagy a
bezárkózás a jellemző velük szemben?

I.1. Az őrület meghatározása, helye a társadalomban
Az egészségszociológiában már régen felismerték egészség és betegség
fogalmának társadalmi meghatározottságát, hogy az egészségeseket a betegektől
elválasztó határvonal kijelölése hatalmi kérdés is (ld. pl. Losonczi 1989). Foucault
(1998) szerint az, hogy hogyan viszonyul egy adott társadalom a betegeihez, hol
húzza meg a normálist az abnormálistól elválasztó határvonalat, hogy milyen
helyeket, élettereket biztosít a normálistól eltérő emberek számára, egyfajta tükröt
tart a társadalom elé, az adott közösség működéséről, az emberi kapcsolatokról.
Vajon megkérdőjelezhető-e ma Magyarországon, hogy a skizofrénia pszichiátriai
betegség, s hogy a skizofrénnek diagnosztizáltak hosszú, sok esetben egy életen át
tartó egészségügyi ellátásra szorulnak, ami többnyire társadalomból való
kizáródásuk, stigmatizáltságuk alapja?
Talán a bezáródási folyamat is hozzájárul ahhoz, hogy a normálist a nem
normálistól élesen elválasztó megkülönböztetés mind a mai napig
megingathatatlannak tűnik Magyarországon. A pszichiátria továbbra is őrzi
egyeduralmát az őrülettel és őrültekkel kapcsolatos diskurzusokban, ahol az őrület
pszichiátriai betegségként határozódik meg, bár mintha egyre több hajszálrepedés
lenne a rendszerben.
Jelen disszertáció célja, hogy bemutassa, hogyan jelenik meg az őrület, s ezen
belül a skizofrénia fogalma a magyar pszichiátriai ellátórendszerben, hogyan
képes fenntartani, újratermelni a rendszer az egyetlen érvényes, helyes
meghatározásról szóló betegnarratívát, s mindennek milyen hatása lehet a
pszichiátriai ellátórendszerbe került egyénre. Természetesen ez a kapcsolat nem
egyirányú, egyfajta kölcsönhatás érvényesül a rendszerbe kerülő egyén és az
intézmények között. Így írásomban azt is igyekszem feltárni, hogy az egyén
milyen hatással lehet környezetére, hogyan befolyásolhatja egy-egy intézmény, a
rendszer fennmaradását illetve átalakulását.
11
A disszertáció újszerűsége abban rejlik, hogy a társadalomtudomány nyelvén,
eszköz és fogalomhasználatával tesz kísérletet egy szinte teljes mértékben a
medikális fennhatóság alá tartozó fogalom megragadására, értelmezésére, a
skizofrénia, az őrület pszichiátriai betegségként való kizárólagos értelmezésének
megkérdőjelezésére.
Míg nemzetközi szinten számos meghatározó mű látott napvilágot társadalom és
pszichiátria kapcsolatáról, Magyarországon nincs jelentős hagyománya a
pszichiátriai intézmények, a pszichiátriai betegségek és betegek
társadalomtudományi vizsgálatának. Bár az 1970-es években Magyarországon is
megjelent a szociálpszichiátriai irányzat (ld. pl. Juhász Pál, Buda Béla, Gerevich
József munkássága és írásai), ennek azonban sokkal kisebb hatása volt
Magyarországon a pszichiátriai ellátórendszerre, mint Európa más országaiban
(ld. pl. Olaszország). Ez a téma továbbra is a pszichiátria fenségterülete
hazánkban, bár a betegségek szerepének, kezelésének, értelmezésének
változásával párhuzamosan mintha egyre nagyobb igény mutatkozna a pszichés
problémák orvostudományon kívüli tanulmányozására Magyarországon is.
Erving Goffman (1974) Asylums című könyvében a részt vevő megfigyelés
módszerével tanulmányozta az általa totális intézményeknek nevezett
elmegyógyintézetek működését. Foucault5 írásaiban arra mutat rá, hogyan jön
létre a totális intézményekben a modern fegyelmi rend a bekerülők „kezelésével”.
Foucault szerint az elmebetegséget a róla való tudományos diskurzusok hozzák
létre, amik hatalmi érdekek által befolyásoltak. R.D. Laing (1970,1990)
pszichiáterként számtalan skizofrénnek diagnosztizált egyénnel találkozott.
Könyveiben az orvosi nézőponttal szemben – ahol az egyént addigi környezetéből
kiragadva vizsgálják – Laing megpróbálja úgy megérteni a skizofrén világát,
ahogy azt a skizofrén maga megéli. Thomas Szasz Az elmebetegség mítosza
(2002) című könyvében magát az elmebetegséget metaforaként értelmezi, ami
orvosi értelemben nem nevezhető betegségnek.
Magyarországon a közelmúltig többnyire szociográfiák születtek az őrület
témájában. Bakonyi Péter (1984) Téboly, terápia, stigma című könyvében az

12