Kocsis Zoltán - Juhász Előd mikrofonja előtt PDF
Preview Kocsis Zoltán - Juhász Előd mikrofonja előtt
K O C SIS ZOLTÁN l I ASZ LÓD M RO c)N A ELŐTT Nap Kiadó Juhász Előd KOCSIS ZOLTÁN Beszélgetéseink tükrében 40 év interjúi N ap Kiadó Készült a Nemzeti Erőforrás Minisztérium könyvszakmai kamattámogatásával NFMZtri ÉROÍ ORRÁS MINISZTÉRIUM ©Juhász Előd, 2011 © Nap Kiadó, 2011 Európa nem arra kíváncsi, hogy hogyan utánozzuk őket, hanem arra, hogy mit adunk magunkból. Kodály Zoltán ELŐHANG Ezt a könyvet Kocsis Zoltán hatvanadik születésnapja ihlette. Belső ösztönzést érezve nem térhettem ki a nem-mindennapi lehetőség elől. Hiszen több évtized alatt, rádiós és televíziós munkám során nálam a legtöbbször szereplő művész vitathatatlanul ő volt. Már 1963-ban fel lépett az egyik filmre rögzített televízióműsorunkban! Ez egy élő zenei fej törőjáték volt, Zenélő órák sorozatcímmel, melyben a négy műsorvezető egyikeként részt vehettem. Az adást - a díszvendég, Kodály Zoltán jelen létének köszönhetően - szerencsére filmre vették, így megmaradt. Hét évvel később a Rádió zongoristaversenyével kezdődött Kocsis Zoltán ma is tartó, töretlen karrierje. Egy zongorista felfedezése - ezzel a címmel jelent meg lelkes beszámolóm a gálaest szenzációjáról, 1970 márciusában. Innentől sűrűsödtek a találkozásaink és azok „lenyo matai”: írások, interjúk, kritikák, rövidebb-hosszabb beszélgetések a rádióban, televízióban. Majd’ fél évszázad saját írott és hangzó dokumentumait átvizsgálni nem kis élmény! Mindebből - aligha becsülöm túl - valóságos sűrített pályarajz kerekedik ki, mégpedig a leghitelesebb forrásból. Ujraolvas- va, -hallgatva magam is el-elámultam, hogy Zoltán mennyire érett elképzelésekkel, elvekkel, gondolatokkal vérteződött fel már kora ifjú éveitől! Meggyőződésem, mindezt nem hagyhatjuk a könyvtárak mé lyén, a bizonytalan perspektívájú archívumokban - mivel a gondola toknak inspiráló ereje van. Hiszen ha valaki, akkor Kocsis Zoltán a megkérdőjelezhetetlen zenei tekintély ma hazánkban. 5 Amit e könyv elénk tár: vitathatatlan érték. Csak biztatni tudom kollégáimat, hogy ezeket és Kocsis hasonló megnyilatkozásait felhasz nálva írják majd meg a nagyobb összefoglaló könyvet róla, bár tudom, hogy saját, napról napra vezetett feljegyzéseit és gondosan gyűjtött do kumentumait alapul véve e gigantikus munkára alighanem ő maga len ne a legalkalmasabb. Ugyanakkor kétlem, hogy ilyen rendkívül sűrű, „többéletes” mindennapok mellett erre valaha is lesz ideje, energiája. Hangsúlyozom, hogy ebben a kötetben - bár én vagyok a kérdező és a temérdek audio-, videó- és írásos anyag válogatója - mindenkép pen Zoltáné a főszerep. Nem is lehetne másképp. De nem érzem úgy, hogy az esetek többségében egyszerű alákérdező lettem volna - ezt a szerepet szokták az újságírókollégák találóan mikrofonállványnak titulálni. Igyekeztem hozzá is felkészülten, alázattal, tisztelettel köze líteni. Nemegyszer talán „katalizátorrá” válva, hiszen beszélgetésünk olykor mélyebb rétegekbe hatolt és újabb gondolatokat keltett életre. Azt hiszem, az természetes, hogy - mivel az idézett riportokat gyakran évek választják el egymástól - szinte elkerülhetetlenek a gondolat- és témaismétlődések, a rondótémaszerűen vissza-vissza- térő motívumok. Zoltán szinte teljesen „kész” gondolkodású, rend kívül széles látókörű volt már kora ifjú korában. Ugyanakkor valóban érezhető - és erre ő is céloz - a megengedőbb, ha úgy tetszik, higgad tabb, bölcsebb szemlélet kialakulása az évek-évtizedek során. A kevésbé időtálló aktualitásokat, „csevegéseket”, ismétlődéseket és a Zenebutik bán általa „celebrált” zenei fejtörőjátékokat - bár azok az élőadásokban rendkívül hatásosan érvényesültek-jórészt mellőz tem, de a hosszabb, többnyire teljes műsort kitöltő gondolatcseréink természetesen épségben maradtak. Ezekben csak minimális stiláris változtatásokat hajtottam végre, mert fontos a spontán élőbeszéd za- matának, szuggesztivitásának megéreztetése. Az egyes fejezeteknél kiemeltünk egy-egy jellemző gondolatot - ezzel is hangsúlyt kapnak az elhangzottak. Ugyanakkor csak a leg szükségesebb helyeken maradtak meg a zenei illusztrációk jelzései, 6 bár tudom, alighanem DVD-mellékletek sora adhatná csak vissza tel jesebben - ha egyáltalán - Zoltán remek „zenemagyarázatait”. Sajnos, ez messze túlnőné könyvünk kereteit, lehetőségeit. Úgy érzem, bár ezeket nem pótolhatja, mégis, más szempontból fontosak a háttérre való utalások, hiszen nem közömbös, hogy mi, mikor, milyen kör nyezetben, milyen háttérrel hangzott el. Jólesett évtizedeket visszapergetve felidézni e közös mozzana tokat. Örülnék, ha - átlapozva a könyvet - Önök is, Hölgyeim és Uraim, úgy találnák majd, hogy a Kocsis Zoltánról alkotott képünk mindezzel együtt igazabb és színesebb lesz: és így általa és vele mi is gazdagodunk. 2011. november 1. Juhász Előd 1 I Az első találkozások A legelső találkozás a véletlennek köszönhető. 1961-ben végeztem a Zeneakadémián (akkori elnevezése még Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola volt), a Zenetudományi Tanszak zenetörténet tagozatán. Egy évig gyakornokként a Zeneműkiadó Vállalatnál dolgoztam, majd 1963. január 1-jctől zenei szerkesztő lettem a Magyar Rádióban. És - mint mindig - ezzel párhuzamosan több, másfajta zenei tevékeny séget is folytattam. Zcnckritikákat, beszámolókat írtam, előadásokat tartottam, kórusoknál, népi együtteseknél zongoráztam. Erre figyel hetett fel a tervezett televíziós zenei fejtörőműsor rendezője, Hor váth Adám, neki köszönhető, hogy legfiatalabbként bekerültem a játékvezetői „négyes fogatba”, Forrai Miklós, Kollár Endre és Lukin László mellé. A Zenélő órák című, évekig tartó, havonta jelentkező vetélkedő sorozatra az idősebbek talán még emlékeznek: a hazai televíziózás hőskorának egyik érdekes színfoltja volt. A Muzsikál az élet című adás (1963. június 27.) az egyetlen a soro zatból, amelyet - természetesen Kodály miatt - filmszalagon archi váltak, ezért szerencsére pontosan visszaidézhető. Ebben maradt fenn az akkor tizenegy éves, rövidnadrágos Kocsis Zoltán Bach-zongora- játéka! (Egyik későbbi beszélgetésünkben Zoltán vissza is emlékezik erre az eseményre.) Az 1960-70-es években rendszeresen publikáltam különböző újságokban. Az akkoriban nagyon népszerű Tükör hetilapnak éve kig zenekritikusa voltam, rendre beszámoltam zenei életünk jeles eseményeiről, így természetesen a Magyar Rádió Beethoven-zon- goraversenyének gálaestjéről is. Máig büszke vagyok erre az írásra, hiszen akkor még nem lehetett tudni, merre, milyen messze vezet a zongoraverseny berobbanó győztesének életútja. 9 Egy zongorista felfedezése Tükör, 1970. március 24. Egy tizenhét éves fiatalember ül a zongora előtt. A Zeneakadémia zsúfolásig megtelt nagytermében pisszenés sem hallatszik, vissza fojtott várakozással figyel mindenki. Feszültség vibrál a levegőben. Végre megszólal a zongora, megelőzve a zenekart: itt halljuk először Beethoven G-dúr zongoraversenye első tételének monologizáló főté máját. Ez után a prológ után a kísérő zenekar lép előtérbe, témákat exponál, és előkészíti, előlegezi a lebegően könnyed, érzelemgazdag, ábrándozó első tételt. A zongorakoncert szólistája Kocsis Zoltán, a rádió országos Beet- hoven-zongoraversenyének győztese. 1952-ben született Budapesten, jelenleg a Zeneművészeti Főiskola másodéves hallgatója, Kadosa Pál növendéke. Zongorajátéka mágikus, lehetetlen oda nem figyelni rá, lehetetlen kivonni magunkat a hatása, varázsa alól. De nem is akar juk, hiszen ritka eseménynek lehetünk tanúi: egy nagy előadóművész felfedezésének. Egy frappáns zenei anekdota szerint Toscanini egyszer azt mon dotta volna Furtwánglernek, hogy ő úgy dirigál, ahogy a komponista azt pontosan leírta. Mire Furtwängler így válaszolt: „Én meg arra va gyok büszke, maestro, hogy azt dirigálom, ami a hangok között van.” Az igazi művészi produkció persze mindezt egyesíti magában, megkapjuk, meghalljuk mindazt, amit a zeneszerző leírt, s megérez- zük azt a gondolati-érzelmi „hátteret” is, aminek életre keltésére csak a leghivatottabbak képesek. Kocsis Zoltán e kiválasztottak közül való, ragyogó pianista, akinek bemutatkozása, megismerése kiemelkedő eseménnyé avatta a Rádió március 13-án lezárult zongoraversenyét. Mi az, amivel Kocsis Zoltán kitűnt vetélkedőtársai közül? Hiszen rajta kívül is hallhattunk igen tehetséges zongoristákat, jól sikerült in terpretálásokat. Am valami mindegyikükből hiányzott, éppen az, ami 10
The list of books you might like
