Kiss Farkas Gábor Imagináció és imitáció Zrínyi eposzában PDF
Preview Kiss Farkas Gábor Imagináció és imitáció Zrínyi eposzában
Kiss Farkas Gábor Imagináció és imitáció Zrínyi eposzában KISS FARKAS GÁBOR Imagináció és imitáció Zrínyi eposzában 2012 © L’Harmattan Kiadó, 2012 © Kiss Farkas Gábor, 2012 ISBN 978-963-236-641-8 L’Harmattan France 7 rue de l’Ecole Polytechnique 75005 Paris T.: 33.1.40.46.79.20 L’Harmattan Italia SRL Via Bava, 37 10124 Torino-Italia T./F.: 011.817.13.88 A kiadásért felel Gyenes Ádám A kiadó kötetei megrendelhetők, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók: L’Harmattan Könyvesbolt Párbeszéd Könyvesbolt 1053 Budapest, Kossuth L. u. 14–16. 1085 Budapest, Horánszky utca 20. [email protected] www.harmattan.hu Korrektor: Görgényi Anna A tördelés Votisky Anna, a borítóterv Újvári Jenő munkája. A mutatót Kaposi Krisztina készítette. A sokszorosítást a Robinco Kft. végezte, felelős vezető Kecskeméthy Péter. TARTALOM Előszó..................................................... 7 1. Imagináció és imitáció a Szigeti veszedelemben................... 10 2. Imitáció és intertextus az újabb kutatások tükrében............... 22 3. Az imitáció elmélete és gyakorlata a Szigeti veszedelemben ......... 34 Az imitáció a középkortól a reneszánszig....................... 34 Imitatio a contrario/a simili: Bartolomeo Ricci .................. 41 Res és dictio: Borghini, Sambucus, Marino .................... 47 Transpositio: Johannes Sturm ............................... 51 Aemulatio............................................... 60 Dédoublement – a második imitáció .......................... 68 Imagináció .............................................. 71 Juranics és Radivoj – a példás aemulatio ....................... 75 4. Imitáció és petrarkizmus Balassi költészetében .................. 84 Balassi és Petrarca ........................................ 84 A Fragmenta-elmélet...................................... 86 Petrarcától a petrarkizmusig ................................ 90 A concetto-központú imitáció mint a késő petrarkista alkotásmód eszköze................................................. 95 5. Képalkotás és imagináció a Syrena-kötet címlapján .............. 110 Zrínyi és az emblematika.................................. 111 Emblematikus elemek a Zrínyi-lírában ....................... 117 A Syrena-kötet címlapjának inspirációi........................ 123 Címlap és címadás: a gemináció alakzata...................... 128 6. A filológus Zrínyi és a reneszánsz olvasáskultúra................ 135 A közhelygyűjtés módszerei: Agricolától Erasmusig ............ 135 Zrínyi és a szövegprodukció reneszánsz technikái............... 140 Az olvasástól az imitációig: Marino, Zrínyi és a transpositio ...... 142 Methodus legendi – az olvasás módszertana ................... 150 7. Zrínyi, Marino és a 17. századi itáliai eposz.................... 155 Az „epikus sablon” Tasso után .............................. 155 Zrínyi és Marino ........................................ 156 Marino L’Adonéja és a Zrínyiász............................ 160 Az eposzi hős isteni igazsága............................... 165 Teodícea a 17. századi eposzban: Cagnoli, Marinella, Sarrocchi, Bartolini ...................................... 167 Az ekphrasis: Chiabrerától Zrínyiig.......................... 172 A csoda (meraviglia) a Természet leánya és utánzója: Scipione Errico 173 Erotika és allegória....................................... 177 Deus absconditus, a rejtőzködő Isten......................... 179 8. Zrínyi és Lucanus........................................ 185 „Lucanus inkább a szónokok, mint költők utánzására méltó” ...... 185 Zrínyi és Lucanus........................................ 186 Zrínyi és a Pharsalia 16–17. századi recepciója ................. 191 Eposz és teodícea........................................ 197 9. Epikus párhuzamok a Szigeti veszedelemben.................... 204 Rövidítések jegyzéke ....................................... 264 A párhuzamok jegyzékében hivatkozott irodalom................. 265 Summary ................................................ 270 Névmutató ............................................... 271 ELŐSZÓ Kovács Sándor Ivánnak Doktori dolgozatom témáját, amelyből ez a könyv született,1 még mint má- sodéves egyetemi hallgató kaptam Kovács Sándor Ivántól: azt szabta felada- tomul, hogy Zrínyi költői műveinek – azóta is – készülő kritikai kiadása szá- mára gyűjtsem össze a latin nyelvű forrásokat. A latin locusok számbavétele során hamar kiderült, hogy komolyabb igényű összehasonlításhoz és elem- zéshez elengedhetetlen az olasz források ismerete is: ezeket később kezdtem csak tanulmányozni. Vergilius, Tasso és Ariosto könnyed versei mellett halaszthatatlan feladatnak látszott a súlyos Marino megismerése – ezen a te- rületen azonban azt hiszem maradt még bőven tennivaló, mind a lírai költe- ményekben, mind az eposzban. Épp ezért látszott szükségesnek – a későbbi kutatás számára – egy olyan jegyzék összeállítása, amely tartalmazza az eddig megtalált forráshelyeket (Arany János, Greksa Kázmér, Széchy Károly, Kar- dos Tibor, Derényi Mária és a későbbi kutatások nyomán), hogy könnyeb- ben el lehessen dönteni egy epikus párhuzam fontosságát, ha újakat fedezünk fel. A jegyzék készítése közben és nyomán születtek ezek a tanulmányok, amelyekben igyekeztem a történeti poétikai szemlélet alkalmazásával elke- rülni a forrásfeltárás pozitivizmusát.2 Azt hiszem, ez a történeti poétika és a pozitivista forráskutatás módszere hasonlóan viszonyul egymáshoz, mint 1 Könyvem több fejezetének részlete vagy előzménye megjelent már máshol. Időrendben: Zrínyi Lucanus-olvasata, ItK, 101, 1998, 411–421; Zrínyi, Marino.... in A magyar költészet műfajai és formatípusai a 17. században, szerk. ÖTVÖS Péter et al., Szeged, 2005, 255– 269; A Syrena-kötet címlapjáról, Irodalomismeret 16, 2005/3, 56–67; Balassi Bálint és a neo- latin költészet, in Balassi Bálint költészete európai tükörben, szerk. MAJOROSSY G. Imre, Piliscsaba, 2006, 91–113; 1651 – A barokk eposz Magyarországon: Az imitatio elmélete és gya- korlata a Szigeti veszedelemben, in A magyar irodalom története, 1. kötet, szerk. JANKOVITS László, ORLOVSZKY Géza, Budapest, 2007, 356–372; Zrínyi, a filológus és a reneszánsz olvasáskultúra, in „Ritrar parlando il bel”. Tanulmányok Király Erzsébet tiszteletére, szerk. SZEGEDI Eszter, FALVAY Dávid, Budapest, 2011, 325–345. Ezekben az esetekben természetesen a most megjelenő, sok esetben jelentősen átdolgozott változatot tekintem véglegesnek. 2 A történeti poétika lehetőségeiről ld. SZILASI László, A történeti poétika története (1982– 2000), BUKSz 2001, ősz, 258–264. [ 7 ] Imagináció és imitáció Zrínyi eposzában a barokk imagináció és ingenium fogalma a romantikus géniuszhoz: a pozi- tivista kutatás azért kereste a forrásokat, hogy a költő zsenijét, a szerzői szán- dék kialakulását szemlélhesse minél közelebbről, míg a történeti poétika ezt a folyamatot a költő szelleméből az előtte levő papírlapra vetíti ki: az a vers- mérték, amit a költő használ, nem a sajátja, hanem létező nyelvi szabályok és irodalmi tradíciók alapján alakult ki; az a módszer, ahogy a költő imitál, szin- tén a létező irodalmi kánonból indul ki, és jellemezhető olyan retorikai sza- bályok alapján, amelyek áthágását szintén létező korabeli fogalmak írják le. Az elmúlt ötven év Zrínyi-kutatása elsősorban koncepcionálisan újította meg a Szigeti veszedelem értelmezését, elég itt gondolni Klaniczay Tibor interpre- tációjára a mártír Zrínyi győzelmének barokk csalásáról, Szörényi László miles Christianus-megközelítésére vagy Király Erzsébet uomo virtuosójára. Ehhez nehéz újat hozzátenni, ezért is szólok többet az alapeszmék helyett minuciózus szövegelemzésekről. Csak Arany, az „igénytelen magyarázó” mentségét idézhetem: „Kicsinykedem ugy-e? De ha Zrínyi nem röstelt ilyen apróságig mindent tervszerűen alkotni, ne restelljük észre venni legalább. Többet mondok: az ily részletező figyelem adja meg, kivált nagyobb költői műnek, hogy benne minden oly határozottan, oly világosan terem képzele- tünk elé.”3 Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom mindenekelőtt egykori szakdolgozati és doktori téma- vezetőmnek, Kovács Sándor Ivánnak és Szörényi Lászlónak, akivel három éven keresztül heti rendszerességgel volt szerencsém konzultálni Zrínyiről, Vergiliusról, Tassóról, Aranyról. Doktori bírálóim, Király Erzsébet és Ötvös Péter sok fontos észrevétellel igazították ki dolgozatom. Számos egykori tanárom, immáron kollégám – Ács Pál, Bene Sándor, Horváth Iván, Szentmártoni Szabó Géza – segített ötletekkel, bibliográfiai adatokkal, szak- mai támogatással az évek során. Eddig fel nem sorolt tanszéki kollégáim (Orlovszky Géza, Laczházi Gyula, S. Sárdi Margit, Seláf Levente és a fáj- dalmasan korán elment Bárczi Ildikó) megteremtették az eredményes mun- kához elengedhetetlen jó légkört. Egykori és jelenlegi egyetemi hallgatóim, többen közülük immár doktori hallgatók, a Zrínyi-szemináriumokon számos fontos megjegyzéssel gazdagították munkámat, ezeket igyekeztem elismerni a megfelelő helyen. Az évek során a társtudományok kutatóitól jelentős támogatást kaptam. Külön köszönettel tartozom az Országos 3 ARANY János, Zrínyi és Tasso, in uő, Összes művei, 10. k., szerk. KERESZTURY Dezsőné, Bp., 1960, 404 és 403. [ 8 ] Előszó Széchényi Könyvtár, az ELTE Egyetemi Könyvtár és az MTA Kézirattára dolgozóinak, akik éveken át könnyítették meg a munkámat azzal, hogy köny- nyen hozzáférhettem kéziratokhoz és régi nyomtatványokhoz. Ezenfelül meg szeretném köszönni az OTKA könyvbizottságának, hogy a kötet megjele- nését támogatta. [ 9 ] 1. IMAGINÁCIÓ ÉS IMITÁCIÓ A SZIGETI VESZEDELEMBEN A Szigeti veszedelem első reflexív olvasói a 19. század elején vetették papírra véleményüket az eposz esztétikai értékéről. A sok kudarcba fulladt Zrínyi- kiadás tervezet1 után a 19. század második évtizedében két komoly vállalko- zó jelentkezett egy átfogó Zrínyi-értékelésre és egy új kiadás elkészítésére: Kazinczy Ferenc, a széphalmi vezér és Döbrentei Gábor, a még fiatal neve- lő, az Erdélyi Múzeum újonnan bemutatkozó szerkesztője. Trattner, a pesti nyomdász először Döbrentei Gáborral, a fiatal, Németországban tanult iro- dalmárral állapodott meg a Syrena-kötet kiadásáról, még 1814-ben, ám 1815 januárjában mégis azt írta Kazinczynak, akit már régóta foglalkoztatott a ki- adás gondolata, hogy nem bízik abban, hogy Döbrentei valaha is elkészülne ezzel a nagy munkával. Ezzel párhuzamosan, talán Trattnerrel is tárgyalva, Döbrentei maga is megírta Kazinczynak, hogy lemondott a kiadás gondola- táról. Azonban már 1815. évi levélváltásukban is két eltérő koncepciójú kiadást vázolnak fel: Döbrentei Tasso epikus költészetről írt értekezésével, Addison Milton-értekezésével, Charles Batteux esztétikájának epikára vonatkozó részeivel és Hugo (Hughes) Blair eposz-összehasonlításaival,2 egy Zrínyi-életrajzzal és egy önálló esztétikai tanulmánnyal együtt szándékozta a Zrínyi-eposzt kiadni. Törekvése, bármennyire túlzó is volt a kor magyar irodalmi életében, érthető, hiszen Ariosto és az eposz-romanzo vita óta szokás volt az újonnan felvezetett eposzokat egy bevezető értekezésben elhe- lyezni a Parnasszuson – talán Döbrentei is a Megszabadított Jeruzsálem és Az elveszett Paradicsom elé függesztve olvasta Tasso és Addison értekezését. Kazinczy azonban a hiányzó nagy magyar eposz felfedezésének tervét más- képp látta. Így ír Döbrenteinek: „Barátom, a’ Zrínyiász igen lelkes munka, de eggy télen készült. A’ Bévezetőben elmondván mi teszi az Epicumot töké- letessé, felségessé, széppé, – mondd meg tenn-magad – mint jött volna ki eggy 1 Ezekről és általában Zrínyi 18. századi utóéletéről ld. CLAUSER Mihály, A Zrínyiász sorsa (1651–1859), Bp., 1934, 26–31. A további kiadási kísérletekről ld. KOVÁCS Sándor Iván, A lírikus Zrínyi, Bp., 1985, 36–38 [A továbbiakban: KOVÁCS S. I. 1985] és WALDAPFEL József, A Pesti Ephemerides megszűnése, ItK 47, 1937, 67. 2 Róluk és előzményeikről ld. KAPPLER, Arno, Der literarische Vergleich. Beiträge zu einer Vorgeschichte der Komparatistik, Frankfurt, 1976. [ 10 ]
Description:The list of books you might like
