Table Of Content

Köszönet mindenkinek, aki beküldött levelével segítette munkánkat, vagy szóban válaszolt a kérdéseinkre. A Kis fütyikönyv úgy keletkezett, hogy jártuk az országot, és iskolás gyerekekkel beszélgettünk. Tárgyaltunk a fütyiről, a férfiasságról, aztán a gyerekek levélben megírhatták legbensőbb gondolataikat. Köszönet Stefan Laacknak, az Országos Egyesület a Szexuális Felvilágosításért munkatársának, aki a könyvet szakmailag ellenőrizte. Magyar fordítás: Szappanos Gábor Magyar változat munkatársa: Bácskai Júlia pszichológus LILLA SNOPP-BOKEN eredeti, első kiadás © Svédország, Rabén & Sjögren Bokförlag, 2002 Szöveg © Dan Höjer, 2002 Illusztráció © Gunilla Kvarnström, 2002 Magyar fordítás © Szappanos Gábor, 2004 Magyar kiadás © PRESSKONTAKT Bt., 2004 www.futyikonyv.hu Presskontakt Bt. 1410 Budapest, Pf. 131 Változatlan utánnyomás ISBN 962 9S030 4 5 Műszaki szerkesztő: Székelyhidi Ilona Szöveggondozás: GRAF-Ica Bt. Megjelent 4,5 ív terjedelemben Kaloprint Nyomda Kft., Kalocsa Előszó / 4 Szent here / 7 Ostobaságok / 12 Fütyitények / 19 A fütyi külföldön / 22 Merevedés a táncparketten / 24 Fütyimániás srácok / 30 Fütyik a történelemben / 33 A férfi legjobb barátja / 41 Kezeket a takaróra! / 46 Hatalom és szerelem / 50 „Valami bajom van?" / 55 Állati dolgok a fütyin / 62 Így csinálják az állatok / 66 Fütyiszótár / 68 Egész életemben csak egyetlen óra szexuális nevelést kaptam. Ezen az órán az osztályban senki sem tanult semmit, de semmit. Hatodikba jártam, és emlékszem, hogy mindenki vé gignevetgélte az időt. A tanárnő felírta a táblára, hogy „pénisz" meg „vagina". El vörösödött és hallgatott. Mi kuncogtunk, és egy értelmes szó nem hangzott el. A tanárnő mérges lett, és még a kicsöngetés előtt elhagyta az osztálytermet. Amikor az osztályból valaki megkérdezte, miért nem tarta nak nekünk több ilyen órát, azt a választ kaptuk, hogy mi va gyunk a hibásak. Hogy nem tudunk viselkedni, és hogy még nem vagyunk érettek az „ilyesmire". Amikor most visszagondolok erre, elönt a méreg. A tan tervben már az én időmben is benne volt, hogy minden gye reknek joga van a szexuális neveléshez. De ma is vannak még tanárok, akik elmismásolják, mert nem igazán mernek beszél ni ezekről a kényes dolgokról. Hogy a tanárok huszonöt évvel ezelőtt ilyenek voltak, azt megértem. De hogy most?!? Kiskoromban mesteri ügyességgel leltem rá az eldugott hol mikra. Ismertem a mamám minden titkos sütihelyét. Tudtam, hogy a bátyáim hová szokták dugni a legszemélyesebb cuccai kat. És már jóval karácsony előtt tisztában voltam vele, hol la pulnak az ajándékok. Úgyhogy szörnyen meglepődtem, amikor egyik reggel gu mi óvszert, vagyis kotont találtam a fürdőszobai faliszekrény- 4 ben. Addig sohasem volt ott ilyen. És soha meg sem fordult a fejemben, hogy a szüleim „ilyesmit" művelnek. Hiszen azt sze xuális felvilágosítás nélkül is tudtam, hogy a kotonnak van va lami köze a szexhez. Kíváncsi voltam, elcsórtam hát a szekrényből, hogy kipró báljam, hogyan lehet fölhúzni, de sehogyan sem sikerült. Egyetlen normális felvilágosító óra elég lett volna, hogy tud- 5 jam, mi a baj. Ha a tanárnőnek lett volna bátorsága legalább felmutatni egy kotont, rengeteg vesződségtől kímélt volna meg. Sokkal később jöttem csak rá, hogy amit megpróbáltam a fütyimre fölhúzni, az a mamám pesszáriuma volt. Ha otthon és az iskolában többet mernénk beszélni a tes tünkről és az érzéseinkről, sokkal egyszerűbb lenne az életünk. Nagyon strapás, amikor az ember állandóan saját maga, azaz a teste meg az érzései miatt nyugtalankodik. Pedig nyugtalanság ra nincs is szükség - mivelhogy a válaszok többnyire egyszerűek. Sok évig dolgoztam a Pajtáspostánál. Rengeteg kérdés ér kezik oda a testtel és az érzelmi élettel kapcsolatban, de rop pant kevés levél jön fiúktól. Tudom, hogy a fiúk is ugyanannyira aggódnak a testük vál tozásai miatt, mint a lányok. De a fiúk nem szoktak ilyesmiről beszélni. És nemigen fordulhatnak senkihez sem. Az édesapjuk kamaszként nem beszélt erről a témáról a saját papájával, ezért azt gondolja, a fiával se kell. A fiúk pedig hallgatnak. Egy lány nak az ifjúsági tanácsadásra is természetesebb elmenni és kér déseket feltenni, mert ott női személyzet van, férfi csak elvétve. Ezért különösen fontos, hogy legyenek ilyen témájú köny vek a fiúk számára, ezért is írtam meg a Kis fütyikönyvet, ame lyet egyébként lányok is ugyanolyan haszonnal forgathatnak. 6 A herét minden korban szentnek tekintették. Az emberek rá jöttek, hogy ez magának az életnek a forrása, de nem mindig voltak tisztában vele, hogy hogyan. Csak az 1700-as évek végén értették meg, hogy a herezacs kóból jövő sperma és a nő petesejtje együtt képes arra, hogy a nő teherbe essen. Korábban - egyebek közt - azt hitték, hogy a herezacskóban iciri-piciri kész emberkék vannak, úgy nevezett homunculusok. Vagyis egyáltalán nem gondolták, hogy a nőnek köze van a gyerek készítéséhez. Biztosak voltak benne, hogy a férfi fecskendezi be a gyereket a nőbe. Jézus korában szokás volt, hogy amikor az emberek esküt tettek, vagy bizonyítani akarták, hogy nem hazudnak, meg fogták a heréjüket. Mivel a here az életet jelképezi, az ember ilyenkor az egész családja jövőjére eskü dött. Olyan szavak, mint az angol „testify", ami azt jelenti, hogy eskü alatt tanúskodni, meg a mi „testamentum" szavunk is a latin „testicu- lus" (here) szóból és ebből a szokásból ered. A Bibliában sok férfi esküdött a heré jére. De az újabb fordításokban a here szót „ágyék"-ra vagy „tompor"-ra cse rélték. Mózes I. könyvé-ben (24, 2-3.) olvasni: „Tedd a kezed a tomporom alá, hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennyek Istenére..." Számos helyén a világnak a here nélküli férfiakat nem is vették igazán férfiszámba. Kétezer esztendővel ezelőtt a Római Biroda lomban a here nélküliek a perekben nem tanúskodhattak. És a keresztény korban sokáig be sem léphettek a templomba. Mó zes törvényében ez áll: „Az olyan ember, akinek heréjét szétzúz ták vagy kivágták, ne jusson be az Úr gyülekezetébe." Ez még most is tovább él. A mai Izraelben azok a férfiak, akik elveszítették a heréjüket, nem házasodhatnak össze igazán elő kelő családok lányaival. Olyan nőkkel kell beérniük, akik házas ságon kívül születtek, vagy akik csak felvették a zsidó vallást, nem pedig beleszülettek. De voltak időszakok, amikor a here nélküli fiúkat különösen nagyra tartották. Az 1500-as években az egyház azt akarta, hogy a kórusaiban tiszta, angyali hangok szólaljanak meg. Ehhez kasztrált énekesekre volt szükség. Az erre kiválasztott, a serdü lőkort még el nem ért fiúk heréjét lemetszették. A műtétnek az lett a következménye, hogy a hangszala gok növekedése abbamaradt, és a fiúk hangja magas maradt, sose mélyült el. Itáliában és Franciaországban ez nagyon népszerű szokás volt, és az ilyen fiúkat ott úgy ünnepelték, mint ma a popsztárokat. A pápa csak az 1770-es években tiltotta be a kasztrált énekesek alkalmazását a kórusokban. 8 A kínai udvarban régen eunuchok éltek, akiknek leoperálták a heréit. Az eunuchok olyan férfiak voltak, akik rendet tartot tak a császár háremében, vagyis a császár összes asszonya kö zött. Megszokott dolog volt, hogy császárok és hercegek sok feleséget tartottak. Ezeknek az eunuchoknak leoperálták a fütyijét meg a he réit is, nehogy szexre csábulhassanak. A műtét után jó szoro san bekötözték az altestüket, hogy ne veszítsenek túl sok vért. És három napig egy kortyot sem ihattak, mert nem tudtak pi silni. Aztán felnyomtak nekik egy bambuszt a húgyhólyagjuk ba, hogy elmehessenek vécézni. De az eunuchok legtöbbször nem voltak képesek irányítani a szükségüket, hanem pelenkát használtak. Az ember könnyen észrevette, ha eunuch közele dett. Megérezte a szagról. Némelyek ezek közül az eunuchok közül konzervált heréjü ket a nyakukban hordták egy szelencében. A heregolyók két fokkal hidegebbek, mint a test többi része. Ez azért van, hogy benne millió és millió ondósejt képződhes sen, és jól érezhesse magát. Az ondósejtek a túl nagy meleget nem szeretik. A legtöbb férfinak nagyobb a bal heréje, mint a jobb, rá adásul egy kicsit lejjebb is lóg. Számos szakember úgy véli, hogy szándékosan ilyen az elhelyezkedésük: nehogy a két go lyó összeverődjön és megsérüljön. 9