Kaland a Kék-Níluson PDF
Preview Kaland a Kék-Níluson
NNCL146-277v2.0 A. SCHOLTZ KALAND A KÉK-NÍLUSON PANORÁMA A mű eredeti címe és kiadója: Abenteuer am Blauen Niel, Verlag Wolfgang Zimmer, Augsburg Fordította NEUMARK ANNA A képeket A. SCHOLTZ készítette A kötésterv VIDOSA LÁSZLÓ munkája A. Scholtz, 1988 ISBN 963 243 352 l PANORÁMA Tartalom Előszó.............................................................………….................... 11 Első találkozás a folyóval............................................……............... 17 Előkészületek.............................................................………............ 19 Marco segítsége........................................……….............................. 21 Találkozás Rüdigerrel.........................................…..…...................... 22 Meggondolások és problémák.......................................……............. 24 A csónak elkészült...............................................................………... 27 Utolsó napok az elutazás előtt...................................................……. 29 Idáig eljutottam...........................................………............................ 30 Megérkezés Addisz Abebába................……..................................... 35 Tíz év múlva ismét a folyón...................................................…….... 39 Búcsú a civilizációtól...........................................................………... 41 Mota........................................................................…………........... 44 Út a Portugálok hídjához......................................……….................. 50 A hídnál.............................................................................…….…… 51 A start.............................................................................………….... 55 Az első táborozás..............………...................................................... 60 Kellemetlen találkozás..................…….............................................. 62 Változatos utazás...................................………................................. 67 A krokodilok.....................................................………..................... 77 Végre a hídnál...............................................................……….......... 87 Ismét Addiszban..........................................................………........... 89 Vissza a folyóra.................................................………..................... 92 Vége az álomnak.....................................................………............. 100 Megmentve................................................................………........... 105 Utószó.........................................................…………...................... 118 Kedves Marco, Kérlek, fogadd ezeket a sorokat hálaként azért a segítségért, amelyet az expedíció előkészítésénél nekem nyújtottál, és mint csekély emléket arról a sok óráról, amelyet a csónakon való kontárkodás alatt együtt töltöttünk. * A kelet sötét, mérhetetlen láthatárán megjelentek a felkelő nap első fénysugarai. Egy új nap üdvözölte a még az éjszaka sötét köpenyébe burkolt fekete kontinenst: Afrikát. Mintha messziről jönne a hang, zúgtak halkan a fülembe a Boeing hajtóművei. Útban voltam Etiópia fővárosa, Addisz Abeba felé. Nemsokára a fedélzeti hangszóróból megszólalt a kapitány: “Átrepültünk a Kék-Níluson és húsz perc múlva leszállunk Addisz Abebában.” 10000 méternyi magasságból mély barázdát láttam meg, amely erődítményárokhoz hasonlóan húzódott az etiópiai fennsíkon keresztül: a Kék-Nílus kanyonját. És lenn a mélységben a Fekete Kontinens legismeretlenebb és legrejtélyesebb folyóját, a folyók “Mount Everest”-jét. Borzongó félelem érzése fogott el: útban voltam, hogy meghódítsam e titokzatos folyamot. * Előszó A Kék-Nílus, vagy ahogy a bennszülöttek nevezik, az “Abbai” – ez vadállatot jelent – az 1780 méter magasan fekvő Tana-tóban fakad. Ez a tágas, csendes tó 90 km hosszú és 60 km széles. A nagy kiterjedésű közép- etiópiai hegyvidéken fekszik, amelynek némely csúcsa több mint négyezer méter magasra nyúlik. A Tana-tót elhagyva a Kék-Nílus a Tisziszat- vízesések mélyébe zuhan. Azután mélyen benyomulva a Godsham- felföldbe, körülbelül 900 km hosszan haladva éri el a szudáni határt. Innen keresztül folyik Kelet-Szudánba a Kék-Nílus tartományán és egyesülve a Fehér-Nílussal Khartumnál válik a Föld leghosszabb folyójává. A szudáni határig húzódó 900 kilométeres szakasz az a rész, amelyet – dacára az évszázadunk eleje óta szakadatlanul ismétlődő kísérleteknek – máig sem sikerült egészében feltárni. Elsőként MacMillan, jómódú amerikai vadász kísérelte meg 1902-ben a folyó végighajózását. E célból Amerikából hozatott acélcsónakokat. Próbálkozása azonban már az első napon a vad zuhatagokban véget ért. Csónakja felborult és elsüllyedt. Azóta sok kalandvágyó ember tett mind újabb kísérleteket. A sok kín és faradság eredménye: izzadság, vér és holtak, míg 1968-ban egy 70 emberből álló brit katonai expedíciónak sikerült a folyót egész hosszában végighajózni. A legtöbb esetben a fő akadályt nemcsak a rohanó, vad víz, hanem az állandóan támadásra kész krokodilok és az ellenséges bennszülöttek rajtaütései jelentették. A gyakori csődök másik oka, hogy a terep nélkülözi az utakat. Egész hosszában Etiópián keresztül a Kék-Nílus egy 1000 m mély kanyonban folyik, amelyen csupán két híd vezet át: a Portugálok hídja és a Shafartak közúti híd. Az idő fogától kikezdett és málladozó Portugálok hídja körülbelül 40 kilométerrel a Tana-tó alatt és csak néhány kilométerrel a Tisziszat- zuhatagok után fekszik. Mint már a neve is mutatja, portugálok, pontosabban portugál katonák építették a XVI. században. A híd egy keskeny bazaltszurdok két szélét köti össze, amelyen a folyó nagy lendülettel és sebességgel rohan keresztül. Folyásirányban körülbelül 250 kilométerrel lejjebb van a Shafartak híd, a legfontosabb összekötő út Észak- és Dél-Etiópia között. Ez a híd, amelyet egykor olaszok építettek és ma szigorúan őriznek a rendőrök, egyszerű elérhetősége miatt vált a legtöbb expedíció kiindulópontjává. A 20-as években colonel R. E. Chessmann brit diplomata tett újabb kísérletet a Kék-Nílus végighajózására. Facsónakja már az első napon szétzúzódott a vad zuhatagok között. Kísérletét egy könyvben írta le: “Lake Tana and the Blue Nil” – A Tana-tó és a Kék-Nílus (MacMillan, 1936). A következő expedícióra “rubber-raft”-ján (gumitutaj) egy osztrák vállalkozott. A Shafartak hídtól indult. Felesége és a nézők szeme láttára támadott rá egy krokodil, amely felborította és a mélybe húzta vízi alkotmányát. Sohasem került a felszínre. 1955-ben H. Rittlinger, felesége és egy svájci házaspár: Peter Frank és Helene Kessler társaságában kajakon kísérelték meg a Shafartak hídtól a folyam végighajózását. De már 35-40 km után kénytelenek voltak a krokodilok szakadatlan támadásai miatt felhagyni szándékukkal. 1959-60-ban a német Kuno Steuben új kísérletbe kezdett, éspedig egy sajátkezűleg épített eukaliptusztutajon. Ő is a Shafartak hídtól indulva akarta a folyót legyőzni. Miután szembenézett minden elképzelhető kalanddal és veszéllyel, hét hét alatt sikerült körülbelül 250 kilométert maga mögött hagyni. Azután ellenséges gallák rontottak rá és majdnem leszúrták. Noha sebláz és vérhas gyötörte, Steuben folytatta útját, mígnem egy barátságos törzs találta meg és hosszas, fáradságos út után visszavezette a civilizációba. 1961-ben egy olasz geológus startolt a hídtól. Soha többet nem hallotta senki a hírét. 1962-ben a francia Laporte vezetésével egy jól felszerelt svájci-francia expedíció két poliészter csónakon a Shafartak hídtól merészkedett neki az útnak. Az expedíció tragikus véget ért. Bennszülöttek támadtak a csoportra és megölték két tagját: Henry Kadruka kajak világbajnokot és dr. Stanley Waltert. A többieknek sikerült a golyózáporban eljutni a csónakokhoz. Csak a puszta életüket mentették meg. 1964-ben az osztrák Haas elsőként vágott a folyó felső folyásától, vagyis a Portugálok hídjától neki az útnak. De a zuhatagoknál elvesztette csónakját és teljes felszerelését. Gyalog sikerült eljutnia kiindulópontjához. Néhány nappal Haas vállalkozása után két német: Klaus Denart és Günter Kriegk indult – ugyancsak a Portugálok hídjától – útnak. Kettejüknek sikerült elsőként végighajóznia a Kék-Nílus felső szakaszán, vagyis a Shafartak hídig. Innen folytatták az utat, de mielőtt eljutottak volna a szudáni határig, őket is utolérte a baj és a próbálkozás feladására kényszerültek. 1965-ben startolt a svéd Arne Rubin a Shafartak hídtól. Ő volt az első, aki elérte a szudáni határt. Egy év múlva, 1966-ban megkísérelte Carl Forsmark társaságában a folyam felső szakaszának a behajózását. A Portugálok hídjától számított első 50 kilométerrel szerencsésen meg is birkóztak. De mivel csónakjuk az út folytatásához nem bizonyult megfelelőnek, kénytelenek voltak feladni vállalkozásukat és gyalog masíroztak vissza a civilizációba. 1968 márciusában egy brit csoport közvetlenül az indulás pillanatában úgy látta, hogy a folyó túl sekély a hajózáshoz, és lemondott szándékáról. Csupán 1968 szeptemberében hajózta végig a “Great Abbai Expedition” (Nagy Abaj Expedíció), mint már említettük, a folyót elsőként teljes hosszában. Ezt az expedíciót követte egy német páros (Rüdiger Nehberg és H. Fink), akik 1970-ben becsónakázták a felső szakaszt a Shafartak hídig. 1972-ben következett a második szakasz a szudáni határig. Ekkor már hárman voltak, M. Teichmann csatlakozott hozzájuk. Négy hónappal a startom előtt, 1973 szeptemberében sikerült egy olasz csoportnak két motoros csónakkal és egy repülőgép támogatásával magas vízállásnál behajózni a Kék-Nílust a Shafartak hídtól egészen a szudáni határig. A következő kísérlet az én startom volt: egyszemélyes expedíció, indulás 1974. január 4-én. Első találkozás a folyóval E viszontagságos és egyedülálló vállalkozás ötlete már sok évvel ezelőtt született. Korai ifjúságom éveitől csalogattak a távoli országok és barangolások. Egyetemista koromban már kétszer szeltem át kalandra éhesen a Fekete Kontinenst. Utazásaim alatt sokféle tapasztalatot gyűjtöttem az őserdei vadonról, a bennszülöttekről és nem utolsósorban gyakran találtam szembe magam veszélyes helyzetekkel. Egyik utazásom alatt jártam 1965-ben először Etiópiában. Mielőtt idegen országba indulnék, megkísérlem, hogy a fellelhető irodalomból egyet s mást megtudjak tájairól, lakóiról, kultúrájáról. Így történt, hogy első etiópiai utam előtt gyakran látogattam a könyvtárakat. Sok délutánt töltöttem a polcok között, igyekezve, hogy minden olvasásra érdemest felkutassak. A legpraktikusabb tudnivalókat mindig az útleírásokból kaptam. Emlékszem Rittlinger “Schwarze Abenteuer” (Fekete kaland) című könyvére, amelynek fő témája a Kék- Nílus végighajózásának sikertelen kísérlete. Ez a könyv hozott először érintkezésbe ezzel a rejtélyes, ijesztő folyóval. Beszámolója a vad folyami zuhatagokról, a krokodilokról, a babonákról és a bennszülöttek veszélyes magatartásáról, valamint a természet szépségéről teljesen megigéztek. Így hát nem volt csoda, hogy egész etiópiai tartózkodásom alatt érdeklődésemet legnagyobb mértékben a Kék-Nílus kötötte le. Rövid tartózkodás után Etiópia fővárosában, Addisz Abebában felszálltam egy autóbuszra, hogy az ország akkor egyetlen műútján eljussak északra, a Tana-tóhoz. Amikor az autóbusz a Shafartak hídhoz ért és a rendőrök feltartóztatták, elhatároztam, hogy kiszállok és egy-két napot ott töltök. Apró ajándékokat osztogatva sikerült barátságot kötni a hídőrséggel, amely akkor még minden idegennel szemben meglehetősen barátságtalanul viselkedett. Sokáig kószáltam a folyóparton, figyeltem a vízben csendesen tovasikló krokodilokat, vagy egyszerűen üldögéltem, kavicsokat dobáltam a vízbe és álmodoztam. Akkor támadt először az a gondolatom, hogy nekivágjak a folyónak. Ezen első találkozás után a Kék-Nílussal több év múlt el, mikor is érdeklődésem más világrészekre irányult, így több folyóutat tettem meg a brazíliai Rio Negron és a borneoi Bariton, de a túrák egyikét sem lehet későbbi utammal a Kék-Níluson összehasonlítani. Éppen a nílusi-út egyedülállósága késztetett arra, hogy itt szerzett élményeimet leírjam. * Unatkozva üldögéltem egy szép napon abban a kávéházban, ahol szokás szerint ebédszünetemet próbáltam agyonütni és a képeslapok között turkáltam. Jaj, ezt már mindet egyszer elolvastam, fanyalogtam, amikor szemem egyszercsak megakadt egy cikken. Felragadtam a képeslapot és az egész világról megfeledkeztem. Elmerültem az olvasmányban és mohón faltam sorról sorra. A jelentés Rüdiger Nehberg sikeres expedíciójáról szólt a Kék-Níluson. A legközelebbi újságoshoz rohantam és megvettem a lapot. Ezt mégegyszer alaposan el kellett olvasni. Mint a rengő vulkánból a láva, törtek régi és csaknem elfelejtett emlékek és álmok a felszínre. Ismét elfogott a kalandláz.
The list of books you might like
