Játék az isteni Claudius haláláról

22 Pages·2004·0.19 MB·Hungarian

by  Lucius Annaeus Seneca

Seneca
Játék az isteni Claudius haláláról
(Apocolocyntosis)1
Fordította, a kísérő tanulmányt és a jegyzeteket írta:
Szilágyi János György
A fordítást a latin eredetivel egybevetette:
Szepessy Tibor.

1 A fordítás alapjául F. Bücheler - W. Heraeus (Petronii Saturae, Berlin, 19226), R. Waltz (Paris,
1934) és C. F. Russo (Firenze, 19613) szövegkiadása szolgált. - Az értelmezéshez a két utóbbi for-
dítása, illetve jegyzetei mellett a legtöbb segítséget F. Bücheler (Kleine Schriften I. Leipzig, 1915,
439-507) és R. Heinze (Hermes 61, 1926. 49-78) kommentárja, valamint O. Weinreich monográfiája
(Senecas Apocolocyntosis, Berlin, 1923) adta. Sok segítséget jelentett A. Ronconi (Milano, 1947) és
W. Schöne (München, 1957) kétnyelvű kiadása, valamint O. Weinreich fordítása (Römische Satiren,
Zürich, 1949, 285-304) is. - Az elmúlt négy évtizednek a műre vonatkozó tudományos kutatásait
hiánytalanul ismerteti M. Coffey cikke (Lustrum, 6, 1961, 239-271). - A kísérő tanulmány sokat
köszönhet a fentieken kívül elsősorban E. Bickermann (Archiv f. Religionswiss. 27, 1929, 1-34), O.
Regenbogen (Die Antike, 12, 1936, 107-130) és H. Dahlmann (a Das neue Bild der Antike c. munka
II. kötetében, Leipzig, 1942, 296-309) tanulmányának, továbbá A. Momigliano könyvének (L’opera
dell’imperatore Claudio, Firenze, 1932). A mű címéről mondottak bővebb kifejtése: Antik Tanul-
mányok 10. 1963.
1. Meg akarom örökíteni, mi történt az égben október tizenharmadikán2 az új évben, a leg-
boldogabb korszak3 kezdetén. Egy csöppet sem fogok sem a gyűlölet, sem a kedvezés szavára
hallgatni: amit írok, a színigazság. Ha azt kérdezné valaki, honnan tudom: először is, ha nem
akarok, nem felelek rá. Ki kényszeríthet? Jól tudom, hogy szabad ember lettem azon a napon,
mikor élete végéhez ért, aki igazolta a közmondást: „Vagy királynak, vagy bolondnak kell
születni”.4
Ha kedvem lesz felelni, azt mondom, ami éppen a nyelvemre jön. Ki követelt valaha a törté-
nésztől hites tanukat? De ha mégis feltétlenül szükséges tekintélyre hivatkozni, kérdezzétek
meg azt, aki Drusillát5 látta a mennybe menni; el fogja mondani, hogy Claudiust is látta
ugyanarra haladni, „aprózva a lépést”.6 Ez az ember akarva-akaratlanul kénytelen mindent
látni, ami az égben történik; ugyanis az Appius út7 felügyelője, és tudod, erre ment az isteni
Augustus és Tiberius Caesar is az istenekhez. Ha megkérdezed, neked négyszemközt
elmeséli; többek előtt ki sem nyitja a száját. Mert mióta a szenátusban megesküdött, hogy
Drusillát látta a mennybe menni, és ilyen jó hírért cserében senki sem hitt neki, ünnepélyesen
megfogadta, hogy soha többé nem tesz jelentést arról, amit lát, még ha a Forum közepén a
szeme előtt ölnek is meg egy embert. Amit akkor tőle hallottam, azt mondom el most
pontosan és világosan: úgy legyen ő egészséges és boldog!
2. Már Phoebus8 rövidebb úton hajtotta a nappal
fényét és a sötét Álomnak nyúlt meg uralma,
s győztes Cynthia9 már birodalmát nagyra növelte.
Borzas Tél tépdeste a dús ősz kedvrederítő
díszeit és, hogy aszúvá vénült Bacchus10 időre,
késett vincellér tépdeste a ritka gerezdet.
De azt hiszem, jobban érthető, ha így mondom: október volt, október tizenharmadika. Az órát
nem tudnám pontosan megmondani: a filozófusok könnyebben egyeznek meg, mint az órák.
Mindenesetre déli tizenkettő és egy óra között lehetett. „Micsoda közönséges beszéd!” A
költők mostanában nem elégszenek meg azzal, hogy a nap kezdetét és végét megénekeljék,
hanem mind abban találják kedvüket, hogy a közepét se hagyják nyugton, te pedig így
elszalasztanál egy ilyen kiváló órát?

2 október tizenharmadika - Claudius halála napja.
3 a legboldogabb korszak - Nero uralkodása.
4 „Vagy királynak, vagy bolondnak kell születni” - ti. hogy az igazat kimondhassa az ember.
5 Drusilla - Caligula császárnak, Claudius elődjének volt a nővére. Halála után Caligula istenné akarta
nyilvánítani, s ennek igazolására Livius Geminius szenátor 250.000 dénár jutalomért esküvel
erősítette, hogy látta Drusillát az égbe menni.
6 „aprózva a lépést” - idézet Vergilius Aeneis-éből (II. 724); ott Iulusról, Aeneas kisgyerekéről van
szó.
7 Appius út - Augustus és Tiberius Campaniában halt meg, s a Rómából Dél-Itáliába vezető Appius
úton vitték őket Rómába, ahol Augustust istenné avatták.
8 Phoebus - a Napisten, aki az antik mitikus elképzelés szerint négylovas szekerén hajtott fel
reggelenként az égre, s este az Óceánba tért meg.
9 Cynthia - a délosi Cynthus hegyen úr Diana, a Hold istennője, tehát az éjszakáé is.
10 Bacchus - Dionysos; neve itt a szőlőt jelenti.
2
Már fele útján túl hajtott Phoebus kocsijával,
s - nincs oly messze az éj - fáradtan rázva a gyeplőt
rézsutos ösvényen levezette a mélybe a napfényt,
3. s ekkor kezdte meg Claudius a lelket kihajtani magából, de nem volt képes a végére jutni.
Erre Mercurius, aki mindig kedvét lelte szellemében, félrevonta a három Párka egyikét, és ezt
mondta neki:
- Mit hagyod annyi ideig szenvedni, kegyetlen asszony, ezt a szerencsétlen embert? Soha nem
lesz már vége ennek a kínlódásnak? Pedig nagyon régóta tart: hatvannegyedik esztendeje11
birkózik már a lelkével. Miért vagy rosszakarója neki és az államnak? Engedd, hogy végre
igazuk legyen a csillagjósoknak, akik, mióta császár lett, minden évben, minden hónapban
eltemetik. De nem is csoda, ha tévednek, és senki nem tudja a halála óráját, hiszen soha nem
hitte el senki igazán, hogy egyáltalán megszületett. Tedd hát, amit tenned kell:
„Öld meg, hogy derekabb legyen úr megürült palotáján.”12
Mire Clotho13:
- Herculesre! egy csöpp időt rá akartam még neki adni, míg megajándékozza a polgárjoggal
azt a pár embert, aki még hátra van; mert feltette magában, hogy valamennyi görögöt, gallust,
hispánt és britanniait togába öltözteti. De mivel nem árt, ha legalább magnak megmarad
néhány polgárjog nélküli idegen, és te is úgy akarod: legyen.
Azzal kinyit egy kis dobozt, és kivesz belőle három orsót; az egyik Augurinusé volt, a másik
Babáé14, a harmadik Claudiusé.
- Azt akarom - mondta -, hogy ez a három egy évben, röviddel egymás után haljon meg: nem
bocsátom őt kíséret nélkül útjára. Nem illik, hogy aki az imént még annyi ezer embert látott,
aki a háta mögött követte, annyit, aki előtte ment és annyit, aki körülötte nyüzsgött, egyszerre
magára maradjon. Egyelőre megelégszik majd ezzel a két cimborájával.
4. Így szólt, és fonalát csúf orsóján letekerve
elszakította a császár ostoba élete sorját,15
míg Lachesis16, szépfürtü haján díszes szalagokkal,
Pieriából17 fonva babérkoszorút a fejére,

11 hatvannegyedik esztendeje - Claudius hatvannégy éves korában halt meg.
12 „Öld meg, hogy derekabb” stb. - idézet Vergilius Georgicá-jából (IV. 90). Ott arról van szó, hogy
ha a méhkasban két király van egyszerre, az egyiket meg kell ölni. A derekabb itt: Nero.
13 Clotho - a Párkák, a sors istennőinek egyike.
14 Augurinus és Baba - ismeretlenek; Baba ostobaságát közmondásosként említi Seneca egyik leve-
lében. A három név kezdőbetűje arra utal, hogy „teljes a bolond-névsor”.
15 Így szólt, stb. - a Párkák az emberi élet fonalát fonták, illetve vágták el.
16 Lachesis a Párkák egyike.
17 Pieria - a Múzsák lakóhelye.
3
hószín gyapjúból sodrott szálat18 vesz elő, s az
- boldog kézbe való! - most ujjai közt sose látott
színt öltött. Bámulva csodálják húgai művét:
hogy válik hitvány gyapjúból nagybecsű érccé,
és ragyogó fonalán hogy száll le a fényes aranykor.
Nincs pihenésre idő! melyboldog kort hoz, a gyapjút
fonják vidáman-teli kézzel: oly édes a munka!
Nincs vele fáradság, gyorsan fut, szinte magától
perdül az orsó, lágyan kígyóznak le a szálak:
elhagyják Tithonus19 s Nestor20 évei számát.
Phoebus serkentő dala zeng, örvend a jövőnek,
vidáman lantot pendít vagy nyujtja a gyapjút,
s így, zeneszóra fülelve, alig veszik észre a munkát.
S míg nagyonis dícsérik a dalt s bátyjuk kitharáját21,
túl a szokott mértéken font kezük, és csodaművük
több lett, mint ami embert illet; csakhogy Apollo
így szólt: „Hagyjátok, hadd győzze az emberi kort le:
szépségére hasonló hozzám, s arca se csúnyább,
éneke, lantszava sem. Boldog kort nyujt a törődött
népnek, s szóra fakasztja a néma jogot meg a törvényt.
Mint amilyen Lucifer: minden csillag fut előle,
s Hesperus22: ő amikor kel, a csillag mind kijön újra;
s mint amilyen - ha a rózsás Hajnal a fényt bebocsátja,
és a homályt szétszórja - a Nap: szétnéz a világon,
és korlátja mögül kirobog ragyogó kocsijával -
így jelenik meg az új Caesar23, s most Róma ilyennek
látja Nerót: ragyogó fény pírja fut át szelíd arcán,
s dús haja fürtökben hullik szép karcsu nyakára.”
Így Apollo. Lachesis pedig, aki maga is szívesen kedvezett egy ilyen gyönyörű férfinak, tele
kézzel végezte a dolgát, és a magáéból is egy sereg évet adott Nerónak. Claudiust illetően
viszont mindnyájan azt kívánják, hogy
„ujjongva, ájtatos szóval vigyék ki őt”24.
Az meg végre kibugyborékolta a lelkét, és ezzel megszűnt élőnek látszani. Úgy múlt ki, hogy
közben komédiásokat hallgatott; látható ebből, hogy nem ok nélkül óvakodom tőlük. Utolsó
szavai, amelyek az emberek között elhangzottak - miközben harsányabb hangot hallatott
testének azon a részén, amellyel folyékonyabban beszélt -, ezek voltak:

18 hószín gyapjúból sodrott szál - Nero életének fonala.
19 Tithonus - a Hajnal örökké élő férje.
20 Nestor a legöregebb a Tróját ostromló görög hősök közül.
21 bátyjuk kitharáját - Apollo-Phoebus Juppiter gyermeke, és így a Múzsák testvére volt.
22 Lucifer-Hesperus - a Hajnalcsillag s a vele azonos Vacsoracsillag.
23 új Caesar - Augustus óta a császárok, így Nero is, felvették a Caesar nevet.
24 „ujjongva, ájtatos szóval” stb. - görög idézet Euripidész egyik elveszett drámájából, kicsit átalakítva.
4
- Jaj nekem! Azt hiszem, összerondítottam magam.
Hogy megtette-e, nem tudom; az biztos, hogy mindent összerondított.
5. Hogy a földön mi történt ezután, arról fölösleges beszámolni, hiszen mindnyájan jól
tudjátok, és attól sem kell félni, hogy kihullik az emlékezetből az, amit az általános öröm-
ujjongás vésett belé; senki sem feledkezik el a maga boldogságáról. Hallgassátok azonban
meg, mi történt az égben: hitelességéről a forrásom kezeskedik.
Jelentik Juppiternek, hogy egy termetes, jócskán őszhajú ember érkezett; valamivel fenye-
getőzhet, mert folyton a fejét rázza. A jobb lábát maga után húzza. Megkérdezték, honnan
való: kivehetetlen hangokkal, értelmetlen szavakkal felelt, nem tudni, mit. Nem értik a
nyelvét: nem görög, nem is római, sem semmiféle más ismert népé.
Erre Juppiter megparancsolja Herculesnek, aki az egész földkerekséget bebolyongta, és úgy
tudták, valamennyi népét ismeri, hogy menjen, és tudakolja ki, mifajta ember. Hercules, ahogy
megpillantotta, először igazán megdöbbent: hát még mindig nem állta ki a világ valamennyi
rémségét? Ahogy meglátta ezt az újfajta élőlényt, ezt a szokatlan járást, ezt a hangot, amely
nem szárazföldi teremtményé volt, hanem mint a tengeri szörnyeké szokott lenni, rekedt és
kusza, azt hitte, hogy a tizenharmadik munka előtt áll. De ahogy jobban megnézte, emberhez
hasonlított. Hozzálépett hát, és megszólította, ahogy, mint görög ember fiának25, a
legkönnyebben esett:
„Honnan jössz, ki vagy, és hol a városod és a szülőid?”26
Claudius megörül, hogy itt is akadnak irodalmárok; abban reménykedik, hogy itt valahol majd
az ő történeti műveinek is lesz helyük. Maga is homérosi verssel válaszol tehát, jelezve, hogy
császár:
„Trójából hajtott kikonok földjére a szélvész.”27
(Pedig a következő, ugyancsak homérosi verssor igazabb lett volna:
„Ott feldúltam a várost és leölettem a népét.”)28
6. Be is adta volna a csöppet sem ravasz Herculesnek, ha ott nem lett volna a Láz29, amely
elhagyva szentélyét, egyedül kísérte idáig; a többi istent mind Rómában hagyta.

25 görög ember fia - Hercules anyja, Alcmene, Amphitryo felesége volt, aki Juppiter fiát gyerme-
keként nevelte házában.
26 „Honnan jössz,” stb. - görög idézet Homérosz Odüsszeiá-jából (I. 170), ahol Télemakhosz szólítja
meg ezekkel a szavakkal a Mentész képében házukba érkező Athénét.
27 „Trójából hajtott,” stb. - görög idézet az Odüsszeiá-ból (IX. 39), Odüsszeusz elbeszéléséből.
Claudius a trójai Aeneastól és a családfáját őrá visszavezető császári házból való származását akarja
jelezni a sorral.
28 „Ott feldúltam a várost,” stb. - görög idézet az Odüsszeiá-ból (IX. 40). Odüsszeusz itt azt beszéli el,
hogyan dúlta fel Iszmaroszt, a kikonok városát.
29 Láz - több oltára volt Rómában.
5
- Színtiszta hazugság - mondta -, amit ez beszél. Majd én megmondom neked, elég sok évet
éltem együtt vele: Lugdunumban született30, Marcus polgártársa áll előtted. Így van, ahogy
mondom: Viennától31 tizenhat mérföldre született, és vérbeli gallus. Ezért, ahogy gallushoz
illik, elfoglalta Rómát. De arról kezeskedem neked, hogy Lugdunumból való, ahol Licinus32
uralkodott sok éven keresztül. Neked azonban, aki több vidéket végigtalpaltál, mint egy
hivatásos öszvérhajcsár, [ismerned kell Lugdunum táját és]33 tudnod kell, hány ezer mérföld
van a Xanthus34 és a Rhodanus között.
Erre azután föllobban Claudius, dühösen mordulva haragjában, már amennyire bír. Hogy mit
mondott, senki nem értette, ő pedig azt parancsolta, hogy vigyék a vesztőhelyre a Lázat -
reszkető, de erre az egyre mindig elég erős kezének azzal a mozdulatával, amellyel a lefejezést
szokta elrendelni. Megparancsolta tehát, hogy a fejét vegyék; de annyira nem hederített rá
senki, mintha mindnyájan a felszabadított rabszolgái lettek volna.
7. - Ide figyelj - mondta erre Hercules -, hagyd már abba az idétlenkedést. Olyan helyre jöttél
ide, ahol az egerek vasat rágnak. Gyorsabban elő az igazsággal, mert kiverem a fejedből a
szamárságokat!
És, hogy még félelmetesebb legyen, tragédiaszínész pózában folytatja:
Mondd el, de gyorsan, mely vidék szülőhazád,
nehogy e buzogánytól lelve véged földre hullj:
letaglózott már fütykösöm sok erős királyt!
Milyen zavaros hangokra, szókra nyitod ki szád?
Hol van hazád, s mely nép nevelt, rezgőfejü?
Szólj! - Egyszer a háromtestű királynak35 távoli
földjére hatoltam, s messze-híres ökreit
a Nyugat vizétől eltereltem Argosig.
Egy domb magaslott arra két folyam fölé,
mellyel kelőben Phoebus mindig szembenéz;
ott gyors folyással hömpölyög a Rhodanus bő vize,
az Arar36 meg, mint ki útját nem leli, tétován
csöndes vizével mossa lankás partjait.
Nem itt a vidék, mely életed dajkája volt?

30 Lugdunumban született - Claudius valóban Lugdunumban, a mai Lyonban született; ezt a római
coloniát Galliában Marcus Antonius alapította a régebbi bennszülött település helyén. Talán ő a
következőkben említett Marcus.
31 Vienna - (ma: Vienne) római colonia volt a Rhodanus (Rhône) partján, Lugdunumtól délre. A
gallok i. e. 390-ben foglalták el Rómát.
32 Licinus - felszabadított gallus rabszolga. Augustus Lugdunum procurátorává tette, s ott óriási
vagyont szerzett
33 [ismerned kell Lugdunum táját és] - valószínűleg utólagos betoldás a szövegben.
34 Xanthus - folyó Trója mellett.
35 háromtestű király - Geryones, aki Nyugaton, az Oceanusban levő Erytheia szigetén lakott. Hercules
megölte és ökreit elhajtotta.
36 Arar - ma: Saône.
6
Mindezt a megfelelő hévvel és elszántsággal; de azért nem érzi nyeregben magát, és tart a
„bolondcsapástól”37.
Claudiusnak, hogy ezt az izomembert látta, kiszállt a fejéből az idétlenség, s egyszerre
megértette, hogy ha Rómában nem is ért föl vele senki, itt nincs ugyanolyan tekintélye: nem úr
a kakas, csak a maga szemétdombján. Tehát, amennyire érteni lehetett, alighanem ezt mondta:
- Azt reméltem, Hercules, te legbátrabb az istenek közül, hogy támogatóm leszel a többiek
előtt, és az volt a szándékom, hogy téged nevezlek meg, ha valaki jótállót kér tőlem, hiszen te
ismersz a legjobban. Mert, ha visszaemlékszel, én voltam az, aki júliusban és augusztusban is
egész napokon át bíráskodtam a templomod előtt. Te tudod, micsoda szenvedéseket álltam ki,
mikor éjjel-nappal ügyvédeket hallgattam; ha ezekbe botlottál volna, akármilyen bátornak
képzeled is magad, inkább az Augias istállóját tisztítottad volna ki: nekem sokkal több trágyát
kellett eltakarítanom. De mivel én szeretném...
[Itt nagyobb hézag van a fennmaradt szövegben. A hiányzó részben Claudius megnyeri ügyé-
nek Herculest, és az ő közbenjárásával az isteneknek, akik a római szenátus mintájára ülést
tartanak, előterjeszti kérését, hogy vegyék be maguk közé. Erről neves vita keletkezik, s a kéz-
irat ott folytatódik, ahol a vita során az egyik isten, nem tudni, melyik, beszédének közepén tart.]
8. - ...Nem csoda, hogy betörtél a Tanácsházba: semmi sem maradhat zárva előtted. Csak azt
mondd meg nekünk, mit akarsz, miféle isten legyen belőle? Nem lehet ez epikureus isten38,
akinek „nincs semmi gondja, és másoknak sem okoz gondot”. És sztoikus39? de hogy lehet ő -
Varro szavaival - „gömbölyű és fejetlen-farkatlan”? Bár most látom, van benne valami a
sztoikus istenből: se szíve, se feje nincs. Herculesre! ha Saturnustól kérte volna ezt a kegyet,
akkor sem kapta volna meg, pedig egész évben az ő hónapját ünnepelte ez a Saturnalia-
császár40! - Hát még, hogy Juppiter tegye istenné ezt, aki - ha rajta áll - vérfertőzésért állította
volna bíróság elé! Hiszen megölte Silanust41, a vejét - könyörgök, miért? Mert volt egy
nővére, a legbájosabb lány a világon, akit mindenki Venusnak hívott, ő pedig Junónak akarta
hívni. „De kérdezem - mondja ez -, miért a nővérét?” Tanulj, szamár: Athénben félig van
megengedve, Alexandriában pedig egészen42. Azért, mert - ahogy mondod - Rómában az ege-
rek a malomkövet nyalják43, ez fogja kiegyenesíteni a mi görbe útjainkat? A hálószobájában
nem tudja, mi történik, de közben
„az égi téreken kutat”44

37 „bolond-csapás” - görög kifejezés, az „isten-csapás” paródiája.
38 epikureus isten - az epikureusok elképzelése szerint az istenek zavartalan boldogságban élnek, és
nem avatkoznak az emberek dolgaiba. A következő idézet görögül van.
39 sztoikus - a sztoikus filozófia tanítása szerint maga a világmindenség tökéletesen gömb alakú isten.
40 Saturnalia-császár - a Saturnalia december 17-21. napjain ült ünnep volt, amely alatt minden
munka szünetelt, evés-ivás és vidám szórakozások közt telt az idő.
41 Silanus - eljegyezte Claudius lányát, majd a nővérével való viszony koholt vádja miatt öngyilkos
lett. Minthogy Juno testvére és felesége volt Juppiternek, Silanussal őt is vádolta Claudius.
42 Athénben félig van megengedve - Athénben a törvény megengedte a féltestvérrel való házasságot.
Alexandriában, ill. általában Egyiptomban szokásos volt a testvérházasság, főleg a királyi családban.
43 az egerek a malomkövet nyalják - tehát: mindent rendben hagyott hátra, az egerek nem jutnak a
liszteszsákokhoz.
44 „az égi téreken kutat” - idézet Ennius egyik elveszett tragédiájából. Ott olyan emberekről van szó,
akik az eget kémlelve nem néznek a lábuk elé.
7
Isten akar lenni, nem elég neki, hogy Britanniában temploma van, hogy a barbárok imádják, és
mint istenhez, könyörögnek „a bolond irgalmáért”45.
9. Végre Juppiternek eszébe jutott, hogy míg kívülállók vannak a Tanácsházban, nem szabad
sem szavazni, sem vitát folytatni.
- Atyák! Összeírtak!46 - mondta. - Megengedtem nektek, hogy kérdéseket tegyetek föl, ti pedig
tisztára úgy viselkedtek, mintha egy afrikai kunyhóban volnátok. Kérem, őrizzétek meg a
Tanácsház rendjét. Akárki is ez itt, mit fog majd gondolni rólunk!
Erre kiküldik Claudiust, majd elsőnek Janus atya kap szót, hogy fejtse ki álláspontját. Július
elsejére ő volt a délutáni consul-jelölt47; végtelenül ravasz ember, mindig egyszerre látja
„azt, mi előtte van, és mi mögötte”48.
Hosszú és ékesen szóló beszédet tartott - hiszen egész napját a Forumon tölti49 -, a jegyző
azonban nem tudta követni, ezért én sem ismertetem részletesen, nehogy csak egy szót is
másképpen adjak vissza, mint ahogy ő mondta.
Hosszasan beszélt az istenek fenségéről, s hogy nem volna szabad ezt a tisztességet széltében
mindenkinek megadni.
- Régen - mondta - nagy dolog volt istenné válni, ti meg komédiát csináltatok belőle50. Ezért -
nehogy azt gondoljátok, hogy személyes, nem pedig elvi meggondolások vezetnek - azt
javaslom, hogy a mai naptól senki se lehessen isten azok közül, akik „termését élik a
földnek”, vagy akiket az „életadó föld” táplál51. Akit e szenátus-határozat ellenére akár istenné
tesznek, akár annak neveznek vagy akként festenek le, az adassék át a Larváknak52, és a
legközelebbi játékokon az újonnan elszegődött gladiátorok között vesszőzzék meg53.
Következőnek Diespiter, Vica Pota54 fia kap szót, hogy fejtse ki álláspontját. Ő is consul-jelölt
volt, és pénzváltó-ügyletecskékkel foglalkozott. Polgárjogocskákat szokott eladogatni: abból
tengődött. Hercules nyájasan hozzálépett, és megfogta a fülcimpáját55. Ő erre így fogalmazta
meg javaslatát:

45 „a bolond irgalmáért” - görög kifejezés, az „isten irgalma” paródiája.
46 Atyák! Összeírtak! - a római szenátus szokásos megszólítása.
47 délutáni consul jelölt - délután nem volt szokás Rómában dolgozni. A római szenátusban a
tanácskozásoknál először a kijelölt consulok véleményét kérdezték meg.
48 „azt, mi előtte van,” stb. - görög idézet.
49 egész napját a Forumon tölti - ott állt a temploma.
50 komédiát csináltok belőle - az eredetiben: „Bab-mimust csináltok belőle”. A Bab c. elveszett
mimus, amelyet máshol is említenek, az istenné-válást parodizálhatta.
51 „termését élik a földnek” és „életadó föld” - görög idézetek Homéroszból.
52 Larvák - a holtak szellemei, amelyek a római elképzelés szerint visszajártak az élőket rémíteni; itt
talán a Larváknak öltözött játékfelügyelők.
53 vesszőzzék meg - a gladiátorok közt szigorú büntetésekkel tartották fenn a fegyelmet.
54 Diespiter és Vica Pota - itáliai istenek.
55 megfogta a fülcimpáját - az emlékeztetés gesztusa.
8
- Minthogy az isteni Claudius az isteni Augustusnak, valamint az isteni Augustának, aki
nagyanyja volt, s az ő parancsára lett istenné, vérrokona, és valamennyi halandót messze fölül-
múlja bölcsességben, azon felül a köz érdeke, hogy legyen valaki, aki segíthet Romulusnak a
„forró répa falásban”56, azt javaslom, hogy legyen az isteni Claudius a mai naptól fogva isten,
a legteljesebb birtokában mindazoknak a jogoknak, amelyeket előtte valaki kaphatott, és hogy
ezt az esetet csatolják Ovidius Átváltozásai-hoz.
A vélemények megoszlottak, és úgy látszott, hogy Claudius megszerzi a többséget. Hercules
ugyanis, aki látta, hogy az ő vasa van a tűzben, egyiktől a másikhoz szaladgált, mondván:
- Nem hagyhatsz cserben: az én ügyemről van szó. Ha majd egyszer neked lesz valamire
szükséged, viszonozni fogom: kéz kezet mos.
10. Ekkor az isteni Augustus emelkedett föl, hogy, mivel ő volt soron, elmondja véleményét,
és ragyogó ékesszólással a következőképpen szónokolt:
- Atyák! Összeírtak! - mondta. - Ti vagytok a tanúim, hogy mióta isten lettem, még egyetlen
szót sem szóltam; mindig csak a magam dolgával törődöm. De nem tudom tovább leplezni
érzéseimet és türtőztetni fájdalmamat, amelyet még súlyosbít a szégyenérzet. Hát ezért
teremtettem én békét szárazon és vízen? Azért fékeztem meg a polgárháborút, azért szilár-
dítottam meg törvényekkel, díszítettem építményekkel a Várost, hogy - nem találok szavakat,
Atyák és Összeírtak, nincs szó, amely kellően ki tudná fejezni felháborodásomat. Messala
Corvinusnak57, a kiváló szónoknak egy kifejezéséhez kell hát nyúlnom: „szégyellem ezt a
birodalmat”. Ennek az embernek, Atyák és Összeírtak, akiről most nem feltételeznétek, hogy
egy legyet föl tud riasztani, nem jelentett többet valakit meggyilkoltatni, mint egy kutyának a
lábát fölemelni. De mit beszéljek arról, hogy hányan és micsoda férfiak voltak ezek! Ha a
saját házamban elkövetett gaztetteit nézem, nem jutok hozzá, hogy az állam szerencsét-
lenségét elsirassam. Ezt tehát elhagyom, csak amarról beszélek; mert ha nővérem58 nem is tud
görögül, én tudom, hogy a térd közelebb van a lábikránál59. Ez itt, ahogy magatok előtt
látjátok, hosszú éveken át az én nevem mögött rejtőzött60, és ezt azzal hálálta meg, hogy
megölte két Julia dédunokámat - az egyiket vassal, a másikat kiéheztetéssel - és egy ükuno-
kámat, Lucius Silanust. Te vagy a megmondhatója, Juppiter, hogy bűnös volt-e; ha igen, te is
az vagy, ezt el kell ismerned, ha igazságos akarsz lenni!
- Mondd meg nekem, isteni Claudius, hogy a férfiak és nők közül, akiket megöltél, hogyan
ítélhettél el egyet is, mielőtt az ügyét kivizsgáltad, mielőtt őt magát meghallgattad volna? Hol
fordul elő ilyesmi? Az égben biztosan nem!
11. Itt van Juppiter: hány éve uralkodik már, és csak az egy Vulcanusnak törte lábát, mikor
„lábánál megfogva ledobta az égi küszöbről”61,

56 „forró répa falásban” - idézet egy ismeretlen római költőtől. Romulus az égben is egyszerű élet-
módját folytatta.
57 Messala Corvinus - római államférfi és irodalombarát.
58 nővérem - a szó olvasata bizonytalan.
59 „a térd közelebb van a lábikránál” - görög közmondás.
60 az én nevem mögött rejtőzött - Augustus többi utódjához hasonlóan Claudius is felvette az Augustus
nevet.
61 „lábánál megfogva,” stb. - görög idézet Homérosz Íliász-ából (I. 591).
9
egyszer pedig megharagudott a feleségére62, és kikötötte, de vajon megölte-e? Te viszont
megölted Messalinát63, akinek éppúgy dédnagybátyja voltam, mint neked. „Nem tudok róla” -
mondod? Hogy az istenek pusztítsanak el! Hogy nem tudtál róla, az még sokkal ocsmányabb,
mint az, hogy megtörtént!
- C. Caesarnak64 még halála után sem szűnt meg nyomában járni65: az az apósát ölte meg, ő a
vejét is. Gaius megtiltotta, hogy Crassus fiát66 „Nagy”-nak nevezzék; ő visszaadta neki a
nevét, viszont a fejét vette. Egyetlen házból megölte Crassust, Magnust, Scriboniát, három
semmirekellő ökröt67, de mégiscsak nemes embert, Crassus meg egyenesen olyan ostoba volt,
hogy akár császár is lehetett volna!
- Ezt akarjátok most istenné tenni? Nézzétek meg a testét: haragjukban hozták létre az istenek.
Hogy rövid legyek: mondjon ki három szót gyorsan egymás után, és már vihet is, a
rabszolgája vagyok. Ki fogja ezt istenként tisztelni? Ki hiszi el, hogy az? Ha ilyeneket tesztek
istenekké, azt sem fogja senki elhinni, hogy ti magatok istenek vagytok!
- Összefoglalva, Atyák és Összeírtak, ha tisztesen viselkedtem köztetek, ha senkinek túlságo-
san nyíltan nem feleltem, toroljátok meg a rajtam esett jogtalanságokat. Én a magam részéről
a következő javaslatot terjesztem elő (és felolvasta az írótáblájáról):
„Minthogy az isteni Claudius megölte apósát, Appius Silanust; két vejét, Pompeius Magnust
és Lucius Silanust; lánya apósát, Crassus Frugit, aki úgy hasonlított rá, mint egyik tojás a
másikra; Scriboniát, lánya anyósát; feleségét, Messalinát, és másokat, akiknek számát nem
lehetett pontosan megállapítani, javaslom, hogy a legszigorúbban járjanak el vele szemben; ne
kaphasson haladékot folyó ügyeinek lebonyolítására sem, hanem a legrövidebb időn belül
toloncolják ki innen: harminc napon belül hagyja el az eget, és három napon belül az Olympost.”
A gyűlés ehhez a javaslathoz csatlakozott. A cyllenei isten68 azonnal nyakon ragadja, és
levonszolja az égből az Alvilágba,
„honnan senkise térhet ujra vissza”69.
12. Ahogy mennek lefelé a Szent Úton70, Mercurius megkérdezi, mit jelentsen ott az a
csődület? Csak nem Claudiust temetik? Tényleg csodaszép temetés volt; semmi költséget nem

62 megharagudott a feleségére - Homérosz (Íliász, XV. 18-24) szerint Zeusz haragjában, mert Héra
üldözte Herculest, Zeusznak Alkménétől született fiát, bilincsbe verve lelógatta az égből feleségét.
63 megölted Messalinát - Claudius egyik felesége; megöletését a következőkben szereplő Narcissus
rendelte el Claudius nevében.
64 C. Caesar és Gaius - Caligula császár, Claudius elődje.
65 nyomában járni - az eredetiben kétértelmű szó, amely „üldözni” és „követni” jelentésű. Claudius
üldözte a halott Caligulát, hivatalosan eltörölte emlékét, de követte vérengzéseiben.
66 Crassus fia - Cn. Pompeius Magnus („Nagy”), M. Licinius Crassus Frugi és Scribonia fia, Claudius
veje volt. A „Nagy” melléknevet örökölte.
67 három semmirekellő ökröt - a latin szöveg itt romlott, az értelmezés vitás; a fordítás alapjáról lásd.
N. I. Herescu cikkét, Rheinisches Museum 105 (1962) 263-9.
68 cyllenei isten - Mercurius, aki az arcadiai Cyllene hegyen született.
69 „honnan senkise térhet újra vissza” - idézet Catullusból (c. 3).
70 Szent Út - Rómában a Forumon át a Capitoliumra vezetett.
10