Table Of Content

Bükkerdő Gergely Csíra ABC Enni, vagy nem enni? Ez itt a kérdés. Javában dolgoztam már ezen a könyvön, amikor egy baráti házaspár férfi tagja egy nálunk elfogyasztott vacsora után, ahol terítéken volt néhány csírából készült finomság is így szólt: - „Végre valami, ami egészséges és finom." Miután elhangzott szájából ez a mondat, akkor döbbentem rá arra, hogy milyen találóan fejezte ki néhány szóval mindazt, amit én addigra már sok sok oldalon próbáltam leírni. Igaza van. A csírák valóban finomak. Bár sokan anélkül ítélkeznek fölöttük, hogy egy szer is megkóstolták volna a kis, színes hajtásokat. Úgy érzem ez egyfajta elfo gultságot tükröz, hiszen csak úgy tudjuk egy ételről eldönteni, hogy az, nekünk zlik, vagy sem, hogy megkóstoljuk. Amíg nem tettük, nem tudhatjuk. A csírák a fűszerekhez hasonlóan változatos ízvilággal rendelkeznek. Akik a dominánsabb izeket kedvelik, azoknak a pikáns és csípős csírákat érdemes kipróbálniuk. Akik a lágyabb, nem annyira markáns izekre vágynak, azok is találnak kedvükre valót. A csírákat pont eltérő ízük miatt lehet változatosan felhasználni. A lágyabb, semleges ízű csírákból nem csak sós, hanem édes ételeket is készíthetünk. Bátran használjuk „őket" és fantáziánkat. Min denféle étrendbe könnyedén beilleszthető és harmonikusan gazdagíthatja azok ízvilágát. Sültek mellé érdemes olyat tálalni, amely a húsok ízét kiemeli. Kedvenc salátáink készí tésénél, használhatjuk a már bevált alapanyagainak kiegészítésére, vagy helyettesítésé re. Zöldségek nélkül, „csak" csírákból is nagyon finom salátákat készíthetünk, amelyeket vagy savanyúságként, vagy öntetekkel leöntve önálló fogásként tálalhatunk. A csírákból készíthetünk vajkrémeket, önteteket, süthetjük kenyér tésztájába, vagy sütemények töl telékébe keverve. Vendégek fogadására készített hidegtálaknak nem csak az ízét gazda gíthatja, hanem azok attraktív megjelenéshez is nagyban hozzájárulhat a sok színes csírahalom, szálacska, levél kezdemény. Az új ízvilág és gyönyörű látvány mellé rendszeres fogyasztásukkal megkapjuk ajándék ba az egészséget is. Egy, az emberek táplálkozási szokásain alapuló vizsgálat, rámutatott arra, hogy a rendszeresen csírát fogyasztó sze mélyek stressz helyzetben magasabb tűrőké pességgel rendelkeznek és szervezetük általá nosságban ellenállóbb a fertőzésekkel szemben. 3 Szív- és érrendszeri, valamint meghatározott daganatos betegségek is kisebb számban alakulnak ki náluk, to vábbá abból való felgyógyulásuk aránya is kedvezőbb. De mindezek ellenére ne úgy tekintsünk a csírákra, mint egy kötelezően beszedendő gyógyszerre, hiszen akkor elvesztik varázsukat, bájukat és finom ízük sem fog élményt nyújtani számunkra. Remélem ezzel a pár sorral sikerült megváltoztatnom azok véleményét, akik a csírák fogyasztását eddig úgy kép zelték, hogy kizárólag a vegetáriánus táplálkozás része, vagy a „fitness-ezők" divatszerű, sznob hóbortja. Mint minden újdonság, a csírák is bemutatásra szorulnak. Gondoljunk csak a ku korica, a burgonya, vagy a paradicsom európai karrierjére. Mára hétköznapi ételeink az egykori tengerentúli különlegességek. Remélhetőleg a csírák is elérik ezt az ismertséget és hamarosan alapvető alkotói lesznek mindennapi táplálékainknak. Éltető természet A mag A mag az élet forrása. Az örökös körforgás, megújulás lehetőségét hordozza magában. A magból kibújó csira az újjászülető élet. A termé szetbe beleoltott legősibb ösztön eredménye. A csírázó mag egy tökéletes egész. A legjobban megalkotott multivitamin koncentrátum. Oly formában és arányban hordozza magában a számunkra szükséges vitamino kat, nyomelemeket, ásványi anyagokat, enzimeket és aminósavakat, amiket szervezetünk könnyen és tökéle tesen tud hasznosítani. Gondoljunk erre, mielőtt valami lyen szintetikus, mesterségesen megalkotott termékkel pró bálnánk meg szervezetünk vitamin-, ásványi anyag pótlását megoldani. Éljünk a lehetőséggel, fogadjuk el, amit a természet tálcán kínál nekünk. A természet tudja mi jó nekünk Egy egészséges csecsemő számára az ideális táplálék az anyatej. Semmilyen tápszer nem képes pótolni azt tökéletesen. Még egy másik, a természetben megtalálható táplálék a tehéntej sem. Sokszor többet ártunk a pótmegoldásokkal, mint használunk. A nem meg felelő mértékben alkalmazott, vagy esetenként rosszul megalkotott vitamin készítmények szedése is hasonló eredményekhez vezethet. Például egyes vitaminok túladagolása vi taminhiányt okoz. Jó, ha tudjuk azt is, hogy a szervezetünkbe bejuttatott építőanyagok sokszor önmagukban képtelenek hasznos épí tőmunkát végezni, csak más anyagokkal tár sulva fejtik ki pozitív hatásukat. Gondoljunk arra, hogy hiába keverjük össze a cementet és a sódert, ha nem teszünk hozzá vizet, nem tudunk belőlük egy biztos alapot készíteni. Érdekesség, hogy bár a tehéntej valamennyi vel több vasat tartalmaz, mint az anyatej, de a csecsemők szervezetében mégis sokkal több vas szívódik fel az anyatejből. Miért? Az általunk elfogyasztott vas bizonyos formáinak beépülését a C-vitamin jelenléte nagymértékben segíti. Viszont vannak olyan anyagok, amik gátolják a nem hem formájában bevitt vas felszívódását. Ezek lehetnek az élelmiszerekben jelenlevő foszfátok, tanmonok és egyéb alkotóelemek (pl.: a tea és a kávé is tartalmaz ilyeneket). így akár kialakulhat az a helyzet is, hogy az általunk elfogyasztott vasnak csupán 1%-a szívódik fel. Ha kevés vas van testünkben és minimális a bevitel is, akkor a vashiány különböző fokozatai alakulhatnak ki. Az úgynevezett vashiányos vérszegénységnél érdekes módon, nem csak a vas mennyisége alacsony, hanem a cinké és a magnéziumé is. Így azokat is pótolni kell. Ügyelni kell arra is, hogy a pótlás ne legyen túlzott, mert a vas túladagolása súlyos problémákat okoz hat és rézhiányhoz is vezethet. A vas egyes formái étkezések közötti időben könnyebben szívódnak fel, míg más formái inkább étkezéskor a többi táplálékhoz kapcsolódva hasz nosulnak könnyebben. Ebből a rövid példából is érzékelhetjük, hogy milyen összetett a tápanyagok felszívódása és mennyi mindenre kell figyelemmel lenni egy vitamin, vagy gyógyszer megalkotásánál. Mit csinálnak a gyógyszergyárak? Tulajdonképpen rengeteg pénzt, szellemi- és fizikai energiát felhasználva a természetben fellelhetőt próbálják le utánozni, annak valamilyen kis másolatát létrehozni. Bár az utóbbi időben ezeknél a cé geknél is végbement egyfajta szemléletváltás. Így már inkább az a tendencia, hogy nem a sok kis alkotóelemből állítanak elő egy mesterséges egészet, hanem a természetben megtalálható élőből vonják ki a kész komplexet. Egyre több természetes eredetű hatékony szer van, mely a daganatos betegségek elleni küzdelemben igen jelentős szerephez jut. Ezek a szerek tudnak valamit. Azt, hogy a természetet a természetessel lehet hatéko nyan és mellékhatások nélkül gyógyítani. Akkor leszünk betegek, amikor valami miatt az egészséges egyensúly megbomlik szervezetünkben. Ilyenkor a tökéletes gyógyulást csak az egyensúly helyreállítása eredményezi és nem a tüneti kezelés, amelytől általában csak „ideig-óráig" tűnünk egészségesnek. Bár néhány esetben, mint például egy lázzal járó vírus fertőzésnél a tüneti kezelés részét képezheti az egyensúly helyreállításának (pl.: lázcsillapítás). Legfontosabb feladatunk, hogy a saját kis természetes rendszerünkben a természetes egyensúlyi állapotot helyreállítsuk és fenntartsuk, le hetőleg természetes úton. Ha ez nem lehetséges, ak kor a további lehetőségeket mérlegelve a számunkra legoptimálisabb, legkevésbé romboló mesterséges beavatkozást válasszuk. Téves az a gondolkodás is, hogy gyógyszereinket dobjunk a kukába, a sebésze ket pedig messzeföldre száműzzük. Van, amikor egy antibiotikum beadása elkerülhetetlen és annak eset leges romboló mellékhatása (melyet lehet, hogy csak 6 később észlelünk), sokkal kisebb, mintha különböző szövődmények alakulnak ki, esetleg belehalunk a betegségbe. Gondoljunk csak arra, hogy a penicillin milyen sok ember éle tét mentette meg? Ebből kiindulva úgy gondolom, hogy legfőbb feladatunk az értel mes egyensúly megteremtése magunkban és magunk körül. A céltudatos élet. Sajnos manapság a céltudatos alatt a mindenáron önmegvalósítót értjük. Számomra nem ezt, hanem a következetesen előre tervezőt jelenti. Aki végig gondolja, hogy minek mi a kö vetkezménye és tudja, mit miért tesz. A mindennapi életébe feltétlenül beiktat egy kis lazítást, pihenést, mozgást, elmélkedést és tudatosan táplálkozik. Az ilyen embernek tényleg egészségére válik amit eszik. Ne várd meg míg késő lesz, avagy a szemléletváltás fontossága Sokszor mi, a rohanó emberek ahelyett, hogy egy kicsit megállnánk (el)gondolkodni, ro hanunk tovább és látszólag a legegyszerűbb, azaz a leggyorsabb megoldást választjuk mindenre, pl.: bekapunk egy tablettát, bekapunk egy ebédet, ráadásul még azt is valame lyik gyorsétteremben, a gyereknek pénzt dugunk a zsebébe, megvesszük a legújabb dol gokat, ahelyett, hogy törődnénk vele, és rohanunk, rohanunk, rohanunk tovább. Sajnos ez az életmód minden esetben visszaüt. Előbb, vagy utóbb, de biztosan. Kinél kisebbet, kinél nagyobbat. Persze a legváratlanabb pillanatban, mintha azt lesné, hogy mikor számítunk rá a legkevésbé. Pedig előtte számtalan jelzést kaptunk, eleinte kisebbet, később egyre nagyobbat. Csak nem törődtünk vele, mert azt hittük, hogy velünk nem fordulhat elő, ami a több millió embertársunkkal. Mi kivételesek vagyunk. Kinek a magánélete, kinek az egészsége, kinek az egész élete megy rá. Ha jön a baj, akkor csőstül jön. Ilyenkor két dolgot szoktunk tenni. Rossz esetben, a változtatásban, gyógyulásban is rossz eszközhöz nyúlunk. Az ilyenkorra már beidegző déssé vált kapkodásba kezdünk és a gyors, drasztikus beavatkozásoktól várjuk a megoldást problémáinkra. Csakhogy ez nem lesz célravezető! Jó esetben azt tesszük, amit már régen kellett volna, megállunk és elgon dolkodunk. Lelassítunk és próbálunk oly módon élni, táplálkozni, amit a szervezetünk természeténél fogva, eredendően megkíván. Harmonikus, termé szetes életet élni. Ahol a test, a szellem a lélek és az érzelmek egyensúlyt alkotnak. Figyeljünk a jelzésekre, tanuljunk hibá inkból és éljünk tudatosan! Táplálkozás A táplálkozásnak vissza kell nyernie eredeti funkcióját. Az evés nem egyenlő a táplálkozással. Pláne nem a mai világban. Az evés élvezethajhászás, bizonyos vágyaink, nem ritkán túlzásba vitt, kielégítése. Ez látható a sok túlsúlyos, kü lönböző „egészségproblémákkal küzdő" emberen. Számos felmérés kimutatta, hogy csak keveseknél játszik fontos szerepet az ételek kiválasztásánál azok tápértéke, eredete és testünkre gyakorolt hatása. A választást sokkal inkább befolyásolja a megszokás, új termékeknél pedig a csomagolás és a reklám. Vizsgálatokból az is kiderül, hogy a megkérdezettek közül némelyek azt állí tották, hogy ők szeretnének ugyan egészségesen táplálkozni, csak az, sok kal drágább. Ezt nem tudom elfogadni, mert a csíráztatáshoz nem kellenek milliók, sőt még ezrek sem. Mi kell hozzá? Napfény, víz, egy kevéske mag és a csíráztató tál, mely hosszú ideig jó szolgálatot tesz. Ja és persze napi 3-4 perc (szó szerint). Nem kell egyből a legextrább és legdrágább „ÖK0-, BlO-cuccokat" megvenni. Inkább egy kis odafigyelésre, tájékozódásra és szemléletváltásra van szükségünk. Meg kell tanulnunk táplálkozni. A táplálkozás nem más, mint az élet funkcióinkhoz, szükséges tápanyagok bevitele változatos, ízletes módon, mellyel az immunrendszerünket is karbantartva szervezetünk egészséges állapotát fenntartjuk. Természetesen a táplálkozás nem csak a testünk épülésére szolgál, hanem a lelkünknek is jól esik. Egy-egy finom íz és a jóllakottság érzése is pozitív élmény. Ne szégyelljünk jóllakni. Persze nem mindegy, hogy ki, mitől, mennyitől, mikor és miért? Mert mennyiségben és összetevőiben is mást kell fogyasztania egy 190 cm-es 95 kg-os favágónak és egy túlnyo mórészt ülő munkát végző 50 év körüli hölgynek. Továbbá az sem mindegy, hogy ugyanaz a személy a nap folyamán többször is eszik, így rendszeresen táplálja testét, vagy csak az esti film alatt, lefekvés előtt „eszi magát halálra". A „miért" is fontos kérdés, mert egyre többen vannak, akiknél az evés egy örömszerző pótlék. Ezek az emberek sajnos nem élnek harmonikus életet és boldogtalanok. Éppen ezért a rövid távú és legegyszerűbbnek tűnő megoldást választják, hogy „esznek egy jót". Vagyis fokozottan olyan ételeket fogyasz tanak (pl.: csokoládé), amik a boldogság érzetért felelős hormonok „termelését" segítik elő a szervezetükben. Így tehát ideig-óráig boldognak érzik magukat. Ha újra boldogtalanok lesznek, akkor újra esznek egyet. Tudjuk hova vezet ez és sajnos nemhogy nem oldják meg ezzel az eredendő problémát, hanem újabbakat generálnak maguknak. Tévedés ne essék, nem vagyok elvakult és nem állítom, hogy nem szabad csokoládét enni, vagy néha ne lehetne egy gyors étteremben elfogyasztani valamit. De tudnunk kell, nem válhat mindennapjaink szerves részévé büntetlenül az ilyenfajta étkezési szokás. Az egészséges táplálkozásról sokakban egy téves kép él. Ők úgy gondol ják, hogy önsanyargató módon, csak csipegetni lehet valamilyen magvak ból, amik ráadásul rosszízűek, utána pedig 13 féle gyógynövényből készült keserű, ám de nagyon egészségesnek mondott teát kell iszo gatni. Nem! Számomra a helyesen megválogatott összetevőkből készült gusztusos ételek jóízű elfogyasztását jelenti. Mint általában mindenki, én is szeretek enni és jól lakni. Alternatív táplálkozási irányzatok és filozófiáik Vegetáriánizmus Nem újkeletű dologról van szó. A vegetáriánizmusról szá mos ókori feljegyzés számol be. Már akkor sem csak egy étkezési szokásnak, hanem egy tudatos életszemlélet ré szének tartották. Ez derül ki különböző régészeti leletekből, vallási szokásokból és többek között az ókori filozófusok: Pythagoras, Platon írásaiból is. Az első olyan társaság, mely kizárólag „csak" a vegetáriánus szokásokon alapult, 1847- ben Angliában alakult meg. Hazánkban csaknem 40 év késéssel, 1883-ban jött létre a Magyarországi Vegetárius Egyesület. A latin vegetabilis szó magyar jelentése növény. így joggal gondolnánk, hogy a vegetáriánus táplálkozás a „csak növényi ételek fogyasztását" jelenti. Ám a való ságban nem ilyen egyszerű a helyzet. Nem jelenthet jük ki, hogy az összes vegetáriánus elutasítja az állati eredetű ételek fogyasztását. A vegetárius életmódot két okból „választják" az emberek. Egyrészük spirituális, tehát vallási, világszemléleti, vagy tradicionális okok, vagy ezek összessége miatt. (Ezt jól pél dázzák a hinduk, egyéb keleti népcsoportok, egyes ókori gondolkodók, vagy nyugati filozófusok.) Másrészük kik nem igazán választják, hanem kényszerűségből jut nekik egészségi-, vagy anyagi helyzetük miatt (pl.: harmadik világ számos népe). Vegan A vegan a legszigorúbb vegetáriánus táplálkozási forma Ez egy olyan étkezési szokást jelent, ami kizárólag nyers növényi ételek fogyasztását engedélyezi, pl.: zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék. Elutasít minden állati eredetű táplálékot, még a mézet is és az ételek hőkezelését. A vegan táplálkozási forma rég