Table Of Content

A Z ŐS MESÉJE Z a r á n d o k l a t AZ ÉLET HAJNALÁHOZ Richard Dawkins Yan Wong közreműködésével ftfrlVONAI John Maynard Smith (1920—2004) még látta a levonatot, és kegyesen elfogadta az ajánlást, amely mára sajnálatosan már csupán In Memóriám „Ne törödi az előadásokkal, se a »workshop«-okkal, egye meg a fene a buszkirándulásokat a helyi látnivalókhoz; felejtsd el az írásvetítőket és a rádiómikrofonokat; csak egyetlen dolog számít a konferencián, az, hogy John Maynard Smith megjelenjen, és legyen egy jó tágas, hangulatos bár. Ha nem ér rá a tervezett időpontban, akkor ütemezd át a konferenciát... Elbűvöli és elszórakoztatja a fiatal kutatókat, meghallgatja a történeteiket, bátorítja őket, újraéleszti lelkesedésük esetleg pislákoló lángját, és felvillanyozva, új erőre kapva küldi őket vissza laboratóriumaikba vagy sáros terepeikre, mert alig várják, hogy kipróbálják azokat az új eszméket, amelyeket ö nagylelkűen megosztott velük.” Nem csupán a konferenciák nem lesznek többé ugyanazok. Köszönetnyilvánítás Anthony Cheetham, az Orion Books alapítója beszelt rá ennek a könyvnek a megírására. Az, hogy odébbállt, mielőtt a könyv megjelent volna, befejezésében való oktalan késedel memnek tulajdonítható. Michael Dover humorral és kitartással tűrte a késedelmet, miköz ben azzal ösztönzött, hogy gyorsan és intelligensen tudomásul vette, mit is próbálok művel ni. Jó döntései közül is az volt a legjobb, amikor szerkesztőnek Latha Menont fogadta fel. Akárcsak másik könyvem, az A Devil’s Chaplain (Az Ördög káplánja) esetében, Latha segít sége szavakkal ki sem fejezhető. Képessége arra, hogy az átfogó képpel együtt megragadja a részleteket is, enciklopédikus tudása, a tudomány iránti rajongása, valamint a tudomány elő mozdítása iránti önzetlen elkötelezettsége többet segített nekem és a könyvnek, semmint azt fel tudnám sorolni. Mások is sokat segítettek a kiadó részéről, de Jennie Condell és a terve ző, Ken Wilson túllépték kötelességeik határát. Kutatósegédem, Yan Wong a könyv tervezésének, kutatómunkájának és megírásának minden fázisában közvetlenül részt vett. Leleményességéhez és jártasságához a modern bioló giában csak a számítógépek iránti született érzéke fogható. Ha itt hálásan vállalom a tanítvány szerepét, elmondhatjuk, hogy ő előbb volt a tanítványom, mint én neki, mert a tanára vol tam a New College-ban. Később doktori értekezését Alán Gráfén irányításával írta, aki egy kor ugyancsak a diákom volt, úgyhogy Yant szerintem nevezhetjük unoka-diákomnak és diákomnak is. Tanítvány ide, mester oda, Yan hozzájárulása olyan tetemes volt, hogy bizo nyos meséknél ragaszkodtam hozzá, hogy az ő neve is felkerüljön társszerzőként. Amikor Yan távozott, hogy átkerekezzen Patagónián, a könyv utolsó fázisában sokat köszönhet Sam Turvey kivételes zoológiái tudásának és e tudás lelkiismeretes kifejtésének. Készségesen nyújtott számtalan tanácsot és segítséget Michael Yudkin, Mark Griffith, Steve Simpson, Angéla Douglas, George McGavin, Jack Pettigrew, George Barlow, Colin Blake- more, John Mollon, Henry Bennet-Clark, Robin F.lisabcth Cornwell, Lindell Bromham, Mark Sutton, Bethia Thomas, Eliza Howlett, Tóm Komp, Malgosia Nowak-Kemp, Richard Fortey, Derek Siveter, Alex Freeman, Nicky Warren, A. V. Grimstone, Alán Cooper és kü lönösen Christine DeBlase-Ballstadt. A többiekről a könyv végén található Jegyzetekben emlé kezem meg. Rendkívül hálás vagyok Mark Ridleynek és Peter Hollandnak, akiket a kiadó szakmai lektorálásra kért fel, és pontosan a kellő tanácsokkal láttak el. A fennmaradó fogyatékossá gokat illető szokványos szerzői felelősségvállalás ezúttal a szokásosnál is inkább engem terhel. Mint mindig, most is hálás köszönetem Charles Simonyi fantáziadús nagylelkűségéért. Feleségem, Lalla Ward ezúttal is segítőm és támaszom volt. RICHARD DAWKINS T a rta lo m AZ UTÓLAGOS BÖLCSESSÉG HIÚSÁGA 8 ÁLTALÁNOS BEVEZETŐ 16 INDUL A ZARÁNDOKLAT 27 A földműves meséje 28 A crő-magnoni meséje 34 0 AZ EGÉSZ EMBERISÉG 36 A tasnianiai meséje 39 Éva meséje 44 AZ ARCHAIKUS HOMO SAPIENS 56 A Neander-völgyi meséje 57 AZ ERGASTEREK 59 Az Ergaster meséje 63 HABILISEK 68 Az ezermester meséje 69 A MAJOMEMBER 77 Kisláb meséje 80 Utóhang Kisláb meséjéhez 84 CSIMPÁNZOK 88 A bonobó meséje 92 GORILLÁK 94 A gorilla meséje 95 ORANGUTÁNOK 98 Az orangután meséje 99 4 GIBBONOK 104 A gibbon meséje 107 ÓVILÁGI MAJMOK 118 6 ÚJVILÁGI MAJMOK 122 A bőgőmajom meséje 125 KOBOLDMAKIK 134 8 MAKIK, FÜLESMAKIK ÉS ROKONAIK 136 A véznaujjú maki meséje 140 A NAGY KRÉTA KORI KATASZTRÓFA 144 9 REPÜLŐMAKIK ÉS MÓKUSCICKÁNYOK 148 A repülőmaki meséje 150 10 RÁGCSÁLÓK ÉS NYÚLFÉLÉK 152 Az egér meséje 154 A hód meséje 157 11 A LAURÁZSIAIAK 162 A víziló meséje 165 Utóhang a víziló meséjéhez 170 A fóka meséje 171 VENDÉGÍZÜLETESEK 178 A levélvágó hangya meséje 328 A tatu meséje 178 A sáska meséje 330 AZ AFRIKAIAK 182 A gyümölcslégy meséje 343 14 ERSZÉNYESEK 188 A kerekesféreg meséje 352 Az erszényesvakondok meséje 191 A kacslábú rák meséje 359 TOJÁSRAKÓ EMLŐSÖK 194 A bársonyféreg meséje 362 A kacsacsőrű emlős meséje 196 Utóhang a bársonyféreg meséjéhez 372 Mit mondott a csillagorrú vakondok BÉLÜREG NÉLKÜLI LAPOSFÉRGEK 380 28 a kacsacsőrű emlősnek 204 CSALÁNOZÓK 384 EMLÖSSZERÜ HÜLLŐK 207 A medúza meséje 388 16 SAUROPSIDÁK 214 A korallpolip meséje 390 29 Előhang a galápagosi pinty meséjéhez 217 BORDÁS MEDÚZÁK 396 30 A galápagosi pinty meséje 220 KORONGÁLLATKÁK 398 A páva meséje 222 SZIVACSOK 400 A dodó meséje 231 A szivacs meséje 404 Az elefánt madár meséje 235 GALLÉROS OSTOROS SEJTEK 406 Utóhang az elefántmadár meséjéhez 242 A galléros ostoros meséje 407 KÉTÉLTŰEK 246 DRIP-ek 410 34 A szalamandra meséje 252 GOMBÁK 412 A szűkszájú meséje 261 AMŐBAÁLLATOK 416 36 Az axolotl meséje 263 NÖVÉNYEK 418 18 TÜDŐS HALAK 268 A karfiol meséje 422 A tüdős hal meséje 269 A vörösfenyő meséje 425 1 9 BOJTOSÚSZÓS HALAK 272 BIZONYTALAN 434 20 SUGARASÚSZÓJÚ HALAK 274 A Mixotricha meséje 439 A kis cafranghal meséje 274 A NAGY TÖRTÉNELMI TALÁLKOZÁS 445 38 A csuka meséje 278 ARCHAEA 448 39 A kúszógéb meséje 279 EUBAKTÉRIUMOK 450 A bölcsőszájú hal meséje 281 A Rhizobium meséje 450 A barlangi vaklazac meséje 288 A Taq meséje 459 A lepényhal meséje 290 CÁPÁK ÉS ROKONAIK 292 CANTERBURY 464 INGOLÁK ÉS NYÁLKAHALAK 296 A FOGADÓS HAZATÉR 482 Az ingola meséje 299 LÁNDZSAHALAK 302 TOVÁBBI OLVASMÁNYOK 507 A lándzsahal meséje 303 JEGYZETEK 507 24 TENGERI ZSÁKÁLLATOK 306 IRODALOM 510 AMBULACRARIA 310 MAGYAR NYELVŰ AJÁNLOTT 26 ÖSSZÁJÚAK 314 IRODALOM A százlábúféreg meséje 322 NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ 516 A levéllábú rák meséje 325 AZ UTÓLAGOS BÖLCSESSÉG HIÚSÁGA „A tortenelem nem ismetli immaodt; de rintel. ” MARK TWAIN „A tortenelem ismetli onmagat; eppen ez az egyik baj vele. ” CLARENCE HARROW „Egyik istenverte esemény a másik után” — mondják a történelemről. A megjegy zésben két kísértéssel szembeni figyelmeztetést láthatunk, s bár tudomásul vettem az intést, mégis fejembe vettem, hogy mindkettővel kacérkodom. Először is, a tör ténész arra érez kísértést, hogy a múltban ismétlődő minták után kutakodjék, vagy legalábbis — Mark Twain nyomán — hogy mindennek megtalálja okát és értelmét. A minta utáni eme étvágy sérti azokat, akik kitartanak amellett, hogy, miként azt Mark Twainnél ugyancsak olvashatjuk, ,,A történelem általában véletlen és zavaros ügy", amely nem tart sehová, és nem követ szabályokat. A második idevágó kísértés a jelen hiúsága: amikor a múltra úgy tekintünk, mintha a saját korunkra irányulna, mintha a történelmi színjáték szereplőinek más dolguk sem lett volna, mint hogy előrevetítsenek bennünket. Olyan nevekkel fémjelezve, amelyekkel most szükségtelen vesződnünk, nagyon is eleven problémái ezek az emberi történelemnek, és az evolúció hosszabb időská láján csak még erősebben és csöppet sem nagyobb egyetértéstől övezve vetődnek fel. Egyik istenverte faj a másik után — mondhatnánk akár az evolúciótörténetről. Ám sok biológus tartja velem együtt úgy, hogy ez bizony leegyszerűsített nézet. Tekintsünk csak így az evolúcióra, és lemaradunk a lényegről. Az evolúció rímel, a minták visszatérnek. És ez nemcsak azért történik, hogy így legyen, hanem na gyon is érthető okokból. Leginkább darwinista okokból persze, hiszen a biológia — ellentétben az emberi történelemmel, sőt a fizikával is — már rendelkezik a maga nagy egyesített elméletével, amelyet — bár eltérő változatokban és értelmezésben — valamennyi tájékozott művelője elfogad. Az evolúciótörténetről írva nem riadok vissza a minták és alapelvek keresésétől, de megpróbálok körültekintően eljárni. No és mi a helyzet a második kísértéssel, az utólagos bölcsesség hiúságával, azzal az eszmével, miszerint a múlt egyében sem munkál, mint hogy megszülje a mi egyedi jelenünket? A boldogult Stephen Jay Gould helyesen mutatott rá, hogy' az evolúciónak a népszerű mitológiában uralkodó képe, amely csaknem éppoly min denütt felbukkanó karikatúra, mint a sziklákról leugró lemmingeké (amely mítosz ugyancsak hamis), a Homo sapiens sapiens délcegen lépdelő, méltóságteljes figurája a nyomában cammogó majomszerű ősök egyre emelkedő sorával: az ember mint az evolúció utolsó szava (és persze ebben az összefüggésben az ember mindig férfi, és nem nő); az ember, amelyre az egész vállalkozás irányul; az ember, mint mágnes, amely az evolúciót a múltból önnön magaslata felé vonzza. Fizikuskörökben létezik egy' talán ennél kevésbé feltűnően öntelt változat, amelyről illendő legalább futólag megemlékeznünk. Arról az „emberközpontú” 8 AZ UTÓLAGOS BÖI.CSI.SSF.G IIIÚSÁGA képzetről van itt szó, mely szerint maguk a fizikai törvények, illetve a világegye tem alapvető állandói gondosan kiszámított és behangolt trükkök, hogy végül az emberiséget létre segítsék. Mindez nem szükségszerűen hiúságra épül. Nem azt kell ezalatt értenünk, hogy a világegyetem kifejezetten azért készült, hogy mi lé tezhessünk. Csupán annyit jelent, hogy itt vagyunk, viszont nem létezhetnénk egy olyan világegyetemben, amelyből hiányzik a bennünket létrehozás képessége. A fizikusok rámutattak arra, hogy nem véletlenül látunk csillagokat az égen, mivel a csillagok szükségszerűen hozzátartoznak egy bennünket létrehozni képes világ egyetemhez. Másfelől, ez nem jelenti azt, hogy a csillagok azért léteznek, hogy megalkossanak bennünket. Arról van szó csupán, hogy a csillagok nélkül a perió dusos rendszerben nem lennének a lítiumnál nehezebb atomok, és egy mindössze három elemre épülő kémia túl szegényes lenne az élet létrejöttéhez. A látás az a fajta tevékenység, amelyre csakis egy olyan világegyetemben kerülhet sor, ahol csillagokat látunk. Ennél azért valamivel többet kell mondanunk. Azt a magától értetődő tényt adottnak véve, hogy ittlétünk bennünket létrehozni képes fizikai törvényeket és állandókat igényel, továbbra is kínzóan valószínűtlennek tűnhet az ilyen hathatós alaptörvények léte. Alapfeltevéseik függvényében a fizikusok úgy vélik, hogy a le hetséges világegyetemek halmaza jóval nagyobb, mint azé a részhalmazé, amelynek törvényei és állandói megengedték, hogy a fizika a csillagok közvetítésével kémiá vá, a kémia a bolygók útján biológiává érlelődjék. Némelyek számára ez azt jelen ti, hogy a törvényeknek és állandóknak kezdettől fogva előre meghatározottnak kellett lenniük (jóllehet zavarba ejt, miért tekintik ezt egyesek bármire is magyará zatnak, tekintve, hogy a problematika oly gyorsan visszatér ahhoz a még nagyobb problémához, hogy magyarázatot adjunk az éppoly finoman hangolt és valószínűt len Előre Meghatározónak a létére). * Ezt a „sok világegyetem” (multiverzum-) elméletet Más fizikusok kevésbé bizonyosak abban, hogy a törvények és állandók először ne keveijük össze (bár is szabadon vari ál ódh attak. Kiskoromban nem volt világos előttem, miért kell az gyakran megteszik) Hugh ötször nyolcnak ugyanazzal az eredménnyel járnia, mint a nyolcszor ötnek. Úgy Everett kvantumelméleti „sok világ” értelmezésével, fogadtam el, mint a felnőttek bizonygatta többi tényt. Csak később értettem meg, amely mellett oly ragyo talán a téglalapok képének felidézésével, hogy az ilyen szorzópárok miért nem va- góan érvel Dávid Deutsch riálódhatnak egymástól függetlenül, szabadon. Tudomásul vettük, hogy a kör kerü a Tlw Fabric of Rcality (A valóság szövete) című lete és átmérője nem függetlenek egymástól, különben lehetséges világegyetemek müvében. A két elmélet özönének feltételezésére csábulhatnánk, amelyek mindegyikében más a jt értéke. közti hasonlóság felszínes Talán — érvel néhány fizikus, köztük a Nobel-díjas elméleti fizikus, Steven Wein- és értelmetlen. Lehet mindkét elmélet igaz, berg — a világegyetem alapvető állandói, amelyeket jelenleg egymástól függetle vagy akár egyik sem, eset nekként kezelünk, megérthetők egy valamilyen Nagy Egyesített elméletben, amely leg az egyik igen, a másik jóval kisebb fokú szabadságot engedélyezne, mint azt ma képzeljük. Ez bizony alá nem. Teljesen más prob lémák magyarázatául szán aknázná az antropikus egybeesés tüneményét. ták őket. Everett elméle Más fizikusok, köztük Sir Martin Rees, a Királyi Csillagász cím jelenlegi birto tében a különböző világ kosa, elfogadják, hogy létezik magyarázatra szoruló valódi egybeesés, amelyet ő egyetemek alapvető állandói nem eltérőek. úgy magyaráz, hogy számos, párhuzamosan létező, egymástól elzárt, tényleges vi Ám az általunk vizsgált lágegyetemet feltételez, melyek mindegyikének megvan a maga saját törvény- és elméletnek éppen az állandókészlete.* Nekünk, akik azon kapjuk magunkat, hogy efféle dolgokon el a lényege, hogy külön böző világegyetemek mélkedünk. nyilván egy olyan világegyetemben kell lennünk, lett légyen ez bár különböző alapvető mily ritkaság is, amelynek törvényei és állandói képesek megformálni bennünket. állandókkal bírnak. AZ UTÓLAGOS BÖLCSESSÉG HIÚSÁGA 9 Lee Smolin elméleti fizikus igazi darwinista fordulatot adott mindehhez, amely csökkenti létezésünk látszólagos statisztikai valószínűtlenségét. Smolin modelljében a világegyetem törvényeikben és állandóikban egymástól eltérő leány-világegyete meknek adott életet. A leány-világegyetemek a szülő-világegyetem által teremtett fekete lyukakban születnek, öröklik annak törvényeit és állandóit, de lehetőség van véletlenszerű apró változásokra — „mutációkra” is. Azok a leány-világegyetemek, amelyeknek módjukban áll szaporodni (például elég sokáig fennállnak ahhoz, hogy fekete lyukakat hozzanak létre), természetesen azok a világegyetemek, amelyek törvényeiket és állandóikat leányaiknak továbbadják. A csillagok a fekete lyukak előfutárai, amelyek Smolin modelljében születési események. Ebben a kozmikus darwinizmusban tehát a csillagképzésre képes világegyetemek a kedvezményezet tek. Valamely világegyetem azon tulajdonságai, amelyek ezt az ajándékot adják a jö vőnek, éppen azok a tulajdonságok, amelyek esetleg a nagy atomok — köztük a döntő fontosságú szénatomok — kialakulásához vezetnek. Nem csak mi élünk az élet létrehozására képes világegyetemben. Világegyetemek egymást követé) nemze dékei fokozatosan fejlődnek egyre inkább olyan világegyetemmé, amely mellékter mékként képes az élet létrehozására. Smolin elméletének logikája nyilván tetszetős egy darwinistának, ahogy bárki nek, aki eleven fantáziával bír, ám a fizikáját nem vagyok hivatott megítélni. Nem találok olyan fizikust, aki teljesen elhibázottnak tartaná az elméletet - a legnegatí vabb, amit mondanak rá, hogy felületes. Némelyek, miként láttuk, egy végső elmé letről álmodoznak, melynek fényében a világegyetem finomhangolása valamiképp káprázatnak bizonyul. Ismereteink szerint semmi sem zárja ki Smolin elméletét, és ő az igazolhatóság érdemét is vindikálja tanának (amit a tudósok jóval többre értékelnek, mint azt sok laikus gondolja). Ajánlom könyvét, a The Life oj the Cos- iiiőst (A kozmosz élete). Mindez azonban az utólagos bölcsesség fizikusi hiúságáról szóló kitérő volt. A biológusi változat Darwin óta jóval könnyebben elutasítható, bár annál nehe zebben ment előtte, s minket most ez érdekel. A biológiai evolúciónak nincs kitün * A zoológiái névadás szigorú tetett leszármazási vonala, miként kijelölt vége sem. Az evolúció sok millió közben elsőbbségi jogot követ, így félek, nincs remény az ső végpontra ért (amit a megfigyelés időpontjában élő fajok száma jelez), és a hiúsá Auslralopilheois nevet gon, történetesen az emberi hiúságon kívül — hiszen mi vagyunk a beszélők - semmi felcserélni a klasszikus oka, hogy az egyiket kiváltságosabbnak vág)’ kiemelkedőbbnek tekintsük a másiknál. oktatásból kimaradt kortárs többség számára valami Ez nem jelenti azt — miként a továbbiakban kifejtem —, hogy az evolúciótör kevésbé zavarba ejtőre. ténet teljességgel ok és értelem híján lenne. Vallom, hogy vannak visszatérő minták. A névnek semmi köze Azt is vallom — bár ez ma már ellentmondásosabb, mint egykor —, hogy' bizonyos Ausztráliához. A faj egyet len cgyedét sem találták értelemben az evolúció célirányosnak, haladónak, sőt megjósolhatónak mondható. meg Afrikán kívül. A fejlődés azonban nyomatékosan nem az emberiség felé való haladással egyenlő, Az Australo egyszerűen és a megjósolhatóság fogalmával is csínján és nem túl hízelgő értelemben szabad annyit tesz: déli'. Auszt rália a nagy déli kontinens, bánnunk. A történésznek óvakodnia kell attól, hogy olyan elbeszélést fűzzön össze, az Aurora australis a déli amely akár a legkisebb mértékben is azt a látszatot kelti, hogy az emberi csúcspont megfelelője az Aurora felé irányul. borealisnak (a borealis annyit jelent: északi-), Jó példa az egyik könyvem (egy alapvetően jó könyv, úgyhogy nem nevezem az A wstralopitheaim pedig meg és hozom hírbe). A mű összehasonlítja a Homo habilist (egy valószínűleg a taungi fiú személyében ősünknek tekinthető emberfajt) elődjével, az Australopithecus-félékkel . A könyv először Afrika déli részén bukkantak rá. szerint a Homo habilis „lényegesen fejlettebb volt az Austrahpithecus-fc\cknéV\ Sok 10 AZ UTÓLAGOS BÖLCSESSÉG 1IIÚSÁGA kai fejlettebb? Mi mást jelenthet ez, mint hogy az evolúció valamiféle előre kije lölt irányba tart? A könyv nem hagy kétséget bennünk afelől, mi is ez a feltétele zett irány. „Szembeötlők az áll első jelei.” Az „első” arra bátorít bennünket, hogy második és harmadik jelekre is számítsunk a „teljes” emberi áll felé vezető úton. „A fogak kezdenek hasonlítani a mieinkhez...” Mintha azok a fogak nem azért let tek volna olyanok, amilyenek, mert illeszkedtek a Habilis étrendjéhez, hanem mert ráléptek a mi fogainkhoz vezető útra. A fejezet egy kihalt emberfajról, a Homo erec- /í/.stóI szóló árulkodó megjegyzéssel végződik: Bár arcuk továbbra is különbözik a miénktől, tekintetük már sokkal emberibb. Olyanok, mint a készülőfelben lévő, „befejezetlen” szobrok. Készülőiéiben lévő? Befejezetlen? Csak ha az utólagos bölcsesség korlátoltságá val nézzük. A könyv mentségére felhozva tán igaz, hogy ha szemtől szembe ta lálkoznánk egy Homo erectusszai, éppenséggel egy félkész, befejezetlen szobornak is tűnhetne szemünkben. Egy élőlény mindenkor azzal foglalatoskodik, hogy saját környezetében fennmaradjon. Soha nem befejezetlen — vagy éppen ellenkezőleg —, örökké befejezetlen. Miként feltehetően mi is. Az utólagos bölcsesség hiúsága történelmünk más állomásain is csábít bennün ket. Emberi szemszögünkből az, amikor távoli hal-ősünk a vízből a szárazföldre merészkedett, jelentős lépés, az átmenet forradalmi rítusa volt. A devon időszakban vállalkozott erre a mai tüdős halra némileg hasonló izmosúszójú hal. A korszak kö vületeit bocsánatos vágyakozással nézzük, hogy elődeinkként tekinthessünk rájuk, és erre az elkövetkezendők tudata is csábít. Ez vesz rá bennünket arra, hogy ezek ben a devoni halakban a szárazföldi állattá válás „félútját” lássuk; minden komolyan átmeneti rajtuk, készen rá, hogy nekirugaszkodjanak a szárazföld elözönlésének és a következő nagy evolúciós szakasz hősies vállalkozásának. Nem így volt ez akko riban. Azoknak a devoni halaknak a mindennapi betevőt kellett megkeresniük. Nem fejlődési küldetést teljesítettek, nem a távoli jövőt kutatták. Egy másik, a ge rincesekről szóló kiváló könyvben az alábbi mondat szerepel a halakról, amelyek a devon időszak végén kimerészkedtek a vízből a szárazföldre, cs amikor az első két- éltűekké váltak, úgyszólván átugrottak az egyik gerinces osztály és a másik közti szaka dékot... A „szakadékot” az utólagos bölcsesség mondatja. Semmiféle szakadék nem volt ak koriban, és amit ma „osztályokként” ismerünk, nem különültek el jobban, mint két táj. Miként majd látni fogjuk, az evolúció nem szokott szakadékokat átugrálni. Nincs több értelme (de kevesebb sem) annak, ha történetírásunk főhősének a Homo sapienst tesszük meg, mint ha valamely másik modern fajt — mondjuk az Octopus vulgárist, a Pantlicra leót vagy a Sequoia sempervirenst — választanánk. Egy tör ténelmi szemlélettel bíró sarlósfecske, érthetően büszkén a repülésre, mint amely magától értetődően az élet legfontosabb teljesítménye, a fecskenépet — ezeket a hát— ranyilazott szárnyú repülő gépeket, amelyek egyszerre egy évig is a magasban tartóz kodnak, sőt még a párzásra is repülés közben kerítenek sort — tekintené az evolúciós fejlődés csúcspontjának. Steven Pinker képzetével élve, ha az elefántok történelmet írnának, talán úgy mutatnák be a tapírokat, az elcfántcickányokat, az elefántfóká- kat és az ormányos majmokat, mint az evolúció fő útvonalán az első botladozó AZ UTÓLAGOS BÖLCSESSÉG HIÚSÁGA ■ 11