A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Michael Hastings: The Operators – The Wild and Terrifying Inside Story of America’s War in Afghanistan Phoenix, London, 2013 An imprint of the Orion Publishing Group Orion House, 5 Upper St Martin’s Lane, London WC2H 9EA An Hachette UK Company Fordította: Horváth Norbert Borítóterv: Szabó Vince Tördelte: Kozári Imre THE OPERATORS Copyright © 2012, Michael Hastings All rights reserved Hungarian translation © Horváth Norbert, 2017 Copyright © Gabo Kiadó, 2017 Minden jog fenntartva. A könyv bármely részletének közléséhez a kiadó előzetes hozzájárulása szükséges. A könyv bármely részletének közléséhez a kiadó előzetes hozzájárulása szükséges Elektronikus kiadás v.1.0. ISBN 978-963-406-520-3 Kiadja GABO Kiadó www.gabo.hu [email protected] www.dibook.hu Felelős kiadó: Földes Tamás Felelős szerkesztő: Roboz Gábor A CSALÁDOMNAK „Elhallgattam, nem mondtam többet, és hamarosan távoztunk. Keserűen csalódott voltam, és emlékszem, Johnnak fakadtam ki, úgy általában szidva a politikusokat. Azt mondtam: »Jókora katyvaszban vagytok, próbáljatok a lehető legjobban kikeveredni belőle.«” – Sherman első találkozása Abraham Lincolnnal; W. T. SHERMAN TÁBORNOK EMLÉKIRATAIBÓL „…egyfajta felelőtlenség kezdett kialakulni.” – H. D. F. KITTO TÖRTÉNÉSZ az athéni vezetés hanyatlásáról a Spárta elleni huszonhét éves háború során „Az a sok gyümölcssalátás rohadék pedig csak bólogatott, azt mondták, működni fog.” – JOHN F. KENNEDY a tábornokaitól kapott rossz tanácsokról, a mellkasukon virító színes medálokra utalva „Őrültek vagyunk, nemcsak egyénenként, hanem mint nemzet is. Szabályozzuk az emberöléseket és az egyes gyilkosságokat, de mi a helyzet a háborúval…?” – LUCIUS ANNAEUS SENECA RÓMAI FILOZÓFUS ELSŐ RÉSZ 1. DELTA BRAVO MILTON, VERMONT ÁLLAM, 2010. ÁPRILIS 7. Tárcsáztam a furcsa, sokjegyű telefonszámot, amit sosem tudtam volna megjegyezni. A csengőhang feltűnően idegen volt. A hívásomat Afganisztánba kapcsolták. – Halló? Duncan? Michael Hastings vagyok a Rolling Stone-tól. Lake Camplainben voltam, egy fedett tornácon dohányoztam éppen, ahonnan az Adirondack-hegységre nyílt kilátás. Elnyomtam a cigit egy kiégett mécsesben, bementem, és magamhoz vettem egy jegyzetfüzetet a konyhapultról. Duncan Boothby volt a legmagasabb beosztású civil sajtóreferens Stanley McChrystal mellett, aki az amerikai és NATO-haderőket irányító tábornok volt Afganisztánban. Duncannel már egy hónapja levelezgettünk, hogy megszervezzünk egy portrécikket az újságba a vezérezredesről. Az előző nap keresett, de csak üzenetet tudott hagyni. Ez volt az első alkalom, hogy beszéltünk egymással. Duncannek enyhe brit akcentusa volt, kicsit felhígult, meghatározhatatlan. Azt mondta, menjek el Párizsba. – Diszkréten emlékeztetni fogjuk az európaiakat, hogy egyszer már kihúztuk őket a szarból – mondta. – Ideje, hogy összekapják magukat. Elmagyarázta a tervet. A képi világ: Normandia, D-nap, a szövetségesek legnagyobb diadala. Partra mosott holttestek akkor, fehér keresztek most. A jelenet: McChrystal a La Manche csatorna partján, az elesettekre emlékezve, miközben hűvös tavaszi szellő lengedez az Omaha-partszakasz felől. Igazi „háborús kocka” – mondja róla Duncan. Vakációzni is történelmi csataterekre jár. Pár hónapja, amikor visszament Washingtonba, a szabadnapján Gettysburgbe utazott. A cselekmény: az utazás egy egész éves kampány része, amely során McChrystal meglátogatja mind a negyvennégy szövetséges országot, akik részt vesznek az afganisztáni hadjáratban. Ezúttal Párizs, Berlin, Varsó és Prága van soron. A cél támogatást szerezni a NATO-partnerektől, és elhessegetni „a vicces európai aggályokat a háború amerikanizálásával kapcsolatban” – ahogy Duncan fogalmazott. Ami engem illet – mondta nekem Boothby –, írhatnék valami új dologról, hiszen még senki sem készített portrét McChrystalról Európában. Duncan nagy dumás volt. Azt sugallta, bennfentes, aki értesül mindenről, és ott van a megbeszéléseken. – Mit gondolsz Karzai kirohanásáról a minap? – kérdeztem. Hámid Karzai az Egyesült Államok szövetségese volt, Afganisztán elnöke, aki azzal fenyegetőzött, hogy csatlakozik a tálibokhoz, az ellenséghez. Mindezt alig pár nappal azután, hogy találkozott Barack Obama elnökkel. – Megnehezíti a dolgotokat? Duncan a Fehér Házat hibáztatta. – A Fehér Ház támadó módban van – felelte. – Obamának sok időbe telt eljutnia Kabulba. Az utolsó pillanatban rakták össze az utat. Hat óránk volt előkészíteni. Aztán úgy jöttek ki a találkozóról, hogy mennyire helyre tették Karzait. Ezt vette zokon. Jegyzeteltem. Ez jó anyag volt. Duncan McChrystal mellett lobbizott. A vezérezredes hónapokat ölt az idejéből arra, hogy összebarátkozzon az afgán elnökkel. – Karzai olyan vezető, akinek vannak erősségei és gyengéi is – mondta Boothby. – Az én emberem megörökölte ezt a kapcsolatot. Holbrooke és az amerikai nagykövet szivárogtatnak, azt mondják, nem tudnak együtt dolgozni vele. Ez a mi munkánkat is megnehezíti. Jön egy McCain vagy egy Kerry, találkozik Karzaijal, kritizálják a repülőtéri sajtókonferencián, aztán hazamennek a vasárnapi talkshow-kba. Őszintén szólva, nem segítenek nekünk az ilyenek. Meglepett a nyíltsága. Telefonban, védetlen vonalon kritizálta Washingtont. – Ez testközeli dolog – mondta Duncan, egy katonai kifejezést használva a kiemelten érzékeny információra. – Nem szeretjük kifecsegni a lépéseinket. De javaslom, hogy jövő héten gyere át Párizsba. Szerdán vagy csütörtökön. Szombaton megyünk Normandiába. – Oké, jó, rendben – feleltem. – Akkor úgy tervezem, hogy jövő héten találkozunk. Az utazással kapcsolatban a legfontosabb… – Valószínűleg az lenne a legjobb, ha eljönnél egy pénteki eseményünkre a Diadalívnél, aztán esetleg leülhetsz interjúzni a főnökkel. Utána vonattal eljuthatsz Normandiába, és ott találkozhatunk. – Remek. Amennyire csak lehet, jó lenne bekerülni a buborékba. Vagyis a buborékon belül utazgatni. – Majd szólok a buborékkal kapcsolatban. Ezzel le is tette a telefont, én pedig írtam egy e-mailt a szerkesztőmnek a Rolling Stone-nál: „Elmehetek Párizsba?” 2. EZ NEM SVÁJC KABUL, 2008. SZEPTEMBER–NOVEMBER A személyzet egy maréknyi tagja bámulja a harminckét colos plazmatévét David McKiernan négycsillagos tábornok (vagyis vezérezredes) irodája előtt az ISAF (International Security Assistance Force – Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők) kabuli főhadiszállásán. Az ISAF épületegyüttese korábban Afganisztán leggazdagabbjainak sportklubjaként funkcionált, de az utóbbi nyolc évben az egymást váltó amerikai tábornokok főhadiszállása, akik az itteni háborút vezényelték. Hiányzik az a nyers külső, amilyennek általában az amerikai katonai bázisokat látni: vannak fák, a pázsit gondosan nyírt, a sörkerthez kis fapavilon is tartozik. Őrtornyok figyelik a kertet a kőfalak tetején, amelyet a törökök nemrég újítottak fel, fényes új burkolattal, mintha a Hilton Garden Inn beltere lett volna. Afganisztánban szeptember 4., reggel 7 óra van, a minnesotai St. Paulban még szeptember 3., este fél tíz. Sarah Palin beszél éppen a tévében. A Republikánus Nemzeti Kongresszuson mondja el jelölti beszédét. A tömeg néha éljenez, egészen fellelkesültek, de Kabulban még túl korán van, hogy bárki is izguljon. McKiernan irodájának ajtaja nyitva – úgy néz ki, mint egy iskolaigazgató irodája egy bentlakásos kollégiumban, csupa sötét tölgy, vastag szőnyeg. A vezérezredes ki-be járkál, a kora reggeli e-maileket ellenőrzi. Elcsíp pár mondatot Palin beszédéből, amint éppen a férjéről, Toddról áradozik. – Valaki nagyon szeretne bálkirálynő lenni – mondja McKiernan mosolyogva. McKiernan számára tétje van a 2008-as elnökválasztásnak. A következő elnök az ő főnöke is lesz. Június óta van itt, két évre tervezett. Ezt ígérte az afgán tábornokoknak, diplomatáknak és a NATO-szövetségeseknek. Ez az ötvenhét éves vezérezredes második esélye, hogy levezényeljen egy háborút. Irakban átverték. Felbosszantotta Don Rumsfeldet, Rumsfeld pedig nem felejtett. McKiernan volt a felelős az ország megszállásáért, és a tervében több katona szerepelt, hogy megelőzzön egy esetleges felkelést. Rumsfeld hallani sem akart róla, ő a lehető legkisebb sereggel akart bevonulni. (Mellesleg, egy évvel korábban McKiernan egy meghallgatáson védelmébe vette a Crusader tüzérségi rendszert, amelyet Rumsfeld ki akart nyírni.)