Table Of Content

c,udG,in Mlkt" lston11-.Rm...allot' ... 1 ,... ..,, . .... EdM~ Kt ~ . {"tuJ. 1ut6 GAZDOVITS MIKLÓS AZ ERDÉLYI ÖRMÉNYEK TÖRTÉNETE miiká GAZDOVITS MIKLÓS A könyv Nemzeti Kulturális Alapprogram és a AZ ERDÉLYI ÖRMÉNYEK .. COMMUNITAS , ALAPÍTVÁNY TORTENETE támogatta Cartea a apórut cu sprijinul Ministerului Culturii ~i Cultelor, prin Administratia Fondului Cultural National Descrierea CIP a Bibliotecii N ationale din Romania GAZDOVITS MIKLÓS Az erdélyi örmények története/ Gazdovits Miklós - Cluj-Napoca: Editura Kriterion - 2006. Bibliogr. • Index ISBN 973-26-0823-4 KRITERION KÖNYVKIADÓ 323.1(=19)(498.4) KOLOZSVÁR 94(=19)(498.4) A borító MA TEJ LÁSZLÓ munkája „Emlékekből él az ember, s a múltból él A borítón Adam Stowitowski 1873. május l-én készült rajza látható az emlékezet. Kinek nincsen múltja, nem le (Kasza Antal / Szamosújvár gyűjteménye) het jelene, s jövője sem. " (EÖTVÖS JÓZSEF) „Minden nemzet, amely elmúlt kora emlékét semmivé teszi vagy semmivé tenni hagyja, saját nemzeti életét gyilkolja meg." (KÖLCSEY FERENC). © GAZDOVITS MIKLÓS, 2006 KRITERION A könyv szerkesztője: H. SZABÓ GYULA A szerkesztő munkatársa: SÁNDOR BOGLÁRKA és TAMÁSI PIROSKA Nyomdai előkészítés: BlJLIGA KRISZTINA-MÁRIA és MURAD BETTY Alak: 17 x 24 cm. Megjelenés éve: 2006 Kiadói ívek száma: 29, 585 Nyomdai ívek száma: 28,5 Készült a kolozsvári GEWA LT nyomdában KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS AZ ÖRÖKSÉG SZEREPE A TUDOMÁNYOS ÁLLÁSFOGLALÁSBAN Gazdovits Miklós monográfiájának margójára A szerző hálásan köszöni mindazok nagyvonalú segítségét, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a dolgozat megjelenhessen: A nemzeti tudat és kötődés fontos szerepet játszik a tudományos állásfog Dr. D. JAKUBINI M. GYÖRGY, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye lalásban. Összetevői sokrétűek, szinte a végtelenségig bonyolultak. Mind köz érseke, a Romániai Örmény Katolikus Ordináriátus Apostoli Kormányzója; vetlen élettapasztalatom, mind olvasmányaim során nemegyszer szembesültem SZIRMAI BÉLA brassói római katolikus kanonok; a hasonulás és az asszimiláció ellentmondásos, kényes kérdésével. Három Dr. ZAREH BARONIAN, a Bukaresti Örmény Nemzeti Főegyházmegye érseke; kiragadott példával próbálom érzékeltetni ezt. Dr. BOGDAN PETRE, a Bukaresti Örmény Székesegyház főpapja; A Nicolae Iorga Történettudományi Intézet munkatársai között volt egy Dr. SCHÜTZ ÖDÖN, az Örmény Köztársaság Nemzeti Tudományos Akadémiája zsidó kollégám és barátom, akinek szüleit is alkalmam volt közelebbről megis külföldi tagja, a Budapesti EL TE professzora; merni. Az apa Ia~i-ban (Jászvásáron) 1948-ig a zsidó felekezeti gimnázium Dr. DEMÉNY LAJOS professzor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja és igazgatója volt. A fiatal diák a szerencsés véletlen folytán túlélte az 1940-ben a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora; rendezett irgalmatlan zsidópogromot Ia~i-ban. A háború után a Bukaresti OTTOVAY LÁSZLÓ, a Budapesti Országos Széchényi Könyvtár Tájékoztató s Do Tudományegyetemen az ifjúkommunista hallgatók egyik oszlopos tagja kumentumszolgáltató Főosztálya vezetője; volt, aki későbbi tudományos munkásságában Románia legújabb és jelenkori CITRON ERZSÉBET, az erzsébetvárosi örmény emlékek néhai hűséges őrizője, a történetét kutatta. Internacionalista beállítottsága folytán messze eltávolodott város és a nagytemplom önkéntes idegenvezetője; a zsidó közösségtől, számára a zsidó kötődés semlegessé vált. De a nemzeti GABÁNYI JÁNOS ÁRPÁD, szamosújvári örmény eredetű tanár, aki készséggel semlegességet nehéz volt fenntartani a háború utáni Romániában, és kis idő bocsátotta rendelkezésemre kutatási eredményeit, az örmény temető általa teltével a románokhoz való hasonulás útjára lépett, vagyis meggyőződéses összeállított katalógus tervezetét és értékes könyveit; asszimiláns lett, s tette ezt teljes őszinteséggel. Az évek során sokat vitatkoz DECSI SÁNDORNÉ ANNA, a Magyar Köztársaság Bukaresti Nagykövetségének tunk, ugyanis az okos, szellemes és logikus érvelésre fogékony volt. Az intézeti volt munkatársa; román környezetet többnyire „hidegen hagyta" hasonulási törekvése. BALOG BÉLA, a Magyar Köztársaság Bukaresti Kereskedelmi Kirendeltségének Az intézeti légkör általában messze távol állott az antiszemita és általában az volt munkatársa; idegengyűlölő hangulattól, noha mint minden közösségben, a magatartást Vitéz TAMÁS GYÖRGY GYULA (Stockholm); széles skálájú viszonyulás jellemezte. A szakmában viszont elég sokan el MERZA PÉTER (Nyíregyháza); lenszenvvel fogadták munkáit. 1968-ban kiadta az 1918. december l-jén tartott KARÁCSONYI PÉTER (Nagykároly); gyulafehérvári erdélyi román nemzetgyűlés ötvenedik évfordulója alkalmá KATONA LÁSZLÓ (Bukarest) és ból írott alapvető monográfiáját. Kollégám elsajátította annyira a magyar BUDAI-MERZA PÁL (Brassó). nyelvet, hogy a magyar nyelven írott forrásokat is fel tudta használni, amit tükröz az 1918. évre vonatkozó művének szemlélete. Csakhogy alkotása szem bekerült az akkori Romániában már általánossá vált nemzeti kommunista né zőponttal. Így műve és minden tanulmánya a nacionalista sugallatú támadá sok célpontja lett. Le kellett mondania arról, hogy Románia legújabb kori tör ténetével foglalkozzon. Sajnálatomra kiadatlan kéziratban maradt Nicolae Iorga történetszemléletét elemző terjedelmes alkotása. Le kellett mondania arról is, hogy egyáltalán Románia történetét kutassa. Akkori hosszas beszél getéseink után úgy döntött, hogy „semleges" területre helyezi át búvárkodása it, és a történeti matematikával kezdett foglalkozni. A világnyelvekben való jártassága és rátermettsége révén rövid időn belül ezen a területen is 7 nemzetközi szinten elismert tanulmányokat közölt. Javaslatára 1980-ban a sa, és megpróbálja megismerni ezeknek a magyar tükörképét, viszonyukat Történettudomány Nemzetközi Kongresszusán létrehozták a Történeti Mate irántunk, magyarok iránt. A szülők és a közvetlen környezet intellektuális be matika Nemzetközi Szakosztályát, amelynek megalakulásától alelnöke lett. állítottságában még élt a századforduló és a millenniumi légkör hagyománya, Nem tudott azonban szabadulni a gondolattól, hogy hasonulási tö Nagy-Magyarország mítosza, hiszen nagyapja kisnemesi borbélymester volt. rekvései nem hozták meg számára a remélt sikert. Gyakori vitáink egyik Borsi-Kálmán Béla középiskoláit a szatmárnémeti kollégiumban kezdte, aztán a sarkalatos kérdését ez a sikertelenség képezte. Valójában kiközösítették a ro kálvinista Sárospatakon folytatta, még mielőtt Budapestre került volna. Mé mán kollégák. Nehezen és hosszas párbeszéd után tudtam csak meggyőzni lyen bevésődött a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanult apa fiának a tu arról, hogy önként le kell mondania asszimilálódó szándékáról. Csaknem datába, érzelem-és értelemvilágába, hogy Sárospatakon az áttelepült családot élete végéig ellenezte véleményemet, miszerint a hasonuláshoz nem elég az ő minden tiltakozásuk ellenére - oláh/román csúfnévvel illették. Budapesten két őszinte akarata, számolnia kell a befogadó közösség magatartásával is. Várat szeresen is vidéki lett, mert a vidéki Sárospatakról érkezett a magyar főváros lan halála előtt egy egész vasárnapot töltöttünk lakásunkon. Feleségével ven ba, ráadásul „egy szomszédos, baráti szocialista országból". Mind életrajzi dégeskedett nálunk. Jól éreztük magunkat, felszabadult volt a hangulat. Tá vallomásaiban, mind tanulmányaiban gyakran fordul elő két fogalom: kom vozásakor félrehívott és közölte, hogy először volt vendége egy „keresztény" penzáció és asszimiláció. Az elsőt, a számára előnytelen, hogy ne mondjam (né családnak, ugyanis négy évtizedes bukaresti tartózkodása alatt senki sem látta ven mi túlzással): diszkriminatív helyzet-behozás értelmében használja, míg a má dégül a románok közül. Elkeseredetten ismerte be tervének zátonyra futását, és sodik fogalom életútján olyan értelemben kerül eszmefuttatásainak előterébe, az aggasztotta leginkább, hogy vissza kell térnie abba a nemzeti közösségbe, hogy az önmegmaradásban asszimilált mindent, amivel kapcsolatba került. Be amelybe akaratán kívül beleszületett. Érdekes mozzanat volt életében, hogy ismeri, hogy bizonyos értelemben maga is asszimiláns, mert igazodott az elvá egyetlen fia elhagyta Romániát, Izraelbe távozott, és ott önkéntesként belépett rásokhoz, amelyeket az értelmiségivé válás Budapesten elébe állított. Ez vi az izraeli hadseregbe, bár magas szakmai felkészültségéből kifolyólag bármi szont igen fontos volt Borsi-Kálmán Béla gondolatvilágában, amennyiben na kor jó beosztású állást kaphatott volna igen keresett szakmájában. Ez tehát az gyon is fogékonnyá vált a zsidó, sváb-német, örmény és más szórványkisebb életem során szerzett tapasztalatom egyik mozzanata a nemzeti kapcsolatok terén. ségi asszimilálódási és hasonulási folyamat bonyolult kérdésének nem kí Olvasmányaimból Borsi-Kálmán Béla utóbbi műveire, s kiváltképpen arra a vülállóként, hanem belső sugallatra való empátiával telített megértése iránt. 2002-ben Pécsett megjelent tanulmánykötetére utalok, amelynek címe: Polgáro Figyelmét a bánsági, temesvári és általában dél-magyarországi kisebbségek sodott nemes avagy (meg)nemesedett polgár. Írások a „nemesi polgárosodás" té felé fordítja, és tüzetesen vizsgálja a 20. század eleji magyarosítás/magya maköréből. Válaszolnom kell az ésszerű kérdésre miért esett választásom az em rosodás folyamatát. Az eddig elhanyagolt jelenség feltárásában csillog szerin lített Borsi-Kálmán Béla-féle könyvre. Válaszomat a szerző önvallomásával tem különösen tolla. Klapka György, Herczeg Ferenc, Karinthy Frigyes, Gáldi kezdem, amelyben elárulja, hogy 1962-ben, 14 éves korában telepedett át (Göbl) László, Tamás (Treml) Lajos, Degré Alajos, Méliusz József, Marczali Hen Szinérváraljáról az anyaországba. Vallomása szerint „az a bizonyos »ki va rik, Niamessy Mihály és más elmagyarosodott személyiségek családtörténetét gyok én« örök kamaszkori kérdése azóta sem hagyja nyugton, kiegészülve feszegeti. A „kényes kérdés" nyílt és bátor feltárása, bemutatása kapcsán később azzal, hogy mit keres ő Magyarországon. Tudatában az otthon és a haza emeli ki a „magyar nemesi modell" vonzóerejét, de egyben az általuk kép fogalma „ha nem is zavarodott meg teljesen", ám „viszonylagossá vált". Borsi viselt „nagymagyar utópia" jelenségét is. Borsi-Kálmán Béla szerint a meg Kálmán Béla - a Kővár-vidék, Máramaros és az A vas határszéléről származó nemesített bánsági és temesvári családok „csupán elenyésző hányada ma „elsőgenerációs értelmiségi Magyarországon" - bevallja, hogy az áttelepülés gyar", míg a többség származásilag nem magyar megtollasodott kereskedők nem lehetett az ő esetében sem teljes, mert „a gyökereket tövestől kitépni nem és hivatalnokok közegéből emelkedett ki, ugyanis a „nemesi kutyabőr" megvá lehet". Magával vitte nem csupán a családi örökséget, hanem gyerekkori élmé sárlásával szilárdították pozíciójukat. Ők lettek „a legnagyobb, legősibb ma nyeinek tapasztalatait is, vagyis a román kulturális értékeket, a román gyarok", anélkül hogy a szóösszetételnek Borsi-Kálmán Bélával együtt pejo nyelv, az észak-erdélyi románság, a máramarosi zsidó-magyarság ösztönös is ratív értelmet kölcsönöznénk. Egyébként magunk is empátiával viszonyulunk a meretét is, ugyanis a szinérváraljai etnikai sajátosságok - ahol a lakosság végtelenül szövevényes jelenséghez. Nincs okunk rá, hogy a hasonulási, asszi többsége román, mintegy harminc százaléka magyar, tíz százaléka zsidó volt, milálódó törekvés őszinteségét kétségbe vonjuk, amelynek a későbbiek során de éltek ott elmagyarosodott cipszer katolikusok, lengyelek, örmények, letelepült eléggé el nem ítélendő/ítélhető következményei is voltak az első világháború ukránok és dolgoztak székelyek - arra predesztinálták a kálvinista család sarját, utáni Nagy-Romániában. Borsi-Kálmán Béla jelzi, hogy könyve bánsági és te hogy érzékeny maradjon a pszichoszociális tényezők iránt. Az egész életútra mesvári vonatkozású tanulmánya A temesvári „levente pör" (1919-1920). Feje valók közé tartozik a románok, a más nemzetiségűek iránti empátia, vagyis zetek egy családregényből című készülő munkája első változatát alkotja. A be készsége, hogy a románokat, a más nemzetiségűeket magyar szemmel lás- ígért mű elkészítése egyelőre áthidalhatatlan nehézségekbe ütközik, mert a Ro- 8 9 mániai Központi Nemzeti Levéltár vezetősége nem hajlandó a több mint 80 éves Gazdovits Miklós szatmárnémeti magyar család sarja, 1931-ben szüle per anyagát kutatásra Borsi-Kálmán Béla rendelkezésére bocsátani. Továbbra is tett és Szinérváralján nevelkedett. A bukaresti Katonai Akadémia elvég válasz nélkül marad az általa feltett, valójában fölöttébb érdekfeszítő kérdés: zése után nyugállományba vonulásáig (1993) katonatiszt volt, jelenleg az „Ha tehát rekonstruálni, legalábbis érzékeltetni kívánjuk, hogyan is éreztek a Ilfov megyei Polgárőri Intézet katonai főoktatója. Aki közelebbről ismeri a ro Bánság 1920-as (Magyarországtól való) elszakítását megakadályozni igyekvő mániai nemzeti kommunista rendszer torzulásait, csak az tudja felmérni, mit je (különböző nemzetiségű) diákösszeesküvök, miként látták szűkebb pátriájukat lentett megőrizni nemzeti önazonosságát. Márpedig Gazdovits Miklós nyíltan és hazájukat, városukat és benne önmagukat, nem kerülhetjük meg azt a ké vallja: ,,magyarságomat nem költöttem, hanem én is csináltam, és ezt azóta nyelmetlen kérdést: vajon hogyan tették azt? Milyen nyelven beszéltek, vi tettem a legjobban, mióta az erdélyi örmények történetéről írni kezdtem. De nem tatkoztak és álmodoztak. Más szóval mennyire volt magyar a »Bánság fővá tettem mást, mint amire magyarságom kötelez és amit magyarságom megkíván. rosa« a századfordulón s a világháború elöestéjén?" Az erdélyi magyarörményekkel való foglalkozásomért sem anyagi, sem morá Hasonló kérdések nyugtalanították és nyugtalanítják dr. Száva Tibor Sándor lis jutalmat nem kértem, de értelmes viszonyulást elvártam és egy »köszönömöt« Bécsben élő barátunkat, amikor a Szépvízi magyarörmények nyomában című, a inkább megérdemeltem volna." Ehelyett némelyek vádolták, kirekesztették, csíki település és örmény lakossága történetét készítette és adta ki Győrött 2003- olyannyira, hogy elkeseredett pillanataiban lemondani szándékozott műve ban, Demény-Dittel Lajos lektorálásában. A szerző Csíkszeredában született összeállításáról. De mégsem ezt tette, hanem konok kitartással dolgozott tovább, 1944-ben. Esztergályos volt és közben magánúton végezte középiskolai tanul míg össze nem állt az életmű. Szerintem jól tette, hogy legyőzte elcsüggedését. mányait, ugyanis magániparos apja miatt nem iratkozhatott be a középiskolába. Erdélyben a századok folyamán különböző etnikumok találtak befogadó ha Brassóban szerezte meg felsőfokú képesítését, és gépészmérnöki diplomával zára. A magyarok, románok és szászok mellé kiváltképpen az önálló Erdélyi Kolozsvárott dolgozott. 1986-ban az akkori diktatúra elleni tiltakozás egyetlen formá Fejedelemség korában, a 16. és 17. században szerbek, görögök, zsidók és jaként az emigrációt választja. Az osztrák fővárosban telepedett meg családjával, és örmények telepedtek meg. Az erdélyi örmények történetükben, minden el jelenleg is ott él. Ősei csíkszépvízi örmények, s ahogy maga írja: ,,magyarör térés ellenére, sok hasonlóságot mutatnak a zsidókkal és görögökkel, akik mények" voltak. Szakmai elfoglaltsága mellett őt is érdekelte családjának leginkább a városokban vagy mezővárosokban telepedtek meg. Foglalkozásuk története, s így jutott el másfél évtizednyi búvárkodásai után a csíkszépvízi ra nézve többnyire kézművesek és kereskedők voltak. Leginkább az örmények örmény családok krónikájához. Száva Tibor Sándor megemlíti a nehézségeket, és zsidók kapcsolódtak be a fejedelemség gazdasági, társadalompolitikai éle amelyekkel szembetalálta magát a családtörténeti kötet összeállításában: ,,néme tébe. Az örmények ezen túl városteremtő szerepet is betöltöttek, meghatározó lyek restellték bevallani örmény származásukat, és ennek jelét adták kemény tilta elemei voltak Szamosújvár és Erzsébetváros városiasodásának, de sajátos arcula kozásukkal". A szerzővel együtt vallom jómagam is, hogy „származásukat ille tot kölcsönöztek Csíkszépvíznek és Gyergyószentmiklósnak is. Soraikból ne tőleg semmilyen hátrányban nem kerülhettek volna még akkor sem, ha nyíltan ves katonai vezetők, orvosok, művészek kerültek ki. A zsidókkal együtt töb vállalják önmagukat. Ebben nincsen semmi szégyen és kivetnivaló, sőt minden ben közülük nemesi címeres levelet szereztek. A görögök integrálódását orto képpen büszkék lehetnek rá. Örvendetes azonban, hogy általában pozitív dox görögkeleti vallásuk késleltette, akadályozta. Ők inkább a román nemzeti visszajelzések születtek a kései utódok részéről, vagyis azoktól, akik nem tagad közösséghez hasonultak, de mind ők, mind az örmények és zsidók önálló fele ták meg önmagukat, és szívesen vállalták múltjuk megjelenítését a nyilvánosság kezeti közösségeket éltettek, és ugyancsak önálló felekezeti oktatási intéz előtt is." ,,Sajnálattal kell megállapítanom - írja a továbbiakban dr. Száva Tibor ményeket, iskolákat, szakiskolákat, híres gimnáziumokat alapítottak és tartot Sándor - a folyamatokat, melyek az elmúlt századokban megszüntették, vagy tak fenn az 1948-ban bekövetkezett erőszakos államosításig. Mindezen túl az elvándorlásra kényszerítették a magyarörmény közösségeket." Utal itt elsősorban erdélyi örmények tudatosan követték a hasonulást. Tömegesen vettek részt az erdélyi örmények szomorú sorsára kiváltképpen a 20. század második a társadalmi és nemzeti felszabadulásért vívott küzdelmekben. Szerintem felében. Bár a szerző nem említi külön, de neki is szembe kellett néznie az Gazdovits Miklós nem túloz, amikor a román Erdélyi Iskola mintájára Er érthetetlen elzárkózással a romániai levéltárak és a román levéltárosok részéről. délyi Örmény Iskoláról ejt szót. Pontosít, amikor leszögezi: ,,Az Erdélyi Ör Megemlítettem mindezeket Gazdovits Miklós könyve kapcsán, mert a Buka mény Iskola tehát nem egyszerű iskoláztatási formát jelent, nem egy épületet restben élő szerzőnek még nagyobb, sokszor legyőzhetetlen nehézségekkel kel diákjaival és tanáraival és nemcsak nemzetiségi kulturális propaganda. Az lett szembenéznie, amikor kéziratán dolgozott, ugyanis a romániai örménység »iskola« szó értelme itt »közös érdekű« intellektuális csoport által kidolgo közege sokkal összetettebb. Az erdélyi mellett neki számolnia kellett a Kárpáto zott, egy bizonyos történelmi időszaknak megfelelő jellegzetes eszmei áram kon kívüli tényezőkkel, nevezetesen azzal, hogy a 20. század elején és még lat, egy nemzetiségi, politikai és kulturális egyenjogúságért indított progra inkább a két világháború között jelentős számú örmény keresett menedéket Ro matikus mozgalom keretében. Egy programatikus önnevelési, ideológiai és mániában a törökországi örményirtások miatt. A vezérkari híradós ezredes nemzetiségi mozgalmat értünk alatta, amelynek eredményeként az erdélyi ör- 10 11 mények a magyar nemzet teljes jogú tagjaivá váltak. Ezt a folyamatot az er ELSŐ RÉSZ délyi örmények honosítási törekvésének, más szóval »földiekké« válásuk érdekében kifejtett tevékenységének nevezhetjük." Gazdovits Miklós meg jegyzi egyben, hogy „ennek ellenére egy percre sem feledkeztek meg az örmény kultúra hagyományainak ápolásáról". Az erdélyi örmények is éppen úgy, mint a Borsi-Kálmán Béla említette bánsági zsidók és németek címeres ne mesi levélre tettek szert. Kiemeli ugyanakkor: ,,Az erdélyi örmények testben és lélekben magyar hazafiakká válása nem volt »erőszakos magyarosítási folyamat«, mint ahogyan azt az olcsó propaganda hangoztatja, hanem egy öntudatos és hosszadalmas önnevelési munka eredménye." Látszik eb ből is a hasonlóság és eltérés a Borsi-Kálmán Béla és dr. Száva Tibor Sándor vázolta folyamatoktól, de észlelhető az a vívódás is, amely az egykori inté zeti zsidó munkatársamat élete végéig elkísérte. Szerintem nincs szükség bő vebb magyarázatra. 1993 és 2006 között Gazdovits Miklós négy könyvet adott ki (egyet ezek kö zül társszerzőként), és csaknem 60 tanulmányt, közleményt és cikket közölt ma gyarul, románul, angolul és örmény nyelven. Ezeken kívül 17 előadást tar tott különböző fórumokon, többször szerepelt a televízióban, filmet készített Szamosújvárról. Rövid ajánló írásom tárgya nem lehet a terjedelmes Gazdovits mű bemutatása. A két részből álló könyvben a szerző vázolja az örmény nép, név és ország eredetét, érinti a havaselvi, moldvai és lengyelországi örmények törté netét, de érdemben az erdélyi örményekről, mítoszaikról, mondáikról és legen dáikról ír, külön fejezetekben Szamosújvárról, Erzsébetvárosról, az örmény egy házfelekezeti szervezetről, az oktatásról, az erdélyi magyar Erdélyi Múzeum Egyesület mintájára létrehozott Erdélyi Örmény Múzeum-Egyesületről, a bács kai és bánsági örmény szórványokról, és közli az erdélyi örmény nemesi címe rek ábráját. Gazdovits Miklós maga is jól tudja, hogy a kutatás nem állhat helyben. Sok még a tennivaló. Én csupán azt említeném meg, hogy még javában feltáratlan az örmények gazdasági szerepe Erdélyben, hogy példának okáért a tímár mes terségben ők honosították meg Erdélyben a szattyánt és kordovánt. Gyergyó szentmiklóstól egészen Bécsig, Prágáig és Münchenig az élőbarom-kereskedés nemzetközi hírű tényezői voltak, a mészáros és húsfeldolgozó szakmákban sok szor úttörők. Az örmény társadalomszerkezet is további búvárkodásra vár. A szokások, a mindennapi élet, a mindennapok és az ünnepek életrendje sem ör vendett eddig megfelelő figyelemnek. És ott van még a kölcsönhatások széles skálája az örmények és új környezetük lakói között. Gazdovits Miklós könyvét a csodafáról szóló mondával nyitja, és a mesébe öntött saját kutatásainak viszon tagságaival zárja a Mindenki, a Valaki és a Senki viadaláról, viaskodásáról, fel említvén Szép Fehér Annácska moldvai csángómagyar balladáját. Érdemes elol vasni a Gazdovits-művet, és van mit okulni belőle. DEMÉNY LAJOS 12 BEVEZETÉSKÉNT: A CSODAFA MESÉJE Egy ind mesében lehet olvasni egy csodafáról, amelyet több alkalommal is ki akartak tépni az óriások, de nem sikerült. A fa a helyén maradt ugyan, de az óriások pusztításai folytán rengeteg levele elhullott. Ezeket felkapta a forgószél és szétszórta a világ különböző pontjain. De a csodafának csodalevelei voltak: ahová a szél letelepítette őket, fatörzs nélkül is tovább virultak, sőt, még gyü mölcsöt is hoztak. E gyümölcsből aztán újabb csodalevél termett. A csodafát nagyon megviselték az óriások támadásai. A világgá szórt levelek pedig gyara podtak, szaporodtak ugyan, mégsem tudtak boldogulni. Akkor jött egy jó tündér, aki összeszedte a csodaleveleket, hazavitte, és a csodafához hozzáillesz tette. S lám: olyan hatalmas fa lett belőle, hogy azóta az óriások közeledni sem mernek hozzá ... Valahányszor az „örmény" szót hallom, mindig eszembe jut ez a mesetöre dék. 1 A csodafa: Örményország. A szétszórt csodalevelek a világgá ment örmé nyek, akik őshazájuktól távol szaporodnak, gyarapodnak. A hatalmas óriások? No, azt is tudjuk, kik voltak. De hol van a jó tündér? Mikor jön elő? Vajon soha? Ne csüggedjünk, mert ő jelen van, dolgozik, talán új és hatalmas virulásra segíti az újraéledt csodafát: Örményországot! A jó tündér ott él minden örmény hajlékában, jelenlétét mindenki érezheti, hiszen az örmények a világ minden táján szorgalmasan dolgoznak, és ápolják régi, tiszte letre méltó hagyományaikat, szokásaikat. Az erdélyi örményeknél ugyancsak otthonos ez a jó tündér. Működését lépten-nyomon észre lehet venni. Mert ők is tudják azt, amit Garay János olyan szépen hangoztatott: ,, Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket; A lelkes eljár ősei sírlakához, S gyújt régi fénynél új szövetneket. S ha a jelennek halványúl sugára: A régi fény ragyogjon fel honára!" 2 1 A csodafa meséjét Heinrich Wlislocki A bukovinai örmények című dolgozatából merítettem. Megjelent: Arménia, 1893. 5. sz. 144-147. 2 Garay Jánosnak: Az Árpádokról szóló költeménysorozatából a Vezérhang utolsó strófája. 15 I. ELŐZMÉNYEK 1.1 AZ ÖRMÉNY NÉP, NÉV ÉS ORSZÁG EREDETÉRŐL Amikor a történész egy ismeretlen nép, ország történetének feltárásához kezd, rengeteg egymásnak ellentmondó adat feldolgozására vállalkozik. Éppen ezért mondta Mortimer Wheeler: ,,Lehetséges, hogy az archeológus megtalálja a hordót, és nem csodálkozik, ha sehol sem látta Diogenészt. A történésznek el lenben meg kell találnia Diogenészt még akkor is, ha nem tudja, melyik hordó ban lakott." A hasonlat esetünkben is érvényes, hiszen az örmény nép, név és ország eredetének kutatása alkalmával olyan régi kérdésekre kell válaszolnunk, amelyekre a tudósok még nem adtak egyöntetű és pontos feleletet. Ugyanak kor sok eseményt fed még a teljes ismeretlenség homálya. Valóban „mélységesen mély a Múlt kútja - mondta Thomas Mann-, de ennek el lenére, csak belőle meríthetjük az Élet vizét!" Fogadjuk meg hát mi is ezt a tanácsot, és lássuk, mit mondanak a források az örmény nép, név és ország eredetéről. 1.1.1 Az örmény nép, név és ország legendás eredetéről Mint annyi más népnek, az örményeknek is megvannak népük és országuk eredetéről szóló legendás elbeszéléseik, amelyek érdekességként megtalálhatók a történészek dolgozataiban. Így például Hagop Djololian Siruni3 Az örmény nép történeti kronológiája című művében a Kr. e. 2343-ban történt eseményekkel kapcsolatban a következőket írja: 3 Hagop Djololian Siruni az ókirályságbeli örmények Szongott Kristófja. 1890. április 19-én szüle tett Adabazarban (Kis-Ázsia), 1973. április 7-én halt meg Bukarestben. Sokoldalú örmény humanista: költő, publicista, történész, armenológus, történetíró, Dasnak-párti, aktív hazafi. Elemi, középfokú és egyetemi tanulmányait Isztambulban végezte. Már középiskolás korá ban együttműködött a törökországi örmény értelmiség kulturális és politikai vezetőivel. El ső verse (Az óhaj) 15 éves korában, első verseskötete (Napfogyatkozás) 1908-ban, második kötete pedig (A csodák oltára felé) 1914-ben jelent meg. Hazafias működéséért 1908-ban és 1913-ban börtönbe zárják, de csodával határos módon megmenekül a halálos ítélet végre hajtása elől. Bujkálva él, és 1922-ben Romániába menekül. Itt széles körű irodalmi, történel mi és társadalmi tevékenységet fejt ki. Többször tesz tanulmányi látogatásokat az erdélyi örmény központokba is, és a Romániában élő örmények történetének legelmélyültebb kuta tójaként és legtermékenyebb történetírójaként tartják számon. Dolgozatai közül megemlít jük a következőket: A romániai örmény közösség története; Az örmények Románia terüle tén; Örmény feliratok Románia területén; Örmény könyvek Románia területén; több romá- 17