Arthur Pink: János apostol evangéliumának magyarázata

638 Pages·2009·3.51 MB·Hungarian

by  Szabó Miklós

Arthur Pink
János apostol
evangéliumának
magyarázata
Magán célra felhasználható kézirat
1
Tartalomjegyzék
1. fejezet: Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
2. fejezet: Krisztus, az örök Íge. Jn1:1-13 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
3. fejezet: Krisztus, a megtestesült Íge, Jn1:14-18 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18
4. fejezet: Krisztus előfutára, Jn1:19-34 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
5. fejezet: Krisztus és első tanítványai, Jn1:35-52 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34
6. fejezet: Krisztus első csodája, Jn2:1-11 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42
7. fejezet: Krisztus megtisztítja a templomot, Jn2:12-25 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
8. fejezet: Krisztus és Nikodémus, Jn3:1-8 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56
9. fejezet: Krisztus és Nikodémus (befejezés), Jn3:9-21 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65
10. fejezet: Előfutára felmagasztalja Krisztust, Jn3:22-36 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77
11. fejezet: Krisztus a sikári forrásnál, Jn4:1-6 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85
12. fejezet: Krisztus a sikári forrásnál (folytatás), Jn4:7-10 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94
13. fejezet: Krisztus a sikári forrásnál (folytatás), Jn4:11-19 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104
14. fejezet: Krisztus a sikári forrásnál (befejezés), Jn4:20-30 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111
15. fejezet: Krisztus Samáriában, Jn4:31-42 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119
16. fejezet: Krisztus Galileában, Jn4:43-54 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125
17. fejezet: Krisztus a Bethesda tavánál, Jn5:1-15 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132
18. fejezet: Krisztus isteni mivolta: a hétszeres bizonyíték, Jn5:16-30 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140
19. fejezet: Krisztus isteni mivolta: ennek háromszoros bizonyságtétele, Jn5:31-47 . . . . . . . . . . 150
20. fejezet: Krisztus jóltartja a tömeget, Jn6:1-13 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158
21. fejezet: Krisztus a tengeren jár, Jn6:14-27 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169
22. fejezet: Krisztus az élet kenyere, Jn6:28-40 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176
23. fejezet: Krisztus a kapernaumi zsinagógában, Jn6:41-59 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186
24. fejezet: Krisztus és tanítványai, Jn6:60-71 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196
25. fejezet: Krisztus és a sátorok ünnepe, Jn7:1-13 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205
26. fejezet: Krisztus a templomban tanít, Jn7:14-31 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213
27. fejezet: Krisztus a templomban (befejezés), Jn7:32-53 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221
28. fejezet: Krisztus és a házasságtörő asszony, Jn8:1-11 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 230
29. fejezet: Krisztus a világ világossága, Jn8:12-32 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238
30. fejezet: Krisztus a világ világossága (vége), Jn8:33-59 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248
31. fejezet: Krisztus és a vak koldus, Jn9:1-7 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 259
32. fejezet: Krisztus és a vak koldus (folytatás), Jn9:8-23 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 266
2
33. fejezet: Krisztus és a vak koldus (befejezés), Jn9:24-21 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 274
34. fejezet: Krisztus az ajtó, Jn10:1-10 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 282
35. fejezet: Krisztus, a jó Pásztor, Jn10:11-21 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291
36. fejezet: Krisztus és az Atya egy, Jn10:22-42 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 300
37. fejezet: Krisztus feltámasztja Lázárt, Jn11:1-10 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 310
38. fejezet: Krisztus feltámasztja Lázárt (folyt.), Jn11:11-27 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 320
39. fejezet: Krisztus feltámasztja Lázárt (befejezés), Jn11:28-44 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 331
40. fejezet: Krisztustól retteg a Szanhedrin, Jn11:45-57 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342
41. fejezet: Krisztus megkenetik Bethániában, Jn12:1-11 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 351
42. fejezet: Krisztus bevonulása Jeruzsálembe, Jn12:12-20 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 361
43. fejezet: Krisztust a pogányok keresik, Jn12:20-36 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 370
44. fejezet: Krisztus szolgálatának áttekintése, Jn12:37-50 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 378
45. fejezet: Krisztus megmossa tanítványai lábát, Jn13:1-11 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 385
46. fejezet: Krisztus példája számunkra, Jn13:12-20 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 394
47. fejezet: Krisztus figyelmeztetései, Jn13:21-38 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 404
48. fejezet: Krisztus vigasztalja tanítványait, Jn14:1-11 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 415
49. fejezet: Krisztus vigasztalja a tanítványait (folytatás), Jn14:12-20 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 424
50. fejezet: Krisztus a tanítványait vigasztalja (befejezés), Jn14:21-31 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 433
51. fejezet: Krisztus az igazi szőlőtő, Jn15:1-6 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 442
52. fejezet: Krisztus az igazi szőlőtő (befejezés), Jn15:7-16 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 452
53. fejezet: Krisztus megerősíti tanítványait, Jn15:17-27 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 463
54. fejezet: Krisztust igazolja a Lélek, Jn16:1-11 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 471
55. fejezet: Krisztust megdicsőíti a Lélek, Jn16:12-22 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 480
56. fejezet: Krisztus végső vigasztalásai, Jn16:23-33 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 490
57. fejezet: Krisztus közbenjár, Jn17:1-5 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 499
58. fejezet: Krisztus közbenjár (folytatás), Jn17:6-12 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 509
59. fejezet: Krisztus közbenjár (folytatás), Jn17:13-19 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 518
60. fejezet: Krisztus közbenjár (befejezés), Jn17:20-26 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 527
61. fejezet: Krisztus a kertben, Jn18:1-11 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 535
62. fejezet: Krisztus Annás előtt, Jn18:12-27 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 545
63. fejezet: Krisztus Pilátus előtt, Jn18:28-40 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 554
64. fejezet: Krisztus Pilátus előtt (befejezés), Jn19:1-11 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 563
65. fejezet: Krisztust halálra ítélik, Jn19:12-24 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 572
66. fejezet: Krisztus leteszi az életét, Jn19:25-42 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 580
67. fejezet: Krisztus feltámadt a halálból, Jn20:1-10 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 590
3
68. fejezet: Krisztus megjelenik az Övéinek, Jn20:11-23 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 598
69. fejezet: Krisztus és Tamás, Jn20:24-31 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 610
70. fejezet: Krisztus a Tibériás tengernél, Jn21:1-14 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 618
71. fejezet: Krisztus és Péter, Jn21:15-25 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 626
72. fejezet: Befejezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 635
4
1. fejezet: Bevezetés
Célunk az, hogy ebben az előadássorozatban versről versre haladó elemzését adjuk
(Deo volente) a negyedik evangéliumnak. Mielőtt azonban rátérnénk az 1. fejezet nyitó
verseire, egészében lesz szükséges megvizsgálni János evangéliumát avégett, hogy
megkíséreljük feltárni célját, központi témáját, valamint a másik három evangéliummal való
viszonyát. Nem fogjuk az olvasó idejét arra vesztegetni, hogy elemzésekbe bocsátkozzunk: ki
írta ezt az evangéliumot, vajon János írta-e, s mi a megírásának valószínű dátuma. Ezek
akadémiai vizsgálatok tárgyát képezhetik, de nem szolgáltatnak táplálékot a léleknek, s nem
nyújtanak semmiféle segítséget a Biblia eme részének megértéséhez, márpedig ez az a két fő
dolog, amit szeretnénk elérni. Célunk, hogy oly módon nyissuk meg a Szentírást, hogy az
olvasó képes legyen elmélyülni annak jelentésében, amit Isten jegyzett fel a mi oktatásunkra
az Ő szent Ígéjének eme részében, s hogy tanítsuk azokat, akik a hit háznépének tagjai.
A négy evangélium a Megváltó földi életével foglalkozik, de mindegyik teljesen más
szemszögből mutatja Őt be. Máté Dávid Fiaként, Izrael trónja Örököseként, a zsidók
Királyaként festi le, az ő evangéliumában minden ehhez a központi témához viszonyul.
Márknál Krisztust Jehova Szolgájaként, Isten tökéletes Munkásaként látjuk, s ebben a
második evangéliumban minden az Ő szolgálatának jellemzőit és a módszereket, amikkel
szolgált, hozza elő. Lukács a Megváltó emberi mivoltával foglalkozik, s tökéletes Emberként
mutatja Őt be, szembeállítván az emberek bűnös fiaival. A negyedik evangélium úgy láttatja
őt, mint a Földre jött mennyei Valakit, Isten örökkévaló Fiát, Aki testté lett és lakozott az
emberek között, s elejétől a végéig ez az egyedüli uralkodó igazság, amit szem előtt tart.
Mikor a negyedik evangéliumhoz fordulunk, teljesen más talajra kerülünk, mint
amilyenen az előző háromban haladtunk. Igaz, az időszak, amit lefed, ugyanaz, mint Máténál,
Márknál és Lukácsnál, egyes, az „szinoptikus” evangéliumokban szereplő események itt is
elénk kerülnek, s Ő, Aki a központi helyet foglalta el az első három evangélista történeteiben,
ugyanaz a Valaki, Akit János is kiemelkedővé tett. Emellett azonban minden teljesen új.
Ennek a negyedik evangéliumnak a nézőpontja emelkedettebb a többiénél, tartalma inkább
lelki viszonyokat, semmint emberi kötődéseket állít előtérbe, s magasabb dicsőség nyilvánul
meg a Megváltó páratlan Személyének érintésekor. Az első három evangéliumban Krisztust
emberi kapcsolatokban látjuk, de Jánosnál ez nem így van. Ennek a negyedik evangéliumnak
a célja annak megmutatása, hogy Aki a jászolban született, majd a kereszten halt meg,
nagyobb dicsőséggel bírt, mint a Király, hogy Aki megalázván magát a Szolga helyét foglalta
el, előzőleg „egyenlő volt Istennel”, hogy Aki az Emberfiává vált, az nem volt más, mint az
Atya egyszülött Fia és örökre az is marad.
A Biblia minden könyvének megvan a maga sajátos, kiemelkedő és uralkodó témája.
Pont amint az emberi test minden tagjának megvannak a maga funkciói, úgy van a Biblia
minden könyvének is speciális célja és küldetése. János evangéliumának témája a Megváltó
istensége. Krisztus isteni mivolta ebben a könyvben olyan teljességgel van bemutatva nekünk,
mint sehol máshol. Ebben a negyedik evangéliumban az Úr Jézus Istenfiúsága a kiemelkedő.
Ebben a könyvben van megmutatva, hogy Akit angyalok hirdettek a betlehemi pásztoroknak,
Aki 33 évig a Földön járt, Akit megfeszítettek a Golgotán, de győztesen előjött a sírból, majd
negyven nap múlva eltávozott ezekről a színhelyekről nem más, mint a Dicsőség Ura. Ennek
bizonysága bőséges, a bizonyítékok majdnem megszámlálhatatlanok, s az ezek felett való
elmélkedésnek imádatra kell meghajtania szíveinket „a nagy Isten és a megtartó Jézus
Krisztus” előtt (Tit2:13).
Itt van egy téma, ami méltó a legimádságosabb figyelmünkre. Ha a Szentlélek ilyen
rendkívüli gondossággal ügyelt az Úr emberiség-látta tökéletességeinek a megőrzésére,
például az angyal Máriának mondott szavaiban: „ami tőled születik, Szent”, „a bűn testéhez
5
hasonlatossá tétetett”, stb. – hasonlóképpen azt is látta a Szentírás Ihletője, hogy nincs
bizonytalanság a Megváltónk Istenfiúságának érintésében. Pont amint az Ószövetség prófétái
a tudtunkra adták, hogy az Eljövendő ember lesz, tökéletes ember, úgy adott a messiási jóslat
pontos információt arról is, hogy Neki többnek kell lenni, mintsem csak embernek. Ézsaiáson
át Isten előre jelezte: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az
ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság
atyjának, békesség fejedelmének!”. Mikeáson keresztül azt is kijelentette: „De te, Efratának
Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az
Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van”. Zakariáson át ezt mondta:
„Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a
Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok”. A zsoltároson keresztül ezt
jelentette be: „Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet
zsámolyul vetem a te lábaid alá”. Majd ismét, mikor a második eljövetelre tekint előre: „Én
fiam vagy te; én ma nemzettelek (vagy ’hoztalak elő’) téged”. A széleskörű hitehagyás eme
napjaiban nem lehet elég erősen, vagy túl gyakran hangsúlyozni, hogy az Úr Jézus nem más,
mint az áldott Szentháromság második Személye, egyképpen örökkévaló és egyenlő az
Atyával és a Szentlélekkel.
Összhangban a negyedik evangélium eme speciális témájával itt látjuk Krisztus isteni
dicsőségének teljes leleplezését. Itt látjuk Őt Istennel lakozni, mielőtt az idő elkezdődött volna
és mielőtt bármilyen teremtmény megteremtetett volna (Jn1:1-2). Itt nevezi Őt az Íge „az
Atya egyszülöttjének, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal” (v. ö. Jn1:14). Itt olvassuk,
hogy Keresztelő János ezt mondta Róla: „ez az Isten Fia” (Jn1:34). Itt olvassuk, hogy „ezt az
első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét” (Jn2:11). Itt szerepel,
hogy a Megváltó ezt mondta: „Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt”
(Jn2:19). Itt tanuljuk meg, hogy „ az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent”
(Jn3:35). Ebben az evangéliumban hallottuk, amint Krisztus ezt mondja: „Mert a mint az

Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít. Mert az
Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta, hogy mindenki úgy tisztelje a
Fiút, miként tisztelik az Atyát” (Jn5:21-23). Itt halljuk, amint kijelenti, hogy „Mielőtt
Ábrahám lett, én vagyok” (Jn8:58). Itt állította: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn10:30). „Itt
tesz bizonyságot róla, hogy „a ki engem látott, látta az Atyát” (Jn14:9).
Mielőtt hozzáfognánk János evangéliuma részletes tanulmányozásához, néhány szót
kell mondanunk a negyedik evangélium témájával kapcsolatosan. Azonnal világosnak kell
lennie, hogy ez nagyon különbözik a másik háromtól. Ott Krisztust az emberi kapcsolatokban
látjuk, valamint a földi emberekkel összeköttetésben, itt pedig isteni kapcsolatban, a mennyei
emberekkel összeköttetésben. Igaz, hogy a „Test” titka itt nem tárul fel – az csak abban
található meg, amit Pál apostol írt le a Szentlélek indíttatására – itt inkább a családias nézet
kerül előtérbe: Isten Fia együtt az Isten fiaival. Az is igaz, hogy a „mennyei elhívatás”, mint
olyan, sincs feltárva teljesen, mégis nyilvánvaló utalások történnek rá, amint azt a gondos
tanulmányozás megmutatja. Az első három evangéliumban Krisztust a zsidókhoz kapcsolódva
látjuk, amint a messiási királyságot hirdeti, de ez a hirdetés azonnal megszűnt, amint
bizonyossá vált, hogy a nemzet elutasította Őt. Itt azonban, János evangéliumában ez az
elvettetése a kezdetektől fogva tényként áll fenn, mert a legelső fejezetben olvassuk: „az övéi
közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt”. A korlátozások melyek sok minden, az első három
evangéliumban szereplő dolog vonatkozásában fennállnak, a János evangéliumában tehát nem
állnak fenn. Ismét mondjuk, hogy János evangéliumában a Megváltó Isten Fiaként van
bemutatva, s ebbéli minőségében csak a hívők ismerhetik. Ezen a síkon a zsidónak nincs
elsőbbsége. A Krisztus iránti zsidó igény pusztán testi (kiindulván abból a tényből, hogy
„Dávid fia” volt), míg a hívők Isten Fiához lelki egységgel viszonyulnak.
6
Mivel lehetnek olyan olvasóink, akiket befolyásoltak az ultra-diszpenzácionalista
tanítások, helyesnek tartjuk itt felhívni a figyelmet más dolgokra, melyek segítenek eme
negyedik evangélium valódi diszpenzácionalista jelentéseinek, valamint a témájának a
meghatározásában. Vannak, akik nem tesznek különbséget János evangéliuma és a
szinoptikus evangéliumok között, s akik ahhoz ragaszkodnak, hogy ez a negyedik evangélium
teljes mértékben zsidó, a korunk hívői számára csak nagyon halvány az alkalmazhatósága. Ez
azonban, meg vagyunk róla győződve, súlyos hiba. János evangéliuma a leveleihez hasonlóan
Isten családjára vonatkozik. Ennek bizonyítására megkérjük az olvasót, hogy gondosan
súlyozza az alábbi pontokat.
Először, a Jn1:11-13-ban ezt olvassuk: „Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be
őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a
kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak
indulatjából, hanem Istentől születtek”.
Ezekből a versekből három dolgot vehetünk észre. Először is, a zsidók, mint nemzet,
elutasították az Atya Küldöttjét, „nem fogadák be őt”. Másodszor, egy társaság „befogadta
Őt”, mindazok, „a kik az ő nevében hisznek”. Harmadszor, ezt a társaságot az Íge itt úgy írja
le, mint „Isten fiait”, akik „Istentől születtek”. Semmi sincs, ami bármi módon hasonlítana
erre a másik három evangéliumban. Csak itt, a negyedik evangéliumban van elénk tárva az
újjászületés igazsága. S az újjászületés által lépünk be Isten családjába. Így tehát, mivel Isten
családja túlnyúlik a zsidó hívőkön és felöleli az összes pogány hívőt is, nekünk is el kell
fogadnunk, hogy János evangéliuma nem korlátozható a tizenkét törzsből álló népre.
Másrészt, miután kijelenti, hogy az Íge testté lett és közöttünk lakozott, „és láttuk az ő
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét (ami dicsőséget senki más, csakis a hívők
látnak!), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal”, s miután összefoglalja Keresztelő János
Krisztus Személyéről tett bizonyságát, a Szentlélek az evangélistán keresztül így folytatja:
„És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért”. Bizonyos, hogy
egyedül ez a vers is meghatározza, hogy ki az, aki itt meg van szólítva. A zsidó nemzet soha
nem vett „az ő teljességéből” – ez csakis a hívőkről mondható el. A „mindnyájan” a 16.
versben nem más, mint „mindazok, akik” befogadták őt, nekik adott hatalmat arra, hogy
„Isten fiaivá” legyenek, amint ez a 12. versben szerepel.
Harmadszor, a János evangélium 10. fejezetében olvassuk a Megváltó alábbi szavait:
„Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, a miként
ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért” (14-15.
versek). Rögtön ezután így folytatta: „Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az
akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol
és egy pásztor” (16. vers). Kik voltak ezek a „más juhok”? Mielőtt ezt megválaszolhatnánk,
meg kell győződnünk róla, kik voltak a Krisztus által említett „juhok” a fejezet első tizenöt
versében. Azt illetően, hogy kik voltak, csak egyetlen válasz adható: nem Izrael nemzete, akik
„nem fogadák be őt”, nem, hanem az a kis csapat, akik „befogadák őt”, akik „az ő nevében
hisznek”. Krisztus azonban a hívők egy jövőbeni társaságáról beszél „más juhaim is vannak
nékem (Istenként szólva, „azokat, a melyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket”,
Rm4:17), azokat is elő kell hoznom”. Világos, hogy a „más juhok”, akik nem kerültek be a
nyájba abban az időben, mikor a Megváltó ezeket mondta, a pogányok közül való hívők, s
nekik együtt a zsidó hívőkkel kell alkotniuk „egy nyájat”, ami megegyezik egy családdal,
Isten családjával.
Negyedszer, a Jn11:49-52-ben ezt olvassuk: „Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap
vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok. Meg sem gondoljátok, hogy
jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen. Ezt pedig
nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda,
hogy Jézus meg fog halni a népért; És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek
7
elszéledt gyermekeit egybegyűjtse”. Ez egy figyelemre méltó prófécia volt, s sokkal többet
foglalt magába, mint amit Kajafás felfogott. Megismertette a Megváltó halálának isteni célját
és feltárta, mi lesz a nagy áldozat végkimenetele. A judaizmus határain messze túltekintett,
hatósugarába fogva a hívő bűnösöket a pogányok közül. „Isten elszéledt gyermekei” a
választottak voltak valamennyi nemzetből. Az, hogy itt „Isten gyermekeinek” nevezi őket az
Íge, noha még „elszéledve” látjuk őket, megadja nekünk a „más juhaim is vannak nékem”
kifejezéssel párhuzamos isteni nézőpontot. Ám amire szeretnénk speciális figyelmet felhívni,
az a kijelentés hogy ezeket a hívőket a pogányok közül „egybegyűjteni” készül. Nem egy
„testületbe” (mert amint korábban mondtuk, a testület nem kerül bele János írásainak
témájába), hanem egy családba, Isten családjába.
Ötödször, a Jn14:2-3-ban olvassuk, mit mond Krisztus a tanítványainak: „Az én

Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek.
Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek,
ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek”. S hogy
ez mennyire különbözik mindattól, amit az első három evangéliumban találunk, azt aligha kell
kimutatni. Bennük az utalás mindig az „Emberfiára” történik, itt azonban konkrétan a szentek
mennybe ragadtatásáról olvasunk, azaz oda, ahol most Krisztus van. S ez egyértelműen nem
korlátozható kizárólag csak a zsidó hívőkre.
Hatodszor, anélkül, hogy ezt a dolgot bármilyen mértékben tovább feszegetnénk, meg
kell említeni, hogy a viszony, amit a Szentlélek a hívők számára tart fenn ebben az
evangéliumban, teljességgel más, mint amit a másik háromban láttunk. Csak itt olvasunk „a
Lélektől való születésről” (Jn3:5). Csak itt nevezi Őt az Íge „Vigasztalónak”, vagy
Szószólónak, és csak itt olvassuk Róla, hogy a hívőkkel marad „mindörökké” (Jn14:16).
Hetedszer, Krisztus főpapi imája, amit a Jn17-ben olvashatunk, s ami sehol máshol
nem szerepel az evangéliumokban, világosan megmutatja, hogy több, mint csak a zsidó hívők
vannak itt számításba véve, s bizonyítja ennek az evangéliumnak a szélesebb hatósugarát. Itt
olvassuk a Megváltó eme szavait: „Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te
Fiad is dicsőítsen téged; A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon
mindennek, a mit néki adtál”. Ez a „minden, a mit néki adtál” felöleli Isten egész családját.
Majd a 20. versben ezt mondja az Úr Jézus: „De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem
azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem”. Ez az „ő érettök” nyilvánvalóan a
zsidó hívőkre utal, míg az „azokért is” előre tekint a pogány hívőkre. Végül, az Ő szavai a 22.
versben: „És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a
miképen mi egy vagyunk”, világosan megmutatják, hogy Isten egész családját a szeme előtt
tartotta.
A fejezet lezárásaképpen fel szeretnénk készíteni az olvasót a sorozat következő
darabjára. A következő fejezetben belekezdünk (Deo volente) a nyitó fejezet első részébe, s
komolyan azt szeretnénk, hogy olvasóink közül sokan ezeket a verseket az imádságos
tanulmányozás és elmélkedés tárgyává tegyék. A bibliatanító, aki a szorgalmas
tanulmányozás helyettesítőjévé válik azok számára, akik hallgatják, nem segítség, hanem
akadály. A tanár feladata az, hogy az embereket a Biblia kutatására ösztönözze önmaguk
számára, serkentvén érdeklődésüket a Szent Íge iránt, s tanítván őket arra, hogy ennek
miképpen lássanak neki. Ezt a végcélt szem előtt tartva az a szándékunk, hogy minden egyes
fejezet végén elkészítsünk egy, a következő fejezetre vonatkozó kérdéssorozatot, hogy az
olvasó saját maga tanulmányozhassa. Következzék hét kérdés arról a szakaszról, amit a
következő fejezetben fogunk tárgyalni, s őszintén arra buzdítjuk az olvasót, hogy
tanulmányozza a János evangélium első fejezetének első 13 versét, azokra a pontokra
összpontosítva, melyeket a kérdésekben fogalmaztunk meg.
1. Miféle „kezdetről” van szó a Jn1:1-ben?
8
2. Miképpen tudnék jobb, mélyebb, teljesebb ismereteket szerezni Magáról Istenről? A
természet tanulmányozásával? Imádkozva? A Szentírás tanulmányozásával? Vagy – hogyan?
3. Miért van itt az Úr Jézus „Ígének” nevezve? Mi a pontos értelme és jelentősége
ennek a titulusnak?
4. Mi a Jn1:4 jelentése: „az élet vala az emberek világossága”?
5. A tény, hogy a Megváltót a Jn1:7 „világosságnak” nevezi, mit tanít nekünk?
6. Mit tanít a Jn1:12 arról, hogy mit kell tennie a bűnösnek ahhoz, hogy üdvözüljön?
7. Mi a pontos jelentése a Jn1:13 minden egyes mondatának?
Imádkozzunk és elmélkedjünk a kérdések mindegyikén, de mindenekelőtt „kutassuk
az Írásokat”, hogy megtaláljuk Isten válaszait. A válaszokat ezekre a kérdésekre megtaláljuk
majd a következő fejezetben, a Jn1:1-13 magyarázata során.
9
2. fejezet: Krisztus, az örök Íge. Jn1:1-13
Az előző fejezetben kimondtuk: „A Biblia minden könyvének megvan a maga sajátos,
kiemelkedő és uralkodó témája. Pont amint az emberi test minden tagjának megvannak a
maga funkciói, úgy van a Biblia minden könyvének is speciális célja és küldetése. János
evangéliumának témája a Megváltó istensége. Krisztus isteni mivolta ebben a könyvben olyan
teljességgel van bemutatva nekünk, mint sehol máshol. Ebben a negyedik evangéliumban az
Úr Jézus Istenfiúsága a kiemelkedő. Ebben a könyvben van megmutatva, hogy Akit angyalok
hirdettek a betlehemi pásztoroknak, Aki 33 évig a Földön járt, Akit megfeszítettek a
Golgotán, de győztesen előjött a sírból, majd negyven nap múlva eltávozott ezekről a
színhelyekről nem más, mint a Dicsőség Ura. Ennek bizonysága bőséges, a bizonyítékok
majdnem megszámlálhatatlanok, s az ezek felett való elmélkedésnek imádatra kell
meghajtania szíveinket „a nagy Isten és a megtartó Jézus Krisztus” előtt (Tit2:13).”
Hogy János evangéliuma valóban a Megváltó istenségét mutatja be, az azonnal
nyilvánvaló az első fejezet nyitó szavaiból. A Szentlélek, mondhatni a bejárat elé tette a
kulcsot, mert a negyedik evangélium bevezető versei az Úr Jézust az Ő isteni kapcsolataiban
mutatják be és leleplezik lényegi dicsőségit. Mielőtt nekilátnánk e mély értelmű szakasz
elemzésének, először a tartalmát vesszük górcső alá. A Jn1 első 13 versében az alábbiak
vannak bemutatva:
1. Krisztus viszonya az idővel – „Kezdetben”, tehát örökkévaló, Jn1:1.
2. Krisztus viszonya az Istenséggel – „Istennel”, tehát Ő egy a Szentháromságból,
Jn1:1.
3. Krisztus viszonya a Szentháromsággal – „Isten vala az Íge” – a Kijelentő, Jn1:1.
4. Krisztus viszonya a világegyetemmel – „Minden ő általa lett” – a Teremtő, Jn1:3.
5. Krisztus viszonya az emberekkel – Ő az ő „világosságuk”, Jn1:4-5.
6. Keresztelő János és Krisztus viszonya – Az Ő istenségének „tanúbizonysága”,
Jn1:6-9.
7. A fogadtatás, ami Krisztust itt várta: Jn1:10-13.
(a) „A világ nem ismerte meg őt”, Jn1:10.
(b) „Az övéi (Izrael) nem fogadák be őt”, Jn1:11.
(c) Az Istentől születettek társasága „befogadák őt”, Jn1:12-13.
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben
az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett” (Jn1:1-3).
Mennyire különbözik ez a többi evangélium nyitó verseitől! János azzal nyit, hogy Krisztus
azonnal nem az Emberfiának, nem is Dávid fiának, hanem Isten Fiának mutatja be. János
visszavisz minket a kezdethez, s megmutatja, hogy az Úr Jézusnak nem volt kezdete. János
túllép a teremtésen és megmutatja, hogy Maga a Megváltó volt a Teremtő. Ezekben a
versekben minden mondat méltó a leggondosabb és imádságosabb figyelmünkre.
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.” Itt belépünk
egy, a véges elmét meghaladó birodalomba, ahol a spekuláció szentségtörő. A „kezdetben”
valami olyasmi, amit képtelenek vagyunk felfogni: ez az egyike az ihlet ama számtalan
suhintásának, ami meghaladja az emberi gondolkodás szintjét. „Kezdetben vala az Íge”, s mi
egyformán képtelenek vagyunk e szavak végső jelentésének megragadására. Az „Íge”
kifejezés: szavakkal tagoljuk a beszédünket. Isten Ígéje tehát az Önmagát hangosan kifejező
Istenség. De mégis, mikor ezt kimondtuk, mennyi mindent hagytunk kimondatlanul! „és az
Íge vala az Istennél”, s ez megmutatja az Ő önálló személyiségét, valamint a többi Személlyel
való viszonyát az áldott Szentháromságon belül. De mily szomorúan képtelenek vagyunk
azok felett a kapcsolatok felett elmélkedni, amelyek az Istenség egyes Személyei között
fennállnak! „És Isten vala az Íge.” Krisztus nemcsak Isten Kijelentője volt, de Ő mindig is
10