Államigazgatás a gyarmati és a független Indiában PDF
Preview Államigazgatás a gyarmati és a független Indiában
GÁTHY VERA ÁLLAMIGAZGATÁS A GYARMATI ÉS A FÜGGETLEN INDIÁBAN (Körösi Csorna Kiskönyvtár 19.) A három tanulmányt tartalmazó kis kötet magyar nyelven első ízben fog lalkozik a szubkontinensnyi India tör ténetének és jelenének egy szeletével, a közigazgatással. A szerző áttekinti a történeti előzményeket, és különö sen nagy figyelmet szentel a brit gyar mati kormányzati apparátus kiépü lésének. Sokoldalúan mutatja be az évszázados kísérletet, melynek során egy kereskedő társaság főhivatású kormányzó szervezetté alakult. Az új, függetlenné vált India a sza badság első pillanataiban még nem rombolhatta le ezt az egyre mere vebbé és nehézkesebbé váló struktú rát, hanem kénytelen volt a korszerű sítés, a gazdasági és társadalmi mo dernizáció összetett, addig soha nem próbált feladatait ezzel az öröklött szervezettel megvalósítani. Ennek a folyamatnak máig ható jellegzetessé geit, valamint'a több mint félmillió falut rendszerbe foglaló pancsájatok megszervezését elemzi a másik két tanulmány. AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST Államigazgatás a gyarmati és a független Indiában Kőrösi Csorna Kiskönyvtár 19 . Szerkeszti: Tőkei Ferenc és Ecsedy Ildikó Gáthy Vera Államigazgatás a gyarmati és a független Indiában Akadémiai Kiadó, Budapest 1985 ISBN 963 05 3907 1 © Akadémiai Kiadó, Budapest 1985 • Gáthy Vera Printed in Hungary Előszó Az állam minden társadalom életében igen jelentős szerepet játszik, funkcióival, formáival, fejlődésével, elméleti problé máival évezredek óta könyvtárnyi irodalom foglalkozik. Az indiai állam múltjáról és jelenéről szóló néhány tanulmány célja az volt, hogy megismertesse az olvasót az indiai politikai rendszer egyik lényeges részével, annak bizonyos elemeivel. Napjainkban azonban az államproblematika új elemmel gaz dagodott. Azzal a kérdéscsoporttal, hogy milyen a gyarmati sorból felszabadult társadalmak állama, mennyire képes meg felelni a társadalom átalakításából, a gazdasági fejlesztésből fa kadó feladatoknak. E nagyon is aktuális probléma megközelí tése aligha nélkülözheti a történetiséget, annak ismeretét, hogy az állam milyen viszonyba kerül a volt gyarmati társadalmak legjellemzőbb népességével, a falvak lakosságával, és kik azok az emberek, akik a kormányzati feladatokat ellátják. E kérdé sekre a választ, még pontosabban a megértéshez vezető utat India példájának segítségével keressük. A szubkontinensnyi India évezredes kulturális tradíciójával, nagy szívósságot tanúsító társadalmi berendezkedésével bizo nyos értelemben túlságosan is jó példa, hiszen dimenzióival, viszonylagos fejlettségével, monopolista jegyek által meghatá rozott kapitalista típusú gazdaságával számos gyarmati sorból felszabadult ország előtt jár, ugyanakkor a korszerű nagyipari 5 technológia mellett párhuzamosan tovább él a faekés földmű velés, az elszigetelt törzsek gyűjtögető életmódja. India volt mégis a legtovább angol gyarmati uralom alatt, az onnan rab- lott kincs döntően befolyásolta az angliai ipari forradalom ki bontakozását, és maguk az angolok is modellnek tekintették gyarmati uralmi módszereik kialakításánál. Az indiai viszonyok és a gyarmati uralom vizsgálata egyebek között arra is alkal mas, hogy leszűrjük belőle az angol gyarmati uralom főbb jel lemvonásait általában. Első tanulmányunkban az indiai brit ter jeszkedéssel, a gyarmati kormányzat kiépülésével, intézményei vel foglalkozunk, és bemutatjuk e gyarmati struktúra tovább élését a független Indiában, melynek politikai vezetése ezt az örökséget nem zúzta szét, mert osztályérdekeinek alapvetően megfelelt, de igyekezett alkalmassá tenni a nemzetállam új fel adatainak ellátására. Az átalakításhoz a reformok eszközét alkal mazza inkább kevesebb, mint több sikerrel. A gyakorlat azon ban azt bizonyítja, hogy e gyarmati struktúra részleges refor mok sora után (de egy igen lényeges változtatás bevezetésével, nevezetesen azzal, hogy a közigazgatást alárendelték a válasz tott hatalmi szerveknek) képes 1947 óta biztosítani a független India politikai rendszerének és államának kontinuitását, illetve egy igen jelentős gazdasági-társadalmi átalakulás útját egyen getni. Második tanulmányunk igyekszik nyomon követni az indiai közigazgatási struktúra hiányzó elemének megteremtését. A gyarmati uralom a falvakban csak az adójövedelem forrását látta, ezért centralizációs törekvései közepette nem tartotta szükségesnek a falvak integrációját, hiszen modernizációs poli tikáját az 1857—58-as katonai felkelés után jórészt feladta, az adójövedelmet pedig a részben általa életre hívott földbirtokos osztály biztosította. A független India politikai vezetése felis merte, hogy a korszerű ipar megteremtésével egy időben első rendű feladata a falvak társadalmi-gazdasági felemelése, átala 6 kítása, demokratizálása. E célt szolgálta a pancsájat szervezet kiépítése, amihez egy régi indiai falusi institúció kereteit, for máját használták fel. Harmadik tanulmányunk arra kíván fényt deríteni, hogy a hatalmas indiai közigazgatás milliós tömegei milyen társadalmi rétegeket képviselnek, milyen eszmék hordozói, mennyiben él tudatukban tovább az indiai tradíció, és mennyiben fogadják el a demokratizálás, a korszerűsítés politikai célkitűzéseit. Amikor ezeket a kérdéseket vizsgáljuk, szükséges felhívni a figyelmet az európai gyarmatosítás előtti társadalom legfőbb jellegzetességére és arra, hogy ebből mit és mennyire tudato san őrzött meg a brit gyarmati uralom. Legfőbb jellegzetessé gének azt tartjuk, amit Marx röviden így fogalmazott meg: „Azok az ősrégi, kicsiny indiai közösségek ... a föld közös ségi birtoklásán, a földművelés és a kézművesség közvetlen egyesülésén és a munka bizonyos szilárd megosztásán nyugsza nak ... A termékek fő tömegét a község közvetlen saját szükségletére termelik, nem mint árut; maga a termelés ezért független a munkának az indiai társadalom egészében árucsere által közvetített munkamegosztásától . . . Ezeknek az önma gukkal beérő közösségeknek — amelyek magukat állandóan ugyanabban a formában termelik újra és amelyek, ha véletle nül szétrombolják őket, ugyanazon a helyen, ugyanazon néven megint felépülnek — az egyszerű termelő organizmusa szol gáltatja a kulcsot az ázsiai társadalmak ama változhatatlansá- gának titkához, amellyel oly feltűnő ellentétben áll az ázsiai államok folytonos felbomlása, újjáalakulása és az uralkodók szüntelen váltakozása. A társadalom gazdasági elemeinek szer kezetét nem érintik a politikai felhőrégió viharai.” (Marx, K.: A tőke. MÉM 23. kötet, Budapest 1967, 335—336. o.) Ha az indiai brit uralom százkilencven esztendejének törté netét áttekintjük, annak legfontosabb folyamata egy idegen társadalom viszonyainak, institúcióinak megjelenése és beha 7 tolása a nagy stabilitást mutató indiai társadalomba. Egy olyan exogén hatás, melynek eredménye a termelésben a többletter melés fokozódása, az árutermelés lassú terjedése, amely a füg getlenség kivívása után nagy lendületet vett. A gyarmatosító Anglia mint a tőkés termelési mód hosszú ideig vezető hatalma ennek megfelelően tőkés termelési viszonyokat fejlesztett ki Indiában, de sem gazdasági, sem politikai érdekei nem fűződ tek az indiai gazdaság és társadalom gyökeres átalakításához. Feltételezhetően erre nem is volt lehetősége még a westerni- záció legdinamikusabb időszakában sem. A 19. század végére kialakult tehát a gyarmati kapitalizmus, a tradicionális és a kapitalista termelési viszonyok sajátos együttese, amely legké sőbb és a legkevésbé egyenletesen, általánosan az agrárviszo nyok bomlását indította el. Valójában az árutermelés általánossá válásáról az indiai falu ban még ma is csak igen nagy regionális különbségekkel és sokféle megszorítással beszélhetünk. A brit gyarmati uralom 190 éve volt az az időszak, amikor a tradicionális indiai társa dalom a nyugati eszmék, gazdasági és politikai viszonyok tar tós hatása alatt állt. Ekkor teremtette meg a gyarmati kormány zat a westernizáció intézményeit a viszonylag egységes jog rendszer kialakításával, a széles körű kodifikációs tevékenység gel, az angol nyelvű és tartalmú oktatás bevezetésével, a hier archikus társadalmi szemlélet helyében a polgári demokrácia eszméinek meghonosításával. A westernizáció (az angol nyelv használatának terjedése, egyes szavak átvétele, az angol típusú bíróságok elfogadása, az európai ízlés elemeinek, az életmód egyes formáinak átvétele, az ízlés módosulásai, új szokások, főként a városokban a társadalmi érintkezés új formáinak kia lakulása) egyre nagyobb területeken terjedt el és nyert polgár jogot a hagyományos indiai életforma keretei között vagy egyes elemeinek rovására. A gyarmati uralom végére Indiában megszilárdult a társadalmi-gazdasági viszonyok részben tradicio 8
The list of books you might like
