A szanszkrit irodalom története PDF
Preview A szanszkrit irodalom története
IliPIISlll WBNBSmmmmí ■, 'MR . a f nmm :••>- .. - ,. - ■ .-• - ■' ■ ; • ' .- Í-VJ-V-- 'Av : V . • y. ,s£ .'•ö:;'' .' ■; • - V ' ... •• ••' : • 'Vv,v íYí^ i’YVY AY ^ i....." • ';• ::W:fv-;' .'.'.-V,.-Y V, Y -yr.j ~ f|Égy!^ V'-:; ■ Y^AY^YíY',- • ' ... ■«i-T f; " . -Y 'Y.;|..r f is m„m. mm m. ' • - *■»**■ -s <• - t ;<■■ -mmi mmmmmmmsm;;.-í .-- pf«Y§»YM«Y , ... r*3&&Z '*Jh §|Jtó2®gPH|Rp B ; Éfll mmé í £ :VCN ||piis»&í|||i:-r i£>y- .yy. -y-y■• >•>•••:••- Y' Yy'Yy- YY:-" ' Y SPp,.v í "'. wís A SZANSZKRIT IRODALOM TÖRTÉNETE ÍRTA SCHMIDTJÓZSEF I i. ! BUDAPEST AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA 11328. - Budapest, az Atlicnneuni r.-t. könyvnyomdája. — = i —- ELŐSZÓ. E munka a szanszkrit vagy ó-ind irodalom nak tudományos színvonalú, de elsősorban népszerű ismertetése akar lenni, de mint ilyen is hézagpótló mű igényével lép fel, mert az egyetlen hasonló tárgyú magyarnyelvű munka, amely két évtized előtt (1903> megjelent, kellő filológiai szakképzettség nélkül készült, külön ben is rég elavult. A szerző az irodalomtörténeti jelenségeket művelődéstörténeti háttérben tüntette fel, mert ennek ismerete nélkül amazok nem érthetők s nem értékelhetők. Csak olyan szövegekkel és szöveg-kategóriákkal foglalkozott behatób ban, amelyek irodalom- vagy művelődéstörté neti szempontból fontosak vagy érdekesek, tudatosan tartózkodott a filológiai aprólékos kodástól s mindazt, ami csak a szakember érdeklődésére tarthat gényt, csak éppen hogy érintette vagy egészen mellőzte — , részben már helyszűke miatt is, de elsősorban azért, j* 4 mert meg van róla győződve, hogy a szakszerű ind irodalomtörténetnek nálunk még nem érke zett el az ideje. A szakirodalmat természetesen felhasználta s a tudományos szempontot sehol sem veszítette el szeme elől, de tőle telhetőleg óvakodott a tisztán szakszerű tárgyalástól s a teljesen magyaros ortográfiától kezdve végig nagy engedményeket tett a népszerűség szem pontjának, mert fő célja az volt, hogy a szansz- krit irodalmat a művelt nagyközönség szá mára tegye hozzáférhetővé s lehetőleg élvez hető olvasmányt nyújtson. Budapesten, 1923 március havában. Schmidt József. BEVEZETÉS. (Az ind és európai nyelvek és kultúrák ősi összefüg gése. — Az árják bevándorlása Indiába és keveredése az őslakókkal s ennek következményei. — Az ind irodalom általános jellege, jelentősége, hagyományo zása, nyelve, fő szakai és kronológiája.) A szanszkril vagy ó-ind irodalom terebélyes fája vagy negyedfélezer éves kultúra talajából nőtt ki. Ez a kultúra teljesen eredeti — oly idegenszerű, mint az ind flóra és fauna, egészen más, mint az antik, általában nyugati civili záció, s mindamellett mégis ősrégi összefüggés ben áll vele. Ezt az összehasonlító nyelvtudo mány minden megkívánható világossággal iga zolja. Az ind nyelvek a hozzájuk igen közel álló iráni (perzsa) nyelvekkel együtt az ú. n. indo-európai vagy indo-germán nyelvcsalád tag jai s rokonságban vannak az európai nyelvek túlnyomó többségével, a görög, latin (román), kelta, germán, szláv és más nyelvekkel, — ami annyit jelent, hogy a? indek és perzsák elődei, az »árják«, valamint a görög, római (román), kelta, germán, szláv és más népek elődei vala mikor egy nyelvet beszéltek s tehát megértet ték egymást. A nyelvrokonság e ténye persze nem bizonyítja az indo-európai nyelvű népek 6 etnikai összetartozását, azaz vérrokonságát, — indo-germán race csak némely német »arisch- christlich« fantaszták agyában létezik, — de igenis bizonyítja a hajdani nyelvi egységet, ez pedig az ősi kult rálls közösséget, s a kettő együtt egy egységes nyelvű és kultúrájú indo európai ősnép lé ezését. Hogy hol és mikor élt ez az ősnép, azt nem lehet tudni, de annyit meglehető* biztossággal állíthatunk, hogy a Kr. előtti 4. vagy 3. évezred folyamán indo európai nyelvű néptörzsek tanyáztak Közép- Európában az Atlanti-óceántól a szibériai step- pékig. Innen vándorolhattak be az árják, az indek és perzsák elődei, az ráni fensíkra, ahol egy ideig még együtt maradtak. Az árják egy része idővel megint vándorútra kelt s Kr. e. 3000 vagy 2000 körül a Hindukus hágóin le ereszkedett India északnyugati szögletébe, a mai Pendsábba, ahonnan aztán egy idő múlva kelet, majd dél felé kezdett terjeszkedni. A bevándorlás óta az indo-árják jóformán teljesen el voltak vágva a nyugati világtól, mert az előindiai félszigetet a Himálaja gigászi barriére-je csaknem egészen elszigeteli a kon tinenstől, s lassanként egészen átalakultak, mert az Indus és a Ganges lapályain s a Dckhan fensíkján a tropikus éghajlat alatt egészen új világ, új élet kezdődik, egészen megváltoznak a létfeltételek. Ameddig az árják az iráni fe n- síkon tanyáztak, a szüntelen harc a pusztai hordákkal és a kemény munka megtartotta régi erejüket, a Hindukus mögött azonban a hódítások lezajlása után nem kellett többé har colni s dolgozni sem, mert legelő és szántóföld 7 bőviben volt, épúgy rabszolga-kéz is a munka elvégzésére, amely a klíma miatt úgyis ter hessé vált. Ily körülmények között csakhamar kifejlődött a hajlandóság a pihenésre, az élet javainak élvezésére, a passzív és energia nél küli életre, s bekövetkezett a testi és lelki erők elernyedése. Még végzetesebb volt a vérkevere dés. India középső és déli részeiben még ma is óriási területeket tartanak megszállva s a körül belül 300 millió főnyi lakosságnak mintegy ötödrészét teszik a benszülött mundák és drávidák többé-kevésbé feketebőrű, ala- csony termetű, tömpeorrú, primitív művelt ségű, részben félvad törzsek és népek, való színűleg Ausztrália és Melanézia negroid népei nek vérrokonai. E benszülöttek elődei azok a »feketebőrű«, »orratlan«, »istentelen« emberek, illetőleg »nem-emberek« (a-mánusa), akiket a bevándorló árják isteneik segítségével igájukba hajtottak. De aztán a győzőket hajtotta igá jába az a természeti törvény, hogy magasabb- rendü népfaj alsóbbrendű race közepette nem sokáig tarthatja meg tisztaságát: a magas termetű, izmos, fehérbőrű árja lassank nt el tűnt s a mai alacsony termetű, gyönge, többé- kevésbé sötétszínű hindu váltotta fel. A fekete vérrel keveredés fiziológiai tekintetben kétség kívül javára vált az árjának, mert elősegí tette akklimatizálódását, de pszichikai tekin tetben végzetessé lett reá nézve: gazdag fantáziája elveszítette a józan energia ellen súlyát, nagy szellemi tehetsége s előkelő gon dolkozása féktelen, zavaros, alantas ösztönök kel párosult. 8 Az ilymódon kialakult hindu szellem bélyegét az egész indiai kultúra magán viseli, természetesen az irodalom is : a fantázia szár II nyalása, az eszmék eredetisége, mélysége és i gazdagsága, a szépség, báj és gyöngédség épúgy megvan benne, mint a formaérzék fogyatékossága, a szertelenség, mesterkéltség és keresettség, az émelygős érzelgősség, a lélek ölő rendszerezés és a szőrszálhasogató pedan téria. Van eposz, amelynek kereteit szinte szét- repesztik a roppant számú és terjedelmű epi zódok — egészen önálló eposzok, vaskos köte tekre rúgó vallásbölcseleti és jogi tanköltemé nyek. A költők a legkörmönfontabb poétika sámfájára húzzák s finomnál-finomabb célzá sok, szellemeskedések, kétértelműségek orna mentikájával sallangozzák föl alkotásaikat. A tudósok rendszerbe foglalják s tankönyvek ben tárgyalják nem csupán a számtant, mér- tant, nyelvtant, hanem a táncot, jóslást, varázs lást, sőt a betörést és a szerelmet is. Kommen tárokhoz kommentárokat készítenek, sőt oly kor maguk a szerzők is min;járt kommentár kíséretében teszik közzé tulajdon müveiket. — A tudomány és a szépirodalom határai össze folynak. Ami nekünk mesekönyv, az az indek- nek a politika és életbölcseség tankönyve, a történetírás viszont az epikai költészet egy faja, amellyel poéták foglalkoznak. Egy eposz a grammatika szabályainak illusztrálására ké szült. — A költői és prózai formák között sincsen voltaképpeni különbség : minden tárgy versben és prózában egyaránt kezelhető, a szakirodalom formája is túlnyomóan vers, • .
The list of books you might like
