A Romanovok utolsó napjai PDF
Preview A Romanovok utolsó napjai
A Romanovok utolsó napjai I összesen A Romanov nővérek Helen Rappaport Helikon (2019) Címke: Történelem, Oroszország, Romanov-ház Történelemttt Oroszországttt Romanov-házttt 1918. július 4-én új parancsnokot neveztek ki a szigorúan őrzött, jekatyerinburgi Ipatyjev-ház élére. Jakov Jurovszkijnak hívták, s az ő feladata volt, hogy végleg megoldja a cári család kérdését, amely egyre több gondot okozott a bolsevik vezetésnek. Tizenhárom nappal később Jurovszkij parancsára, de minden bizonnyal Moszkvából – Lenintől és Szverdlovtól – érkező utasításra egy alagsori szobában kivégezték II. Miklós volt cárt, a feleségét, Alekszandra Fjodorovnát, négy lányukat, a trónörökös Alekszejt és a még velük lévő szolgáikat. A történetet már sokan megírták, Rappaport könyve mégis különleges. Soha senki nem tárta fel még ilyen meggyőzően az uráli bolsevikok és a moszkvai vezetés kapcsolatát – miután a hivatalos orosz történetírás ma is azt tartja, hogy a gyilkosságra sem Lenin, sem bárki az új szovjet-kommunista kormány vezetői közül nem adott utasítást, és főleg nem a cárné, a lányok, a kiskorú Alekszej és a szolgák megölésére. Soha senki nem írta meg ilyen percnyi pontossággal a kivégzés minden hátborzongató részletét – felkutatva minden létező beszámolót az utolsó órákról. És soha senki nem ábrázolta még ennyire árnyaltan az utolsó orosz cárnak, feleségének, lányainak és beteg fiának személyiségét – minden hibájukkal, de ugyanakkor azzal a méltósággal együtt, ahogy sorsukat viselték. Rappaport könyve a precíz, de egyben érzelmekkel telített történetírás remekműve HELEN RAPPAPORT A ROMANOVOK UTOLSÓ NAPJAI A jekatyerinburgi tragédia Lányaimnak: Daninak és Lucynek „Ne feledd, mi az isteni az orosz lélekben – a beletörődés.” Joseph Conrad: Under Western Eyes (Nyugati szemmel), 1911 Köszönetnyilvánítások Az Urál hegység igen messze van az otthonomtól – vagy legalábbis úgy tűnt, amikor 2006 októberében hozzáfogtam ehhez a vállalkozáshoz. Tudtam, hogy képtelen volnék megírni a Romanovok történetét Jekatyerinburgban anélkül, hogy látnám a várost, ahol minden megtörtént. Aggodalmaim ellenére a látogatás csodálatos és emlékezetes élménynek bizonyult. Az egyik felejthetetlen pillanat az volt, amikor az egész éjszakás virrasztáskor ott álltam a sok ezer hívő között a Vér Templomában július 16–17. éjszakáján, hogy megemlékezzünk a Romanovok meggyilkolásáról. Itt végre elkapott a történet ereje és annak folyamatos hatása az orosz történelemre és kultúrára, egyúttal arra is ráébredtem, miért volt és marad mindig Oroszország, annak történelme és népe életem emésztő szenvedélye. Jekatyerinburgi látogatásom során számos emberrel találkoztam, akiknek kedvessége nélkül ez az egész csak egy magányos kutatóút lett volna. Elsőként és mindenekelőtt Aleksz Kilin, az Uráli Állami Egyetem történelmi fakultásáról bizonyult végtelenül jó társnak és vezetőnek, miközben július forró napjaiban Jekatyerinburg utcáit róttuk északról délre és keletről nyugatra. Mélyen hálás vagyon neki a rám szánt idejéért, energiájáért és élénk értekezéseiért a városról, éppúgy, mint azért, hogy nem beszélt angolul, így keményen össze kellett szednem orosztudásomat. Valentyina Lapina a Belinszkij Könyvtár Brit Tanácsának hivatalából a legelső naptól fogva nagyon kedves és szívélyes volt hozzám: felajánlotta, hogy használhatom az internetet és az emailt, számos csésze teával traktált, mellé csodálatos házi lekvárjával, de még a Baltis-tó partján fekvő családi dácsájukba is meghívott. Valerij Gafurov nem sajnálta az időt, hogy találkozzék és beszélgessen velem, és autón körbevigyen a városban. Kedvesen azt is elintézte, hogy találkozzam Alekszejev és Plotnyikov professzorokkal. Venyjamin Alekszejev professzor az Orosz Tudományos Akadémia Uráli Tagozatának alelnökeként igen szoros programja mellett is szakított időt arra, hogy elbeszélgessen velem a Romanov- gyilkosságokról folytatott hosszas kutatásairól. Irina Bedrina az Uráli Állami Jogi Akadémiáról elkísért Jekatyerinburgban Ivan Plotnyikov professzorhoz (akinek kiemelkedő hozzájárulásáról a Romanov- kutatásokhoz a forrásokról írott jegyzetekben emlékezem meg). Gyenge egészsége dacára Plotnyikov professzor nagylelkűen időt szentelt arra, hogy elbeszélgessen velem számos nagyszerű elméletéről. Konsztantyin Briljakov a Jekatyerinburgi Idegenvezető Központtól megszervezte utazásomat Ganyina Jamába, Nagyezsda Szokolova idegenvezető társaságában, aki útközben orosz nyelven egyfolytában szóval tartott a Romanovokról szóló izgalmas történeteivel. Az oxfordi Szvetlana Galicina hercegnő jekatyerinburgi családi látogatása során volt szíves találkozni velem, hogy meséljen a városról. Köszönettel tartozom annak a számos hívőnek is, akikkel a jekatyerinburgi Vér Templomában és a Voznyeszenszkij- székesegyházban beszélgettem a Romanovokról és ortodox hitükről. Külön köszönet illeti Irina Csirkovát, a Voznyeszenszkij- székesegyház önkéntesét, aki hő orosz szívének jóságából megajándékozott Gleb Panfilov Romanovi – Vencenosznaja Szemja (A Romanovok – a koronás család, 2000) című filmjének becses példányával, amelyet sehol másutt nem sikerült megtalálnom. Gesztusa jellemző arra a melegségre és kedvességre, amellyel Jekatyerinburgban mindenütt találkoztam, egészen a Park Inn bájos fogadószemélyzetéig, amely oly örömtelivé tette tartózkodásomat, és oly nagyra értékelte orosztudásomat. Odahaza Angliában igen hálás vagyok Phil Tomasellinek, aki Kew- ban kiváló szakértője a korszak brit titkosszolgálati és orosz viszonylatú külügy- és háborús minisztériumi jelentéseinek. Phil segített előásni Sir Thomas Preston Jekatyerinburgból küldött nagyszerű beszámolóit és sok más értékes anyagot. Frank Swann kriminalisztikai szakértő egy igen hosszú ebéd folyamán elképesztő elemzésbe bonyolódott az alagsori gyilkosságok kriminalisztikai oldaláról. Peter Bull a Yorki Egyetemről élvezetes módon értelmezte számomra a Romanovok hivatalos és nem hivatalos családi fényképeinek zavarba ejtő testbeszédét. Rosemary Matthew, a cambridge-i Biblia Társaság Könyvtárának levéltárosa megtalálta a Jekatyerinburgban 1918-ban uralkodó viszonyokról szóló Beluszov- levelet. Marie Takayanagi a Parlamenti Levéltárból segített abban, hogy hozzáférjek Sir George Buchanan anyagához Lloyd George iratai között. Gillian Long elintézte, hogy bejussak a Londoni Szláv és Kelet-Európai Tanulmányok Iskolájának levéltárába, míg Annie Kemkaran-Smith mindent megtett, hogy ráakadjon a Sydney Gibbes Gyűjteményre, amely jelenleg a Wernher Gyűjteménybe tartozik, és sajnálatosan új otthonra várva raktáron van, így jelenleg nem hozzáférhető a kutatók számára. Jó barátom, Michael Holman, a Leeds-i Orosz és Szláv Tanulmányi Intézet korábbi professzora összehozott Jonathan Suttonnal, a tisztség jelenlegi betöltőjével, aki számos hasznos javaslattal és kapcsolattal látott el Jekatyerinburgot illetően. Ugyancsak külön köszönettel tartozom James Harrisnak a Leeds-i Egyetem Történeti Intézetéből, aki maga is a korszak uráli történetének szakértője, amiért Jekatyerinburgban összeismertetett Aleksz Kilinnel. A Brotherton Könyvtárban a páratlan Leeds-i Orosz Levéltárban dolgoztam, és különösen hálás vagyok Richard Daviesnek, aki az anyagokat előkészítette, valamint a Liddle Gyűjteménynek és a Leeds-i Orosz Levéltárnak azért, mert engedélyezték, hogy idézzek belőlük. Roger Taylor felhívta a figyelmemet a gyönyörű Galloway Stewart-fotókra Bradfordban, és Brian Liddy nagylelkűen lehetővé tette, hogy mind a huszonkét kötetet megtekinthessem. Nick Mays, a „News” Nemzetközi Levéltárból hozzáférést biztosított Robert Wiltonnak, a Times tudósítójának irataihoz, amelyek a Geoffrey Dawson-iratokhoz tartoznak, és hálás vagyok a News International Limitednek, hogy engedélyezte idézésüket. John Rohl professzor a Sussex-i Egyetemről értékes meglátásokat osztott meg velem Vilmos császárról, míg Melanie Ilic a Gloucestershire-i Egyetemről számos hasznos bibliográfiai javaslatot adott. Ugyancsak Angliában Olga Romanoff hercegnő fogadott csodálatos kenti otthonában, és megosztotta velem az 1998-as Romanov-ünnepségeken készült fényképeit és emlékeit. Sonya Goodman és férje, Philip felajánlotta kensingtoni otthonuk vendégszeretetét, és Sonya színesen mesélt Kleinmikhel nevű őseinek kapcsolatáról az orosz császári udvarral. A Krími Háború Kutatóintézet kollégái, Hugh Small és Bill Curtis a pisztolyokról és géppuskákról tájékoztattak. Oxfordban Harry Shukman professzor a St. Anthony College-ból ebédre látott vendégül, miközben számos tanácsot adott a korszak orosz forrásairól, és teljes támogatásáról biztosította vállalkozásomat. Nem zárhatom azonban le ezt a listát második otthonom, az oxfordi Bodleian Könyvtár nagyszerű létesítményeinek, sem pedig mindig segítőkész és lekötelező alkalmazottainak említése nélkül. E könyv írása közben örömmel fedeztem fel, hogy mindössze ötperces sétára lakom a Csodatévő Szent Miklós orosz ortodox közösség templomától, amelyet 1941-ben Miklós atya, a korábbi Charles Sydney Gibbes, a cárevics nevelője alapított. Tagjai mindig melegen fogadtak istentiszteleteiken, és szeretném megragadni az alkalmat, hogy a Nagy-Britanniában működő orosz ortodox közösség figyelmébe ajánljam tevékenységüket. Az Egyesült Államokból Joshua Wearout a Wichita Állami Egyetemről volt szíves elküldeni a Paul James Rainly által Szibériában gyűjtött anyagok és fényképek másolatait. Ronald M. Bulatoff a Hoover Intézettől elküldte Riza Kuli Mirza, a jekatyerinburgi helyőrség 1918–19-es parancsnoka Vera Cartell Gyűjteményben őrzött iratainak fénymásolatát. John Jenkins, a Spark Múzeumtól a táviratokról és a távhangüzenetekről tájékoztatott, míg David Mould, az Ohiói Egyetemről az orosz telekommunikációt illető kérdéseimre válaszolt. New Yorkban a 16. utca és 5. sugárút sarkán álló Zsidó Kutatások Yivo Intézete nagyszerű adottságait élveztem (amely ma a Zsidó Tanulmányok Központjához tartozik), ahol Herman Bernstein kiterjedt és alaposan alulbecsült levéltárát tanulmányoztam (lásd a forrásokhoz írott jegyzeteket). A Yivóban Jesse Aaron Cohen segített ráakadni Bernstein szibériai fényképeire és azokra a fotókra, melyeket a Szibériába küldött amerikai expedíciós erők készítettek. Gunnar M. Berg számos fájlt küldött el a Bernstein-gyűjteményből, és sok hivatkozási anyagot fénymásolt le számomra. Végezetül, New York-i utam nem lett volna akkora öröm barátom, John Reiner jó társasága és támogatása nélkül. E könyv írása közben nagyra értékeltem családom szeretetét és biztatását – különösen fivéreimét, Christopher és Peter Ware-ét, akik segítettek honlapom megalkotásában, és állandóan bátorítottak, éppúgy, mint kedves barátom, Christina Zaba. William Horwood egyes lényeges fejezeteknél látott el szakavatott megjegyzésekkel és építő bírálatokkal. A Hutchinson Kiadónál felelős szerkesztőm, Caroline Gascoigne biztosított lelkes támogatást a könyvhöz, éppúgy, mint nagyszerű PR-osom, Cecília Durāes is. Ugyancsak köszönetet kell mondanom képszerkesztőmnek, Elaine Willisnek és kiadványszerkesztőmnek, Jane Sellynek. Végül, de nem utolsósorban óriási hálára kötelez ügynököm, Charlie Viney. Amikor felvetette egy, a Romanovokról szóló könyv ötletét, először felsóhajtottam, és azt bizonygattam, hogy már nem maradt ebben a témában semmi mondanivaló. Biztatására mégis nekiláttam, és új szemszögből ismét áttekintettem a történetet, majd előálltam a feszes, tizennégy napos forgatókönyvvel. Ezután Charlie magasztalt, dicsért, és a könyv írásakor a helyes irányba kalauzolt, miközben alaposan újra átgondoltam, hogy addig miképp álltam a történetíráshoz. Borzasztóan hálás vagyok türelméért, támogatásáért és a vállalkozásba vetett hitéért, ahogy kemény munkával töltött óráiért is. Nélküle A Romanovok utolsó napjai soha nem született volna meg. Helen Rappaport Oxford 2008 szeptemberében A Romanovok utolsó napjai 2007-es megírása óta a Four Sisters: The Lost Lives of the Romanov Grand Duchesses (2014) (magyarul: A négy nővér: a Romanov nagyhercegnők elveszett életei, 2017) című könyvemmel visszatértem a Romanov-családhoz, amely a császári család magánéletét taglalja. Nem áll azonban szándékomban, hogy ez a könyv bármiképp is pótolja vagy felülírja A Romanovok utolsó napjait, amely nagyon is önálló kötet, hiszen a család életének utolsó két hetére összpontosít.
The list of books you might like
