A Római Birodalom története Marcus Aurelius halálától PDF
Preview A Római Birodalom története Marcus Aurelius halálától
Héródianos A Római Birodalom története Marcus Aurelius halálától A kötet Héródianos, a Kr. u. 3. században élt görög szerző Róma történetéről szóló munkáját tartalmazza, amely Róma császárkori történetét, a Kr. u. 180- 238 közötti időszakot tárgyalja. Számos történelmi tény egyedül az ő művében maradt fenn, és egyben ő az egyetlen kortárs történetíró, akinek a műve teljes egészében fennmaradt. A művet - egy-két részlettől eltekintve - magyarra még soha nem fordították le. A kötetet Héródianos életét és művét, valamint a válság történetét összefoglaló utószóval, az eredeti görög szöveg fordítását részletes kommentárral és névmutatóval egészítettük ki. A fordítás alapjául szolgáló kiadás Ab excessu divi Marci. Ed. K. Stavenhagen, Herodiani ab excessu divi Marci libri octo. Leipzig, 1922 (repr. Stuttgart, 1967) Fordította: Fehér Bence és Kovács Péter Az utószót és a jegyzeteket írta Kovács Péter Lektorálta Németh György (A digitalizálás a budapesti Osiris Kiadó 2005-ös, azonos című kiadványa alapján történt.) ISBN 963 389 669 X Tartalom I. – VIII. Könyv Utószó - Héródianos és élete Jegyzetek Névmutató A latin fogalmak magyarázata Irodalom Rövidítések 2010 I. Könyv 1.1. A történetírással foglalkozók közül, akik a régmúlt történetek emlékét igyekeztek írásba foglalni, örök hírnévre törekedtek, hogy hallgatásuk miatt rejtve ne maradjanak, és a közönséges sokaság közé ne számítsák őket. Ezért előadásukban nem sokat törődtek az igazsággal, hanem stílusukra és szóhasználatukra fordítottak nagy gondot abban bízva, hogy ha elragadja is őket a mesélőkedv, a maguk számára is gyümölcsöző lesz a közönségüknek nyújtott öröm, adataik pontosságát pedig senki sem fogja megvizsgálni. 2. Voltak akik a zsarnokok iránti ellenséges érzülettől, gyűlölettől, az uralkodó, egy város vagy magánszemélyek iránti hízelgéstől vagy tisztelettől vezettetve emelkedett stílusukkal hétköznapi és jelentéktelen eseményeket tettek a valóságnál nagyobb hírűvé. 3. Jómagam az e munka alapjául szolgáló adatokat teljes pontosságra törekedve gyűjtöttem össze, egyedül azt az időszakot tartva szem előtt, amely az olvasók emlékezetében még frissen él, s nem másoktól vettem át ismeretlen, tanúkkal nem hitelesített dolgokat. Mindezt abban a reményben tettem, hogy az utókornak sem lesz haszontalan számos fontos esemény megismerése, amelyek olyan rövid idő alatt következtek be. 4. Annyi bizonyos, hogy ha valaki áttekintené az Augustus uralkodása óta eltelt teljes időszakot, amióta a rómaiak oligarchikus államformája egyeduralommá változott, a Marcus uralkodásáig eltelt csaknem kétszáz évben bizonyára nem találná sem azt, hogy a császári hatalom olyan sűrűn váltakoznék [mint korunkban], sem a polgárháborúk, sem az idegen népekkel vívott háborúk lefolyásának ilyen össze- visszaságát, tartományok lázadását, hazai és barbár városok elfoglalását, földrengéseket, a levegő fertőzöttségét, trónbitorlók és a császárok váratlan végzetét, amelyek korábban csak elvétve vagy egyáltalán nem fordultak elő. 5. Néhányan hosszan uralkodtak, mások csak rövid időre jutottak uralomra, megint másokat pedig alig kiáltottak ki [7] császárnak, és szerezték meg egy napra a hatalmat, azonnal elbuktak. Hatvan év alatt a Római Birodalomnak több uralkodója volt, mint amennyit az idő megkövetel, és a csodálatra méltó események tarkán követték egymást. Az idősebbek tapasztalatuk folytán gondosabban viselkedtek és uralkodtak alattvalóikon, az ifjabbak pedig, könnyelműbben élve, sok újdonságba kaptak bele, így az életkorukban és tekintélyükben megmutatkozó különbségek viselkedésüket is nyilvánvalóan meghatározták. Az időrendet és az uralkodók egymásutánját szem előtt tartva beszélem el, hogyan történt mindez. 2.1. Marcusnak, az uralkodónak több lánya is volt, de csak két fia. Egyikük, akit Verissimusnak hívtak egészen fiatalon hunyt el, de a másikat, Commodust, aki életben maradt, az apja nagy gondossággal nevelte. Minden provinciából a legnevesebb tudósokat hívatta, hogy kerül, amibe kerül, mindig vele legyenek, és neveljék a fiát. 2. Amikor lányai felnőttek, a senatus legbefolyásosabb tagjaihoz adta őket feleségül. Olyanokat szemelt ki vejéül, akik nem őseik hosszú sora által lettek patriciusi származásúak, nem is a vagyonuk növelésével tűntek ki, hanem mérsékelt természetűek és józan életvitelűek voltak. Egyedül lelkük elpusztíthatatlan erényeit tartotta értéknek. 3. Mindenféle erényt becsben tartott. A régi irodalmat annyira szerette, hogy abban egyetlen görög vagy római sem előzte meg, ahogyan ez világosan kiderül ránk maradt beszédeiből és írásaiból. 4. Uralkodóként könyörületes és igazságos volt alattvalóihoz, a hozzá fordulókat fogadta, és megakadályozta, hogy a testőrsége elűzze a kérelmezőket. Ő volt az egyedüli uralkodó, aki inkább tiszta jellemével és józan életvitelével, semmint szavakkal vagy a tantételek ismeretével bizonyította filozófiában való jártasságát. Hé ró di a nos : A ró m ai bi ro da lo m tö rté ne te Oldal: 2 Uralkodása idején sok tudós vált ismertté, mivel az alattvalók szeretik követni vezetőjük életfelfogását. 5. Marcus katonai és polgári erényeiről tanúskodó vitézi és bölcs tetteit, amelyeket a föld északi felén lakó barbárok és a keleti népek ellen véghezvitt, sok tudós megírta már. Én viszont azokat az eseményeket jegyeztem fel, amelyek életem során Marcus halála óta történtek, sőt, mivel császári és közszolgálatban dolgoztam, némelyiket magam is átéltem. 3.1. A koros, gondokban megfáradt Marcuson súlyos betegség hatalmasodott el, amikor a pannonok között időzött. Mivel sejtette, [8] hogy felépülésére kevés a remény, erősen foglalkoztatta a gondolat, hogy fia az ő halálakor éppen csak eléri az ifjúkort. Ezért attól félt, hogy ha ez az életerős fiatalember korlátlan hatalom birtokába jut, elhanyagolja tanulmányait, letér a tisztesség útjáról, sőt talán részegessé, kicsapongóvá válik. A kisiklásokra, élvezetek felé hajló fiatalok ugyanis hamar elfordulhatnak a beléjük nevelt erényektől. 2. Ezért - művelt ember lévén - szerfelett nyugtalanította a fiatalon hatalomra került uralkodók emléke, így például Dionysiusé, a szicíliai tyrannusé, aki igen nagy árat fizetett a gyönyörök túlzott hajszolásáért. Felidézte Nagy Sándor utódainak alattvalóik iránti gőgjét és erőszakosságát, amelyek még Sándor emlékét is beárnyékolták. 3. Ptolemaeus a macedon és görög törvények ellenére a saját nővérével folytatott szerelmi viszonyt, Antigonus pedig Dionysust, az istent utánozva a macedon királyi nemezkalap és diadéma helyett borostyánkoszorút viselt a fején, 4. a jogar helyett pedig borostyánnal körbefont botot hordott. A közelmúlt történései még jobban aggasztották Marcust. Így Nero bűntettei, aki még a saját anyját is kivégeztette, ráadásul nevetséges külsőben jelent meg a nyilvánosság előtt, vagy Domitianus vakmerő lépései, aki eljutott a kegyetlenség legvégső határáig. 5. A zsarnokok emlékét felidézve félt, de reménykedett is. Erősen nyugtalanította a germánok szomszédsága is. Ezeket ugyanis korántsem hódította meg mind: egyes népeket csak tárgyalás útján vett rá a szövetségkötésre, a fegyverrel legyőzöttek között pedig voltak olyanok is, akik korábban az ellenséghez pártoltak, de egyelőre visszatértek a szövetséghez, mert félelemmel töltötte el őket az uralkodó jelenléte a harctéren. Ezért attól tartott, hogy ifjú kora miatt a germánok semmibe veszik és megtámadják a fiát. A barbárok ugyanis kaptak minden alkalmon, és azonnal föllázadnak. 4.1. Miközben Marcus efféle kétségek között hányódott, összehívta tanácsadóit és a közelben tartózkodó rokonait. A fiát is maga mellé állította. Miután valamennyien megérkeztek, kissé feljebb könyökölve ágyában, így kezdte beszédét: 2. „Nincs abban semmi csodálatos, hogy bánkódtok, amiért ilyen állapotban láttok engem. Természetes emberi érzés a fájdalom, amikor az övéit csapások érik, ám még nagyobb fájdalmat okoz, ha az ember szeme előtt szenvednek. De úgy vélem, részetekről még több jut nekem. A felétek irányuló [9] érzéseim alapján jogosan remélek kölcsönös jó szándékot. 3. Eljött számomra az idő, hogy lássam, nemhiába becsüllek meg benneteket oly régóta, s fordítottam rátok oly sok gondot, hanem viszonozzátok, és megmutatjátok, hogy mindezt nem felejtettétek el. Íme a fiam, akit tulajdonképpen ti neveltetek föl. Most lép az ifjúkorba. Szüksége van kormányosokra az élet viharainak hullámverésében, nehogy kötelességeinek ismerete híján ide-oda sodródva hajótörést szenvedjen a hitvány erkölcsök szikláin. 4. Legyetek hát ti sokan helyettem apja helyett apja. Kísérjétek figyelemmel, lássátok el jó tanácsokkal. Hiszen az önkényuralom túlkapásai ellen titeket sem védene meg pusztán a nagy vagyon. Hasonlóképpen bármekkora testőrség áll is a császár mellett, ha alattvalói nem ragaszkodnak hozzá. 5. Leginkább azok uralkodnak hosszan veszély nélkül, akik nem a kegyetlensége miatti félelmet, hanem a jósága miatti szeretetet ültettek el alattvalóik szívében. Nem a szükségből szolgálók, hanem a meggyőződésből engedelmeskedők azok, akik nem tesznek gyanús dolgokat, és a Hé ró di a nos : A ró m ai bi ro da lo m tö rté ne te Oldal: 3 hízelgés tettetése nélkül élnek - és így is bánnak velük -, ők azok, akik nem lázadoznak, míg az erőszak vagy a gőg rá nem kényszeríti őket. 6. A korlátlan hatalmú uralkodó nehezen fékezheti indulatait, s vethet gátat nekik. De hajó tanácsokkal látjátok el, és emlékeztetitek az itt hallottakra, jó császárotok lesz nektek és mindenkinek. Így róhatjátok le leginkább a kegyelet adóját az emlékem előtt, s így tehetitek híremet halhatatlanná." 7. Alighogy Marcus ezt elmondta, hirtelen ájulás szakasztotta belé a szót. A gyöngeségtől és nyugtalanságtól kimerülve hanyatlott hátra az ágyán. A jelenlévőket mély bánat fogta el. Olyannyira, hogy egyesek nem bírtak úrrá lenni magukon, és jajgatásban törtek ki. Marcus pedig élt még egy napot és egy éjszakát, majd elhunyt. Kortársaira gyászt hozott, az eljövendő korokra pedig jellemének kiváló és örök emlékét hagyta. 8. Halálhírére az egész pannoniai sereg és nép gyászba borult. Az egész birodalomban nem akadt olyan, aki a gyászhír hallatán könnyekre ne fakadt volna. Egyhangúlag dicsérte mindenki: ki szülőatyjának, ki jó császárnak, ki derék hadvezérnek, ki pedig bölcs és kötelességtudó uralkodónak nevezte, és mindez meg is felelt az igazságnak. 5.1. Néhány nap múlva, mialatt a fiú atyja temetésének ügyeit intézte, az apja tanácsadói úgy látták jónak, hogy az ifjút a táborba [10] viszik, hogy ott beszédet intézzen a katonákhoz, és - miként a trónra lépők szokták - pénzadomány szétosztásával nyerje meg a sereget. 2. Megparancsolták tehát, hogy minden katona menjen a fogadásukra a gyülekezőtérre. Commodus előlépett, bemutatta az áldozatot, felment a tábor közepén számára készített magas emelvényre, maga köré állította atyai barátait (sok művelt ember volt közöttük), és a következőket mondta: 3. „Biztosra veszem, hogy osztjátok a gyász miatt érzett fájdalmamat, és ti sem viselitek könnyebben nálam. Mert hiszen, amíg csak velem volt atyám, sohasem kívántam a kivételezettség előnyeit élvezni veletek szemben. Ő ugyanis egyformán szeretett minket, és nem tett köztünk különbséget. Épp ezért szívesebben is nevezett bajtársának, mint fiának, mert úgy vélekedett, hogy az egyik elnevezés a vérség, a másik a bátorság erényének kötelékét jelöli. 4. Amikor még kicsi voltam, gyakran elvitt hozzátok, és karjaitokba téve engem a hűségetekbe ajánlott. Éppen ezért remélem, hogy gyorsan megnyerem mindannyiótok jóindulatát: közületek az idősebbek tartoznak is nekem ezzel a gondoskodással, a fiatalabbakat pedig akár bajtársaimnak is nevezhetném, hiszen atyám mindannyiunkat egyaránt szeretett, és a hősiesség erényére tanított minket. 5. Utódjaként a sors nekem adta a birodalmat, nem egy idegennek, ahogy az előttem uralkodók a szerzett uralommal büszkélkedtek, mivel én a császári palotában születtem. Születésemkor már nem a közemberek pólyája, hanem a császári bíbor várt. Ugyanaznap lettem férfi és császár. 6. Ezeket megfontolva nem nektek adott, hanem nektek született császárként tisztelhettek. Atyám bizonyára az égbe ment, és ott már az istenek társaságában van, és a tanácsadójuk lett. Nekem azonban az emberek dolgaival kell törődnöm, és a földi ügyeket kormányoznom. A ti feladatotok pedig ezeknek az ügyeknek az elintézése, mégpedig úgy, hogy a háború hátralévő részét vitézül befejezitek, és a Római Birodalom határait az Ókeanosig kiterjesztitek. 7. Ez hírnevet szerez számotokra, és ezzel róhatjátok le illő hálátokat apánk emléke előtt. Biztosak lehettek abban, hogy figyel szavainkra és cselekedeteinkre. Örülhetünk, hogy ilyen tanú szeme láttára tehetjük kötelességünket. Eddigi hadi sikereitek az ő bölcsességének és hadvezetésének tulajdoníthatók. Mostantól kezdve azonban minden eredmény, amelyet velem, az új császárral együtt [11] felmutattok, a ti tántoríthatatlan hűségetek és bátorságotok jó hírét fogja öregbíteni. 8. Új keletű méltóságunknak hőstetteitekkel szerezzetek tekintélyt! Ha az új uralom kezdetén vereség éri a barbárokat, nem bátorodnak fel, lenézve fiatalkori tapasztalanságunkat, másrészt a jövőben is tartani fognak tőlünk, mert visszaemlékeznek arra, amit most Hé ró di a nos : A ró m ai bi ro da lo m tö rté ne te Oldal: 4 tőlünk elszenvedtek." Commodus befejezte beszédét, bőkezű adományai révén elnyerte a sereg támogatását, és visszatért a császári szállásra. 6.1. Egy rövid ideig mindent úgy tett, ahogyan azt apja régi tanácsadói javasolták. Mindennap vele voltak, bölcs tanácsokat adtak neki, és csak annyi szabadidőt engedtek számára, amennyit a józan testápolásra elegendőnek véltek. De néhány udvaronc a közelébe férkőzött, és igyekezett a császár gyermeteg jellemét megrontani. Afféle hízelgő ingyenélők, akik a boldogságot pákosztosságukon és a legalantasabb élvezeteik örömén mérik le, emlékeztették a római elpuhult életre, kiszínezték a vidám színházi és zenés mulatságokat, és felsorolták a lakomákon fogyasztható ételek bő választékát. Ócsárolták a Danubius partvidékének éghajlatát, mert nyár végén sem termékeny, és állandóan hideg és ködös. 2. „Urunk - mondogatták -, meddig fogsz még jégből olvasztott vagy ásott kútból húzott vizet inni? Bezzeg mások élvezik a hévizeket, a hűs forrásokat, a párát, a jó levegőt, amelyekben csak Italia bővelkedik." Az efféle emlékképek felidézése felkeltette az élvezetvágyat a fiatalemberben. 3. Így hamarjában összehívta tanácsadóit, és közölte velük, hogy látni óhajtja szülőföldjét. De mivel szégyellte bevallani a hirtelen hazatérés valódi okát, ürügyül azzal az aggodalommal hozakodott elő, hogy a gazdag római patríciusok egyike először a császári székhelyet foglalja el, majd seregre és támogatókra szert téve, onnan mint erős fellegvárból megkaparintja az uralmat az egész birodalom felett. A római városi nép elég nagyszámú ahhoz, hogy tömegesen állítson ki válogatott fiatal legénységet. 4. Amíg az ifjú az efféle tetszetős mentségeket sorolta, aggodalmukban legtöbben szomorúan a földre szegezték szemüket. Pompeianus, a legöregebb tanácsadója és felesége révén rokona (Commodus legidősebb nővérének a férje) így szólt: „Gyermekem és uram, nagyon is érthető, hogy látni kívánod szülőföldedet. Minket is hasonló honvágy húz haza. 5. De ennél sokkal [12] fontosabb és sürgősebb elintéznivalónk van itt, hogy fékezzék bennünk ezt a vágyat. Eleted hátralévő részében még sokáig élvezheted az otthoni kényelmet. Azután meg: ahol a császár, ott van Róma is. A háborút nem illő befejezetlenül abbahagyni, ezenfelül veszedelmes is. Ezzel vakmerőségre indítjuk a barbárokat, is mert ők ezt nem honvágynak, hanem gyáva visszavonulásnak tartják majd. 6. Ha azonban ezeket a barbárokat mind meghódítottad, a birodalom határát az Ókeanosig kiterjesztetted, nagy dicsőséggel térhetsz majd haza, hogy diadalmenetet tarthass, és a barbár királyokat és főembereket megláncolt fogolyként viheted magaddal. Elődeid is így szereztek hírnevet. Nem kell attól félned, hogy valaki távollétedben átveszi a hatalmat, hiszen épp a legelőkelőbb senatorok vannak melletted, az egész haderő is itt van veled, hogy megvédje az uralmadat. Itt van az egész császári kincstár is. Végül atyád emléke megszerezte számodra alattvalóid örök hűségét és ragaszkodását." 7. Buzdító és jóra lelkesítő szavaival Pompeianus rövid időre lebeszélte tervéről a fiatalembert. Commodus e szavaktól megszégyenülve, és mert nem is tudott érdemes választ adni rájuk, azzal bocsátotta el a tanácsadó testületet, hogy majd tüzetesebben fontolóra veszi, mit kell tennie. 8. Ezután udvaroncai befolyásának engedve többé semmit sem tárgyalt meg tanácsadóival. Leveleket küldött szét, és a Danubius-vidék parancsnokságát arra alkalmasnak vélt emberekre bízta. Parancsot adott nekik, hogy hárítsák el a barbárok támadásait. Azután bejelentette, hogy Rómába indul. Az ott maradók teljesítették megbízatásukat, hamarosan meghódították a barbár törzsek nagy részét, a többit pedig tekintélyes összeg fizetésével könnyen szövetségkötésre bírták. A barbárok ugyanis természetüknél fogva pénzsóvárak: a veszélyeket semmibe véve a létfenntartáshoz szükséges anyagi javakat vagy rajtaütéssel, támadással szerzik meg, vagy pedig csak óriási összeg ellenében hajlandók békében maradni. Jól tudta ezt Commodus, és költséget nem kímélve váltotta meg magát a gondtól. Mivel bőviben volt a pénznek, mindent megadott nekik, amit csak kértek. Hé ró di a nos : A ró m ai bi ro da lo m tö rté ne te Oldal: 5 7.1. Amikor a hazaindulást bejelentették, a hadseregen nagy izgalom lett úrrá. Haza akartak térni a császárral együtt, hogy megszabaduljanak a harctér fáradalmaitól, és kényelmesen élhessenek Rómában. Amikor ennek a híre szétfutott, és hírnökök jelentették a császár [13] közeledtét, a római nép örömmámorban úszott. Igen nagy reményeket fűztek az ifjú császár hazatéréséhez, abban a hitben, hogy atyja elvei szerint fog uralkodni. 2. Commodus ifjúi hévvel folytatta utazását, amidőn áthaladt a közbeeső városokon, mindenütt császárnak kijáró pompával fogadták, s amikor személyesen megjelent az ünneplő tömeg előtt, mindenki szemében kedvesnek és szeretetre méltónak látszott. 3. Ahogy Rómához ért, az egész senatus és a város teljes lakossága, nem tudván magukat megtartóztatni, egymást megelőzve babérkoszorúkkal és más, éppen virágzó növényekkel kezükben kiözönlöttek a városból, hogy meglássák új és nemes uralkodójukat. 4. Valóban látni óhajtották őt, mint aki köztük született és nőtt fel, akinek ősei négy nemzedék óta uralkodnak. Apja nemzetségében kiemelkedő senatorok voltak, Faustina, az anyja pedig, aki anyacsászárnő lett, Antoninus Pius lánya, anyai ágon Hadrianus unokája volt, és családfáját dédapjáig, Traianusig vezette vissza. 5. Commodusnak ilyen volt tehát a nemzetsége, és fiatalsága mellett még igen szemrevaló is volt arányos teste, szép és férfias arca miatt. Szeme égő, tekintete tüzes volt, haja természetesen szőke és göndör, napfényben olyan tüzesen ragyogott, hogy egyesek úgy vélték, aranyport szórtak rá, mielőtt elindult, mások pedig isteni eredetet tulajdonítottak neki, s azt mondták, égi ragyogás veszi körül a fejét. Arcán már pelyhedző szakálla is megjelent. 6. Ilyen uralkodót pillantottak tehát meg a rómaiak, akit üdvözlő kiáltásokkal, koszorúk és virágok özönével köszöntöttek. Megérkezése után Iuppiter és a többi isten templomába ment, majd szilárd hűségükért köszönetet mondott a senatusnak, valamint az ottani csapatoknak, és bevonult a császári palotába. 8.1. Néhány évig tiszteletet tanúsított apja barátai iránt, minden dologban tanácsaik szerint cselekedett. Miután azonban a teljes uralmat biztosította a maga számára, Perennisre bízta a testőrparancsnoki feladatot. Utóbbi italiai születésű volt, kiváló katona (leginkább ezért bízta rá ezt a tisztséget). Ez azonban kihasználta az uralkodó fiatalságát, és rábírta arra, hogy az élvezetekre és tivornyázásra adja a fejét, ne legyen felelősségtudata, és ne foglalkozzon a hivatali ügyekkel. 2. A pénz iránti határtalan vágytól vezérelve a birodalom teljes irányítását a maga kezébe vette. Meglevő javaival sohasem volt elégedett, mindig a máséra áhítozott. Elsőként Commodus régi [14] tanácsadóit vádolta be, majd a gazdagokat és az előkelő származásúakat. Mindenkit gyanúba kevert az ifjú előtt, hogy eltehesse őket láb alól, és így megszerezhesse a vagyonukat. 3. Apja emléke és szégyenkezése barátai előtt egy ideig visszatartotta az ifjút. A gonosz és irigy végzet azonban elfordította őt mindattól, ami bölcs és illő. Ez a következőképp történt: Commodus legidősebb nővére Lucilla volt, aki korábban Lucius Verushoz, az uralkodóhoz ment feleségül. Marcus vele osztotta meg az uralmat, és neki adta a lányát is, hogy a házasság révén még jobban megszilárdítsa iránta való elkötelezettségét. Miután Lucius meghalt, Marcus meghagyta Lucilla kiváltságait, és Pompeianusszal házasította össze. 4. Nővére kiváltságait Commodus is meghagyta, azaz a színházban a császári páholyban foglalt helyet, és a szent tüzet előtte is vitték. Amint azonban Commodus elvette Crispinát, szükségessé vált, hogy az uralkodó feleségének is biztosítsák ezeket az előjogokat. Lucilla ezt nehezen viselte, úgy gondolta, hogy az ő jogain esik csorba. Tudván, hogy férje kedveli Commodust, az uralom megszerzésére irányuló tervét nem osztotta meg vele. Egy Quadratus nevű gazdag és nemes ifjú véleményét puhatolta ki, aki titokban a szeretője is volt. Állandóan panaszkodott neki kiváltságai megnyirbálása miatt, és rövid idő alatt rábírta az összeesküvésre. Ez végzetes lett számára és az egész senatusra nézve. 5. Quadratus egyes vezető senatorokat Hé ró di a nos : A ró m ai bi ro da lo m tö rté ne te Oldal: 6 megnyert az ügynek, köztük meggyőzött egy Quintianus nevű ifjút is, aki túlságosan meggondolatlan és vakmerő volt. Az volt a terv, hogy utóbbi rejtsen el egy tőrt a ruhája alatt, várja ki a megfelelő helyet és időpontot, támadja meg és ölje meg Commodust. Azt is mondta, hogy a többi dolgot adományosztás révén már elintézte. 6. Quintianus elrejtőzött az amfiteátrum árnyékos bejáratánál, amelyről azt hitte, hogy elrejti. Kardját kirántva hirtelen Commodusra rontott, és nagy hangon azt kiáltozta, hogy a senatus bízta meg. Ahelyett, hogy cselekedett volna, inkább beszédet tartott, és fegyverével hadonászott. Eközben a császári testőrök elfogták, így fizetett meg könnyelműségéért. Előbb mondta el ugyanis azt, amit cselekednie kellett volna, így saját maga lett oka annak, hogy felfedezték és elfogták, míg az uralkodó tervéről értesülve megmenekült. 7. Ez volt az első és legfőbb indoka annak, amiért az ifjú császár meggyűlölte a senatust. Sértették az elmondottak, és a támadó [15] szavaira visszaemlékezve úgy vélte, az egész senatus az ellensége. 8. Perennis számára ez elegendő indok és ürügy volt, hogy azt tanácsolja, Commodus üldözze és gyengítse a vezető rendet. Utóbbiak vagyonát aztán Perennis szerezte meg, így kora legvagyonosabb embere lett. Igen alaposan kivizsgálta az ügyet, amelynek eredményeként Commodus kíméletlenül kivégeztette nővérét, az összeesküvőket és mindenkit, akire a gyanúnak csak az árnyéka is vetült. 9.1. Perennis, a praefectus praetorio eltávolította mindazokat, akiktől Commodus tartott, különösen azokat, akik atyai jóindulattal voltak iránta, és a biztonságára felügyeltek. Eközben Perennis igencsak megnövelte hatalmát, és összeesküvést szőtt az uralom megszerzésére. Rávette Commodust, hogy az ő fiait bízza meg - noha még túl fiatalok voltak - az illyricumi haderő parancsnokságával. Jómaga is óriási pénzösszeget gyűjtött össze, hogy bőséges adományokkal lázadásra bírja a hadsereget. Fiai észrevétlen gyarapították haderejüket avégett, hogy mihelyt Perennis eltette láb alól Commodust, azonnal magukhoz ragadhassák a hatalmat. 2. Az összeesküvés különös módon pattant ki. A rómaiak ünnepi játékokat tartanak a Capitoliumi Iuppiter tiszteletére, művészi és atlétikai versenyeket mutatnak be. Nagy tömeg gyűlik össze az ünnepségek idején a fővárosban. A császár a többi pappal együtt nézője és versenybírája az eseményeknek. A bírákat körforgásos rendszerben jelölik ki. 3. Commodus részt vett tehát az előadásokon, helyet foglalt a császári páholyban, a szokásos rend szerint megtelt a színház, azaz mindenki rangja szerint foglalta el a számára kijelölt helyet. Még mielőtt bármi elhangozhatott vagy történhetett volna a színpadon, egy filozófusnak öltözött ember (a félmeztelen férfin tarisznya lógott és bot volt a kezében) berohant, megállt a színpad közepén, csendet intett a hallgatóságnak, és így szólt: 4. „Commodus, nincs most időd arra, hogy ünnepelj, színielőadásoknak és más élményeknek add át magad! Perennis kardja már a torkodon van! Ha nem figyelsz a közelgő veszélyre, elveszel. A praefectus ugyanis pénzt és haderőt gyűjt ellened. Fiai eközben megnyerik neki az illyricumi hadsereget! Hacsak elejét nem veszed a bajnak, véged van." 5. Akár isteni sugallatra mondta ezt, akár mert alacsony származású és ismeretlen lévén hírnevet akart szerezni, vagy nagylelkű jutalmat óhajtott a császártól, [16] Commodusnak a szava is elállt. Noha mindenki gyanította a mondottakat, színleg mégsem adott senki hitelt neki. Perennis pedig megparancsolta, hogy a filozófust fogják el, és égessék meg, minthogy esztelen és hazug rágalmat terjesztett. Így lakolt tehát a filozófus azért, hogy idő előtt megjósolta az igazat. 6. Commodus környezete azonban, és azok, akik támogatóinak akartak látszani, titokban már régóta gyűlölték Perennist, mivel pimaszsága már elviselhetetlen volt. Ekkor kapva kaptak az alkalmon, és megkísérelték bevádolni a császár előtt. Így azután úgy hozta a sors, hogy Commodus megmenekült az összeesküvéstől, Perennis viszont a fiaival együtt nyomorultul elpusztult. 7. Nem sokkal később ugyanis néhány katona érkezett Perennis fiának tudta nélkül, és olyan pénzeket hoztak, amelyekre a praefectus Hé ró di a nos : A ró m ai bi ro da lo m tö rté ne te Oldal: 7 képmása volt verve. Perennis tudta nélkül - holott ő volt a praefectus praetorio - egyenesen Commodusnak mutatták meg a vereteket, és felfedték neki az összeesküvés titkos részleteit. Szolgálatukért gazdag jutalmat kaptak. 8. A császár éjnek idején a mit sem tudó Perennishez küldte embereit, hogy fejét vegyék. A lehető legrövidebb úton, mielőtt az események kitudódnának, és Perennis fia értesülne a Rómában történtekről, a leggyorsabb futárait küldte hozzá. Commodus barátságos hangú levelet írt az ifjúnak, melyben meghagyta, hogy fontos megbízatások átvételére jöjjön Rómába. 9. Perennis fiának sejtelme sem volt a cselszövésről és atyja haláláról. Amikor a hírnökök azt mondták neki, hogy atyja szóbeli üzenettel ugyancsak Rómába rendeli, de elegendőnek tartja a császári levelet, ezért nem írt külön, az ifjú ezt is elhitte. Bosszankodott és nyugtalankodott ugyan, hogy félbehagyják a kitervelt összeesküvést, mégis bízva atyja hatalmában elhagyta Illyricumot. Az Italia felé vezető úton az ifjút a császár parancsára megölték. Ilyen véget ért Perennis és fia. 10. Ezután Commodus két testőrparancsnokot nevezett ki, mert úgy gondolta, biztonságosabb, ha nem egy emberre bíz ily nagy erőt, és azt remélte, a megosztott és gyengébb hatalom a trónja iránti vágyakozást is csökkenti. 10.1. Kevéssel később egy másik merényletkísérlet terve is napvilágra került. Egy Maternus nevű, mindenre kapható ember megszökött a seregből, és másokat is rábírt, hogy tartsanak vele. Rövid idő alatt gazfickók sokaságát gyűjtötte maga köré, akikkel kezdetben a [17] falvakat és a vidéket pusztította, majd igen nagy zsákmányra tett szert. Utóbbi megosztásának ígéretével annyi gonosztevőt szervezett be, hogy többé már nem útonállóknak, hanem ellenségnek tekintették őket, és nyílt háborút hirdettek ellenük. Ezután már nagyobb városokra is rátámadtak, erőszakkal betörtek a helyi börtönökbe, szabadon engedték a különféle okokból bebörtönzötteket, és felszabadításukkal szövetségeseikké tették őket. Az egész kelták és ibérek lakta területet végigportyázták, a legnagyobb városokat is megtámadták, egy részüket felégették, másokat kifosztották, majd elmenekültek. 3. Amint Commodus értesült a történtekről, nagy haragjában fenyegető levelet küldött ezen tartományok helytartóinak, amelyben nemtörődömséggel vádolta meg őket, és megparancsolta, hogy azonnal gyűjtsék össze ellenük a sereget. Amint a rablók ezt megtudták, nyomban elhagyták a kifosztott területeket. Kis csoportokban gyors, de nehezen járható utakon titokban beszivárogtak Italia területére. Maternus egy még nagyobb vállalkozáson, a császári trón megszerzésén gondolkodott. Úgy gondolta, ha eddigi vállalkozásai minden reményt felülmúlóan sikeresek voltak, e terve is kedvező véget ér, ha meg elbukik, ne névtelenül és dicstelenül haljon meg. 4. Mivel úgy vélte, hadereje nem elég ahhoz, hogy nyílt csatában, egyenlő ellenfélként küzdjön meg Commodusszal (szerinte ugyanis a római nép és a testőrgárda még támogatta Commodus uralmát), abban reménykedett, hogy csellel és ügyességgel fog felülkerekedni. A következőket találta ki: 5. tavasz kezdetén, egy meghatározott napon a rómaiak ünnepséget rendeznek az istenek anyjának tiszteletére. Ilyenkor szokás a gazdagságot jelképező értéktárgyakat, az uralkodók anyaguk vagy művészi kivitelük miatt csodált kincseit a körmenet során az istennő szobra előtt vinni. Korlátlanul szabad a tréfálkozás, mindenki annak az alakját ölti magára, akiét csak akarja, nincs olyan magas méltóság, akit ne lehetne kigúnyolni. A valóság ilyenkor úgy elkendőzhető, hogy az ember könnyen összetévesztheti az utánzót és az utánzottat. 6. Maternus úgy vélte, a merényletre ez a megfelelő időpont. Úgy tervezte, miután társaival testőrnek öltözött, elvegyülnek a testőrök tömegében, akik szintén részt vesznek a felvonuláson. Miközben senki sem figyel rájuk, váratlanul megtámadják és megölik Commodust. 7. Néhány társa azonban előbb bement a [18] városba, és elárulta, mert megorroltak rá azért, hogy vezérük helyett császáruk akar lenni. Így még az ünnepség előtt elfogták, levágták a fejét, és társai is megkapták méltó büntetésüket. Commodus áldozatot mutatott be az Hé ró di a nos : A ró m ai bi ro da lo m tö rté ne te Oldal: 8 istennőnek, és beleegyezett, hogy az ünnep hálaadással érjen véget, sőt az istennőt dicsőítve maga kísérte a szobrát. A nép pedig az egész ünnepség idején az uralkodó megmenekülését ünnepelte. 11.1. Ahogy vizsgálódásaimból kiderült, a rómaiak felettébb tisztelik ezt az istennőt. Ennek okát talán nem árt felidézni azon görögök számára, akik nincsenek teljesen tisztában vele. Azt mondják, hogy a szobor az égből hullott alá, senki sem tudja, miből és ki készítette, sőt talán nem is emberi kéz alkotta. Az a szóbeszéd járja, hogy régen Phrygia egy bizonyos részére esett le, amelynek Pessinus a neve. Utóbbi egyesek szerint a nevét is a szobor égből való aláhullásáról nyerte, mert ott látták meg először. 2. Másoknál viszont azt olvashatjuk, hogy ott a phryg Ilus és a lyd Tantalus között háború tört ki akár az utak ellenőrzése feletti vita, akár Ganymedes elrablása miatt, sokáig egyenlő erőkkel küzdöttek, és mindkét oldalon elegen estek el ahhoz, hogy ez adhasson nevet a területnek. Az a hír is járja, hogy Ganymedes itt tűnt el, miután fivére és szeretője darabokra szaggatta, majd eltüntette a testet, az ifjú szenvedését egy legendával, Zeus által való elrablásával tették isteni eredetűvé. Az előbb említett Pessinusban a phrygek már régóta áldoztak a Gallus folyó partján, amelyről az istennő kiherélt papjai is a nevüket kapták. 3. Amikor a Római Birodalom megerősödött, és azt a jóslatot kapták, hogy az uralmuk csak akkor marad fenn és nő naggyá, ha a pessinusi istennőt áthozzák Rómába. Követet küldtek tehát a phrygekhez, és az istennő szobrát kérték, amit aztán rokonságukra hivatkozva könnyen el is értek, mivel előadták, hogy ők a phryg Aeneas leszármazottai. A szobrot átvitték a hajóra, és már elérte a Tiberis torkolatát, amelyet a rómaiak kikötő gyanánt használnak. A hajó azonban az istenség akaratából itt megfeneklett. 4. Hiába próbálta meg az egész római nép levontatni, a homokpad ellenállt, s a hajó egy tapodtat sem nem haladt felfelé, amíg oda nem vitték azt Vesta- papnőt, akit szüzességi fogadalmának megszegésével vádoltak, és már-már elítéltek. Utóbbi ugyanis azt kérte, hogy bízzák az ítéletet a pessinusi istennőre; [19] megoldva övét a hajó orrára dobta, és úgy imádkozott, ha valóban tiszta és szűz, a hajó engedelmeskedjen neki. 5. Így aztán könnyedén felvontatták a ráakasztott öv segítségével. A rómaiak egyszerre csodálták az istennő látható megnyilvánulását és a szűz tisztaságát. A pessinusi istennőről szóló történet leírása, még ha egy kissé kiszínezve lett is előadva, mégsem lesz haszontalan a rómaiak történetét kevéssé ismerők számára. Commodus pedig, miután ép bőrrel úszta meg Maternus összeesküvését, még erősebb őrséggel vette magát körül, és ritkán jelent meg a nép előtt. Leggyakrabban külvárosi palotáiban és a várostól távoli birtokain időzött, és kerülte a bírósági és a többi, császárra tartozó ügyeket. 12.1. Majdnem ugyanebben az időpontban Italia-szerte járvány tört ki, amely a legnagyobb kárt a fővárosban okozta, mivel túlnépesedett, és mindenféle népséget befogadott. Róma városa mind emberéletben, mind a háziállatokat tekintve igen nagy károkat szenvedett. 2. Commodus orvosai javaslatára Laurentumba tette át székhelyét, amely sokkal kellemesebb klímájú volt, és igen nagy babérfái árnyékot nyújtottak, a település is róluk kapta a nevét. Úgy tűnt fel, ez a hely biztonságos lesz, s az orvosok azt mondták, hogy a babér illatának ereje és a fák kellemes árnyéka ellenállóvá teszi az embert a vészt terjesztő levegővel szemben. A városlakók is követték az orvosok utasításait, orrnyílásukat és fülüket a legillatosabb szerekkel töltötték meg, szüntelenül füstölőket égettek. Egyesek ugyanis azt mondták, hogy illatuk betölti az érzékszervek nyílásait, és megakadályozza, hogy a vészes levegő behatoljon, ha pedig már bejutott, eredményesen kiűzi onnan. Ennek ellenére a dögvész ereje mit sem csökkent, igen sok ember és emberrel érintkező állat esett áldozatául. 3. Ugyanekkor a következő okból éhínség is pusztított a városban. Volt egy Cleander nevű phryg szolga, egyike azoknak, Hé ró di a nos : A ró m ai bi ro da lo m tö rté ne te Oldal: 9 akiket nyilvános árveréseken a kikiáltó ad el. Cleander császári rabszolga lett, befolyása Commoduséval együtt növekedett, végül utóbbi olyan magas pozícióhoz és hatalomhoz juttatta, hogy ő lett a testőr-gárda vezetője, az udvari főkamarás, sőt kezébe került a főparancsnokság is. Gazdagsága és fényűzése végül rávitte, hogy a császári trónt is megkívánja. 4. Sok pénzt gyűjtött össze, felvásárolta és elraktározta a város teljes gabonakészletét. Abban reménykedett ugyanis, [20] hogy elnyerheti nép és a hadsereg támogatását, ha az ínség idején bőkezűségével tűnik fel, és a létszükségleti cikkekre vágyódókat a maga oldalára állítja. Egy igen nagy, tornacsarnokkal ellátott közfürdőt is építtetett a köznépnek. Így próbálta jóindulatukat megszerezni. 5. A rómaiak azonban gyűlölték, mivel őt tartották nehézségeik okának, s nem tudták elviselni mértéktelen pénzsóvárságát. A színházakban összegyűlt tömeg először szidalmazni kezdte, majd abba a külvárosba vonultak, ahol Commodus tartózkodott. Cleander halálát kezdték követelni, 6. majd zavargás tört ki. Commodus a palota félreeső zugaiban a felzúdulásról mit sem tudva élvezeteinek adta át magát, mivel Cleander megakadályozta, hogy az eseményeket hírül vigyék neki. Cleander parancsára a mit sem sejtő tömegben hirtelen megjelent a teljes császári testőrlovasság, megtámadták és megsebesítették mindazokat, akik elébük kerültek. 7. A tömeg nem tudott ellenállni, mivel fegyvertelen állt szemben a felfegyverzettel, gyalogos a lovassal, ezért megfordultak, és visszamenekültek a városba. Sokan meghaltak, nemcsak a katonák csapásaitól és a lovaktól eltaposva, de igen sokan vesztek oda úgy, hogy egymást lökték fel és taposták el. 8. A városkapukig a lovasok akadálytalanul üldözték őket, s az elbukottakat irgalmatlanul legyilkolták. A tömeg a városban megállt, észrevette, mekkora pusztítás történt. Bezárták a házak ajtajait, felmentek a tetőkre, majd kövekkel és tetőcserepekkel hajigálták a lovasokat, akikkel ugyanaz esett meg, mint amit az előbb maguk is megtettek. Senki sem harcolt velük közelharcban, a tömeg biztonságos távolból dobálta őket. A sebeket a lovasok nem viselték el, elmenekültek, de sokan el is estek közülük. 9. A lovak ráléptek az eléjük gördülő kövekre, megcsúsztak rajtuk, és levetették lovasukat. Sokan estek el mindkét részről, s még a városi csapatok is a nép segítségére siettek, akik utálták a testőrlovasokat. 13.1. Miközben polgárháború volt születőben, Cleandertől félve senki sem merte hírül vinni a történteket Commodusnak, míg Fadilla, Commodus legidősebb nővére be nem rohant a császárhoz, akihez mint nővére könnyen és akadálytalanul bejuthatott. Haját kioldva a földre vetette magát, mint aki gyászol, és így szólt: 2. „Uram, itt tétlenkedsz, mit sem tudva a történtekről, amikor halálos veszélyben vagy, és mi is el fogunk veszni. A római nép és a sereg nagy része [21] elpártolt tőled. Amiről azt hittük, hogy egyetlen barbár sem kísérli meg, azt most saját szolgáink teszik ellenünk. Azok lettek most ellenségeid, akiket legnagyobb jótéteményeidben részesítettél. 3. Cleander felfegyverezte ellened a népet és a sereget, de az őt gyűlölők [a nép] és szeretők [az egész lovas csapattest] nézetkülönbségeik és viszályuk miatt fegyverre keltek, és egymást pusztítva polgárok vérébe borították a várost. Ha azon nyomban nem ítéled halálra ezt a gonosz szolgát, akinek már oly sok ember halála szárad a lelkén, bűne ránk vetül, s minket tesznek majd felelőssé mindkét oldal szenvedéseiért." 4. Így szólván megszaggatta ruháit, majd néhányan a jelenlevők közül felbátorodva, észhez térítették Commodust. Utóbbi a fenyegető veszélytől megijedt, s hívatta a történtekről mit sem tudó, de talán valamit mégis sejtő Cleandert. Amikor megérkezett, elfogatta, és fejét vétette. Fejét lándzsahegyre tűzve kiküldte a tömeg felettébb nagy gyönyörűségére. 5. Így elhárult a veszély, mindkét részről felhagytak a harccal: a katonák azért, mert látván, hogy akiért harcoltak, elveszett, megijedtek a császár haragjától (megértették ugyanis, hogy becsapták őket, s vakmerő cselekedeteik a császár akarata ellenére történtek), a nép Hé ró di a nos : A ró m ai bi ro da lo m tö rté ne te Oldal: 10
The list of books you might like
