A német lovagrend alkonya PDF
Preview A német lovagrend alkonya
Font Márta A német lovagrend alkonya Pécs, 1997. ©Font Márta Szakmai lektor: Katus László Anyanyelvi lektor: Heilmann József A térképeket tervezte: Font Márta A térképeket rajzolta: Fonyódi Valéria (A csatát ábrázoló, kihajtható térképek Kuczyríski S.M.: Bitwa pad Grunwaldem. Katowice, 1985. c. munkája nyomán készültek.) Műszaki szerkesztő: Bernáth Miklós Megjelent: a JPTE TK Kiadói Irodája gondozásában Felelős kiadó: dr. Majdán János ig. ISBN: 963 641 455 6 1997 Ildinek, Tücsinek, Attinak Habent sua fata libelli. Így van ez a jelen kötet esetében is, amelynek első változata 1989-ben íródott, majd megjárva átalakuló könyvkiadásunk többszöri módosításon esett át. A korrekciók alkalmával útvesztőit, tekintettel voltam a szakirodalom bővülésére, de nem törekedtem teljességre: a témáról elsősorban áttekintést akartam adni, a részletek iránt figyelmébe ajánlom a szakirodalmi érdeklődők tájékoztatót. Köszönettel tartozom a JPTE Továbbképző Központjának hogy felkarolta hányattatott kéziratom sorsát; mindenekelőtt pedig kollégáimnak, Katus Lászlónak és Majdán Jánosnak, akiktől bíztatást kaptam az anyag sajtó alá rendeséhez. Köszönöm lektoraimnak, Katus Lászlónak, Heilmann Józsefnek hasznos tanácsaikat; Fonyódi Valériának a térkép-elképzeléseim precíz kidolgozását és Bernáth Miklósnak gondos munkáját. szerkesztői A szerző 1996. augusztus Tartalom Előszó ...................................................................................... 5 I. Az előzmények ..................................................................... 8 1. Lengyelország útja 1410-ig .......................................... 8 2. Litvánia ...................................................................... 29 3. A német lovagrend és állama ..................................... 38 4. Európa a 14-15. század fordulóján .......................... 63 II. A nagy háború ................................................................... 73 1. A résztvevők és szövetségeseik ................................. 73 2. 1409 elejétől 1410 júniusáig ...................................... 81 3. A fegyverszünet lejártától a csatáig ............................ 88 4. 1410. július 15 ............................................................ 99 5. A hadjárat folytatódik ............................................. .135 III. A csata következményei ................................................ 140 IV. Tájékoztató irodalom .................................................... 145 V. Képek, térképek, ábrákjegyzéke .................................... 148 Előszó Az a csata, amelyet egy lengyelek vezette koalíció vívott a német lovagokkal a 15. század elején, bizonyosan csak kevesek számára lenne „beazonosítható": sem a helyszín (Grünwald), sem az időpont (1410. július 15.) nem alkotja ismereteink szerves részét. Pedig a kortársak Európa-szerte magnus conflictus-nak, azaz nagy háborúnak nevezték ezt az ütközetet. Gyorsan híre ment annak ellenére, hogy a 15. század elején az információ áramlása a maival össze sem mérhető. Biztosak lehetünk benne, hogy a csata eredménye, a lovagok jelentős veresége szenzációnak számított. Ezért is illett rá a „nagy háború" elnevezés, annak ellenére, hogy itt nem Európa sorsa forgott kockán, és a résztvevők többsége nem is tartozott a kor legfontosabb személyiségei közé. A történelem nagy csatáit elősorolva eltöprenghetünk azon, vajon mitől is függ, hogy egy-egy csatát nagynak nevezünk? Sem miképpen sem attól, hogy hányan vettek részt benne, kik irányítot ták, vagy a világ mely részén csaptak össze a fegyverek. A mennyiségi mutatóknál lényegesebb, mi dőlt el, mi változott meg, és milyen köröket érintettek ezek a változások. Lengyelország és a német lovagok nagy csatája a lovagok államának területén zajlott le Grünwald (Grunwald) és St~bark (Tannenberg) között. Az esemény színhelyeként hol egyik, hol másik helységet jelöli meg a történetírás. Lengyelországban mégis inkább a grünwaldi csata elnevezés az általános. Grünwald mezején a lengyelek és a német lovagok nem először csaptak össze, ekkor azonban mindkét félnek szövetségesei és támogatói is akadtak részben a szomszédos államok területéről, részben pedig az európai politika kulcsfiguráinak, a német-római császárnak és a római pápának környezetében. A kirobbanó konf liktust megelőző diplomácia tanúsága szerint a csata többféle politikai elképzelés fókuszává vált, ezzel is rászolgált a „nagy hábo rú" elnevezésre. 5 A 15. század eleje, de már a 14. század is a politikai horizont tágulását jelentette. Mondhatjuk úgy is, hogy kitágult az a térség, amit Európának neveztek. Európa a középkor folyamán nem a mai földrajzi fogalommal azonos térséget jelölt, hanem a nyugati keresztény világot; sőt, ezt is szűkebb keretek közé vonhatnánk. Lényegében arról a területről van szó, amelyben pl. a 11. század végén a keresztesháborúk meghirdetése visszhangra talált. A keresztesháborúk ennek a politikailag szétszabdalt, de egyházszer vezetében egységes világnak a nagyszabású vállalkozása volt. Ebben a vállalkozásban bővült a korábbi szűk horizont, ez a vállalkozás teremtette meg a nagy csata egyik résztvevőjét, a német lovagrendet. A nyugati keresztény világnak volt azonban egy „peremvidéke", amely az egyházszervezet szempontjából a római egyházhoz tartozott, de a keresztesháborúk vállalkozásából lényegé ben kimaradt. Ezt a peremvidéket Magyarország, Lengyelország és az északi államok alkották. E térséggel szemben az első keresztesek pl. még ellenségként viselkedtek, mígnem egy évszázad változásai e régió bevonását is meghozták. A 13. században azonban a Szent földre vezetett hadjáratok egyre nagyobb sikertelenséggel végződ tek, mígnem 1291-ben Akkon, az utolsó keresztes erőd is elesett. A pápaság ezt követően sem engedte ki kezéből a keresztesháború fegyverét: a Szentföld felszabadítása helyett a pogányok megtéríté sével, illetve az eretnekek helyes útra terelésével próbálkozott. Ilyen célpontokat pedig Európán belül is lehetett találni: a schismatikus (szakadár) bizánci és keleti szláv keresztényeket, a balkáni bogumil eretnekeket és a Baltikum pogány népeit. Így tudott a német lovagrend is megfelelni régi célkitűzései nek a megváltozott körülmények között. A pogány poroszok megté rítésére és a szomszédos keresztény lengyelek védelmére érkeztek a lovagok a Baltikumba. A lovagok számára megfogalmazott feladat kör (a keresztény hit védelme és terjesztése) és politikai ambíciók (önálló államiság) között a mérleg nyelve egyre inkább az utóbbi felé billent. A lovagrendi állam terjeszkedő ( expanzív) politikája és a szomszédos lengyel fejedelemségek, majd a megerősödő lengyel állam közt napirenden voltak a konfliktusok. Ezért az ütközetre számítani lehetett, a lovagok váratlan és súlyos vereségére azonban 6 nem! A vereség súlyos volt, mégsem katasztrofális, hiszen a 15. század során még több alkalommal is tudtak gondot okozni Len gyelországnak. A lovagrend nagymestere csak az 1466. évi ún. második toruni békekötés után hódolt be a lengyel királynak. Mégis: a grünwaldi csatavesztéssel indult el az a folyamat, amely megtörte a lovagrendi állam dinamikus fejlődését, és megkezdődött velük szemben a lengyelek fokozatos térnyerése. Grünwald tehát a kezdete annak a változásnak, amit úgy is nevez hetünk: a német lovagrend alkonya. Az „alkony" természetesen nem a német lovagrend egészének sorsára értendő, hiszen a rend ma is létezik, működik; csupán az önálló államiság megszűnéséhez vezető út jellemzésére alkalmas. 7 I. Az előzmények 1. Lengyelország útja 1410-ig A lengyel állam a 10. századi európai stabilizáció terméke. A 10. század folyamán szervezték meg az Ottók a német-római császárságot, birodalmuktól keletre pedig sor került a cseh, lengyel, magyar nép és a Kijevi Rusz krisztianizálására is. A kereszténység felvétele és az államszervezés folyamata párhuzamosan haladt, együttesen járultak hozzá az új államok kialakulásához Közép- és Kelet-Európában. A lengyel államot és a Piast dinasztiát alapító I. Mieszko fejedelmet (960-992) egy kortárs arab utazó a legnagyobb kiterje désű szláv állam uralkodójának nevezte. A Mieszko alapította állam központja a Nagy-Lengyelországnak nevezett területen, később Gnieznóban volt. Mieszko hatalma Nagy-Lengyelországon kívül minden bizonnyal kiterjedt Kujávia, Mazóvia területére is. Az máig sem tisztázott, hogy határai elérték-e a tengerpartot vagy sem. A dél felé terjeszkedő Mieszko röviddel halála előtt tette rá kezét Kis Lengyelországra, és megszerezte a korábban cseh fennhatóság alá tartozó Sziléziát. Uralkodása nagyobbik felében inkább a polan törzs fejedelmének, semmint egész Lengyelország urának kell tartanunk. Mieszko esetében a keresztény hitre térésről csak közvetett módon értesülünk. Tudjuk, hogy felesége a cseh származású Dobrava (Dctbrówka) volt. Csehország ekkor már előbbre járt a kereszténység útján. A szokásoknak megfelelően - számos példa van erre - egy pogány fejedelem keresztény dinasztiából csak meg keresztelkedés után kaphatott feleséget. Mieszko 968-ban alapított püspökséget Poznanban. A püspökség missziós feladatokat látott el, de nem önállóan, hanem a magdeburgi érsekségnek alárendelten. A magyar és a lengyel történelem menetében számos hason lóságot, érintkezési pontot találunk. A Mieszko-kori egyház műkö dését a Géza-kori állapotokkal állíthatjuk párhuzamba: a térítő tevé- 8 kenység már megindult, a világi hatalom részéről támogatást is ka pott, de az egyházi hierarchia kiépítésére még nem került sor, a térítés a német területen fekvő központnak alárendelten folyt. Az államszervezés állapota azt mutatja, hogy Mieszko csakúgy, mint Géza az „átmenet" embere: az egyház támogatása terén tett lé péseiket a szomszédos uralkodók - elsősorban a császár - méltá nyolták, ám koronát egyikük sem nyert. Ezt csak a következő generációnak sikerült elérnie. Az államszervezés befejezője - a magyar Szent Istvánhoz hasonlítható - I. (Chrobry, Bátor) Boleslaw volt (992-1025). Lengyelország az első Piastok idején .~.,,--,.,., ·-·' ..... ·, \_ • G•nie zno . '·') MAZÓVIA • Poznaií (.·"· I . \., ........ ,·-_.,./ ,.,,. Kr•ak kó \ - 102Skörül MAGYARORSZÁG -·- 1040 körül Boleslaw idején, 997-ben járt lengyel földön Adalbert püspök, innét indult a pogány poroszok közé téríteni, ahol mártír halált halt. A cseh származású, Magyarországon is megfordult püspök a közép-európai kereszténység közös szimbóluma. Vértanúsága után Boleslaw szerezte vissza földi maradványait és Gnieznóba vitette. A neves vértanú nyugvóhelye és Poznanba került 9
The list of books you might like
