A jogi gondolkodás paradigmái Szövegek [= The paradigms of legal thinking: A reader] PDF
Preview A jogi gondolkodás paradigmái Szövegek [= The paradigms of legal thinking: A reader]
EGYETEMI KÖNYVTÁR 233947 ET RERUM POLÍTICARIJ! A JOGI GONDOLKODÁS PARADIGMÁI SZÖVEGEK EGYETEMI KÖNYVTÁR 233947 A JOGI GONDOLKODÁS PARADIGMÁI SZÖVEGEK - 'i S - Ú T - 5 A Budapest, 1999 BIBLIOTHECA CATHEDRAE PHILOSOPHIAE IURIS ET RERUM POLITICARUM UNIVERSITATIS CATHOLICAE DE PETRO PÁZMÁNY NOMINATAE BUDAPEST ID FASCICULI 2 1 B2 00069296 élté ék Szerkesztette Varga Csaba Fordította Varga Koppány és Varga Csaba, ellenőrizte Varga Csaba (H.L.A. Hart szövegét fordította Takács Péter, ellenőrizte Krokovay Zsolt) ISSN 1416-4639 ISBN 963 379 584 2 A Szövegek a jogi gondolkodás paradigmáinak tanulmányozásához 1996-os, 1997-es előzetes kiadásainak rövidített változataként A jogi gondolkodás paradigmái Szövegek 1998-as kiadásának utánnyomása Készült a TEMPUS S.JEP 09090/95. számú projektumának keretében és pénzügyi támogatásának köszönhetően PÁZMÁNY PETER KATOLIKUS EGYETEM JOGBÖLCSELETI INTÉZETE Prof. Dr. Varga Csaba 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30. (H—1428 Budapest 8, Pf. 6) Tel./fax 42 97 226, Tel. 42 97 227 intézetvezető: 42 97 230 © Varga Csaba (szerkesztés, fordítás) © Takács Péter (H.L.A. Hart szövegének fordítása) Osiris Kiadó 2CG3 JúL 7 A nyomdai kivitelezés az ETO-Print Kft. munkája Felelős vezető: Balogh Mihály Tartalomjegyzék A gondolkodás módszertani irányai Michel Villey A joglogika története 1 A történelemfilozófia tudományelméleti problematikája Chaím Perelman Egyetértés hiánya és a döntések racionalitása 17 A gondolkodás paradigmái George Lakoff Megismeréstudományok és a jog 24 Kérdőjelek a jelentésben H. L. A. Hart A jog nyitott szövedéke 35 Stanley B. Fish Fish kontra Fiss 47 Charles M. Yablon Jog és metafizika 52 Névmutató 67 Jogforrásmutató 69 Tárgymutató 70 A GONDOLKODÁS MÓDSZERTANI IRÁNYAI MICHEL VILLEY A joglogika története* “A joglogika története” — túl nagyratörő tárgynak tetszik, ám tudomásom szerint jogtörténészektől még túl kevéssé is vizsgáknak ahhoz, hogy átfogó képet alkothassunk s közvetíthessünk róla. És ezen felül logikusnak is kellene lennem ehhez, ám generációm, melybe jobban belevésődött Corneille, Racine és Cicero, mint a halmazok matematikája, rosszul tájékozódik a szimbólumok és egyenlőségek azon dzsungelében, amely a mai logikát jellemzi. Sőt nemcsak egyszerűen valamelyest bejáratosnak kellene lennünk a mai logikába, de képesnek a problémái fölötti vitára; tudnunk, hogy mit köszönhet a logika a modem tudományos fejlődésnek és képesnek arra is, hogy más filozófiákból táplálkozó eltérő logikákkal szembesíthessük. Mindez olyan ismereteket feltételez, amikkel a szerző nem rendelkezik. Pusztán jogtörténész vagyok; pontosabban — noha a “filozófia” szó azoké, akikkel az ember olykor fél közösséget vállalni — a jogfilozófia történésze. A joglogika partjait is csak a jogfilozófia ürügyén közelíthetem meg. Feladatom így aligha lehet más, mint találkozási pontok és kölcsönös függőségi viszonyok megjelölése a két eltérő diszciplína között. Persze ez sem haszontalan. Valóban: ha meg kell határoznunk, hogy mi a joglogika, vagyis a logika mely része vagy milyen fajtája alkalmazható a jogban, ugyan miképpen is gondolhatnánk el mindezt anélkül, hogy egyet ne értenénk a “jog” szó jelentésében? Nehéz probléma ez, melyre sajnos számos erősen eltérő válasz létezik. A joglogikával foglalkozó kiváló szakemberek közt számosán vannak, akik magától értetődő nyilvánvalósággal posztulálnak egy valójában vitatható jogmeghatározást. Gondolati konstrukciójuk ezen alapul. Következésképpen olyan képet nyújtanak számunkra a joglogikáról, amely legalább is saját ízlésem szerint túlzottan szűknek, s ezért meg nem felelőnek tetszik. És talán eltérő következtetésekre jutnának, ha jogfilozófiai posztulátumaikat egyszer vitára bocsátanák. * Histoire de la logique juridique' Annales de la Faculté de Droit et des Sciences économiques de Toulouse XV (1967) 1, 65-82. o. és 'Questions de logique juridique dans l’histoire de la philosophic du droit’ in Etudes de logique juridique II: Droit et logique / Les lacunes en droit, pubi. Ch. Perelman (Bruxelles: Bruylant 1967), 3-22. o. [Travaux du Centre National de Recherches de Logique], Fordította Varga Csaba ■ Michel Villey Mivel nincs idő arra, hogy most kibontsuk a “jog” szó meghatározásai történetének hallatlan gazdagságát, az alábbiakban csupán két meghatározás szembeállítására korlátozódunk. Az egyiket modern nek nevezzük, a másikat klasszikusnak — értve ez utóbbin azt, amit Görögországban, a klasszikus római jogban s a középkor jogtudósi jogában tisztelünk. Kérdésünk az, hogy a jogi módszer s joglogika milyen fogalmai felelnek meg e két szembenálló jogfelfogási módnak. Az olvasó bizonyára megbocsátja szerzőnek, ha az uralkodó divattól eltérően a múlt távoli vidékeire téved és olyan formulákat idéz fel, amelyek jelen szokásainktól idegenek s látszólag már a múlt ködébe vesztek. I. Először térjünk a modern korszakra. A történészek szokása szerint modemnek nevezzük azt a korszakot, amely nagyjából a középkor vége s a francia forradalom közötti időt fogja át. Ez nem a mi korunk: századunk immár nem modem idő számunkra, és ami jelenlegi gondolkodásunkban valóban élő, az inkább reakció a “modem” filozófiával szemben. Mindazonáltal mindannyian a modem filozófia örökösei vagyunk: ez áll hozzánk legközelebb és — kétség kívül leginkább a jogászoknál — még mindig ez az alapja képzésünknek, közhelyeinknek és rutinjainknak egyaránt. Oly mértékben függünk tőle, hogy főbb témáinak a megértése számunkra nehézséget aligha okoz. Nem kell tehát sokáig időznünk e komái. Annyiban tárgyaljuk csupán, hogy összehasonlítás alapjául szolgálhasson. 1. A JOG MEGHATÁROZÁSA A modem jogi gondolkodást (anélkül, hogy részletekbe mennénk s csupán egyfajta ideáltípus elsietett felvázolására korlátozódva) véleményem szerint a jognak szellemi termékként és kizárólag az emberi szellem termékeként való szemlélete jellemzi. Eszerint a jog normákból van képezve, s ezek révén az emberi szellem a természet tényeinek parancsol. A jog lényegének és forrásainak ilyes fajta felfogása mögött a modem filozófia alapvető kettőssége rejlik. Két elkülönülő világként ez választja szét Descartes-nál a szellem és a terjedelemmel bíró testek világát, KANTnál pedig a létezőt a jelenségtől s ugyancsak a létet aJegyentől. A jog az emberi szellemtől származó norma, mely a természet legyenjét úja elő (kétségtelenül ezt íz előfeltevést fogadják el fenntartás nélkül teoretikusaink közül is számosán, amikor a joglogikát a logika ún. “deontikus” vagy “normatív” vállfájaként tárgyalják — olyan minősítéssel élve, amely számomra legalább is kétséges). 2 A joglogika története E jogfilozófiának számtalan változata van, ezek sokaságába azonban most nem hatolhatunk bele. Ezek egyike például Savigny és pandektista iskolája: számukra a jogszabály nem annyira az egyedi ember szellemi terméke, mint inkább a népek kollektív szellemiségéé. Mindenekelőtt azonban a modem jogfilozófián belül két alapvető irányzatot kell megkülönböztetnünk: a) Egyesek számára a jogszabály az emberi értelem terméke. A / bennünket foglalkoztató korban ilyen a racionalista irányzat s az ún. természetiogi iskola. Ilyen például Grotius. A jogszabályok rendszerét Grotius megkísérli az erkölcsiség néhány racionális elvéből levezetni: nem lopni, ígéretet megtartani, okozott kárt megtéríteni. Ehhez hasonlóan Kant törekvése is arra irányult, hogy természetjogát a tiszta gyakorlati ész néhány racionális axiómájából kiindulva építse fel. b) A másik iskola a jogszabályok forrását az emberi akarat ban 2. látja. Ilyen HOBBES és tanítványainak iskolája, melyet gyakran a pozitivista címkével illetnek. Eszerint a társadalmi szerződésben felhatalmazott törvényhozó önkényes akarata hozza létre a jogot. Mostani szempontunkból azonban egyre megy, vajon a jogot az észből vagy az akaratból, avagy e kettő valamiféle keverékéből származtatják. Mindenképpen az emberi szellem terméke, s az emberi szellemben felfogott és általa tételezett szabályokból áll. Következésképpen a jogot szabályösszességként határozzák meg. A polgári jogból tartott kurzus első órájától kezdve hagyományosan így tanítják a jogot egyetemeinken. 2. A JOGI MÓDSZER Következésképpen a modem jog világában kialakult a jogi megoldások kitalálásának bizonyos módszere, a diskurzus és a jog bemutatásának bizonyos formája, melyet “jogtudománynak” neveznek. Elvileg minden megoldás szükségképpen megtalálható olyan szabályokból kiinduló következtetés segítségével, amelyek az ész vagy az akarat termékeiként az emberi gondolatban székelnek. Legalább is a jogi megoldás mint ilyen nem található meg s érvényessége nem bizonyítható másként, mint deduktív módon egy adott jogszabályra történő hagyatkozással; a szabály maga pedig nem található meg másként, mint egy elvre történő hagyatkozással. Legalább is minden esetben ez az az eszmény, amit a jogtudomány követ. A jogász (tág értelemben vett) munkájának legkülönfélébb szintjein megfigyelhetjük, hogy a tulajdonképpeni modem kor jogi doktrínájának nagy művei a deduktív módszert művelték valójában. Ha jogszabályok foglalatainak kialakításáról van szó, ez a rendszerek kora — olyanoké, amelyek Grotius, Pufendorf, Domat neveihez fűződnek. Grotius művét tekinthetjük az első nagy axiomatikus jogrendszeralkotási Michjel Villey kísérletnek: ebben minden szabály deduktive egy elven nyugszik, visszavezetve az erkölcsiség valamely elsődleges racionális elvére, vagy legalább is erre törekedve (a XVI. század “rendszerei”, melyek Connan, Bodin vagy Althusius nevéhez fűződnek, inkább jogfogalmak vagy jogesetek osztályozására tett kísérletek, melyek gyökerei egészen más tudományos eszményből erednek). És ha bíróság előtti jogalkalmazásról van szó, a modem doktrína arra szólít fel, hogy deduktive vezessük le a döntést a jogszabályból — akár hatalmas doktrinális teljesítményekben kodifikált vagy a jogalkotó többé-kevésbé önkényes akaratából törvényszövegekben tételezett legyen is e szabály. Ilyen az a forma, amelyet végső soron a jogi feldolgozások öltenek. Am ez nem is lehet másként, mihelyt elfogadjuk, hogy a jog az emberi szellemtől parancsolt szabályok összessége, vagy az, amit e szabályok tartalmából analitikus módon kikövetkeztetnek. 3. A JOGLOGIKA FOGALMA És most érkezünk el a joglogikától a modemek által kialakított képet illető következtetésekhez. Úgy tűnik, hogy főként a jogban gyakorolt logikát illető ilyen felfogás egybevág azzal, amit általában a logikáról a modem korszak (s így egyszersmind a matematika diadalútja és az egzakt tudományok kialakítására irányuló törekvés) kezdetén uralkodó felfogásként megfogalmaztak. Remélem, tévedés nélkül állíthatjuk, hogy a modem világban a logika tudománya mindenekelőtt a deduktív okfejtés tudományának és gyakorlatba ültetésének megalapozására irányul. Nem azt tanítja-e változatlanul, hogy a legszigorúbban véve a logika olyan következtetések tanulmányozása, amelyek az elérhető legnagyobb szigorúsággal teszik lehetővé az egyik kijelentésről a másikra történő átmenetet? Minden egyéb — például a fogalmak vagy ítéletek szerkezetének az elemzése — mintha másodlagos jelentőségű, s az előbbinek alárendelt lenne. A modem kor kezdetén — Arisztotelész analitikai könyvei és a középkori, különösen a XIV. és XV. századi hanyatló skolasztika csökevényei nyomán — a logika először még a s z i 11 o g i z m u s tanulmányozása volt. Igaz ugyan, hogy / ezután Descartes jött, aki a formális logikát elhanyagolva számos ? kortársához hasonlatosan (és, mint rögvest látni fogjuk, korántsem súlyos következmények nélkül) hitelvesztetté nyilvánította a szillogisztikus okfejtés tanulmányozását. Am az EUKLlDÉSZi mintájú matematika i okfejtés, mellyel ezt helyettesítette a számok és formák, valamint az egyetemes tudomány, sőt a metafizika területén is, számára végső soron a régi formális logika egyfajta pótléka volt. Tehát változatlanul a deduktív okfejtési minta maradt uralkodó. Nos, milyen logika felel meg leginkább a jogászi mesterség szükségleteinek? Az előbbi meghatározások fényében, amint ezt a 4
The list of books you might like
