Karácsony Sándor A Hegyi KARÁCSONY SÁNDOR A HEGYI BESZÉD KIADJA A REFORMÁTUS ZSINATI IRODA SAJTÓOSZTÁLYA BUDAPEST, 1991 III. KIADÁS JÉZUS KRISZTUS JO VITÉZÉ ELŐSZÓ A HEGYI BESZÉDHEZ Katonaviselt ember vagyok. Akkortól fogva szól hozzám sze mély szerint is jézus Krisztus hegyi beszéde, mióta úgy hallom, mint eligazításon, abfertigungon a befélt, a parancsot. Állom és állítom, hogy nem is értheti más (legfeljebb olvashatja mint valami kínai szöveget), csak az, aki lelkében Krisztus katonája. Ilyen katona meg csak az lehet, akit Krisztus katonájának hívott. Krisztus ma is verbuvál. Vannak, akik megértik a verbu válását. Minden ízükben érzik és igenük, hogy csak úgy lehet nek boldogok, ahogy Krisztus mondja. Ezeknek mondja Krisz tus, éppen úgy, mint hajdan a verbuváló huszárok a falusi legényeknek, hogy gyöngyélet az ő jó vitézének lenni. Boldo gok az ó jó vitézei. A hegyi beszéd nyolc makarizmája ver- bunk. Krisztus mindenkit hívogat. Engem is hívogatott szinte születésem óta. De én sokáig ellenálltam. Igaz, hogy mindad dig, míg ellenálltam, boldogtalan is voltam. Végre megértet tem, hogy ez az általános hívogatás személy szerint nekem szól. Mint ahogy a falusi legényt hátulról a testi ruhájánál fogva tartja vissza aggódó édesanyja, hogy fel ne csapjon, úgy fogott engem is a világ a bűneimnél fogva, hogy ne engedjek a hívásnak. Fenyegetett, hogy elszakad a madzag, lehull rólam minden, ott állok majd leleplezve, pőrén, világ csúfjára, ha egy tapodtat is közeledem Hozzá. De Ő szelíden ismételte az általános igéket, most már különösen rám vonatkoztatva: bol dogok azok... és boldog léssz te is... Ti vagytok a földnek savai, a világ világossága. Mintha csak mondta volna a régi verbunkot: nosza, kedves pajtás, adjál parolát, vesd ki a nya kadból a zsíros bundát. Csapj fel, öcsém! Szükségem van rád, várlak, hívlak. így lett a hegyi beszéd hat következő verse számomra, egyénileg parola. Akkor már nem tarthatott vissza többé fenyegetőzéseivel a világ. Tudtam, hogy mérték alá kell állanom mielőtt véglege sen bevesznek, s ott nem maradhat rajtam úgysem a testi 5 ruhám. A mérték alatt olyannak kell mutatkoznom, amilyen valóban vagyok, s úgy lehetek azután tauglich, nem ohne, nem mit, nem trotz Cebrechen, hanem infoige dérén. . .* Alkalmas, mert híjával találtatik. Mert bűnös és megtört, kéri, tehát kaphatja a kegyelmet. A hegyi beszédből a Máté 5. részének még hátralevő szakasza a törvényről szól. Ez a mérték, melyet senki sem üthet meg maga derékségéből. Úgy sem, ahogy megmondatott a régieknek. Hát még, mikor jézus hozzáteszi: én pedig azt mondom néktek. Végre, kegyelemből, hit által jézus Krisztus katonájának tudhatom magam. Újonc vagyok, bundás, porostülű. Meg kell tanulnom, új életemben mi a régula. Azt mindjárt az ele jén megmondják és megmagyarázzák. Alamizsna, ima, böjt. Mások. Isten. Magam. A Máté evangéliumának hatodik része első leiében erről tesznek kitanítást. A hatodik rész második iele iskola. Rajcsúr, kiképzés, legénységi „súle". Hallottam, mi a régula mások, Isten és magam dolga felől, hát most aztán próbáljam. Vonjam le a konzekvenciákat. Milyen jó, hogy minderre az erőt nem a menázsiból várom, hanem magából a hegyi beszédből, amely nek nemcsak az igazsága árad felém, hanem az ereje is. Mikor idáig eljutottam, megkezdődik a katonaélet komo lyabbik fele. Eddig minden csak előkészület volt. Most követ kezik a nagy csata. Az ítélkezésről szóló rész olyan, mint egy végleges életrendezés. Ha igazán Krisztus katonája vágyako zom lenni, le kell hogy omoljon Isten és közöttem minden akadály. Ez pedig csak akkor történik meg, ha közöttem és a másik ember közöli sincsen már akadály. Ha elnémult szívem ben az ítélet, és felkél helyébe és hatni kezd a szeretet. A hegyi beszédnek ez a része mozgósítási parancs, este, violaszín pecsét alatt érkezett parancsolat. Megjött, rendelkezik velem, indulnom kell trombitaszavára. Itt a csata. Csata előtt ígéretet kapok az ima erejé ről. Csata közben biztos vízióm van a győzelem egyetlen lehetséges pályája felől, a szoros kapuról és a keskeny útról. Csata után megképzenek a háború démonai, a rossz gyü * Alkalmas — nem fogyatkozások híján, nem azokkal, nem azok ellenére, hanem azok folytán... 6 mölcsöt termő, Uram-Uram-mondó hamis próféták, de erejük vesztetten zuhannak a mélybe vissza Krisztus elől. Vége a csatának. Vége a hegyi beszédnek is. Életvízióm nak is elkövetkezett az utolsó képe. Ha homok — összedől, ha szikla — megáll. Olyan ez, mint a három kapitulációt kiszolgált öreg katona obsitja. Ezzel induljon el hazafelé. Igen. Katonához a vezére így szokott szólni. Hívja, felfo gadja, megméri, felesketi, iskolázza, vezeti és búcsúztatja. Ezek az igék azért oly drágák, mert elejétől végig az Ó szájából jönnek. Elején is, végén is ott áll előttünk Ő maga, jézus Krisztus drága alakja. 7 VERBUNK Máté 5,1-10 Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és amint leült vala, hozzámenének az ő tanítványai. És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván: Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyer nek. Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meg látják. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. A HEGYI BESZÉD jézus... felmernéli a hegyre... tanítja vala őket Vastag betűvel nyomtatott, sokat emlegetett, könyv nélkül megtanított, különlegesen híres része a Szentírásnak a hegyi beszéd. Pedig zavarba jönnék, és rajtam kívül még nagyon sokan mások is meghökkennének, ha feleletet várón azt kérdezné valaki: mi hát a hegyi beszéd tulajdonképpen? Törvénykönyve, illemtana, gyakorlati tanácsadója, zsinór- mértéke a keresztyén életnek? Törvénykönyvnek kegyetlen, illemtannak divatjamúlt, tanácsadónak nem elég praktikus, zsinórmértéknek túlságosan magasra tett. A hegyi beszéd rendőrhatósága a kihágást halállal bünteti. A hegyi beszéd illedelmes úri társasága a szemlesütés helyett a szemkiszúrást javallja inkább. A hegyi beszéd praktikus észjárása azt tartja élelmes embernek, aki két mérföldet megy azzal, aki egy 9 mérföldre kényszerítené. A hegyi beszéd ugrómércéjének a legalacsonyabb foka magasabbra van téve, mint az eddigi világrekord. Szép, szép a hegyi beszéd, de eszményei megva lósíthatatlanok. így szoktunk a hegyi beszédről gondolkozni mindnyájan mindaddig, míg azt gondoljuk róla, hogy lehetetlenségre kötelez bennünket. Pedig a hegyi beszéd nem kötelez senkit semmire. A hegyi beszédben képesíti Krisztus a benne hívő ket mindarra, amire a Krisztustól távol élőket nem lehet kötelezni. Parancsait úgy kell tehát valahogy tudomásul ven nünk, mint ahogy a teremtett világ annak idején boldogan vette tudomásul az Igét, amely által lettek mindenek. Legyen világosság! — ez nem azt jelenti, hogy te szegény világ, most már futhatsz, fáradhatsz, míg valahonnan előkerítesz vala melyes szövétneket. Még kevésbé jelenti azt, hogy te még szegényebb világ, ezentúl kénytelen lész világosabban élni, akarva, nem akarva. Az ellenkezőjét jelenti. Te boldog világ, mostantól kezdve nincs sötétség többé benned és körülöt ted, s neked most már szabad világosabban élned... Fényl- jék a ti világosságtok... Ez sem a törvény borzasztó, követe lődző, megvalósíthatatlan muszája, hanem a szabadság szent lehetősége, boldog előjoga, amely az újjászületés után egyszerűen érvényben van. Újjászülettünk, és a mi világossá gunk, most már — halljatok csudát — fénylik. A MENNYEKNEK ORSZÁGA Az Isten országa tibennetek van. (Lk 17,21) Ami az egészre áll, érvényes a kiindulásra is. Ha a hegyi beszéd nem törvény, hanem szabadság, akkor a mennyek nek országa sem következmény, hanem előfeltétel. Képzelni elvégre lehetséges a dolgot úgy, hogy a „jó" emberek lelki szegénységre törekedvén, eljutnak a boldogságra, s mintegy jutalomképpen övék lesz a mennyeknek országa. Megélni azonban ezt a „folyamatot" így teljes lehetetlenség. Lehetet lenség pedig azért, mert a lelki szegénységnek a mennyeknek országa az előidéző oka. A mennyeknek országa nélkül kép telen állapot a lélek számára a szegénység. Ha nem a mienk 10 előbb a mennyeknek országa, akkor a lelkünk nem lehet szegény, legfeljebb kifosztott, koldus, földhözragadt, „ron gyos" proletár lehet. (Lumpenproletariat — mondja erre az állapotra rendkívül jellemzően és magyarra úgyszólván lefor- díthatatlanul a német.) Nincs tisztában sem a maga bűnével, sem a kegyelem felségével az, aki a lelki szegénységre és így a boldogságra a maga erején, szinte kezdő lépésképpen el akar jutni. De nincs tisztában a mennyeknek országával sem az, aki ezt úgy képzeli, mint valami elérendő célt, megszolgált jutalmat, alapot betetőző koronát. Onnét van ez a tévedésünk, hogy szívünk mélyén magunk is olyannak képzeljük a mennyek nek országát, mint a falusi „temető"-asszonyok. Templomos ságuk elismeréséül angyalok vezetik oda őket. Fönt a fellege ken túl van. Csupafényesség, mennyei kórusok, aranytrónus. Bársonysámedli a reszketeg öreg lábak alatt. Pufók arcú gyerekek ezüsttálcán hordozzák az idvezült elé mindazt, ami szép és jó, és „idelent" hiányzott. Ellenben meg vagyon írva: a mennyek országa nem itt vagy ott vagyon, hanem tibennetek vagyon. A mennyek országát olyanformán hordozzuk a lelkűnkben, mint az an golok a Szigetországot. Mindenüvé magukkal viszik, tekintet nélkül arra, odahaza vannak-e pillanatnyilag, vagy az impéri- um valamelyik domíniumában, vagy a kontinensen valahol. Angolságuk eleven tudata mindenütt felmenti őket a környe zet mindenki mást lenyűgöző és mindenki mást kötelező hatalma alól. Ha a mennyeknek országa, tehát istenfiúságom, azaz az Atya kegyelme, a Krisztus megváltó szeretete és a Lélek ereje árad belőlem, mindenütt mindenkor, én vagyok a helyzet ura, nem a helyzet diktál énnekem. SZEGÉNYSÉC Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. (Lk 6,20) Boldogok a lelki szegények. Ebben a kijelentésben olyan nagy ellentmondás rejtőzködik, hogy senki nem hajlandó szóról szóra érteni. Annyi tisztelettel csak tartozunk Annak, aki 11