A Harmadik Birodalom hatalmon PDF
Preview A Harmadik Birodalom hatalmon
A HARMADIK BIRODALOM HATALMON RICHARD J. EVANS A HARMADIK BIRODALOM HATALMON Hogyan állítottak a nácik könyörtelenül céljaik szolgálatába egy egész népet P K ARK ÖNYVKIADÓ A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Richard J. Evans: The Third Reich in Power. Penguin Books Ltd, London, 2006 Fordította Sóskuthy György (1–6. rész) Szántó Judit (7. rész) Copyright © 2005 Richard J. Evans All rights reserved Hungarian translation © Sóskuthy György és Szántó Judit, 2013 ISBN 978–963–355–024–3 Magyar kiadás © 2013 Park Könyvkiadó, Budapest Borítófotó © Scherl/Süddeutsche Zeitung Photo Térképek © Bereznay András: www.historyonmaps.com A fordítást szakmai szempontból ellenőrizte Ungváry Krisztián Szerkesztette Zsolt Angéla Felelős szerkesztő Szalay Marianne A szöveget gondozta Lovass Gyöngyvér Műszaki szerkesztő Kuha Zulejka A borítót, valamint a belső oldalakat tervezte és a könyvet tördelte Köböl Vera Matthew-nak és Nicholasnak ELŐSZÓ Ez a kötet a Harmadik Birodalomnak – Hitler és a nemzetiszocialisták rendszerének – a történetét mutatja be 1933 nyarától, a hatalomra kerüléstől 1939. szeptember elejéig, az Európára rákényszerített háború kitöréséig. Folytatása A Harmadik Birodalom születése címen megjelent első kötetnek, amely ismertette a nemzetiszocializmus eredetét, elemezte eszméinek fejlődését, és sorra vette, miként került mind közelebb a hatalomhoz a balsorsú weimari köztársaság éveiben. A Harmadik Birodalom háborúban című, harmadik kötet az 1939 szeptembere és 1945 májusa közti eseményekkel foglalkozik majd, és azt az örökséget is vizsgálja, melyet a nemzetiszocializmus hagyott Európa és a világ történetére a 20. század hátralevő évtizedeiben, egészen a jelenig. A három kötet általános koncepcióját A Harmadik Birodalom születése előszavában körvonalaztam, így annak részleteit itt nem ismétlem meg. Akik olvasták az előző kötetet, azok nyugodtan ugorjanak az Első fejezetre – bár bizonyára akad néhány olvasó, aki örül, ha emlékezetébe idézzük az ott ismertetett legfontosabb érveket –, akik viszont nem olvasták, azoknak mindenképpen javaslom e kötet Bevezetését, amely nagy vonalakban leírja, mi is történt a rákövetkező oldalakon elbeszélt történet kezdete, 1933 júniusa előtt. A könyvben szükségszerűen tematikus megközelítést alkalmaztam, de az egyes fejezetekben, az előző kötethez hasonlóan, arra törekedtem, hogy vegyítsem a személyes beszámolókat, a leírásokat és az elemzéseket, s feltérképezzem az időben igen gyorsan változó helyzet kibontakozását. A Harmadik Birodalom nem statikus és monolitikus diktatúra volt, hanem dinamikus és gyorsan alakuló képződmény, amelyet kezdettől fogva sokféle zsigeri gyűlölködés és ambíció emésztett. Mindent uralt a háború vágya, azon háborúé, amellyel Hitler és a nemzetiszocialisták reményei szerint el kellett érni, hogy bekövetkezzen Közép- és Kelet-Európa német szempontú faji átrendezése, valamint hogy Németország ismét vezető hatalommá váljon az európai földrészen, sőt azon túl is, az egész világban. A következő fejezetekben – melyeknek témái, sorban: az ellenőrzés és az elnyomás, a kultúra és a propaganda, a vallás és az oktatás, a gazdaság, a társadalom és a mindennapi élet, a faji politika és az antiszemitizmus, illetve a külpolitika – világosan és közös nevezőként rajzolódik ki a mindennél fontosabbnak tartott akarat arra, hogy Németországot és a német népet felkészítsék egy nagy háborúra. Csakhogy ez az akarat önmagában sem volt racionális, és a megvalósítása sem volt egységes. A különböző területeken sorra bukkantak fel a rezsim ellentmondásai és belső irracionalitásai; a nemzetiszocialisták pedig vakon rohantak a háborúba, ami magában hordozta a Harmadik Birodalom majdani pusztulásának csíráit. A könyvön végigvonuló és az egyes részeket összekötő egyik fő kérdés az, hogy mindez hogyan és miért történhetett meg. Egy sor további kérdés azt firtatja, hogy a Harmadik Birodalom milyen mértékben nyerte meg a német népet; milyen módon működött; milyen fokig függött a politika magától Hitlertől, nem pedig a Harmadik Birodalom egészének tágabb értelemben vett szerkezetéből adódó tényezőktől; mennyire volt lehetséges szembeszegülni, ellenállni, egyet nem érteni a nemzetiszocializmus parancsaival egy olyan diktatúrában, amely teljes és feltétlen hűséget követelt valamennyi polgárától; volt-e lehetőség a belső emigrációra; milyen jellegű volt a Harmadik Birodalom és a modern világ viszonya; az 1930-as évek különböző területeken alkalmazott politikája mennyiben volt más, illetve hasonló, mint amit Európa többi országában és másutt gyakoroltak; és sok egyebet. A fejezetek sorba rendezése egyfajta elbeszélői fonalat alkot, amely, ahogy halad előre, egyre közelebb kerül a háborúhoz. A Harmadik Birodalom különböző aspektusainak témák szerinti különválasztása megkönnyíti ugyan egységes tárgyalásukat, ennek azonban óhatatlanul ára van, hiszen nyilvánvaló, hogy ezen aspektusok számos különböző módon egymásra is hatottak. A külpolitika hatott a faji politikára, a faji politika az oktatáspolitikára, a propaganda szorosan összefüggött az elnyomással, és így tovább. Következésképpen egy-egy téma egy fejezeten belüli tárgyalása önmagában nem teljes, az egyes fejezetek nem tekinthetők az adott téma átfogó kifejtésének. Emiatt például a zsidók gazdasági életből való eltávolítását nem a faji politikát tárgyaló, hanem a gazdasággal foglalkozó fejezet ismerteti; a Hitler háborús célkitűzéseit megfogalmazó, 1937-es úgynevezett Hossbach-memorandumról a külpolitikai fejezet helyett az újrafegyverkezést taglaló fejezetben lesz szó; azt a hatást pedig, amit Ausztria német bekebelezése gyakorolt a Harmadik Birodalom antiszemitizmusára, az utolsó fejezet fogja ismertetni, nem pedig az antiszemitizmus 1938-as helyzetéről szóló. Remélem, a könyv szerkezetére vonatkozó döntések ésszerűnek fognak bizonyulni, bár logikájuk csak azok számára lesz egyértelmű, akik az elejétől kezdve folyamatosan olvassák végig a fejezeteket. Aki csupán hivatkozási forrásnak használná a kötetet, annak célszerű a Név- és tárgymutatóhoz lapoznia, ahol megtalálja a fontosabb témák, személyek, események pontos helyét a könyvben. E mű készítése során is óriási segítségemre voltak a Cambridge-i Egyetem Könyvtárának, a londoni Wiener Librarynek és a londoni Német Történeti Intézetnek az egyedülálló forráskiadványai. Hamburg Szabad- és Hanzaváros Állami Levéltára és a hamburgi Jelenkor-történeti Kutatóintézet volt szíves megengedni, hogy tanulmányozzam Luise Solmitz kiadatlan naplóit, Bernhard Fulda pedig nagylelkűen rendelkezésemre bocsátotta egyes német lapok fontos cikkeinek másolatát. Döntő jelentőségű tanácsot és támogatást kaptam számos barátomtól és munkatársamtól. Irodalmi ügynököm, Andrew Wylie és munkatársai, Christopher Oram és Michael Shavit sok ötletet és rengeteg időt áldoztak erre a munkára. A kézirat korai változatait elolvasta, számos hibára felhívta a figyelmemet és sok hasznos javaslatot tett Stephanie Chan, Christopher Clark, Bernhard Fulda, Christian Goeschel, Victoria Harris, Robin Holloway, Max Horster, Valeska Huber, Sir Ian Kershaw, Scott Moyers, Jonathan Petropoulos, David Reynolds, Kristin Semmens, Adam Tooze, Nikolaus Wachsmann és Simon Winder: segítségükért végtelen hálával tartozom. Christian Goeschel volt szíves ellenőrizni a jegyzetek és a bibliográfia levonatait. Simon Winder és Scott Moyers példás szerkesztőnek bizonyult, tanácsaik és lelkesedésük mindvégig nélkülözhetetlenek voltak. Beszélgetőpartnereim – Norbert Frei, Gavin Stamp, Riccarda Tomani, David Welch és sokan mások – felbecsülhetetlen értékű ötleteket osztottak meg velem. David Watsonnál jobb olvasószerkesztőt keresve sem találhattam volna; Alison Hennesy rengeteg munkát fordított a képek felkutatására; s rendkívül hasznos volt az a munka, amelyet Bereznay Andrással a térképek elkészítése során végeztem. Christine L. Corton az egész kéziratot elolvasta, és szakértelmén felül az évek során nélkülözhetetlen gyakorlati támogatást is nyújtott a könyv megírásához. Fiaim, Matthew és Nicholas, akiknek az előzőhöz hasonlóan ezt a kötetet is ajánlom, jóleső kikapcsolódást jelentettek a meglehetősen komor témából. Valamennyiüknek hálás vagyok. Cambridge, 2005. május BEVEZETÉS I A Harmadik Birodalom 1933 első felében született, Németország első demokratikus próbálkozásának, a balsorsú weimari köztársaságnak a romjain. A nemzetiszocialisták júliusra már szinte az összes alapvető vonását megteremtették annak a rezsimnek, mely Németországot a csaknem 12 évvel későbbi, 1945-ös összeomlásáig irányította. Minden területen felszámolták a nyílt ellenzéket, pártállamot hoztak létre, és a hadsereg meg az egyházak kivételével a német társadalom valamennyi intézményét egységesítették, azaz gleichschaltolták. Sokan próbálták már magyarázni, hogyan sikerült ennyire gyorsan elérniük ezt a maradéktalanul egyeduralkodó pozíciót a német politikában és társadalomban. A magyarázatok egyik hagyománya a német nemzeti jelleg régi gyengeségeire mutat rá, amelyek ellenségessé tették a németeket a demokráciával szemben, könyörtelen vezetők követésére hajlamosították, militarista és demagóg szólamokra tették fogékonnyá őket. Ámde a 19. századot vizsgálva alig találni nyomát efféle vonásoknak. Az akkori liberális és demokratikus mozgalmak semmivel sem voltak gyengébbek, mint sok más országban. Ennél talán helytállóbb az a vélemény, amely a német nemzetállam viszonylag kései létrejöttében keresi az okot. Nagy Károly ezer évvel korábban létrehozott Német-római Birodalmának 1806-os összeomlása után – ez az a híres „ezeréves birodalom”, amelyet Hitler újra akart alkotni – Németország kisebb államokra széttagolva létezett egészen az 1864 és 1871 közötti bismarcki háborúkig, amelyeknek a nyomán létrejött a később Második Birodalomként emlegetett államalakulat, azaz a császár irányítása alatt álló Német Birodalom. Ez már sok tekintetben korszerű állam volt: nemzeti parlamentjét, ellentétben például a brit helyzettel, az általános szavazójoggal rendelkező férfilakosság választotta; a választásokon 80 százalék feletti volt a részvételi arány; a kitűnően szervezett pártok pedig a politikai rendszer elfogadott szereplői voltak. Az 1914-ben legnagyobbnak számító Szociáldemokrata Párt taglétszáma meghaladta az egymilliót, s eltökélten harcolt a demokráciáért, az egyenlőségért, a női egyenjogúságért, valamint a faji előítéletek és a diszkrimináció, egyebek közt az antiszemitizmus ellen. A német gazdaság fejlődött a legdinamikusabban az egész világon, a századfordulóra már megelőzte a britet, s a legkorszerűbbnek számító területeken, például a villamos-
The list of books you might like
