A fogoly királyné Alison Weir Ulpius-ház (2012) Címke: Életrajz, Történelmi Regény Életrajzttt Történelmi Regényttt Alison Weir regényében a nagy birodalmak felemelkedésének korában járunk, az Anjouk és a Plantagenetek küzdelmének idején. Franciaország még Aquitániánál is kisebb, hűbérurak és vazallusok szövevényes kapcsolatai alakítják a határokat. Vajon hogyan állja meg a helyét e veszedelmes kor veszedelmes viszonyai között egy különlegesen vonzó, életszerető, ambiciózus ifjú hölgy, aki Franciaország királyának feleségeként a hatalomból is részesedik? Mi történik akkor, ha szenvedélyes nőiességében Lajos nem képes az asszony vágyait beteljesíteni? Ha az egyház el is választja első férjétől, a csodaszép Aquitániai Eleonóra Anglia leendő királya, Henrik oldalán sem élvezheti zavartalanul a szerelmet. Az uralkodó odaadó barátja, Thomas Beckett jelenléte sajátos háromszöget teremt a két férfi és a királyné között, melynek tragikus véget vet a Canterbury érsek erőszakos halála. A gyilkosság felelőssége alól Henrik, az egykori bizalmas jó barát sem vonhatja ki magát. A fogoly királyné lebilincselően izgalmas tabló egy több évtizedes királyi szerelemről, amely a történelem egyik legviharosabb évszázadában is felül tudott kerekedni a cselszövéseken és a hatalmi játszmákon. Alison Weir a történelmi regény koronázatlan királynője. Lady Elizabeth és Lady Jane című bestsellere a magyar olvasókat is meghódította. ALISON WEIR A fogoly királyné Hét kis embernek, akik 2009-10-ben születtek: Henry George Marstonnak, Charlie Andrew Prestonnak, Isla May Weirnek, Maisie Isobel Flora Weirnek, Lara Eileen Weirnek, Grace Daly Robinsonnak, Frederick Arthur Campbell Thorpe-nak, és unokámnak, Eleanor Jane Bormannak. „Ez a féreg, mely nem pusztul el, az elmúlt dolgok emlékezete.” Clairvaux-i Szent Bernát: A megfontolásról „A legállhatatosabb gyűlölet az, amely elkorcsosult szerelemből lesz.” Walter Map: Udvari apróságokról „Ah, kegyetlen sors, Öröm s bú váltakozása mily gyors!” Raimbaut de Vaqueyras: Lírai költemény Első rész Oroszlánok házassága 1151-1154 1. PÁRIZS, 1151 AUGUSZTUSA „Kérlek, Istenem, ne engedd, hogy eláruljam magamat” ~ fohászkodott magában Eleonóra királyné, amint kecsesen helyet foglalt a faragott fatrónuson férje, Lajos király mellett. A francia királyi udvarhoz tartozók a Szajna folyó övezte Cité szigetének felét elfoglaló palota komor, barlangszerű termében gyűltek össze, amellyel szemben a hatalmas Notre-Dame katedrális magasodott. Eleonóra mindig is gyűlölte ezt a palotát, a zord, omladozó kőtornyával és a sötét, hideg szobáival együtt. Megpróbálta Bourges-ból való drága faliszőnyeggel derűsebbé tenni a nyomasztó termet, de az még így is ridegnek, kietlennek tetszett, hiába tűzött be a nyári nap a keskeny ablakokon. Ó, mennyire hiányoztak neki a szülőföldje, Aquitánia világos, finom kőből, buja erdőségek borította hegytetőkre épült bájos kastélyai! Mennyire hiányzott neki maga Aquitánia és az a másik világ a napsütötte délen, amelyet oly sok évvel azelőtt maga mögött kellett hagynia. De Eleonóra megtanulta, hogy ne engedje a gondolatait ebbe az irányba elkószálni. Félt, hogy ha megteszi, beleőrül. Muszáj volt inkább a küszöbön álló szertartás felé fordítania a figyelmét, és a tőle telhető legjobb alakítást nyújtani a királyné szerepében.