Dimitri Obolensky AB izánci Nemzetközösség Kelet-Európa 500-1453 Bizantinoló8iai lnlézeti /\lapílvány Budapesl 1999 A könyv az Oktatási Minisztérium támogatásával, a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított felsőoktatási tankönyvtámogatási program keretében jelent meg. A fordítás alapjául szolgáló kiadás Dimitri Obolensky: The Byzantine Commonwealth. Eastern Europe, 500-1453 St. Vladimir's Seminary Press, Crestwood, New York, 1982 (Első kiadás: London: Sphere Books, 1974.) Fordította BóDOGH-SZABÓ PÁL Szerkesztette és a szöveget gondozta BAÁN ISTVÁN © Dimitri Obolensky, 1974. © Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, Budapest, 1999 © Bódogh-Szabó Pál, Hungarian translation 1999 Minden jog fenntartva. Bánnilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó-rendszerben való tárolás a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulásához kötött. TARTALOM Térképek jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Bevezetés ..................... : . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 1. Földrajzi áttekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 2. Barbárok a Balkánon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 3. A Balkán a 9. században: Bizánc elvirágzása . . . . . . . . . . . . 93 4. A Balkán a 10. században: A birodalmi eszme válsága ..... 133 5. Bizánc és Kelet-Közép-Európa ....................... 171 6. A Fekete-tengeri partvidék, az eurázsiai steppe és Oroszország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205 7. A Nemzetközösség kötelékei ........................ 249 8. Bizánc és Kelet-Európa a középkor végén .............. 289 9. A kultúra áramlásának tényezői ...................... 331 10. Vallás és jog ..................................... 355 Zárszó ............................................ 439 Rövidítések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 449 Jegyzetek .......................................... 451 Irodalomjegyzék .................................... 469 Mutató ............................................ 513 5 TÉRKÉPEK JEGYZÉKE l.ABalkán ....................................... 19 2. Konstantinápoly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 3. Oroszország és az észak-pontuszi terület . ·. . . . . . . . . . . . . . 45 4. A Balkán 900 körül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 5. Kelet-Közép-Európa a koraközépkorban ............... 173 6. Az észak-pontuszi terület a 9. és a 10. században ......... 207 7. A Bizánci Nemzetközösség a 11. században ............. 252 8. Kelet-Európa 1350 kö1iil ........................... 291 9. A nemzetközösség kulturális központjai I. .............. 356 10. A nemzetközösség kulturális központjai II. . . . . . . . . . . . . . . 357 6 Dicsőség nekik, akik életükben Thermopülét megszállták s őrzik immár. KONSZTANTINOSZ KAVAFISZ (Vas István fordítása) KONSTANTINÁPOLY 1453. H. Schedel: Liber Chron.icarum (Nürnberg, 1493) ELŐSZÓ Ebben a könyvben, amelyet éveken át tervezgettem és írtam, te kintélyes adósságot kell törlesztenem számos barátomnak, taná roknak és munkatársaknak, akiknek gondolatai és írásai befolyá solták nézeteimet. Az ő nevük gyakran visszatér majd a jegyze tekben és az irodalomjegyzékben a kötet végén. A. Gieysztor professzor beleegyezett, hogy átolvassa az egyik első, gépelt vál tozatot. I. Dujcsev professzor pedig elvállalta a kefelevonat korrigálását. Hálás vagyok nekik éles és éber kritikájukért, vala mint R. Auty meg A. Szolovjov professzoroknak, tisztelendő Gervase Mathewnak, nagytiszteletű Kal listos T. Warenek, Dr. W. H. Parkernak, azonkívül tanítványomnak, J. Shepard úrnak, aki jónéhány részt elolvasott. Némely kérdés megvitatásáért sokkal tartozom tisztelendő F. Dvornik professzornak, a néhai Romilly Jenkinsnek, Dr. G. S. R. Kitson Clarknek, I. Sevcenkó profesz szornak és Dr. P. Sherrardnak. Ezek a tudósok nem felelősek a könyvben található esetleges tényleges, vagy interpretációs hi bákért. Feleségem kétszer gépelte le az egész kéziratot, és sok szor támaszkodtam az ő ítéletére. Különösen örömteli kötelességem köszönetet mondani azok nak a barátaimnak, akik biztattak a könyv elkészülése során, s biztosították a megfelelő körülményeket a zavartalan munkához. Meg szeretném említeni Marcelle Uxkull von Gyllenband, Philip és Anna Sherrard nevét, akik segítettek, hogy befejezhessem az első változat nagyobb részét 1965 és 1968 folyamán Görögország ban, azonkívül munkatársaimat is a Dumbarton Oaks Bizantino lógiai Központnál, Washingtonban. Sokat tűrt kiadóimnak kellett nagy türelemmel elviselniük elhúzódó munkálataimat, különösen hálás vagyok Julian Shuck burghnak és Mary O'Connellnek segítségükért és határtalan szívé lyességükért. Szeretnék egy megjegyzést tenni a görög és szláv helynevek használatával kapcsolatban. A józan észre hivatkozva megkockáztatom a történelmi következetlenség vádját, amikor 11 valamely helynév esetében kiválasztok egyet a jónéhány létező változat közül'. A legfontosabb változatok szerepelnek a muta tóban, abban a reményben, hogy a megfelelő utalások megköny nyítik majd az azonosítást. D.O. Oxford, 1971. március 21. 'A cirill betűs szláv nevek átírásánál a Magyar Tudományos Akadémia által elfogadott elveket alkalmaztuk (lásd: Hadrovics L.-Zoltán A. (szerk.): A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása, Akadé miai Kiadó, Budapest, 1985.) 12 BEVEZETÉS Ez a könyv két tárgykört érint. Az első, amely sokrétűbb és job bára elbeszélő jellegü, Bizánc Kelet-Európa népeivel való kap csolatainak története. Ezeket a politikai, diplomáciai, gazdasági, egyházi és kulturális kapcsolatokat meg fogjuk majd vizsgálni mind a Bizánci Birodalom külpolitikájának fényében, mind pe dig azoknak a kelet-európai népeknek a szemszögéből, amelyek - akár saját indíttatásukból, akár válaszképpen a Bizáncból kisu gárzó hatásokra - vonzáskörébe kerültek. A középkor folyamán ezeknek a népeknek Bizánccal létesített kapcsolatain keresztül uralkodó és iskolázottabb rétegeik a bizánci civilizáció számos elemét magukévá tették azzal az eredménnyel, hogy osztozni tudtak abban, s esetenként hozzá is járulhattak a közös kulturális hagyományhoz. Ez a hagyomány különböző elemekből tevődött össze. Ezek között szerepelt a keleti kereszténység közös gyakor lata, a konstantinápolyi egyház elsőségének elismerése, továbbá annak a - legalábbis hallgatólagos - elismerése, hogy a bizánci császár fennhatóságot gyakorol a teljes ortodox kereszténység felett, azonkívül a hit abban, hogy a birodalom iskoláiban, kolos toraiban és mühelyeiben élő irodalmi formák, színvonal és müvészi technikák egyetemes értéküek, és méltóak az utánzásra. Azt hiszem, hogy ezeknek a kelet-európai orszagoknak a bizánci öröksége középkori hagyományuk elég jellegzetes összetevője ahhoz, hogy megerősítse azt a nézetet, miszerint némely tekintet ben egyedülálló nemzetközi közösséget alkottak. Megkísérelve leírni a közösség történetét, számos nehézség gel kellett szembenéznem. Először is, Bizánc európai „örökösei" által lakott terület az idő múlásával természetesen megváltozott, néhány régióban kibővült, míg másokban összehúzódott. Közép pontja a Balkán-félsziget volt, a görögök, bolgárok, szerbek és albánok hazája. A 9. és a l 0. században ezekhez társult még Orosz ország, a középkor végén pedig a román földek is. Azonkívül a bizánci civilizáció századokon át befolyással bírt a Duna középső 13 folyásának mindkét partján, s ily módon hatott a morvák, a csehek és a magyarok koraközépkori kultúrájára. Kelet-Európa fogalma, amit ebben a könyvben ezeknek a régióknak a megjelölésére használunk, kicsivel több, mint egy tág, empírikus kategória, és szükségessé teszi a földrajzi és a kulturális tényezők összeveté sét. Ez kizárja Lengyelországot, amelynek kultúrája a koraközép kortól a latin világgal függött össze, s ugyanígy Velencét és a kau kázusi országokat is, amelyekkel - habár századokon át bizánci kultúrpályán haladtak - földrajzi okok miatt csak futólagosan foglalkozunk. Az a tény, hogy Kelet-Európa határai változtak és nem állandósultak, némileg korlátozza történelmük folyamatos tanulmányozását. További nehézséget tartogat az a tény, hogy a rendelkezésre álló iratokból úgy tűnik, a középkori kelet-európaiak csak elvétve és tökéletlenül voltak tudatában ennek a nemzetközi közösségnek a természetével. Méretei, összetettsége, az alkotóelemeket összefűző kötelékek kuszasága, növekedésének lassúsága kétségtelenül min den emberi képzeletet felülmúlt. Legnyilvánvalóbb és leginkább érthető a kérdés vallási oldala volt. Mikor erre a közösségre mint egészre gondoltak, a kelet-európai népek főleg az ortodox keresz ténységre gondoltak, melynek a konstantinápolyi egyház volt az elismert feje és adminisztratív központja. Politikai, jogi és kulturális jellegzetességeit már kevésbé világosan látták. Mindazonáltal ural kodóik felismerték, hogy a bizánci császár igen nagy hatalommal rendelkezik a felett az egyház felett, amelyhez tartoztak, és hogy ő a jog végső forrása, hatalma pedig átnyúlik a birodalom politikai határain. Ezek az uralkodók annyira égtek a vágytól, hogy kinyilvá nítsák igényüket a nemzeti függetlenségre, hogy valószínűleg szük ségtelennek, vagy talán egyenesen nemkívánatosnak tartották, hogy pontosan meghatározzák hozzá való viszonyukat. A bizánciak a maguk részéről azt hitték, hogy az evilági politikai berendezkedés az isteni rend része, s úgy tűnik nem érezték szükségét annak, hogy komolyabban foglalkozzanak a nemzetközi társadalom aktuális mechanizmusaival. Legtöbbjük elfogadta császáruk egyetemessé gének eszméjét. Még külön szavuk sem volt szatellit-népeik teljes közösségének megjelölésére. ,,Barbárok" - mondták róluk megtéré sük előtt, megkeresztelkedésükkel pedig a kelet-római császár alatt valóivá lettek. Jellemző kétértelműséggel használták a bizánciak kifejezéseiket államuk leírásakor - baszileia (,,birodalom"), oiku- 14