Magyar madárnevek

182 Pages·1984·22.2 MB·magyar, Hungarian

by  Kiss Jenő

N Y E L V É S Z E TI T A N U L M Á N Y OK MAGYAR
28.
MADÁRNEVEK
(AZ EURÓPAI MADARAK
Eddig megjelent:
ELNEVEZÉSEI)
Bárczi Géza: A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék
Kniezsa István: Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig
B. Lőrinczy Eva: A Königsbergi Töredék és Szalagjai mint nyelvi emlék
Imre Samu: A „Szabács viadala" IETA
Molnár József: A könyvnyomtatás hatása a magyar irodalmi nyelv kiala­
K I SS JENŐ
kulására 1527 — 1576 között
Kovács Ferenc: A magyar jogi terminológia kialakulása
E. Abajfy Erzsébet: Sopron megye nyelve a XVI. században
J. Soltész Katalin: Babits Mihály költői nyelve
Fábián Pál: Az akadémiai helyesírás előzményei
G. Varga Györgyi: Alakváltozatok a budapesti köznyelvben
Szathmári István: Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk
Kelemen József: A mondatszók a magyar nyelvben
Kázmér Miklós: A „falu" a magyar helynevekben
Inczefi Géza: Földrajzi nevek névtudományi vizsgálata
Deme László: Mondatszerkezeti sajátságok gyakorisági vizsgálata
Bánhidi Zoltán: A magyar sportnyelv története ós jelene sportnyelvtörtóneti
szótárral
Szemere Gyula: Az akadémiai helyesírás története (1832—1954)
Hajdú Mihály: Magyar beoézőnevek (1770—1970)
B. Lőrinczy Eva: A magyar mássalhangzó-kapcsolódások rendszere ós tör­
vényszerűségei
Békési Imre: Szövegszerkezeti alapvizsgálatok
Farkas Vilmos: Görög eredetű latin elemek a magyar szókincsben
Mező András: A magyar hivatalos helységnévadás
Mollay Károly: Német—magyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig
Bárczi Géza: A Halotti Beszéd nyelvtörténeti elemzése
Fehértói Katalin: Árpád-kori kis személynévtár
Szabó József: A mondatszerkesztés nyelvszociológiai vizsgálata a nagykónyi i
nyel v j árasban
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 1984
Hermán Ottó és Chernél István
emlékének
ISBN 963 05 3398 7
© Akadémiai Kiadó, Budapest 1984 • Kiss Jenő
Frinted in Hungary
TARTALOMJEGYZÉK
Bevezető 11
Az anyag körülhatárolása, a források, az anyag­
gyűjtés 13
A névadási típusok 17
A népi és a tudományos névadás 19
A madárnevek eredetvizsgálata 22
Az etimológiai típusok 24
Magyar alakulatok 25
Tükörfordítások 27
Jövevényszavak 29
Népetimológiás alakulatok 30
Alapnyelvi eredetű madárneveink 31
Az anyagközlésről 31
A magyar madártani nevezéktan kialakulásának
vázlatos története 37
Madárnevek 48
Búvár-alakúak 48
Búvárfélék 48
Vöosök-alakúak 50
Vöcsök-félék 50
Vészmadár-alakúak 53
Hojszafélék és vészmadár-félék 53
Viharfecske-félék 55
Gödény-alakúak 66
Gödényfélék 56
Szulafélék 57
Kárókatona-félék 58
Gólya-alakúak 60
Gémfélék és bölömbika-félék 60
Gólyafélék 70 Lappantyú-alakúak 207
Kanalasgém-félék és íbiszfélék 72 Lappantyúfélék 207
Flamingó-alakúak 74 Sarlósfecske - alakúak 210
Flamingófélék 74 Sarlósfecske-félék 210
Lúd-alakúak 74 Szalakóta-alakúak 213
Vadlúd-félék, hattyúfélék, vadréce-félék, bukó­ Jégmadár-félék 213
félék 74 Gyurgyalagfélék 214
Sólyom-alakúak 101 Szalakótafélék 216
Kányafólék, ölyvfélék, héjafólék, sasfélék, réti­ Búbosbanka-félék 219
héja-félék, keselyűfélék 101 Harkály-alakúak 222
Sólyomfélék 124 Harkályfélék 222
Tyúk-alakúak 131
Enekesmadár-alakúak 229
Fajdfélék 131
Pacsirtafélék 229
Fogolyfólók, fürjfélék és fácánfélék 134
Fecskefélék 236
Daru-alakúak 139 Pityerfélék és billegetőfélék 240
Guvatfür j -félék 139 Gébicsfélék 245
Darufélék 139 Csonttollú-félék 251
Guvatfélék, vízicsibe-félék, harisfélék, vízi­ Vízirigó-félék 253
tyúk-félék, szárcsafélék 140 Ökörszem-félék 253
Túzokfélék 146 Szürkebegy-félék 255
Lile-alakúak 147 Poszátafélék, királykafólék, légykapó-félék,
Csigaforgató-félék 147 rigófélék 256
Lilefélék 147 Cinegefélék 286
Partfutó-félék, cankófélék, godafélék, póling­ Csuszkafélék és hajnalmadár-félék 295
félék, erdei szalonka-félék, sárszalonka-félék 152 Fakuszfélék 298
Gulipánfélék és gólyatöcs-félék 172 Sármányfélék 299
Víztaposó-félék 173 Pintyfélék 304
Ugartyúk-félék 174 Verébfélék 316
Székicsér-félék és futómadár-félék 175 Seregélyfélék 319
Halfarkas-félók 176 Sárgarigó-félék 322
Sirályfélék és csérfélék 178 Varjúfélék 325
Alkafélék 188
Galamb-alakúak 191 FFüüggggeelléékk 335
Pusztaityúk-fólék 191
Galambfélék és gerlefélék 192 A források és rövidítéseik 335
Kakukk-alakúak 195 Az ornitológiai források 335
Kakukkfélék 195 A nyelvészeti források 336
Bagoly-alakúak 197 Válogatott bibliográfia (rövidítésekkel) 338
Gyöngybagoly-félék 197 A leggyakrabban előforduló közszói rövidítések 340
Bagolyfélék 198 Rövidített betűrendes névjegyzék 341
9
BEVEZETŐ
1. A madarak, ,,az anyatermészet legvonzóbb, a röpülés tulaj­
donságánál fogva. . . irigylésre méltó lényei" (Hermán Ottó in:
Chernél, Magyarország madarai 1: III) nemcsak gyakorlati hasz­
nosságuk miatt váltak már réges-régen az ember érdeklődésének
állandó tárgyává. Különös életmódjuk, a repülni tudás hatalma,
szép tollazatúk, kellemes hangjuk, éneklésük, fészkeik, tojásaik,
elnevezéseik megragadták az érdeklődő, a természetet mindjobban
megismerni vágyó ember fantáziáját. Természetes tehát, hogy a
madarakkal való foglalkozás részint tudománnyá, részint pedig
kellemes és hasznos szórakozássá, időtöltéssé vált. Az ősi, kezdetle­
ges megfigyelések idővel tapasztalatokká összegeződtek, s a ma­
darakkal foglalkozó tudományágnak, a madártannak — idegen
szóval: ornitológiának — az útját készítették elő. A madarak iránti
érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy nincs
még egy biológiai tudomány, amelynek olyan gazdag irodalma
volna, mint amilyen a madártannak van (H.—A. Freye: Das
Tierreich VII/5. Vögel. Sammlung Göschen. Bd. 869. Berlin, 1960.
8). A legújabb számítások szerint ma már naponként megjelenik
legalább egy új könyv a madarakról (H. Remmert in J. Hanzak:
Das groBe Bilderlexikon der Vögel. Stuttgart, é. n. 7).
A madarakkal nemcsak erdőben, mezőn, folyók és tavak mentén,
parkok fáin, bokrain találkozunk. Az emberi kultúra legkülönbö­
zőbb produktumaiban viszontlátjuk őket. Mégpedig az emberi lét
kezdetétől napjainkig, az ősember barlangrajzain keresztül a mai
modern képzőművészeti alkotásokig. A népek folklórjának gyakori
témája, hasonlata a madarak: népi hiedelmek, jóslatok, versek
szólnak róluk. Költők is gyakran megénekelték őket (a magyar
irodalomból három verset említek: Vörösmarty: Madárhangok,
Petőfi: A gólya, Aprily: Koncert). Az ókori népek hiedelemvilágá­
ban különösen előkelő hely jutott a madaraknak. A galamb például
— a béke szimbóluma — Aphrodité madara a görög mitológia sze­
rint. A magyarok nemzeti madara a turul. Egy monda szerint a
honfoglaló Árpád apja, Álmos turulmadártól származik: anyját
11
éjszaka, álmában egy turul ejtette teherbe. Madarakkal, madár­ hogy a zöldike zöldes színű, a sárgarigó meg sárga. Tudjuk, hogy a
hangok utánzásával találkozunk a zenében is; gondoljunk például vadászsólyom jó segítőtársa az embernek vadászás közben. S mind­
Beethoven VI. szimfóniájára. Említsük meg azt is, hogy a techni­ ehhez a legcsekélyebb nyelvészeti s madártani képzettség sem kell.
A madárnevek nem kis hányada azonban a nem szakember számára
kai fejlődés hajnalán az ember a madarat utánozva akart repülni
megfejthetetlen rejtély, ezek eredetének földerítése a nyelvész, az
megtanulni (idézzük emlékezetünkbe Daidalosz és Ikarosz mon­
etimológus feladata. Magyar madárnevek eredetvizsgálatával töb­
dáját), hogy a repülőgépek — különösen az elsők — bizonyos érte­
ben foglalkoztak már, rendszeres madárnévvizsgálatokról azonban
lemben „madárutánzatok". Vadászat célpontjaként egy sajátos
nem beszélhetünk. Mindmáig híjával vagyunk egy olyan összefog­
sportnak szenvedő alanyai a madarak, éppúgy azonban a divatnak
laló munkának, amely a magyar madárnevek eredetéről szól. Az
is, amely könyörtelenül szedi áldozatait. A madaraknak az emberi
eddig megjelent külföldi madárnév-monográfiák pedig egyértel­
nyelv is köszönhet valamit: azokat a szavakat, kifejezéseket,
műen bizonyítják a szintézis jellegű madárnévvizsgálat fontosságát
mondatszókat, amelyeket valamilyen formában a madarak (ma­
és hasznosságát.
dárhangok, madárénekek) hívtak életre. Számuk — látni fogjuk —
2. Könyvem megírásával ezt a hiányt igyekszem pótolni. Arra
bizony nem is kevés.
törekedtem, hogy a feldolgozott madárnevek eredetét, létrejötté­
A madarak iránti érdeklődés — mint mindenütt — nálunk is
nek okát lehetőség szerint megmagyarázzam; hogy bemutassam
nagy. Madarakról szóló könyvek szép számmal jelennek meg, s
szótörténetüket, s hogy dokumentáljam a magyar madártani nó­
általában rövid idő alatt el is fogynak. Számos tanulmány, tudo­
menklatúra (nevezéktan) alakulását, fejlődését. Arra is igyekeztem
mánynépszerűsítő közlemény lát napvilágot napilapjainkban, a
választ keresni, milyen törvényszerűségek irányítják a népi és a
képes újságokban a madarakról (különösen a Búvár, a Természet
tudatos (mesterséges, tudományos) névadást.
világ Élet és Tudomány, az Állatvilág és a Nimród közöl
A könyv természetéből következik, hogy nemcsak nyelvészek­
idevágó cikkeket), de gyakori témája a szépirodalomnak (költe­
nek és a madártan művelőinek szól, hanem mindazoknak, akiket
ményeknek, elbeszéléseknek, ifjúsági regényeknek, meséknek, gyer­
a madarak és színes, változatos elnevezéseik érdekelnek. A madár­
mekverseknek) és a filmeknek is.
nevek az embernek a természettel való szoros kapcsolatáról valla­
De nemcsak a madarak élete, hanem neve is állandó érdeklődés
nak. Faggatásuk, nyomon követésük szép és izgalmas, sok tanul­
tárgya. Nem lehet olyan madártani munkát idézni sem a régmúlt­
sággal járó vállalkozás.
ból, sem a jelenből, amelyben a szerzők ne szólnának egy-egy madár
elnevezéséről (Grossinger például 1793-ban megjelent latin nyelvű
*
munkájában külön fejezetet szentelt a madárnevek magyarázatá­
nak). A madarakkal foglalkozó ifjúsági regények, elbeszélések
Kedves kötelességet teljesítek, amikor ehelyütt is köszönetet
(például Fekete István regényei, Dékány Lajos elbeszélései) is
mondok Benkő Lorándnak és Keve Andrásnak munkám igen ala­
gyakorta magyarázzák, miért ez vagy az a neve egyik vagy másik
pos, részletekbe menő lektorálásáért. A lektori véleményekben kö­
madárnak. A szaktudományi művekben a névkérdés, a pontos,
zölteket, az azokban kifejtett véleményeket fontosságuk miatt
szakszerű megnevezés alapvetően fontos, ezekben tehát elkerülhe­
több esetben is beépítettem könyvembe (Benkő, illetőleg Keve
tetlen a nevekkel való tudatos foglalkozás. A madárnevek iránti
lekt. jelzéssel utalok e forrásokra).
érdeklődés természetes következménye annak, hogy régi tapasz­
talat szerint a nyelvből éppen a nevek s a szavak eredete érdekli
elsősorban az embert. Tudni szeretnénk, van-e, s ha igen, milyen
összefüggés a név és a nevet viselő személy, élőlény, tárgy között. AZ ANYAG KÖRÜLHATÁROLÁSA, A FORRÁSOK,
S a madárnevek e tekintetben tág teret és eredményes ténykedést AZ ANYAGGYŰJTÉS
kínálnak a kutató emberi elmének. Nagyon sok madárnév esetében
ugyanis első pillanatra fölismerhető a név és a madár közötti össze­ Nem dolgoztam föl valamennyi magyar madárnevet. Munkám
függés. Tudjuk például, hogy a kuvik azért kuvik, mert kuvikol. terjedelme kötött volt: meghatározott nyomdai ívet nem léphettem
Tudjuk azt is, hogy az egerészölyv egereket fogyaszt, a cserregő túl. Eleve le kellett tehát mondanom a madárnevekkel összefüggő,
nádiposzáta meg cserregő hangot ad. Tisztában vagyunk azzal is, belőlük kihámozható irodalmi, néprajzi, nyelvjárás- és település-
12 13
történeti, helyesírási, valamint gazdaságtörténeti vonatkozások fel­ önálló fajnak tekintett madarak elnevezései; 6. a téves nevek zöme;
dolgozásáról és bemutatásáról. Emiatt korlátoztam a munkát az 7. a díszmadarak és a háziszárnyasok nevei; 8. a gyermeknyelvi
európai madárfajok magyar elnevezéseinek, s ezen belül is a nem­ madárnevek.
zetségneveknek és a fajneveknek a vizsgálatára (a nem európai Nálunk a Linné-féle bináris, tehát két elemű névrendszert Földi
madarak magyar neveiről a Nyelvtudományi Értekezések című János alkalmazta először (1801). Tudományos igényű madárnév­
sorozatban közlök majd válogatást). A nemzetségnevek közül is használatról tehát csak Földi óta beszélhetünk. A korábbi, két
— kevés fontosabb kivételt nem tekintve — csak azokat vettem elemű madárnevek használatát még nem a pontos, tudományos
számba, amelyek Chernél műveiben és az Európa madarai című elkülönítés és megnevezés szándéka, hanem a hétköznapi gyakorlat
könyvben előfordulnak. De a szűkebb szótörténeti-etimológiai vizs­ szükségessége, tudniillik a nálunk honos, illetőleg előforduló ma­
gálatból is sok madárnév kimaradt. Madárnevek ugyanis számos darakkal való foglalkozás (vadászat, eladás, tartás stb.) eredmé­
forrásban (tudományos, szépirodalmi, tudománynépszerűsítő mun­ nyezte. Minthogy azonban ezek között az elnevezések között sok
kákban, cikkekben, tankönyvekben, újságokban, játékokban) elő­ esetben jelentős nyelvjárási különbségek voltak, egységes haszná­
fordulnak, s ezeket a teljesség igényével egy ember aligha tudná latukról alig beszélhetünk. Egységesítésük, normatívvá tételük ter­
belátható időn belül feldolgozni. De erre nincs is szükség. A madár­ mészettudós, ornitológus szakíróink dicséretes munkájának az ered­
nevek egy része ugyanis nem azonosítható, egy részük pedig olyan ménye. Ennek a folyamatnak a nagy szintézise, amely a magyar
mesterséges (nyelvújítási) alkotás, amelyeket szerzőjén kívül soha madárnevek egységesítésében minden más munkát meghaladó je­
senki nem használt, s ezek legföljebb tudománytörténeti szempont­ lentőségű és fontosságú, Chernél István munkája, a Magyarország
ból érdekesek. Szükségszerűen válogatnom kellett tehát a sok for­ madarai (1899), illetőleg a nem magyarországi madárfajok vonat­
rás között. Végül is két típusba tartozó forrásműveket dolgoztam kozásában Chernél Brehm-fordítása (1902—1904).
föl, ezeket is megfelelő válogatás után (felsorolásukat 1. a könyv A föntiekből következik, hogy a nyelvtörténeti anyaggal külö­
végén). Egyrészt m a d á r t a ni munkákat (kijelölésükben, válo­ nösen sok gond volt. Ahogy haladunk a mától a múlt felé, úgy sza­
gatásukban, szakmai véleményezésükben Keve András, a hazai porodnak azonosítási gondjaink (ez természetesen valamennyi
ornitológia jeles tudósa volt segítségemre), másrészt n y e l v é­ állat- és növénynévre vonatkozik; vö. Dudich 44; Kniezsa, SzlJsz.
szeti kiadványokat (elsősorban nyelvtörténeti és nyelvjárási 8; Kiss Géza, OrmSz. XX; Lőrincze in: MNyAElm. 192; I. Ledér,
anyagot). Feldolgoztam a fontos és összefoglaló madártani mun­ Russische Fischnamen 1 — 3; Szabó Attila, Melius, Herbárium 364).
kákat, valamint azokat a nyelvtörténeti és nyelvjárási szótárakat, Hermán Ottó például ,,hajmeresztő"-nek ítélte azt a zűrzavart,
szójegyzékeket, amelyek a madárnevek szótörténetének és szóföld­ ami a madárnevek tekintetében régebbi szótárakban található
rajzának a megállapításához elengedhetetlenül szükségesek. De a (Nyr. 1887: 130). Azt írja például Pápai-Páriz szótáráról: „ahol a
feldolgozott források madárnevei közül is sok kimaradt: 1. azok, pulyka 'urogallus, tetras, gallus numidicus, gallina Africana',
amelyeket nem tudtam azonosítani — zömmel a pontatlan jelen­ vagyis szerintem egy egész madárgyűjtemény, kivált a midőn még
tésmagyarázat vagy a jelentés hiánya miatt, például hakallo azt is hozzáadjuk, a mi a Bod Péter-féle kiadásban (1767) van,
'anap(er)da': BesztSzj. 1196., 1. TESz. is, hakalló a. és Mokány: ti. 'meleagris és gallus indicus'" (i. h. 129). De még a 19. században
NytudÉrt. 105. sz. 42; zaboló 'anaparda': SchlSzj. 1785. (a latin sem változott lényegesen a helyzet, mert ,,a Wolff-féle szótár alap­
szó is ismeretlen), siskamadár: NySz. madár a., pirko: Schenk ján az derül ki, hogy a kánya, vagyis a karvaly, akarom mondani a
69-70, zákány: NySz., TESz. és Mokány: NytudÉrt. 105. sz. 56, héja olyan sólyom, amely tulajdonképpen ölyv", illetőleg „Elkezd­
cinkota: EtSz. 1. cinkota a., piper-vöcsök: MTsz. piper a., sótra: tem szédülni, mert most meg azt láttam, hogy Sperber = karoly,
NytudÉrt. 71. sz. 73 stb.; 2. a nyelvújítási madárnevek nagy része, karvaly, kánya, sólyom, héja, ölyv, ölű és azonfelül még keselyű is",
mert ezek nem váltak a magyar madártani szaknyelv részévé, leg­ továbbá: „Ugyanilyen zavart találtam Ballagi magyar és német
többjük csupán egy szerzőnél fordul elő, alig vagy egyáltalán nem szótárában (1881, 1890)" (Kimnach: Nyr. 1904: 343). A történeti
lépve túl az egyszeri előfordulás mezsgyéjét; 3. a nyelvészeti forrá­ és nyelvjárási névanyag feldolgozásában nagy segítségemre volt,
sokban (mindenekelőtt a nyelvatlaszban és az Új Magyar Tájszó­ hogy néhány madártani leírásban, illetőleg szójegyzékben (Chernél,
tárban) található fonetikai változatok (csak a fonematikus eltérése­ Hermán Ottó munkáiban) az ornitológus szerzők régi és nyelvjárási
ket vettem figyelembe); 4. az alfajok nevei; 5. a korábban tévesen madárneveket is azonosítottak. Ezek közé tartozik Pungur Gyula
14 15
kéziratos gyűjteménye is (Keve András irányította rá figyelmemet). tájékozódtam a magyarországi madarak rendszeréről és fontosabb
Pungur református lelkész volt, s Hermán Ottó hatására kezdett népnyelvi elnevezéseiről, hozzáláttam a nyelvjárási anyag gyűj­
el foglalkozni természetrajzzal (tücsök-monográfiája révén vált téséhez. A befejező szakaszban gyűjtöttem össze a szorosabb érte­
ismert zoológussá). 1896-ban Hermán Ottó maga mellé vette az lemben vett történeti anyagot. Űgy véltem ugyanis, minél több
Országos Ornithológiai Központba, s megbízta a magyar állatnevek tapasztalatom van a madárnevekkel (beleértve a latin és német el­
szótárának elkészítésével. Mestere útmutatását követve Pungur nevezéseket is), annál biztosabban mozoghatok a történeti anyag
már jóval korábban hozzáfogott az elérhető történeti és nyelvjárási szövevényes rengetegében. A szakirodalom keresésében a Bibliogra-
anyag összegyűjtéséhez. Nagy szorgalommal cédulázta ki a régebbi phie der uralischen Sprachwissenschaft 1830—1970. (Hrg. Wolf-
műveket, szótárakat, szójegyzékeket, de járta is az országot (főleg gang Schlachter, Gerhard Ganschow. München, 1976. I.) és a Ma­
Erdélyben gyűjtött), s levelezésben állott tanítókkal az ország majd gyar Madártani Bibliográfia (összegyűjtötte Papp József, szerkesz­
minden részéből abból a célból, hogy nyelvjárási neveket mentsen tette Réthy Zsigmond. Békéscsaba, 1980) volt segítségemre (az
meg a kihalástól. 1896-ban már hatezerre rúgó gyűjteménye volt utóbbi már csak munkám kéziratának a lezárása előtt közvetle­
(TermtudKözl. 1896: 393), óriási anyagát azonban nem tudta rend­ nül). Gyűjtőmunkám kezdetétől Keve András ornitológus megértő
szerezni, mert korai halála (1907) megakadályozta ebben. „Élete támogatását élveztem. Valamennyi madártani vonatkozású kér­
főművének. . . a Magyar Állatnevek Szótára című művét szánta és désemmel hozzá fordultam, gazdag könyvtárából ő látott el hazai
arra készült, hogy emberileg kimerítőt nyújtson. Arra készült, és külföldi ornitológiai szakkönyvekkel. Nem világos értelmezésű
hogy az élő népnyelv közvetlenül gyűjtött anyagán kívül felhasz­ régebbi madárnevek azonosításában is az ő véleményére támaszkod­
nálja java szótáraink, a kódexek és az újabban napvilágra került tam. Gyakori konzultációink során számtalan kérdésben adott fel­
»szószedetek« anyagát is, és ne adja csupán a szorosan vett lexikális világosítást. Sokoldalú segítségét ezúton is hálásan köszönöm.
részt, hanem pótolja meg az állatnévhez fűződő folklorisztikus ele­ A feldolgozott forrásokat rövidítéseikkel együtt a könyv végén
mekkel is" (Hermán Ottó: Aquila 1907: VIII—IX). Munkája — közlöm.
sajnos — befejezetlen maradt, mert Pungur „hosszú időn át a
gyűjtésben sokat markolt, a feldolgozásban azonban keveset szo­
rított" (Hermán Ottó i. h. IX). Kéziratos gyűjteménye az MTA A NÉVADÁSI TÍPUSOK
tulajdonába került, 1959 óta pedig a Természettudományi Múzeum
Tudománytörténeti Gyűjteménye őrzi. Itt volt alkalmam a ha­ A következőkben röviden azokat a tényezőket veszem számba,
gyaték madártani részét átnézni (Beöthy Bertalan könyvtáros amelyek alapján a madárnevek létrejöttek. A csoportosítás célja
segítségével), s megállapítani, hogy az anyag nagy része rendezet­
az, hogy rendszerbe foglaljam a névadási okokat, az onomaszioló-
len, illetőleg hogy bizonyos fajok nevei nem is találhatók meg.
giai törvényszerűségeket, s hogy ezzel segítsem a névmagyarázatok
Több madárfajra vonatkozó gyűjtését azonban rendszerezte Pun­
megértését.
gur, ezeket halála után Hermán Ottó adta ki (Aquila 1907: XI—
1. A m a d ár hangja. Minden nyelvben számos a hang­
XXX). Pungur madártani gyűjtését mindennek ellenére nagy
utánzó madárnév. A hang (ének, hívogató, riasztó) ugyanis a ma­
haszonnal olvastam, és adatait felhasználtam. Természetesen min­
darak egyik legjellemzőbb, de bizonyára a leginkább megfigyelhető
den esetben jelzem (Pungur k. jelzéssel), ha valamely adat az ő
tulajdonsága. A madárnév létrejöhet a legjellemzőbb madárhang
gyűjtéséből származik.
utánzásával (ilyen a csóka, gyurgyalag, kakukk, kuvik, lilik, piripió,
A latin értelmezések nélküli régi madárnevek azonosításában pitypalatty, póli, uhu, zsezse), s keletkezhet a madár hangját, énekét
úgy jártam el, hogy ha a régi madárnév valamely ma is élő madár­ kifejező hangutánzó ige továbbképzésével (ilyen például a csacska,
névvel megegyezett, akkor a mai névvel jelölt madárfaj nevének csattogató, csettegető, csicsergő, fütyülő, lotyó és a süvöltő). Különösen
tekintettem a régit is; vö. „föltehető, hogy a magyar nevek akkor a nyelvjárási nevek között sok a hangutánzó.
is azt a madarat jelölték meg, amelyet ma értünk rajtuk" (Du- 2. A m a d ár külseje, m e g j e l e n é s e. Sok madárnév
dich 44). azon az alapon született, hogy a névadó közösség mit tekintett
A madárnevek gyűjtését az újabb madártani összefoglalások és megkülönböztetőnek az elnevezett madárfajon: testének formáját,
Chernél könyvének a kicédulázásával kezdtem. Miután ily módon nagyságát, csőrének alakját, szemét, fejét, nyakát, lábát, szárnyát
16 2 Kiss Jenó 17
vagy farkát, esetleg karmát. így jött létre többek között az öklöm- vozni, s melyik évszakokat tölti nálunk. Idetartozó nevek például
bujár, nagypóli, keresztcsőrű, macskabagoly, kisvöcsök, villás vihar­ a téli lúd, nyári lúd, őszi lúd és a böjti réce.
fecske, búbos pacsirta, bajszos poszáta, barkóscinege és társai. 10. A fészek. A fészekről kapta nevét a függőcinke. Fészkét
3. A t o l l a z at színe. A madár gyakran tollazata színével­ ugyanis ágra függesztve építi.
színeivel tűnik föl, illetőleg ki (vö. „madarat tolláról, embert ba­ 11. E g y é b. Idesorolom a mesterséges névadás tulaj donnévi
rátjáról"). Számos madárnév a tollazat színe alapján született, típusát: amikor a madarat személyről (többnyire első tudományos
például a fekete, fehér, szürke, sárga, tarka, korom, vörös, piros leírójáról, ritkábban más valakiről) nevezik el. Az Európa madarai
jelzősek. Minthogy a tollazat színe gyakran változik a madár élet­ című könyvben a következők vannak: Wilson viharfecskéje, Bewick
korától, nemétől, sőt az évszaktól függően is, — s mert ritkán egy­ hattyúja, Steller pehelyrécéje, Feldegg-sólyom, Eleonóra-sólyom, Tem-
színű a madár —, ugyanazt a madarat más-más színnévvel is jelöl­ minck-partfutó, Bonaparte partfutója, Bonelli-füzike.
hetik, ahogy például a szalakótát kékcsóká-n&k és zöldcsóká-nak is A fölsorolt névadási típusok (lehetne alcsoportokra is bontani
mondják. őket) föltehetőleg egyetemes jellegűek. Az bizonyos, hogy közülük
4. A m a d ár élőhelye, t a r t ó z k o d á si helye. Sok a leggyakoribb, tehát legfontosabb az első négy típus. A madárne­
madarat arról neveztek el, hol látható legtöbbször, hol éli életét, vek mintegy négyötöd részét az ide tartozó nevek alkotják.
hol fészkel. Az erdei, házi, mezei, parti, szirti, kövi, mocsári, nádi,
sziki, illetőleg a bodrogi, dunai, hányi, tiszai jelzővel alakultak,
valamint a csaláncsattogató, sövénybújó, tüskebujkáló és társaik tar­ A NÉPI ÉS A TUDOMÁNYOS NÉVADÁS
toznak ide.
5. Táplálék, t á p l á l k o z á s m ó d. Némelykor elősze­ Bár a névadás alapját, tárgyát tekintve nincs különbség a népi
retettel fogyasztott táplálékáról neveznek el egy-egy madarat. Így (motivált) és a tudományos (mesterséges, tudatos) madárnévadás
jött létre többek között a szőlőrigó, kenderike, szemeti pinty, meggy­ között, a két névtípus mégis több tekintetben eltér egymástól.
vágó, magtörő, magvágó, meggyes, cseresznyemadár, mogyorótörő Kezdetben és hosszú ideig csak népi névadás volt az élet minden
szajkó, ganajtúró madár. területén. Mesterséges névadás azóta van, amióta tudomány van.
6. A m a d á r r al k a p c s o l a t os hiedelem. Egy-egy A népi névadás spontán névalkotás, a mesterséges névadás ezzel
madár megjelenésének — okkal, ok nélkül — bizonyos jelentőséget szemben tudatos, többnyire tudományos apparátussal dolgozó cél­
tulajdonítanak. A halálmadár, esőjós, szélkiáltó, árvízhozó és társai irányos tevékenység.
ennek köszönhetik létrejöttüket. A szakszó (műszó) azzal az igénnyel készül, hogy pontosan ki­
7. Honos v a gy k ö l t ö z ő -e a madár. A költözőma­ fejezze a meghatározott nembe és családba tartozást, hogy tehát
darakat, amelyek végig nálunk maradó, itt élő társaikkal szemben vele egyértelműen elkülönítsék a jelölt madárfajt valamennyi
több esetben többé-kevésbé idegeneknek számítanak, gyakran ne­ többitől. Egyrészt tehát a jelölt madárfaj valamely fontos, rá jel­
vezik el arról az országról, népről, tájról, amely felől jönni látják lemző, fajtársaitól megkülönböztető jegyét kell megneveznie, más­
vagy jönni vélik őket. Ilyenek a balkáni, lengyel, muszka, tatár részt a madártani nevezéktan és a magyar nyelv szabályainak kell
jelzővel alakult nevek. A legtöbb esetben — a népi madárneveknél megfelelnie. A népi, spontán névadást nem kötik ennyire szigorú
— azonban csupán a madár idegenszerűségét fejezi ki a más népre, szabályok (csak a legutóbbi). A népi madárnév is informatív, a vele
országra utaló jelző. jelölt madárról olyasmit mond ugyanis, ami a névadó közösség
8. A m a d ár é l e t m ó d j a. A madár feltűnő, a többitől el­ számára fontos (ez nem föltétlenül egyezik meg a tudományos szem­
térő viselkedése volt néhány esetben a névadás alapja. Ilyen pél­ pontból annak tartottal). Hogy mi a fontos a nevet adó közösség
dául az ezreskacsa (nagy csoportokba tömörül), seregély (sereges számára egy madárban, azt több körülmény határozza meg, ille­
repüléséről, megjelenéséről), árvapinty, magános veréb (csak egyedül tőleg befolyásolja. Például: mi a madárral való foglalkozás célja
látható). (vadászat, táplálkozás, eladás, védekezés ellenük, madártartás,
9. A m a d ár érkezésének, i t t l é t é n ek ideje. nincs semmi cél); hol, mikor, milyen körülmények között ismerked­
Több madár arról kapott nevet, mikor, melyik évszakban vagy nek meg a madárral (ezért lehet ugyanannak a madárnak dunai és
hónapban, illetőleg melyik jeles ünnep idején szokott érkezni, tá- tiszai jelzője is); milyen természeti, domborzati viszonyok között
18 2* 19
él a névadó közösség (a síkvidéki erdei jelzőnek hegyvidéken a hogy a kérdéses madárnak valóban van köze ahhoz az országhoz,
hegyi felelhet meg, mert az erdők az utóbbi helyen a hegyen van­ tájhoz vagy kontinenshez, amelyre a név egyik tagja utal.
nak); milyen foglalkozásúak a nevet adó emberek (a szántóka, A tudományos nómenklatúrából hiányoznak, vagy csak kivéte­
csikós-féle neveket földművelő közösség adta); milyen más, köz­ lesen fordulnak elő (pl. a kecskefejő) azok a típusú népi nevek,
ismert madarakat lát hasonlónak a névadó közösség (tengerparti amelyek a madarakkal kapcsolatos hiedelmeknek köszönhetik lét­
lakosság a sirályokhoz hasonlít több madarat is, mert számára a rejöttüket.
sirály mindennapos madár); felületes benyomások vagy hosszabb
A népi madárnevek között viszont nem találjuk meg a madártani
megfigyelés után kapja-e nevét a madár.
nómenklatúra két, korábban gyakori névtípusát, a közönséges jel­
A népi névadásban nem ritkák a tévedések, pontatlanságok: ke­ zővel alakultat és a tulajdonnévi tagú elnevezéseket. A közönséges
véssé ismert fajokat azokról a jól ismert fajokról neveznek el jelzővel azokat a madárfajokat illették és illetik, amelyek a leg­
(megkülönböztető jelzővel persze), amelyekhez hasonlónak látják, ismertebbek, leggyakoribbak fajtestvéreik közül. A közönséges
vélik őket. Ennek oka a névadó közösség pontatlan természetis­ vércse például a vörös vércsét, a közönséges gólya a fehér gólyát jelöl­
merete. Chernél könyvében vissza-visszatérnek az efféle mondatok: te egyes szerzőknél. Kétségtelen, hogy az esetek többségében ide­
,,A poszátákat fajilag nem igen különbözteti meg a nép" (708), gen nyelvi minták követésével, elsősorban a lat. vulgáris, communis,
,,A nagy sirályokat népünk nem igen különbözteti" (39) stb. (pél­ a ném. gémein és a fr. commun: 'közönséges' fordításával alkották
dákat 1. MNy. 1979: 441 — 2). Amikor laikusról, névadó közösség­ szakíróink e neveket. Hermán Ottóék — joggal — igyekeztek visz-
ről, átlagemberről beszélünk, akkor ezt a szakember ,,ellenpélda"- szaszorítani ennek a jelzőnek a használatát, vö.: „Közönséges sze­
jaként értjük. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a nem szak­ rintünk a nagyon meggyökeresedett és egyedül álló, össze nem
emberek egy kalap alá vonhatók madárismeret (vagy bármi más) téveszthető fajoknál, mint holló, csóka stb. azért nem alkalmazan­
dolgában. Igen nagy különbség lehet s van is közöttük. A halászok, dó, mert megkülönböztető oly valamivel, ami most még nincs,
vadászok például bizonyos madárfajokat kitűnően ismernek, jól­ ti. a nem közönségestől" (Nyr. 1898: 537). A nyelvjárásokban nem
lehet nem ornitológusok. A falusi ember, illetőleg a természettel kö­ szokták külön — jelzővel — megnevezni azt, ami közönséges, ál­
zelebbi kapcsolatban levő is több madarat ismert, mint a városiak talános. A közismert madárfajokat az ún. nemi névvel illetik, tehát
nagy része. A népi madárnevek egy része olyanoktól származik te­ vércsé-t (= vörös vércse), gólyá-t (= fehér gólya), vereb-et (= házi
hát, akik nem voltak ugyan szakemberek a madarak dolgában, a veréb) mondanak (közönséges gólyá-t legföljebb zavarukban vagy
tőlük megnevezett madarakat azonban jól ismerték. A tudományos magyarázatképpen a kérdezősködő idegen előtt).
névadásban csak szabályt erősítő kivételként fordul elő pontatlan
A tulajdonnévi tagú elnevezések főként a régebbi ornitológiai
név. A sárgarigó például nem rigó, a sarlósfecske nem fecske, a
munkákban voltak gyakoriak. A Bewick hattyúja, Bonelli-füzike,
kanalasgém nem gém (1. MNy. 1979: 442). Ezek az eredetileg népi,
Feldegg-sólyom, Wilson viharfecskéje-féle madárnevek személynévi
vagy ma már tévesnek ítélt korábbi faji beosztást tükröző mester­
előtaggal keletkeztek. A tulajdonnév többnyire az illető madárfaj
séges elnevezések azért maradhattak meg mégis magyar tudomá­
első tudományos leírójának vagy annak a családnevével azonos,
nyos névként, mert a hagyomány szentesítette őket.
akinek a tiszteletére elnevezték a madarat. A nyelvjárási nevek
Különbség van a népi és a tudományos névadás között a fölso­ között (a vizsgált anyagban) nem találtam egy idetartozó példát
rolt névadási típusok eltérő gyakorisága tekintetében is. A hang­ sem (elvileg pedig lehetne, vö. pl. a csimasz egyik helyi nyelvjárási
utánzó elnevezések gyakoribbak a népnyelvben, mint a tudomány elnevezését, a bókamiskakukac-ot: Nyatl. 651.). A gábor, györgy­
nyelvében. A mesterséges névadásban a madár külseje és élőhelye, diák, gyuszi, lidike, mátyás-félék nem tulajdonnevek madárnévként,
a tollazat színe, tehát a madárélettani és életföldrajzi jellemzők s eredetüket tekintve is különböznek a mesterséges nevek tulajdon­
messze a legfontosabbak. névi tagjától. Az idézett elnevezések ugyanis az illető madarak
Különbség van a nálunk nem honos, csak átvonuló, illetőleg hangját utánzó hangsor tréfás-játszi népetimológiás alakításával
költöző madarak elnevezéseiben is. A népi nevek idegen országra jöttek létre. Keletkeztek így madárnevek idegen szavakból is: a
utaló jelzői hozzávetőleges „becslések" csupán, illetőleg azt fejezik kárókatoná-ból például így lett Károj katona és Káról katonája.
ki, hogy a vonatkozó madár nálunk idegen. A tudományos elneve­ Es végül: a népetimológiás alakulású butykás kató, fejér panni,
zések ezzel szemben az ornitológiai tényeknek megfelelően jelölik, halászpéter-féle madárnevek utótagjai sem tulajdonnevek (ahogy a
20 21