Az ördöggel kötött szövetség mitologémája a XIX. századi prózairodalomban

210 Pages·2013·1.44 MB·Hungarian

Doktori (Ph.D.) értekezés

Az ördöggel kötött szövetség
mitologémája a XIX. századi prózairodalomban
(különös tekintettel Conrad Ferdinand Meyer
ű
Az asszonybíró cím elbeszélésére)

Kis Gábor

Debreceni Egyetem
BTK

2013
Az értekezés a Debreceni Egyetem TEK BTK
Irodalomtudományok Doktori Iskolában készült.

A publikáció elkészítését a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 számú projekt
támogatta.
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap
társfinanszírozásával valósult meg.

The publication is supported by the TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 project.

The project is co-financed by the European Union and the European Social
Fund.

2
Az ördöggel kötött szövetség mitologémája a XIX. századi prózairodalomban (különös
tekintettel Conrad Ferdinand Meyer Az asszonybíró című elbeszélésére)

Értekezés a doktori (Ph.D.) fokozat megszerzése érdekében
az irodalom- és kultúratudományok tudományágban

Írta: Kis Gábor okleveles magyar nyelv és irodalom szakos tanár

Készült a Debreceni Egyetem Irodalomtudományok doktori iskolája
(Magyar és összehasonlító irodalomtudományi programja) keretében

Témavezető: Dr. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
(olvasható aláírás)

A doktori szigorlati bizottság:
elnök: Dr. …………………………
tagok: Dr. …………………………
Dr. …………………………

A doktori szigorlat időpontja: 200… . ……………… … .

Az értekezés bírálói:
Dr. ...........................................
Dr. ……………………………
Dr. ...........................................

A bírálóbizottság:
elnök: Dr. ...........................................
tagok: Dr. …………………………..
Dr. …………………………..
Dr. …………………………..
Dr. …………………………..

A nyilvános vita időpontja: 200… . ……………… … .
3
Én, Kis Gábor, teljes felelősségem tudatában kijelentem, hogy a benyújtott értekezés a szerzői
jog nemzetközi normáinak tiszteletben tartásával készült. Jelen értekezést korábban más
intézményben nem nyújtottam be és azt nem utasították el.

Kis Gábor

4
TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS _____________________________________________________________ 8

I. RÉSZ: A MÍTOSZKRITIKA ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA _________________ 14
I. Kiindulópontok és alapvetések _________________________________________________14
1. A mítoszok tanulmányozása _________________________________________________________ 14
2. Mítosz és irodalom_________________________________________________________________ 17
3. Mítosz és társadalom_______________________________________________________________ 21
4. A mitologéma fogalma _____________________________________________________________ 26
5. A mítosz fogalma__________________________________________________________________ 27
6. A mítoszkritikai gyakorlat előfeltételei_________________________________________________ 29
II. A mitologikus gondolkodás és poétikai áttevődései________________________________30
1. Mágia___________________________________________________________________________ 30
1. 1. A mágia fogalma______________________________________________________________ 30
1. 2. „A pénz a lelke mindennek…” – A mágia irodalmi formái Balzac példáján ________________ 33
2. Szimbólum_______________________________________________________________________ 40
2. 1. A szimbolizációs folyamat_______________________________________________________ 40
2. 2. Az ember és árnyékai – Frye és az irodalmi szimbolizmus Chamisso Peter Schlemihljének példáján
_______________________________________________________________________________ 44
3. Bináris oppozíciók_________________________________________________________________ 62
3. 1. A világ leírása________________________________________________________________ 62
3. 2. A kettő anatómiája – Bináris oppozíciók Chamisso és Balzac példáján____________________ 64
4. Karneválelmélet___________________________________________________________________ 66
4. 1. A karnevál fogalma____________________________________________________________ 66
4. 2. A nevetés és a profán – A karnevál poétikai áttevődésének néhány vonatkozása Gogol Holt lelkek
című poémájában _________________________________________________________________ 74

II. RÉSZ: AZ ASSZONYBÍRÓ CÍMŰ ELBESZÉLÉS MÍTOSZKRITIKAI
VIZSGÁLATA____________________________________________________________ 89
III. A műfaj és a korszak________________________________________________________89
1. A történelmi elbeszélés Meyernél _____________________________________________________ 89
1. 1. Az elbeszélés megkísértése ______________________________________________________ 90
1. 2. Az elbeszélő történelem_________________________________________________________ 92
1. 3. A történelem elbeszélése________________________________________________________ 95
1. 4. Töredékes történelem _________________________________________________________ 100
2. A korszak_______________________________________________________________________ 103
2. 1. Esztéta álláspont, költői realizmus, ideálrealizmus___________________________________ 103
2. 2. Pfizer, Vischer, Michelangelo___________________________________________________ 107
2. 3. Pozitív és irracionális irányok __________________________________________________ 109
2. 4. Nietzsche és Burckhardt _______________________________________________________ 112
IV. Az asszonybíró ördöggel kötött szövetsége _____________________________________115
1. Az ironizált narrátor és a valóság_____________________________________________________ 115
1. 1. Racionális kauzalitás _________________________________________________________ 115
1. 2. Kimondatlan érzelmek_________________________________________________________ 118
1. 3. A természet rendje____________________________________________________________ 123
1. 4. Varázstalan varázstárgyak _____________________________________________________ 127
1. 5. Három ismeretlen mitológiai alak________________________________________________ 133
1. 6. Lineáris időkezelés ___________________________________________________________ 135
1. 7. A mitológia deszakralizálása ___________________________________________________ 136
2. Mítosz és elbeszélés_______________________________________________________________ 138
2. 1. Mítoszok és intertextualitás: három név, három mítosz _______________________________ 138
2. 2. Mítosz és intertextualitás: az ördöggel kötött szövetség_______________________________ 145
2. 3. Intratextualitás: „mítoszban való élés” ___________________________________________ 155
2. 4. Két szimbólum_______________________________________________________________ 165

5
3. A bináris oppozíciók és áttevődéseik__________________________________________________ 175
3. 1. Szakrális terek: az égi és az alsó világ ____________________________________________ 175
3. 2. Apokaliptikus és démonikus képiség: bestiárium és herbárium _________________________ 181
3. 3. Megkettőződések_____________________________________________________________ 185

ÖSSZEGZŐ GONDOLATOK _____________________________________________ 191
Felhasznált irodalom ___________________________________________________ 195

Absztrakt______________________________________________________________________________ 207
Abstract_______________________________________________________________________________ 209

6
F. J.-nek,
aki végül nem mondta el minden történetét
7
BEVEZETÉS
Bár jártasabb volnék egynémely gazoknál,
orvos-, professzor-, írók- s papoknál,
szorongás, kétség engem nem gyötörhet,
s nem félelmes sem a Pokol, sem az Ördög.
(Goethe, Faust)

Értekezésemben a komparatisztikai szempontú mítoszkritika módszertanával kívánok
vizsgálni irodalmi műveket. Az első rész egyfelől a mítosz és az irodalom fogalmainak
legfontosabb kapcsolódási pontjait keresi, másfelől XIX. századi világirodalmi példákon
mutatja be a kapcsolódási pontok néhány aspektusát. Az elemzett szövegek: Balzac A
szamárbőr című regénye, valamint a Vautrin-trilógiaként is ismert három regény: a Goriot
apó, az Elveszett illúziók és a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága; Adelbert von
Chamisso Peter Schlemihl különös története című regénye; valamint Gogol Holt lelkek című
poémája. A választott szövegek közötti párhuzamokat a különböző irányú és
szempontrendszerű elemzések is képesek felszínre hozni, ám a választásom azért esett ezekre
a művekre, mert mindegyikben kiemelt szerepben áll a pénz szimbóluma. A pénz minden
esetben démonikus, a kísértéshez használt eszköz, vagy akár magának az ördögnek a
leképeződése. Az értekezés címében az ördöggel kötött szövetség mitologémájaként
megfogalmazott komplex problémakört mindegyik mű tartalmazza és értelmezi.
Az ördöggel kötött szövetség mitologémájával szoros összefüggésben gyakran
megjelenik egy-egy mágikus tárgy, amely a racionalitást felrúgva gyakorol hatást a főhős
személyiségére, s válik lelkivilágának démoni tükrévé. A mágikus tárgyak legjellemzőbb s
egyben legváltozatosabb megjelenési formája a pénz mellett a kép (festmény). Gogol Az
arckép című elbeszélésében, Theodor Fontane L’adultera és Oscar Wilde Dorian Gray
arcképe című regényeiben felbukkan egy festmény, amely démonikus erővel bír. Mindhárom
mű hőse szövetségre lép az ördöggel. Gottfried Keller Falusi Rómeó és Júlia és Csehov A
fekete barát című elbeszéléseiben a zene megszólalása mágikus hatással lesz a szereplőkre és
a velük történő eseményekre; a szereplők szintén az ördögi kísértés áldozatává válnak. Az
értekezés keretei sajnos nem teszik lehetővé az említett művek vizsgálatát, ám szemléletes
példaként állhatnak az elemzett művek mellett.
Az értekezés második része egyetlen elbeszélés, Conrad Ferdinand Meyer Az
asszonybíró című elbeszélésének elemzése. Tekintettel arra, hogy Meyer szövegei történelmi
témájú elbeszélések, az elemzés előtti alfejezetek egyike Meyer (és az elbeszélései)
történelemmel való kapcsolatát mutatják be. Az ezt követő alfejezet a korban megjelenő,
8
Meyerre is hatással levő világnézeti (és művészeti) irányzatokat ismerteti, különös tekintettel
Burckhardt és Nietzsche gondolataira. Az elemzés az első részben megismert módszertani
alapokat kibővítve és folytatva vizsgálja az ördögi kísértésnek ellent nem álló asszonybíró
történetét. A pénz démonikusságát, ördöggel való kapcsolatát Az asszonybíró nem tematizálja.
Helyette a kísértésbe esés okaként több motívum is felmerül, ám egyik sem egyértelmű. Az
elbeszélői módszernek köszönhetően ekként jelenik meg a hatalomvágy, a gyermekét féltő
anyai szerep, a szerelem vagy a pillanat hozta szenvedély.
Az értekezés tervezett célja számba venni és rendszerbe foglalni a mítoszkritika
módszertanának legfontosabb elméleti alapjait, azokat a gyakorlatban bemutatni – elemzések
formájában.

A kísértés motívum a végkimenetelétől függően alapvetően két irányból közelíthető
meg: a sikertelen és a sikeres megkísértés narratívája irányából. A kísértés állandó karaktere
vagy megszemélyesített alakja az ördög, a két legismertebb, leginkább archetipikus
megkísértett karakter Jézus Krisztus és Faust. Kettejük viszonya a kísértéshez és az ördöghöz
közismert, a fentebb említett két narratíva archetípusai. Krisztus megkísértésének története
kötött szöveg, pontosabban szövegek: az evangélium négy kanonikus változatából kettő – a
Máté- és a Lukács-féle – is tartalmazza. Faust története a Krisztusét számos vonatkozásban
ellenpontozza, kettejük alakja (Faust esetében inkább alakváltozatokról beszélhetünk)
csakúgy különbözik a tudományhoz vagy a mágiához való hozzáállásban, mint – azaz
legfőképp – a megkísértéshez való viszonyban.
A világban megjelenő gonosz fogalmát minden hitnek, vallásnak tisztáznia kell,
eredetére és értelmére magyarázatot kell adnia. A teológiai magyarázat előtt a dualisztikus
mítoszok a világot az ellentétpárok kiegyensúlyozott egységeként képzelték el, a keresztény
teológia a „jó” Isten feljebbvalóságáról szóló tanításban a „rosszat” bukott angyalként
magyarázza. A gonosz jelenlétét a keresztény teológia intellektuális irányultságától
különbözően a mitikus világkép konkrét képekben, nagy érzelmi telítettségű szimbólumokban
ragadja meg. A gonosz erőket állatias jellegű megnyilvánulások (például fizikai vagy
szexuális agresszió, harapás, rettentő hangképzetek) jellemzik, s általában rendelkeznek az
alakváltoztatás képességével.1
A világban minden erkölcsi rossz visszavezethető az ördögre. A héber sátán szó –
amelynek görög fordítása a diabolosz, ebből az orosz gyjavol, a német Teufel, az angol devil

1 TÁNCZOS Vilmos, Szimbolikus formák a folklórban, Bp., Kairosz, 2007, 61.
9
– köznévként akadályozót, ellentmondót, vádlót, felbújtót jelent.2 Az ördög két, talán
legismertebb funkciója: a bűnre való csábítás, valamint a lélek elragadása csak a XIII.
században alakul ki.3 A mitikus világszemléletben az ördög vagy a gonosz démonok elűzése
alapvetően ráolvasó imádságokkal és mágikus rítusokkal történik. Amint az a magyar
„ördögűzés” szóösszetételből is kiderül, az ördögöt elpusztítani nem lehet, pusztán elűzni,
visszakergetni őt a lakhelyére – az alvilágba, abba a démoni térbe, amely a térképzetünk
„lent” fogalmával párosul.
Safranski a „gonosz” kreálta problematikáról, a „rossz élményéről” és a „róla való
gondolkodásról” szóló kötetében a gonoszt a „szabadság árának” nevezi. „A Gonosz nem
fogalom, írja, hanem annak a fenyegetésnek a neve, amely a szabad tudatot érheti el vagy
amelyet e tudat gyakorolhat. […] Okait-alapjait (Gründe) ennek abban az alaptalanságban,
feneketlen mélységben (Abgrund) találjuk meg, amely feltárul az emberben.”4
Az egyik legrégebbi és legtöbbet újraírt történet az ember ördöggel kötött
szerződésének története, amely a reneszánsz óta leginkább Faust doktor és Mefisztó kalandjait
jelenti – Faustot hol örök kárhozatra ítélve, hol bűneit megbocsátva. Faust, a történelmi alak
olyan kortársakat tudhat maga mellett, akiket szintén a titokzatos „tudományaik” révén
ismerünk: Agrippa von Nettesheim, a német humanista és orvos; vagy a svájci származású
orvos és alkimista Paracelsus; vagy a jóslatai által híressé vált orvos és asztrológus
Nostradamus is. Az irodalmi szövegek Faustjához Agrippa von Nettesheim élete tűnik
leginkább hasonlónak. Agrippa5 ugyanis bejárta Európa szinte minden országát; a mágikus
okkultizmus tanait hirdette; rajongott az ókori gondolkodókért; famulusa és fekete
pudlikutyája mindenhová követte. Feltehetően orvosi tevékenységének következményeként
terjedt el, hogy életre tudja kelteni a halottakat.6 A vándorlás, a famulus, a fekete kutya, a
nekromantia és főképp az ördöggel kötött szövetség az irodalomban mégis leginkább Faust
nevével forrt össze.
Faustról alig található hiteles értékű adat, a világot bejáró Agrippához képest az élete
csupán kisszerű kalandorélet lehetett. A köré épült mítoszon kívül semmi nem támasztja alá,
hogy járt volna Prágában, Bécsben, Bázelban vagy bármelyik városban, amelyet a népkönyv

2 Mitológiai Enciklopédia I-II., főszerk. TOKAREV, Szergej Alekszandrovics, a szerk. biz. tagjai
BRAGINSZKIJ, Joszif Szamujlovics et al., a magyar kiad. szerk. HOPPÁL Mihály, ford. BÁRÁNY György et
al., Bp., Gondolat, 1988, II. köt., Sátán címszó.
3 DUBY, Georges, A katedrálisok kora: Művészet és társadalom 980-1420, ford. ALBERT Sándor és FÁZSY
Anikó, Bp., Corvina, 2005, 235. Idézi: TÁNCZOS, i.m., 63.
4 SAFRANSKI, Rüdiger, A gonosz avagy a szabadság drámája, ford. GYÖRFFY Miklós, Bp., Európa, 1999,
11-12. [Kiemelés az eredetiben.]
5 Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim nevét műveikben Marlowe (a Corneliust) és Goethe (a Heinrichet)
is felhasználja.
6 WALKÓ György, Faust és Mefisztó, Bp, Magvető, 1982, 30.
10