A gyáva : kisregények és elbeszélések PDF
Preview A gyáva : kisregények és elbeszélések
SA RK A DI I MRE GYÁVA Q/^Ü//evwutvmi EURÓPA S A R K A D I IMRE Q^fc YÁVA SAR KA Dl IMRE Kisregények és elbeszélések Európa Könyvkiadó • Budapest, 2001 Utószó OszTOViTS Szabolcs © Európa Könyvkiadó, 2001 Utószó © Osztovits Szabolcs, 2001 AZ ÖNÁMÍTÓ HALÁLA Virág, a próféta, este hat óra tájban - krónikások ha lettek volna, feljegyzik, hogy háromnegyed hatkor - megitta az első házmestert, és megtartotta előadását az önámításról. Kevesen hallgatták, a kevesek sem a legnagyobb lelkesedéssel, a hallga tók a bor fogyasztásában tanúsítottak sokkal nagyobb szorgal mat, s ez a körülmény állandó készenlétre kötelezte Samut, a csapost, aki pedig a legfigyelmesebb hallgató volt. A próféta minden prófétai póz nélkül beszélt. Fiatal volt, mint mindenki húsz és harminc között, rövid ujjú nyári inget viselt, fehéret, ezzel is jelezni akarván talán, hogy az ártatlan tudás és a titoktalanság prófétája. Szép, egészséges nyári barna színe volt, az agyarára vágott kurta pipa jelentett egyedül különlegességet, ez azonban prófétai ismertetőjelnek még a huszadik században sem tekinthető - nem is tekintette ennek senki. - Hazudunk - kezdte a próféta. - Képtelenek vagyunk még magunk előtt is úgy vallani be a tényeket, ahogy megtörtén tek. De ha a tényékhez nem is teszünk hozzá szándékosan semmit, még mindig ott vannak a tények közötti összefüg gések. Ezek aztán reménytelenül szubjektív összefoglalásba szaladnak bele - szubjektivitás helyett itt egész nyugodtan mondhatnék hazugságot is - s ezeknek az összefoglalásoknak tulajdonsága, hogy mentségeket keresnek a történtek számá ra. Ez az önámítás. Napóleon még Szent Ilonán is azzal ámí totta magát, hogy a Waterlooi csatát megnyerhette volna, Car- nera öszszefüggést keresett az előző este megivott whisky és a Joe Louis-tól gyomorszájára kapott jobbegyenes közt, olyan csökönyösen, hogy ennyi fáradsággal a tudatalatti és szexuális vágyai közti összefüggést is megtalálhatta volna. Ebből is lát szik, hogy a múlt összefüggéseinek keresése helyett a jelen ál landó összefüggéseivel kell foglalkoznunk. Poharam kiürülése 5 és a Samura vetett aggódó pillantásaim közti összefüggés pél dául világos és örökkévaló. Köszönöm, látom, hogy Samu a legmegfelelőbben értékelte ki ezt az öszszefüggést. De illusztráljuk részletes példával a tételt, hogy az álprófé tákkal ne legyek összetéveszthető. Ezek csak a türelmes mon datokat illesztik fogalomalkotó mondanivalókká - ez a kísér let sokszor sikerül is, a gyanútlan hallgató azt hiszi, igazságot hallott, pedig ez önmagában természetesen mechanikus mű velet. Beszéljünk tehát az önámítóról - akit a többi önámítótól csak pillanatnyi cselekvésre alkalmas idegrendszere, de sem miképpen sem agybéli képessége különböztette meg. Talán éppen ezért tudott rablógyilkos lenni. Nem, az önámító semmiképpen nem volt bűnöző típus. Koponyájáról Lombroso sem állapíthatott volna meg egyebet, mint hogy ez a koponya meglehetősen nagy, varratai szorosan kapcsolódnak, s a hozzá tartozó állkapocs jól illeszkedik. Hogy az önámító fafejű lett volna - amit a későbbiek bizonyí tani látszanak -, ezt Lombroso nem állapíthatta volna meg. Néhány évtizeddel előbb egy falusi tanító megállapította ugyan, de megállapítását nem jegyezte fel a történelem, s kü lönben sem volt tudományos értékű: a tanítóról mindenki tudta, hogy kártyázik, és az italt sem veti meg. Az önámító alkatáról sem tudunk lényegeset mondani, ami bizonyos fokig szerencse. Kretschmer utódai így nem vonhat nak le törvényszerűségeket, hogy szkizoidok vagy cikloidok válnak-e inkább önámítóvá. Az ilyen törvényszerűségek ugyan is általában nem pontosak, de alkalmasak arra, hogy eltereljék a figyelmet magáról az önámítóról. Túlzott fontosságot tulaj donítanánk bordái szögének, forgócsontja illeszkedésének. Nekünk pontosan elég ezekről annyit tudni, hogy az önámító termete vékony volt, kezei rendesek, mindenesetre alkalma sak arra, hogy egy kalapácsot ragadva áldozatát agyonverhesse. Emiatt került a tárgyalóterembe s onnan a siralomházba. De az út nem volt ilyen egyszerű. Jogállam vagyunk, s ez tág teret ad a bíróknak. Hivatásukká nemcsak a büntetés és igazságszolgáltatás válik, hanem egy lélekbúvár és egy jóságos latin tanár lelkialkatának keveredé séből adódó perverz kíváncsiság is: javítani, analizálni, lelkiis meretet ébreszteni és felfedni a bűn titkos lélektani vezeté 6 keit. Az önámító bírája is ilyen bíró volt, s a tárgyalás alatt lelki szemei előtt egy vaskos - bár nem túl vaskos - szürke kötésű könyv lebegett, olyasmi címmel, hogy „A modern bűnözés lélektana” vagy „A gyilkos ölni készül”- s ennek a könyvnek a szerzője természetesen ő maga. Majdan megírandó hatalmas művének gondolatával volt elfoglalva a bíró, amikor az önámí tó utolsó ámításaihoz kezdett. Először is sírt. Az orra megvörösödött a sírástól, és aprókat szipogott, de elmondta gyermekkora történetét, ami szerinte a gyilkosság előzményeihez tartozott. Az összefüggéseket bárme lyik laikus rögtön láthatta volna: kiderültek olyan hallatlan izgalmas momentumok is, mint hogy az önámító harmadik elemista korában lakkcipőt kapott, volt három nagynénje és két cselédjük (természetesen nem egyszerre, hanem az idők folyamán) s végül, mint igen fontos körülmény: gyermekko rában eleinte jó tanuló volt, de a gimnáziumban már hárma sokat is kapott. Lendületesen beszélt az önámító, József Attila curriculum vitaeje pontatlan fecsegés volt ehhez képest. Pom pásan, meghatóan és bőbeszédűen tárta fel az összes részle teket, negyedóra múlva meghatódva győződött meg róla, hogy íme, a világ gonosz, környezete és hozzátartozói részéről soha sem talált megértést, s ennek a megértésnek a hiánya kergette előre végzetes útján a vádlottak padjáig. Ennek a megértésnek a hiánya s a véletlenek, amik egyöntetűen ellene dolgoztak. Az önámító nagy lélegzetet vett, hogy folytassa. Önmagát már meggyőzte, minden habozás nélkül kész lett volna aláírni saját felmentő ítéletét. A bírókkal azonban nehe zebb volt az eset, a négy szavazóbíró nem figyelt rá - s mond juk még, hogy van rettenetesebb az emberi lélek iránt megnyil vánuló közönynél -, a lélekbúvár vezetőbíró pedig más irány ban tapogatta a pszichoanalitikai összefüggéseket. Az önámító igyekezett bizonygatni, hogy az elhagyatottság, a meg nem ér tés és a véletlenek juttatták egyre és sorozatosan olyan hely zetekbe, amik nem feleltek meg az ő szelíd muzikális lelkének. A vezetőbíró viszont egy bulldog következetességével szimatolt áruló nyomok után, kutatott a tudat alatt, hogy innen bányász- sza elő, mint bűvész a cilinderből szokott, az alapvető és le tagadhatatlan indító okokat, amiért az önámító ide került a vádlottak padjára és nem az angol alsóházba, amiért az 7 önámító gyilkolt, és nem Amerikát fedezte fel. Az önámító nem is sejtette, hogy vádbeszédét mondja. Amália nénjéről beszélt, aki moziba járt az udvarlóival, miközben neki foltos volt a nadrágja -sa bíró vizslaszemei rögtön felfedezték a mé lyen levő féltékeny gyűlöletet Amália iránt: világos, hogy előbb-utóbb véres tettekben robban ki. A bíró megírandó könyvére gondolt, első három fejezete szinte teljesen készen állt már gondolatban - ah, pillantott hirtelen a jegyzetébe, hiszen az áldozatot, akit baltával vert agyon a vádlott, Máj Bálintnak hívták! Amália, Amál(y)ia, világosan következik belőle a mály vagy máj iránti gyűlölet. Szereti a borjúmájat, vá gott közbe vádlóan a bíró, és összeráncolta a homlokát. Az önámító nem szerette. Nyilvánvaló, ez egy elvetemült, beteg lelkű ember. A mályvát is gyűlöli, lehet, hogy az állatokat is (árnál - animal) s hirtelen eszébe jutott, hogy feleségét Mal vinnak hívják; fürkészve nézett az önámítóra, lehetséges, hogy ez az ember Malvint ölte volna meg, ha vele találkozik? Mal vint Máj helyett, ahogy mindkettőt Amália helyett. Szeren csétlen, persze nem tehet róla, de mégsem lehet a társadalom örök veszélyére ilyen embereket életben hagyni... kopogott a ceruzájával, jóságos szemekkel végignézte az önámítót, és ké sőbb javasolta a halálos ítéletet. Amit a másik négy unatkozó bíró helyben is hagyott. A cellájába visszavezetett önámítóra most már tízszeres erő vel tört elkövetett tette végzetes jelentősége. Hát még mikor néhány nap múlva értesült az ügyvédtől elítélése okairól. Az ügyvéd csütörtök esténként együtt kaláberezett a vezető- bíróval, s itt értesült a pszichoanalitikai megfejtésről, a bírói zsenialitásról - hogyne lenne az, mikor felfedezi elejtett sza vakban tettek indítóokait. Elmondta védencének is, s az ön ámító végleg kétségbeesett - hát nem a rettenetes balszerencse üldözi itt is, a múlt árnyai kinyúlnak, hogy ne hagyják itt se nyugodni, s mindennek a gyermekkori események az okai. Ezzel fejeződött be tulajdonképpen az önámító önámításá nak első része. Ez az első rész, mint láthatjuk, a tényekkel való kibékíthetetlen szembenállás periódusa volt, az önámító té nyeket ámított magának, s ezek szokott összefüggése magya rázatot adott arra, hogy gyilkolt. Az emberek élete valami sé rülésen megy tönkre, így olvasta valahol az önámító, s mióta 8
The list of books you might like
